Egy nagyon attraktív képet kapunk, szerintem sokunknak felkeltette az érdeklődését, amikor először megláttuk az oldalon, tehát ha a cél ez volt, akkor ezt a kép teljesíti. A kérdés az, hogy ha hosszabban időzünk a képnél, akkor mi az az összkép, amit kapunk? Mit fog nekünk ez az egész mondani? Az merült fel kérdésként elsődlegesen bennem, hogy mi az oka annak, hogy miközben a mozgás a füstkarika irányába történik, a tekintet, vagyis pontosabban a fej elfordítása is erre mutat, mégis, a kép felső részénél nagyobb hely van, mint oldalirányban. Mi szükség erre? Mit gondoltunk oda a kép felső részéhez, vagy milyen tömeg elhelyezési kérdés az, ami ezt az egészet indokolttá teszi? A másik kérdésem a szemüveg, mert ha egy ilyen fél alakos, még azt is mondhatom, hogy aktot készítünk, akkor az egy fontos kérdés, hogy milyen díszítéseket alkalmazunk, és szerintem, ha ez nem egy szemüvegreklám akar lenni, akkor gyengíti az üzenetet. Egyrészt azért, mert ezen a napszemüvegen nem lehet átlátni, tehát a tekintet el van takarva, és ez minden egyes esetben, amikor portrét készítünk fontos kérdés, hogy ezt használjuk-e, vagy sem. Nem állítom azt, hogy nem szabad szemüveges képet készíteni, mert néha pontosan a személyiség jegyet ezzel tudjuk a leginkább karakteressé tenni, vagy kiemelni, ugyanakkor van egy menekülésérzete az embernek. Sztárok szoktak szemüveg mögé bújni, aminek aztán persze sok oka van, részint az, hogy a karikákat a szemük alatt ne kelljen megmutatniuk, részint az, hogy magabiztosságot tudjanak sugallni a megjelenésükkel, mert a tekintetük nem árulja el az esetleges kétségeiket. Tehát a szemüveg nekem, itt most nem építi ezt a képet. A harmadik kérdés a tónusrend. Felépül most valami a teljes feketétől az egészen világos tónusokig, amiket a füstkarika képvisel, és ez a része tökéletesen rendben van, de most felejtsük el a füstkarikát, és nézzük meg, hogy mi történik a testtel. Hol a legvilágosabb flekk? Hol a legvilágosabb rész? A vállon. És ez azt jelenti, hogy az fog térben a leginkább közelebb kerülni hozzánk, másrészt azt jelenti, hogy a figyelmet oda akarjuk valamiért vonzani. De miért pont a vállra, miközben itt a száj, a szem, az arc, az orr lenne a fontosabb. Összefoglalva az egészet, valószínűleg a kép felső részéből vágnék egy ujjnyit, ha már ennyire feszesre van komponálva, akkor ezt nem a kép felső részével kell lazítani, hanem inkább a kép jobb oldalával. A szemüveget biztos, hogy levenném, és gyengítenék valamennyit a világításon a vállnál. Miután itt szétcincáltam a képet, hozzáteszem, hogy ez nem egy egyszerű megoldás, mert itt nem csak arról van szó, hogy be kellett állítani magát a modellt, vagyis saját magunkat ebbe a helyzetbe, és ezt világításban, fényben, tónusban rendbe kell rakni. Hanem arról is szó van, hogy itt történik egy olyan gesztus, a füstkarikafújás, amit meg kell tudni fotózni, hogy az tényleg füst legyen, hogy az tényleg úgy nézzen ki, mint ahogy ki kell. Hogy annak a jellegzetességei meglegyenek, hogy azért utaljon arra, hogy az karika, még akkor is, ha ez oldalról van fotózva, és a karika jellege ettől nem látszik, de az ember ezt fejben össze tudja rakni, miközben a füst irányát nagyon jól jelzik ezek a kis pamacsok a száj felé. Szóval, ez a része nekem 10 pontos, az egy másik kérdés, hogy van még vele mit dolgozni. Azt mondom most, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanakkor el kellene dönteni azt, hogy most én akarok lenni a ”macsó Béla”, és ennek értelmében fotózok a szemüveggel, de akkor ezt valamivel még tovább kell gondolni, akár egy bőrszíjjal, vagy egy lánccal, tehát, valamivel erre még rá kell játszani. Vagy vállaljam be azt, hogy vagyok, aki vagyok. Valószínű, hogy ebben a gesztusrendszerben lett ez egy kicsit túlgondolva, hogy a macsóságát ennek az egésznek a borosta és a füstkarika nem biztos, hogy teljes mértékében teljesíti, és ez a kérdés az, amit magadnak kell feltenni. Ezért jó egyébként ez a leckesor, mert az önismeretben szerintem segít. Úgyhogy 3 csillag és a leckemegoldás megvan, de kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés: