1. Önportré, önábrázolás

Egy nagyon jó kis verbálfotót látunk, már, ami a címet illeti. Ha elvonatkoztatok a címtől, akkor az egy elég érdekes kérdés, hogy hogy került oda az a tükör, és miért? Feltételezem, hogy ez a tükör ott van. Ha ott van, akkor valamit még ez kívánna. Az rendben van, hogy kapunk egy dimenziót, ami a tükör által mutatkozik meg, és kapunk egy másik dimenziót is, ami a valóság a csempékkel, de közben azért kellene ezzel valamit kezdeni. Most ez nem mutat önmagán túl, csempék között egy tükörkép. Lehet, hogy érdemes lett volna akár egy filctollal továbbrajzolni a szereplőt, nem tudom. Valamit még biztos, hogy machináltam volna vele, már csak azért is, mert adja magát ez az egész, hogy egy graffiti-szerű hatást keltsünk. Így most nekem ez nincs kész, mert ez a témafelvetés önmagában még kevés, mint ahogy a gesztus is. Az, hogy egy szemüveges fickó kicsit felvont szemöldökkel visszanéz egy képről, az még önmagában kevés nekem. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

A helyzet az, hogy egy nagyon markáns képet kaptunk, abszolút értelmezhető a felhő, a testtartás, ez az úgymond büszke tartás, van egy híres politikus, akinek a habitusára, vagy megjelenésére ez a kép nagyon hasonlít, legalábbis nekem (kelet felé keressük a megoldást, nem mondunk neveket). Ami számomra kérdés, hogy valóban ennyire kemény képet akarunk magunkról mutatni? Nincs ezzel semmi baj, elfogadom. Csak most ez a karba tett kéz, és ez a tartás együtt, és főként az, hogy fentről lefelé nézünk a kamerába, ennek van egy ilyen heroikus vonzata, amit ténylegesen a propagandában használtak/nak, talán a 20-s évek orosz avantgárd irányzatától kezdődve mondható, hogy ez megjelenik. És azóta előszeretettel alkalmazott ritmus, ami általában inkább a konzervatívabb köröknél jellemző, hogy erőt mutatunk, nem barátkozunk, nem kommunikálunk, vagy legalábbis nem egyenrangúként. Mondom, abszolút el tudom fogadni, csak tudd, hogy ez ezzel jár, tehát, hogy ennek van egy olyan jelentése, ami fölé emel a többieknek, ami ugyanakkor pont a kéztartás miatt is egy elzárkózás, hisz a karba tett kéz mindig valamilyen védekezés - ha egyenrangúak, vagy alávetettek vagyunk -, ha pedig fentről mutatjuk ezt, akkor van némi olyan távolságtartó érzete az egésznek, ami a kiválasztottság érzetét mutatja. Ezek mind testkódok, és ott vannak a képben. Van egy katonás erő, ugyanakkor megvan ebben a lazaság, ami talán a pólónak köszönhető, bár úgy látszik, hogy ez egy vasalt póló, vagy legalábbis úgy volt eltéve a szekrénybe, hogy a vállánál él vasalt lett, nekem ez is a katonai irányra utal. Elég markáns kép, és ha ezt a képet akarod mutatni magadról a külvilág felé, akkor ez sikerült. (hegyi)
értékelés:    

Nos, tetszik ez a kép, az jutott eszembe róla grumpy cat után, hogy így nézhet Zsolt egy olyan képemre, ami nem üti meg a mércét. Szóval teljesen hiteles. :) Nem akarok mélyebben belemászni a képbe, mert szerintem teljesen felesleges lenne, és amúgy is túl rendben van ahhoz, hogy kötekedést gyártsak. Egyszerű, mindenki számára jól érthető, mégis van benne elindító tényező. Jónak találom mindenféle szempontból, hangulat, fények, árnyékok, kontraszt, élesség, életlenség, szőrszálak, vonások, keretek, cím, kapcsolódás... Van olyan, hogy egy kép úgy jó, ahogy van, nem szükséges kommentár hozzá, és én ezt a képet pont ilyennek gondolom! (Gajdács Ramóna)
értékelés:    

Ennek a képnek nagyon örülök, mert miközben keressük a kiutakat a természetfotóban, vagy a sportban, vagy bármiben, aközben most kaptunk egy egészen új megközelítést, egy egészen más ritmust. Látod, Alexandra, én erre vártam! Hogy kezdj el egy kicsit magaddal dolgozni, és ráadásul egy nagyon erős üzenetet hoztál ide. Megint azt mondom, hogy ha van képszerkesztőd, akkor érdemes azért egy kicsit a tömegelhelyezéssel dolgozni. Most nagyon középre van ez a fej téve, tehát fent, vagy lent - ez teljesen szabadon választott -, lehetne ebből még vágni. Ugyanakkor az egésznek a gesztusa nagyon határozott, és nagyon jó. Nem csak azért, mert ebben az ördögi vörösben van tartva, hanem azért, mert erre a ritmusra jól harmonizál az arcjáték, a smink, azok a belső érzelmi üzenetek, amiket közvetítesz. Úgyhogy ez abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Az egy másik kérdés, hogy ha már az egyik oldalon megjelenik egy kicsit a ruha, akkor azt lehet, hogy a másik oldalon is érdemes lenne határozottabban bemutatni, és akkor értelmessé válik az, hogy miért van ott a vállad - de ez egy világítási játék, gyakorolható. Nagyon kérlek, fontold meg, hogy lehet, hogy érdemes lenne ezzel az iránnyal többet és behatóbban foglalkozni. Az első három lecke fontos! (hegyi)
értékelés:    

Tetszenek a ritmusok, amit a képen felvázoltál, bár kicsit furcsák a tónusok, és furcsa ez a szolarizált hatás, de el tudom fogadni, mert plakátszerű üzenetet hoz. Amivel vitatkoznék, az a kép kivágása. Elfogadom a hajat, mint szereplőt, sőt, nagyon fontosnak tartom, mert nélküle a kép kevésbé lenne érdekes, ugyanakkor a haj feletti fél, maximum egy ujjnyi részt én biztosan levágtam volna, ugyanis ott már újból indul valami olyan ritmus, ami nekem már nem tartozik a képhez. Tehát, ahol a függőleges narancssárga vonal elkezd megtörni, ott biztos, hogy vágnék. A másik kérdés a kép alja, és itt is azt mondom, hogy lehet, hogy egy, akár másfél ujjnyit is vágnék ahhoz, hogy még feszesebb legyen a kompozíció. Miközben radikálisnak érzem a színvilágot és a formai megoldást, ahhoz képest ez a majdnem aranymetszésbe komponált szem nekem nem kiegyensúlyozott a tömegelhelyezés tekintetében. Ezt tudom hozzátenni, ettől függetlenül megvan a 3 csillag a leckemegoldással együtt, de érdemes a tömegelhelyezést is figyelembe venni, nem csak a formákat. (hegyi)
értékelés:    

Egy új irányt kaptunk, én ezt abszolút üdvözlöm, nagyon érdekes az a gondolat, amit fölvetsz, hogy mi van akkor, ha egy ilyen tükröződős felületet elkezdünk azon túl is használni, hogy magát a tükröződést mutassuk meg. Az is furcsa, ami ezzel a kettősséggel létrejön, mert teljesen másról beszél a profilkép, mint annak a tükörképe. Mindenképpen izgalmas a dolog, én fejnél, a firka fölött vágnék, ott nekem ez kezd kifutni, de abszolút jó a ritmus, szépek a tónusok is. Hajrá, ez egy új ajtó, amit kinyitottál, érdeklődve várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Kedves Ernő, üdvözlünk a Látszótéren! Már most az elején megmondom, hogy a lecke megvan, tehát a 2. leckét megoldottad ezzel a képpel. Azért szögezem ezt le a legelején, mert minden, amit mondani fogok a jövőre nézve érvényes. Egyrészt, hogy rögtön úgy lépünk be, hogy cím nélküli képet adunk, az egy kicsit laza, és azt gondolom, hogy ennek nincs még itt az ideje, próbáljuk meg megerőltetni magunkat, hogy elkezdünk a cím és a tartalom kontextusában gondolkodni. Aztán egyszer csak eljön annak az ideje is, hogy elengedhetjük ezt, ha nagyon muszáj, de ne rögtön az elején kezdjük így. A másik, ami szembeötlő nekem - bár a drámaiság abszolút érthető az alsó megvilágítással -, hogy ha megnézed, akkor most a legvilágosabb rész a torkod. Ezt is el tudom fogadni, ha van jelentése, hogy miért pont a torkod, mi fog ott történni, miért ezt nézzük? Ha ez a rész az, amit te a legvilágosabbra veszel, akkor viszont azt gondolom, hogy ahhoz túlságosan tónustalan. Ha egy megfeszített, kiáltáshoz közeli állapotot hozol létre, akkor a nyakizmok, akár még a nyaki erek is ki tudnak emelkedni ebből a struktúrából, és egy erősebb felületet hoznak létre. Nyilvánvaló, hogy ez csak akkor igaz, ha a mondanivaló, amit közölni szeretnél, párhuzamban van ezzel. A harmadik része a dolognak a testékszer. Látunk egy extrém fülbevalót, aminek jelentése van, viszont a megvilágításnál nem alkalmaztál olyan fényeket, amivel ez értelmezhetővé válik, még azt is gondolhatnám, hogy valaki fejbelőtt, és ott jött ki a vége annak a nyílhegynek. Ez is lehet cél, de nem egyértelmű. A pontosításnak ott kell szerepelni, ahol valamit az átlagtól eltérő módon akarunk közölni. Ha fontos a fülbevaló, akkor ahhoz a fül is fontos, hogy tudjam, hogy az egy fülbevaló. Ha az a fontos, hogy ez egy illúziókeltés legyen, akkor viszont azt kell tökéletesen megcsinálni. Ettől függetlenül az üzenet teljesen rendben van, abszolút hozza azt a horrorfilmes, thrilleres formát, ami szerintem itt a cél volt. Stephen King jut róla az eszembe, vagy akár még a Ragyogás című filmet is mondhatnám, szóval az üzenet érzelmi része működik. Formailag van még mit pontosítani, de azért vagyunk itt, hogy ezt megtegyük, úgyhogy várom a folytatást. Ne várj az elemzéseimre, tessék küldeni a képeket nagyobb ritmusban, én is igyekszem. (hegyi)
értékelés: