Cím nélkül

Cím nélkül

Úgy reszket a szélben, mint a haldokló fán az utolsó levél. Meghallja a lepéseimet. Egy pillanatra összerezzen. Feltámad a vihar. A csókja lágy, a teste szinte súlytalan. Kölnijének édes illata egyenesen a szívemig hatol. Megnyugtatom, hogy minden rendben lesz. Megmentem, nincs mitől félnie. Messzire viszem innen. Elmondom, hogy szeretem... A hangtompító csak egy suttogást hallat a sötétben. Szorosan magamhoz ölelem. Most már nem tudom meg miért menekült...

Kedves Ernő, üdvözlünk a Látszótéren! Már most az elején megmondom, hogy a lecke megvan, tehát a 2. leckét megoldottad ezzel a képpel. Azért szögezem ezt le a legelején, mert minden, amit mondani fogok a jövőre nézve érvényes. Egyrészt, hogy rögtön úgy lépünk be, hogy cím nélküli képet adunk, az egy kicsit laza, és azt gondolom, hogy ennek nincs még itt az ideje, próbáljuk meg megerőltetni magunkat, hogy elkezdünk a cím és a tartalom kontextusában gondolkodni. Aztán egyszer csak eljön annak az ideje is, hogy elengedhetjük ezt, ha nagyon muszáj, de ne rögtön az elején kezdjük így. A másik, ami szembeötlő nekem - bár a drámaiság abszolút érthető az alsó megvilágítással -, hogy ha megnézed, akkor most a legvilágosabb rész a torkod. Ezt is el tudom fogadni, ha van jelentése, hogy miért pont a torkod, mi fog ott történni, miért ezt nézzük? Ha ez a rész az, amit te a legvilágosabbra veszel, akkor viszont azt gondolom, hogy ahhoz túlságosan tónustalan. Ha egy megfeszített, kiáltáshoz közeli állapotot hozol létre, akkor a nyakizmok, akár még a nyaki erek is ki tudnak emelkedni ebből a struktúrából, és egy erősebb felületet hoznak létre. Nyilvánvaló, hogy ez csak akkor igaz, ha a mondanivaló, amit közölni szeretnél, párhuzamban van ezzel. A harmadik része a dolognak a testékszer. Látunk egy extrém fülbevalót, aminek jelentése van, viszont a megvilágításnál nem alkalmaztál olyan fényeket, amivel ez értelmezhetővé válik, még azt is gondolhatnám, hogy valaki fejbelőtt, és ott jött ki a vége annak a nyílhegynek. Ez is lehet cél, de nem egyértelmű. A pontosításnak ott kell szerepelni, ahol valamit az átlagtól eltérő módon akarunk közölni. Ha fontos a fülbevaló, akkor ahhoz a fül is fontos, hogy tudjam, hogy az egy fülbevaló. Ha az a fontos, hogy ez egy illúziókeltés legyen, akkor viszont azt kell tökéletesen megcsinálni. Ettől függetlenül az üzenet teljesen rendben van, abszolút hozza azt a horrorfilmes, thrilleres formát, ami szerintem itt a cél volt. Stephen King jut róla az eszembe, vagy akár még a Ragyogás című filmet is mondhatnám, szóval az üzenet érzelmi része működik. Formailag van még mit pontosítani, de azért vagyunk itt, hogy ezt megtegyük, úgyhogy várom a folytatást. Ne várj az elemzéseimre, tessék küldeni a képeket nagyobb ritmusban, én is igyekszem. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Lehetséges. De még megbeszélem a másik énemmel.

Szóval akkor ide gyilkolni jöttél :)

Sziasztok. Ágnes az két fémfullánk szerű fülbevaló. Csak akkor hordom ha gyilkolni megyek...

Üdv tőlem is, Ernő! Mi az ott a bal füleden? Minden esetre, nagyon várom a folytatást!

Az angyalarcú rém itt riogat a Látszótéren! Szia Ernő, jó kezdés!

Szia Ernő, üdv a Téren! Nagyon filmszerű a belépőd, mintha egy sci-fiből (nem tudom miért az jön be) látnék egy képkockát. A megvilágítás persze inkább triller, és a szöveg is, de mégis, nekem ez sci-fi :))

Új hozzászólás