Randevú...

Szarka Ernő
2013. 05. 04. 2 hozzászólás

Elemzés, Feladatmegoldás

Randevú...

Randevú...

Hmm...A leírás.. Budapesten jártam. Valami nincs rendben a nagyvárosokkal. Nehéz a "nagy" dolgokkal érvényesülnöm, már csak azért is mert a tanyasi világból is kivettem a magam részét. Engem még az öregapám kergetett, nem a rendőr. Csak mert elcsentük a szélpuskáját konzervdobozokat lövöldözni. Szóval sétáltam este a forgalmas hídon, amikor a zaj és csak a jó Isten tudja milyen turisták tömkelegében észrevettem két embert akik kizárva a külvilágot csak ültek és bámulták az esti tájat. Magányos voltam, én magam, ők ketten.

Nagyon érdekes ez a kép, főleg az előző kép után nézve, hogy mennyire más világ az, amikor minden karctű éles, még a túlparti ház is. És ez azért érdekes kérdés számomra, mert valamiért hajszoljátok az élességet, olyan, mintha a jelenlétről beszélne nektek. Nem tudom, hogy miért ennyire fontos, hogy minden pontos legyen, hogy megszámolható legyen a híd szegecseinek a száma. Biztos, hogy erről szól egy randevú? Biztos, hogy így ég be a retinába? Kérdés, mert valahogy minden korrektsége mellett azért nem tudok átrohanni az úttesten, és odakucorodni melléjük, mert olyan, mintha lebuktam volna kukkolás közben. Olyan, mintha megtörtem volna valaminek a varázsát. Még egy dolgot hadd tegyek hozzá: most, azért hogy a másik oldalon lévő épület gyönyörű díszeit és fényeit be tudd komponálni, elfordítottad egy kicsit az egésznek a perspektíváját, ettől a kép alja rendezetlen lett. A kérdés az az, hogy biztos, hogy fontos az a cukorsüveg épület a másik oldalon? Hiszen, amikor egymás mellett ülünk a hídon, akkor nem a valóságban vagyunk. A jelenben vagyunk, de nem abban a valóságban, ami másokat is körülvesz, az a nagyon mi belső valóságunk, és ha ez igaz, akkor lehet, hogy a tök fekete égboltot nézzük, vagy lehet, hogy a hídról lelógó lábunkat nézzük, a kis cipőt, vagy szandált, sőt, lehet, hogy semmit sem nézünk, mert befelé figyelünk. Azért próbálok most ennyire érzelmes elemzést adni, mert ha a képet nézem, akkor ez egy rendben lévő kép, az aljának a tematikájától eltekintve egyébként egy jól összerakott kompozíció, csak sokan sokszor felvetik a kérdést, hogy miért nem haladunk a barátság leckével, és mire várok? Ezt próbáltam most elmondani és átadni, hogy mi az az érzés, mi az az érzület, aminek valahogy rá kellene kerülnie a képre. És egyre inkább az a meggyőződésem, nem csak ennél a leckénél, hanem más leckéknél is, hogy jól kibabrál veletek az élesség. (hegyi)
értékelés:

kóbor bánat...

Szarka Ernő
2013. 05. 02. Szólj hozzá!

18. Portré, emberábrázolás, Elemzés, Feladatmegoldás

kóbor bánat...

kóbor bánat...

Ernő, ez egy erős szociografikus portré, és abszolút el tudom fogadni a dolgot, sőt, én azt gondolom, hogy ez egy jó megoldás, és még azt is mondom, hogy megvan a három csillag és a lecke is. Azt érdemes átgondolni, hogy ha a könyöknél is, meg a fejtetőnél is vágunk, tehát szűkre vesszük fönt és lent, akkor oldalirányban miért hagyunk ennyit mindkét oldalon. Még erősebb lenne a hatás, ha oldalt is szűkebbek lennénk. Van még egy érdekes gondolatom, ami nem kötelezően elfogadandó: fontos szerepe van a szociográfiában a ruhának, meg a környezetnek is, itt most egy viszonylag sematikus környezetet találtál ezzel a bokorral, ami a férfi mögött van, viszont ha már kiemeljük a környezetéből a szereplőt, akkor érdekes kérdés, hogy mi van a ruhával. Ahogy látom, ez egy sportmez-szerű póló, és sokkal erősebb hatása van a bőrnek, a tetoválásoknak, a gesztusnak, mint ennek a pólónak. Olyan az érzésem, hogy ez a póló a drámát takarja el. Azzal, ahogy ő fogja a nyakát, ahogy eltakarja az arcát, ahogy ez a ráncos kéz a képre kerül, ezzel nekem szembemegy most a ruházat. Nyilvánvaló, nem egy egyszerű kérés már az sem, hogy az ember azt mondja valakinek, hogy állj a kamerám elé és engedd meg, hogy lefényképezzelek, mert az emberek nagy többsége tisztában van azzal, hogy elmúlt fölötte az idő, hogy milyen sorsot élt meg, és ezt ez a kép nagyon erősen visszaadja. Lehet, hogy még egy 10 perc rábeszélés kellett volna, hogy azt mondd, hogy „megtenné, hogy a fénykép erejéig leveszi ezt a pólót?” A vállnak, a testnek, a bőrnek, a felkarnak a hatása ha meglenne, és nem lenne itt ez a póló, akkor a háttérrel ez egy tökéletes kép lenne. Így is megvan a három csillag és a leckemegoldás, mert ez egy erős üzenet, csak én azt gondolom, hogy van még följebb. (hegyi)
értékelés:    

Cím nélkül

Szarka Ernő
2013. 04. 25. 6 hozzászólás

1. Önportré, önábrázolás, Elemzés, Feladatmegoldás

Cím nélkül

Cím nélkül

Úgy reszket a szélben, mint a haldokló fán az utolsó levél. Meghallja a lepéseimet. Egy pillanatra összerezzen. Feltámad a vihar. A csókja lágy, a teste szinte súlytalan. Kölnijének édes illata egyenesen a szívemig hatol. Megnyugtatom, hogy minden rendben lesz. Megmentem, nincs mitől félnie. Messzire viszem innen. Elmondom, hogy szeretem... A hangtompító csak egy suttogást hallat a sötétben. Szorosan magamhoz ölelem. Most már nem tudom meg miért menekült...

Kedves Ernő, üdvözlünk a Látszótéren! Már most az elején megmondom, hogy a lecke megvan, tehát a 2. leckét megoldottad ezzel a képpel. Azért szögezem ezt le a legelején, mert minden, amit mondani fogok a jövőre nézve érvényes. Egyrészt, hogy rögtön úgy lépünk be, hogy cím nélküli képet adunk, az egy kicsit laza, és azt gondolom, hogy ennek nincs még itt az ideje, próbáljuk meg megerőltetni magunkat, hogy elkezdünk a cím és a tartalom kontextusában gondolkodni. Aztán egyszer csak eljön annak az ideje is, hogy elengedhetjük ezt, ha nagyon muszáj, de ne rögtön az elején kezdjük így. A másik, ami szembeötlő nekem - bár a drámaiság abszolút érthető az alsó megvilágítással -, hogy ha megnézed, akkor most a legvilágosabb rész a torkod. Ezt is el tudom fogadni, ha van jelentése, hogy miért pont a torkod, mi fog ott történni, miért ezt nézzük? Ha ez a rész az, amit te a legvilágosabbra veszel, akkor viszont azt gondolom, hogy ahhoz túlságosan tónustalan. Ha egy megfeszített, kiáltáshoz közeli állapotot hozol létre, akkor a nyakizmok, akár még a nyaki erek is ki tudnak emelkedni ebből a struktúrából, és egy erősebb felületet hoznak létre. Nyilvánvaló, hogy ez csak akkor igaz, ha a mondanivaló, amit közölni szeretnél, párhuzamban van ezzel. A harmadik része a dolognak a testékszer. Látunk egy extrém fülbevalót, aminek jelentése van, viszont a megvilágításnál nem alkalmaztál olyan fényeket, amivel ez értelmezhetővé válik, még azt is gondolhatnám, hogy valaki fejbelőtt, és ott jött ki a vége annak a nyílhegynek. Ez is lehet cél, de nem egyértelmű. A pontosításnak ott kell szerepelni, ahol valamit az átlagtól eltérő módon akarunk közölni. Ha fontos a fülbevaló, akkor ahhoz a fül is fontos, hogy tudjam, hogy az egy fülbevaló. Ha az a fontos, hogy ez egy illúziókeltés legyen, akkor viszont azt kell tökéletesen megcsinálni. Ettől függetlenül az üzenet teljesen rendben van, abszolút hozza azt a horrorfilmes, thrilleres formát, ami szerintem itt a cél volt. Stephen King jut róla az eszembe, vagy akár még a Ragyogás című filmet is mondhatnám, szóval az üzenet érzelmi része működik. Formailag van még mit pontosítani, de azért vagyunk itt, hogy ezt megtegyük, úgyhogy várom a folytatást. Ne várj az elemzéseimre, tessék küldeni a képeket nagyobb ritmusban, én is igyekszem. (hegyi)
értékelés: