kóbor bánat...

kóbor bánat...

Ernő, ez egy erős szociografikus portré, és abszolút el tudom fogadni a dolgot, sőt, én azt gondolom, hogy ez egy jó megoldás, és még azt is mondom, hogy megvan a három csillag és a lecke is. Azt érdemes átgondolni, hogy ha a könyöknél is, meg a fejtetőnél is vágunk, tehát szűkre vesszük fönt és lent, akkor oldalirányban miért hagyunk ennyit mindkét oldalon. Még erősebb lenne a hatás, ha oldalt is szűkebbek lennénk. Van még egy érdekes gondolatom, ami nem kötelezően elfogadandó: fontos szerepe van a szociográfiában a ruhának, meg a környezetnek is, itt most egy viszonylag sematikus környezetet találtál ezzel a bokorral, ami a férfi mögött van, viszont ha már kiemeljük a környezetéből a szereplőt, akkor érdekes kérdés, hogy mi van a ruhával. Ahogy látom, ez egy sportmez-szerű póló, és sokkal erősebb hatása van a bőrnek, a tetoválásoknak, a gesztusnak, mint ennek a pólónak. Olyan az érzésem, hogy ez a póló a drámát takarja el. Azzal, ahogy ő fogja a nyakát, ahogy eltakarja az arcát, ahogy ez a ráncos kéz a képre kerül, ezzel nekem szembemegy most a ruházat. Nyilvánvaló, nem egy egyszerű kérés már az sem, hogy az ember azt mondja valakinek, hogy állj a kamerám elé és engedd meg, hogy lefényképezzelek, mert az emberek nagy többsége tisztában van azzal, hogy elmúlt fölötte az idő, hogy milyen sorsot élt meg, és ezt ez a kép nagyon erősen visszaadja. Lehet, hogy még egy 10 perc rábeszélés kellett volna, hogy azt mondd, hogy „megtenné, hogy a fénykép erejéig leveszi ezt a pólót?” A vállnak, a testnek, a bőrnek, a felkarnak a hatása ha meglenne, és nem lenne itt ez a póló, akkor a háttérrel ez egy tökéletes kép lenne. Így is megvan a három csillag és a leckemegoldás, mert ez egy erős üzenet, csak én azt gondolom, hogy van még följebb. (hegyi)
értékelés:    

Új hozzászólás