Köszönöm a biztatást, újfent :)

Zoltán, sztem a fotózás by default szubjektív műfaj. Az különösen jól esik, ha nem bennem nem teljesen megfogalmazódott, de maximálisan igaz üzenete keletkezik a képnek. Kicsit ijesztő is :)

Köszönöm.

Gratula a képért, gondolom a technikai részével sem/nem most ismerkedsz.

Érdekes kettősség van nekem ezen a képen, a fejen, arcon lévő többszörös rejtőzés (szakáll, szemüveg, haj), illetve a pőre mellkas önmegmutató hatásai miatt. Nekem mindkettő erős jelzés. Az az analógia jön fel,mint amikor a fej és a szív különbségéről beszélünk (gondolkodás vs. érzés): ezen a képen a fej, a tudatos rész elbújik, még a haj elrendezésében tudatosságot is látok - ellenben a nyaktól lefelé, ami az érzéseket, testiséget is jelenti, ott megnyílás, csupaszság, közel engedés van. Érdekes ez a szélsőértékek és az eltérés miatt is.

Összességében nekem technikailag frankó, érzésben pedig kicsit feszült emiatt a két erős hatás miatt, ami a kép összhatásában magát az egy személyen belüli eltérést hagyja ott legerősebb emlékként, nem az elrejtőzést és nem is a megnyílást.

Bocs, ha túl szubjektív volt. :)

Egyszerűségében is nagyon beszédes az önportréd, nagyon érdekes ez a finom fény-árnyék játék. A jobb (rendezői bal) szembogarad is éppen hogy eltűnik a szemüvegkerettel, nem tudom, hogy csukva van-e, vagy nyitva, merre nézel, úgy érzem ez is a "rejtőzés" része - és nem csak a hajad rejt, a zakód, vagy a finom félárnyék.