Alexandra, ez egy jó kis portré lett, függetlenül attól, hogy nagyon furcsa színvilágban tartod az egészet, nyilvánvaló, hogy ez egy effekt a számítógépeden, de el tudom fogadni. Mindazzal együtt, hogy van egy nagyon furcsa élménye ennek a vörös és lila színnek, tessék utánanézni annak, hogy milyen érzelmi hangulatokat kapcsolnak be az egyes színek, az Estiklopédián ez szerintem megtalálható. Azért mondom ezt, mert a vörösnek is egy egészen más ritmusa van, meg a lilának is, meg a kéknek is, az egyik a tűz, a vágy, a szexualitás, az öröm, és ahogy megyünk a lila felé, ez mind elkezd egy ilyen éteri, vallásos, ezoterikus irányba elmozdulni. Így azt érzem – ráadásul a háttérben a sárga, ami a remény, a ráció -, hogy nagyon érdekes, hogy ezeket a nagyon határozott színeket pakoltad ide fel magaddal kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ez az útkeresésről is szól, és ez az útkeresés ebben a formavilágban abszolút jól értelmezhető. Szépek a ritmusok, függetlenül attól, hogy minden ív kimegy egy kicsit a képhatárból, de aztán valahogy mégiscsak visszatér, és újból megkapjuk (elsősorban itt a haj íveire gondolok), úgyhogy ez egy jó ötlet. (hegyi)
értékelés: