1. Önportré, önábrázolás

Kedvelem a kép esendőségét, keresetlenségét, ugyanakkor érdemes elgondolkodni a formákon. Egyrészt hogy fenn hagysz egy égdarabot, ami nem biztos, hogy fontos. Főleg, ha azt is hozzáteszem, hogy karban hol vágsz, és mennyi helyet hagysz ehhez képest a fejed felett. De ez úgymond kompozíció, ami ollóval is korrigálható. Ami ennél fontosabb, hogy ez a szórt fény nem biztos, hogy a magunk fajta súlyfelesleggel küszködő pasik számára előnyös, ha ennyire sok fényt kap a fejünk. A mi fizimiskánk jobb, ha oldalról árnyékot kap, azaz a formát nem szemből toljuk telibe fénnyel, hanem elölről úgy, hogy a pofázmányunk ne kapjon ennyi fényt, és akkor ez úgymond optikai tunningként soványabbá tesz minket. A kérdés mindig, mi az, ami fontos, amit üzenni akarunk, érzés, gondolat, mert ha szomorúak vagyunk, akkor az adhat mélységet, de talán nem biztos, hogy ez az, ami téged jellemez. Nem tudom, ezt még nem tudom, de egy kevéssé szomorkás fej jobban illene a zöldek és az ing dinamikájához is. (hegyi)
értékelés:

Kedves Krisztina, ez annyiban mindenképpen jobb, hogy nincs az inverzbe fordítás miatt a rémisztő dinamika. A kép méreteket a jövőben a 760 pixelre tessék méretezni, mert akkora a sablon. Ami ezt illeti, nem vagy nagyon kegyes magaddal abban az értelemben, hogy a világítás kemény és az objektív mivel nagyon közel van, torzít. Kevéssé szűkre vágott megoldás jobb lenne. (hegyi)
értékelés:

Elolvastam azt, hogy mit szeretnél megvalósítani itt. Amikor világításban és kompozícióban már elsajátítod azokat a rutinokat, ami kell, akkor adni fogja magát a válasz, hogy mitől lesz ez a kép jó. Most a test színek, a pórusok, a formák olyan szinten kifacsarodottak, és eltorzítottak, hogy nem tudom jókedvvel szemlélni azt, ami itt létrejött. A kísérletnek örülök, és annak kifejezetten, hogy gondolkozol ezen, és felkeltette valami az érdeklődésedet, és legfőképpen annak örülök, hogy nem hagyod a dolgokat addig, amíg ki nem próbálod. Szerintem ez egy nagyon jó attitűd, és ezt javaslom mindenkinek, hogy ha valamivel találkozik, akkor ne csak fogadja el, meg higgye el, és tegye be a fiókba, hanem csinálja meg maga. Ez az erénye ennek a képnek. Egyébként, ahogy mondtam már, egy kicsit én most a hagyományosabb portrék felé fordulnék a helyedben, és akkor, ha azzal megvagyunk, akkor kezdenék el tárgyakat bevilágítani, és ha majd azzal is megvagyunk, akkor utána mehetünk a csendélet felé, és ha ezek mind megvannak, akkor szerintem már vissza lehet térni egy bonyolultabb megfogalmazás felé a portrénál. Ez lenne szerintem a jó menetrend, ez most 1 csillag, és beszélgessünk egy kicsit erről, ha gondolod, itt a kép alatt. (hegyi)
értékelés:

Nos, igen, azt gondolom, hogy helyes volt feltételeznem azt, hogy meg tudod csinálni ezt e nélkül az alufóliás trükk nélkül. Azt gondolom, hogy annyi minden van az interneten, és annyi minden hülyeséget kitalálnak az emberek maguknak, hogy feldobják a kamerát, és elkapják, lehet jobb lenne, ha nem kapnák el, meg alufóliába tekerik, meg mindenféle archaikus technikákat próbálnak imitálni, miközben a klasszikus fotográfia, vagy a klasszikus ábrázolás lényegesen háttérbe szorul. Ez egy szépen, nyugalmasan világított portré. Jó ez a szín, ez a ruha, abszolút tetszik az arc, a fény a hajon. Ha egy pici élfényt adnál még a hajnak, akkor el tudna válni jobban a háttértől, főképp az árnyékos oldalon igaz ez. De szépen derítetted az arcot, nem bukik be, és tetszik ez a fajta elszánt, csajos, kicsit ilyen cool, kicsit realista megközelítés. Örülök neki, hogy eljutottunk idáig. Ez egy 3 csillagos ügy, és hajrá-hajrá! Azt is értem, hogy az önkioldóval van probléma, és a 10 másodperc kevés. Egy javaslat, elvileg az interneten a fényképezőgépek nagy részéhez a e-bayen be lehet szerezni olyan távkioldót, ami elemes, rá kell dugni a fényképezőgépre, és mint egy ilyen távirányító, azzal irányítod a fényképezőgépet. Nem egy nagyon nagy összeg, ha jól emlékszel tízezer forint alatt van. Ezt azért mondom, mert ha a te géped típusához is kapható lenne, akkor ez óriási szabadságot fog neked adni abban, hogy nem leszel kötve se zsinórhoz, se időhöz a kamera előtt, és ez a későbbiekben is jól jön, mert ha portrézol, akkor sem baj, ha nem bújsz a kamera mögé, hanem csinálsz egy beállítást, és utána elkezdesz kommunikálni a modelleddel. Ez a következő lépcső lehet, és akkor felszabadultabbak lehetnek a képeid. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen rendben lévő megoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon örülök annak, hogy a kérésemre jött egy kép, és kipróbáltad, hogy milyen lenne akkor, ha a haj nem dolgozna ellene a fénynek. Annak is örülök, hogy jóval kevésbé kiégettek a részletek a képen. Itt már megfelelő a bőrtónus, és egy két csúcsfénytől eltekintve rendben van a világítása annak az oldalnak, ami fényben van. A kérdés az, hogy ábrázolhatjuk-e az ürességet, a semmit a semmivel. Magyarán, hogy kell-e valamennyi derítés azon az oldalon, ahol úgymond most árnyékot mutatsz, és én azt gondolom, hogy mindenféleképpen jó lenne, ha lenne, mert a test térbeliségét is kell tudni ábrázolni. Ha hozol azon az oldalon is valamennyi minimális formát, az nem fogja elvenni azt az erőt, ami ahhoz kell, hogy ez a fény és árnyék, a személyiség kettőssége, vagy a hangulatunk kettősége ábrázolásra kerüljön, de mégis ez a dolog helyre kerülne. A gondolat jó, ugyanakkor az is egy érdekes kérdés, hogy mit akarunk közvetíteni ezzel a nagyon zaklatott formával, ami a háttérben van, a tapéta ritmusával, ami nem baj, de talán az lenne az izgalmas, ha meg akarom tartani ezt a nagyon kontrasztos előteret, hogy a hátteret nem engedem ennyire bebukni. A háttér is ugyanúgy viselkedik, mint az előtér, ettől nekem ez egy rosszul világított fotóvá válik és nem koncepcióvá. Ezen kellene elgondolkodni. Erre én most mindenféleképpen adnék neked egy csillagot, mert megcsináltad az ismétlés, de dolgozzunk még ezzel, légy szíves. Várnék még egy ismétlést, vagy egy továbblépést. (hegyi)
értékelés:

Ígérem, behozom a lemaradásom az elemzésekkel, tessék dolgozni, ugyanis ez egy jó kezdet. Jó a kékes-lilás derengés, a tekintet, taklán érdemes lett volna a rekesszel játszani, hogy ne ilyen pici legyen a mélységélesség, mert most a tekintet visz mindent a vállán és így a helyzetről, a fotózásról leválik az üzenet, önállóan él, viszont emiatt zavaróvá lesz a fotómasina, és ez ellentmond annak, amit üzennél. Megvan a 3 csillag, nem hagylak viszont békén, kérek még önportrékat! (hegyi)
értékelés:    

Az az érdekes, hogy óhatatlanul összehasonlítom ezt a képedet az előzővel, de te akartad, mert oda is linkelted az előző képedet, és nagyon jó, hogy ez a két kép itt van, mert nagyon érdekes a kettőt összehasonlítani, ugyanis és itt most nem csak az a kérdés, hogy mennyi idő telt el, hogy 5 év differenciáját látjuk abban a korban, amikor 5 év nagyon sokat számít egy ember életében, nagyon sok változás lehetőségét hordozza. Hanem az is egy nagyon érdekes megfigyelés számomra, hogy hogyan változott az a problémakör, ami téged körülvesz, mert mind a kettő nagyon erősen mesél. Az egyik egy gyereknek a kétségbeesését, és szembesülését bizonyos dolgokkal, míg a mostani kép már a nő, és ebben már van rafináltság. Ebben már benne van egyfajta női praktika, vagy játék, tehát amíg az első egy olyan rácsodálkozás a világra, ahol a sérülékenység is megvan, itt már a sérülékenységnek esélye sincs, mert a helyére lépett egy erő, egy határozottság. Nagyon-nagyon jó ez a kép pár, egyébként érdekes játékoknak is helyet adhatnak, hogy mi van akkor, ha egymás mellé tesszük őket úgy, hogy összeforgatjuk őket a vágásnál. Köszönöm, hogy ez a kép beérkezett, és én azt gondolom Mariann, hogy azt a fonalat, amit mi elkezdtünk, és elkezdtünk vele játszani, lehet, hogy innen kellene visszavenni, és innen újból indítani. Itt most megfogtál valamit, és van is kapcsolódást. Ne felejtsd el, hogy itt van egy kötődés, és ez a pont kimozdíthat téged arról az irányból, hogy mit is keresel, és adhat egy lökést. Köszönöm, 3 csillag, és leckemegoldás. (hegyi)
értékelés: