Nagyon örülök annak, hogy a kérésemre jött egy kép, és kipróbáltad, hogy milyen lenne akkor, ha a haj nem dolgozna ellene a fénynek. Annak is örülök, hogy jóval kevésbé kiégettek a részletek a képen. Itt már megfelelő a bőrtónus, és egy két csúcsfénytől eltekintve rendben van a világítása annak az oldalnak, ami fényben van. A kérdés az, hogy ábrázolhatjuk-e az ürességet, a semmit a semmivel. Magyarán, hogy kell-e valamennyi derítés azon az oldalon, ahol úgymond most árnyékot mutatsz, és én azt gondolom, hogy mindenféleképpen jó lenne, ha lenne, mert a test térbeliségét is kell tudni ábrázolni. Ha hozol azon az oldalon is valamennyi minimális formát, az nem fogja elvenni azt az erőt, ami ahhoz kell, hogy ez a fény és árnyék, a személyiség kettőssége, vagy a hangulatunk kettősége ábrázolásra kerüljön, de mégis ez a dolog helyre kerülne. A gondolat jó, ugyanakkor az is egy érdekes kérdés, hogy mit akarunk közvetíteni ezzel a nagyon zaklatott formával, ami a háttérben van, a tapéta ritmusával, ami nem baj, de talán az lenne az izgalmas, ha meg akarom tartani ezt a nagyon kontrasztos előteret, hogy a hátteret nem engedem ennyire bebukni. A háttér is ugyanúgy viselkedik, mint az előtér, ettől nekem ez egy rosszul világított fotóvá válik és nem koncepcióvá. Ezen kellene elgondolkodni. Erre én most mindenféleképpen adnék neked egy csillagot, mert megcsináltad az ismétlés, de dolgozzunk még ezzel, légy szíves. Várnék még egy ismétlést, vagy egy továbblépést. (hegyi)
értékelés: