Kedves Krisztina, én most azt mondom, hogy jó lenne az első három leckével gyakorolni a portrét, a jelenlétet, a beállítást, mi kerül a képre, mit hagyunk le, mert amíg ez nem megy biztosan, addig töredékeket kapunk, mint ezt is, ahol mindkét szereplőbe belevágtál, miközben ők háttal állnak, így semmiféle egyéb kapcsolat nincs, mint talán a sör, vagy az a dobozos ital, de az is elég határozatlan, bátortalan. Nem mindegy, hogy a kereső által mi az, amit levágunk a képhatárral és mi az, amit beemelünk a kép belső kohéziójába. (hegyi)

Ezt most vissza fogom adni, mert ennek semmi értelme nincs azon kívül, hogy kipróbálod, milyen a dolog, de ezt otthon megnézed a monitoron, szuper, az élmény megvan, de mint portré nem értelmezhető. Azt gondolom, hogy az első lépéseknél mindenféleképpen célravezető az, ha az ember a szemüveget lehagyja a képről, már csak azért is, mert a szemüveg egyfajta védekezési szituáció, a tekintetet bizonytalanabbá teszi. Kérlek, hogy készíts magadról egy önportrét, legyünk határozottan jelen, ahogy az a béka ott mer lenni a kezedben, nyugodtan megmutathatod magad. Tessék előbújni! Várom az ismétlést! (hegyi)