Borostásan 2

Borostásan 2

Ma már színesebben látom a világot, elvégre már jönnek az értékelések a fotóimra. Köszönet a tanácsokért, igyekszem megfogadni és megvalósítani a javaslatokat.

Kedvelem a kép esendőségét, keresetlenségét, ugyanakkor érdemes elgondolkodni a formákon. Egyrészt hogy fenn hagysz egy égdarabot, ami nem biztos, hogy fontos. Főleg, ha azt is hozzáteszem, hogy karban hol vágsz, és mennyi helyet hagysz ehhez képest a fejed felett. De ez úgymond kompozíció, ami ollóval is korrigálható. Ami ennél fontosabb, hogy ez a szórt fény nem biztos, hogy a magunk fajta súlyfelesleggel küszködő pasik számára előnyös, ha ennyire sok fényt kap a fejünk. A mi fizimiskánk jobb, ha oldalról árnyékot kap, azaz a formát nem szemből toljuk telibe fénnyel, hanem elölről úgy, hogy a pofázmányunk ne kapjon ennyi fényt, és akkor ez úgymond optikai tunningként soványabbá tesz minket. A kérdés mindig, mi az, ami fontos, amit üzenni akarunk, érzés, gondolat, mert ha szomorúak vagyunk, akkor az adhat mélységet, de talán nem biztos, hogy ez az, ami téged jellemez. Nem tudom, ezt még nem tudom, de egy kevéssé szomorkás fej jobban illene a zöldek és az ing dinamikájához is. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Szia Tamás, azok után, hogy ,,belelapozgattam,, a felvételeidbe és az azokra kapott értékelésekre csak annyit mondok: minden kezdet nehéz. Természetesen, veszem a lapot és a legközelebbi képeknél az általad kifogásolt dolgokra is odafigyelek.

Az önportré nehéz műfaj. Két ponton nem értek egyet ezzel a változattal. Az egyik, hogy a felső sarokba bevetted az eget. Egy ilyen erős világos folt rendszerint nem hasznos a kép szélén, odarángatja a tekintetet. És előjön a mániám, ha egy kép színes, akkor a színekre oda kell figyelni. Ez fokozottan igaz portrénál. Az inged önmagában sem szerencsés választás, ezzel az egyébként jó háttérrel, meg kifejezetten diszharmonikus.