1. Önportré, önábrázolás

Valamit nagyon megtaláltál itt, mert alapvetően a csukott szem a fotós álmoskönyv szerint nem szokott jót jelezni, hiszen nincs kontaktus a nézővel, nem lehet tudni, alszik, vagy halott, de itt most ez nagyon jól működik, sőt, hordozza azt a feszültséget, ami a thriller sajátja, hogy várom is, hogy kinyissa a szemét, de félem is, hogy mi lesz, ha kinyitja. Talán a haj az, ami segít ebben, hogy ne értse az ember félre az üzenetet, szóval jó a dinamika, és az is jó, hogy hagytad a széleken visszafordulni a tónusrendet, mert hogy ad neki térbeliséget. Egy dolog, talán egy fényértékkel az én szememnek ez most sötétebb a kelleténél, mert így most a részletek szinte az érzékelés határán maradnak a hajban, az arc is messze van ettől, szóval lehet, hogy jót tenne neki egy pici kontrasztemeléssel együttes világosítás. De csak egy pici. (hegyi)

Kedves Flóra, a technika adottság, kötöttség is néha, nyilván, ha nincs fényképezőgéped, akkor a mobil marad, de próbálni kell a legtöbbet kihozni belőle, és ehhez, mivel picike az érzékelője és optikája, így legelsőképpen is fény kell. Enélkül a zaj nagyon sok lesz és a végeredmény csúnya. Másrészt a mobilos képek már nem alkalmasak rá általában, hogy erősen vágjunk vagy nagyítsunk belőle, tehát erre is oda kell figyelni a komponálásnál. Ennyit a technikáról. A kép formai és tartalmi elemeinél arra kell figyelni, hogy a szem mindig a legvilágosabb dolgot tekinti fontossági sorban az elsőnek, és egy portrénál ez az arc kell legyen, nem a mell. Rá is erősítesz azzal, hogy az ékszer csillog, odavonzza a tekintetet, ami nem baj, ha az arc is jól látszik. De most a tekinteted már árnyékban van, ez nem tesz jót a képnek. Az fontos, hogy az üzenet mit ad ki, mert a néző félreértheti. (hegyi)

Van ebben némi félelemmel vegyes bizonytalanságérzet is, de mindenképp erénye a képnek az őszinte keresetlensége. Az meg, hogy a fej így halványul, kifejezetten lírai. Oké, mondhatnánk, hogy a képkeret a fejedből nem jó, hogy kiáll, de nekem ezzel nincs bajom, ad neki egy szociografikus vonalat, ami jót tesz, nem steril, élő. (hegyi)

Az van, hogy erről a képről hiányzik valami. Te magad is érezted ezt, hisz kifeszítettél egy horizontot, ami jó lenne, de ha már ott van, miért nem segítesz a nézőnek azzal, hogy odateszel valami felismerhető rekvizítumot, egy lábost, egy serpenyőt, amiben épp sül a szalonna, vagy egy sütit, szóval amitől ez valóban hozza a szakács érzést. Még egy dolog, ami itt most nem érthető. Miért vagy riadt? Most jöttél rá, hogy már nekikezdtél, de elfelejtettél venni margarint? Mert ez így ellene dolgozik annak, ami a geg, ami alapvetően vidám dolog. Hiszen nem azért főz pucéron, mert szutyongatják vad emberek, hanem mert ehhez van kedve, mert szabad. Ez a szabadság a fontos! Kérek ismétlést! (hegyi)

Talán egy ujjnyit jobbról vágnék, hogy kimozgassam a nyugalmi helyzetből a kompozíciót, de azt kell mondjam, hogy az utóbbi idők egyik legerősebb önképét kaptuk. Ágnes, nagyon szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ezt a momentumot őrizd meg, ezt hívd elő más munkáidnál is. Csak azt nem értem, mondom mellékesen, bár fontosnak gondolom a viccessége ellenére, hogy ha ilyen is tudsz lenni, akkor mi a francért kell az életben a jólnevelt, jólfésült nőt hoznod? Picsába a renddel, Ágnes, hozd fel magadból az őrületet, mert ez a fűszer hiányzik nagyon általában a képeidből ahhoz, hogy azok üzenete tökéletes legyen. Nem lehet mindig viselkedni. (hegyi)

Szoktunk néha személyesen találkozni, és mindig keresem azt, amit a képeiden látok, hogy fel tudom-e élőben fedezni, és eddig sose sikerült, szóval valamit tudsz, amit elő tudsz hívni magadból önportrénál, és ez nagyon fontos dolog. Más már nincs is hátra, mint hogy az utómunkával elkezdj behatóbban foglalkozni, mert az a helyzet, hogy főképp a sötét tónusaidnál szokott oly mértékű lenni a veszteség, ami engem zavar, mert elvesznek a részletek, és nem érzem indokát annak, hogy ennyire kopogósak legyenek a tónusaid. A másik, hogy ez a kékes hideg hatás sem a barátom, volt erre analóg technika, Töröl Laci nagy mestere volt ennek anno, de úgy gondolom, hogy ahogy a szépia, úgy a kék is olyan, hogy hamar megfekszi a gyomrot. Szóval összefoglalva, a tónusok miatt zaklatottabb a kép annál, mint amit a belső sugárzása indokolna. (hegyi)

Na, hát azóta még újabb lett a rendszer, úgyhogy a belevágás még időszerűbb Ágnes. Van egy furcsaság, mármint nekem furcsaság, hogy a 24x36 mm-es leica mérethez képest a digit cuccok szélesebbek, ez nekem itt is szokatlan, hogy arányaiban a jobb oldal sok, és akárhogy nézem, ettől sok, hogy a 4:3-as digit nem azt az érzetet adja, mint a 3:2-es analóg méret. Azért beszélek erről, mert főleg egy ilyen közeli dekomponált képnél ennek nagyobb szerepe van. Az üzenet elég világos, a hangulat átjön, a komponálásnál ha egy leheletnyivel hátrébb vagy, akkor a szádnál nem kerülünk ennyire közel, de azt is lehetne, hogy még közelebb vagy és vágsz a szájnál, szóval amit szoktam mondani, hogy a száj és a szem miről mesél, van-e párhuzam vagy nincs, ez fontos, de ehhez az is kell, hogy a kettő egyenlő szerepet kapjon, vagy ha el akarok ebből mozdulni, akkor azt határozottan tegyem. (hegyi)