Szia Istvan, szeretnem ezt a kepet kolcsonkerni a szerdai Mole-radiohoz kiserokepnek.

Értem Zsolt amit felvetsz, köszi. A magyarázat annyi, hogy ez nem kész kép, hanem egy kísérleti iskolamunka, amihez fontos instrukciót adtál most, és amit fogok is alkalmazni. A világítás nem az erősségem - még :) Itt annyi történt, hogy éreztem, nagyon álmos vagyok, utolsó lelki erőmmel állítottam össze a gépet, exponáltam párat, majd beájultam. Kíváncsi voltam alvó önmagamra - volt egyszer egy beszélgetés itt, hogy igazából nem is lehet alvó önportrét jót csinálni, mert az mind imitált... valami ilyesmi volt.
A fej és a vágása lényegében nem tervezett, de a nyersanyagon látva, inkább ráerősítettem, pótolni nem tudtam a hiányzó részt :) És van a sorozatban több kép még, megnézem azokat is, bár a világítási pozíción már nem tudok változtatni. Köszi!

Köszi Nyözö a figyelmed. És igen, van egy nyomasztó hangulata is :) már csak ezzel a lenyakazással is :)

Érdekes ez István... Az arcod kifejező, a semmiben lebegés is erősíti az ébrenlét határán egyensúlyozást... Valami mégis elbizonytalanít, nyomaszt. Lehet ez a nagy üres felület itt balra fent ami beszorít téged ebbe a dekomponált helyzetbe... De ez akár célja és értelme is lehet ennek a képnek. Nem egy nyugodt félálom ez, inkább zaklatott hangulatot ad.