Félálomban

Félálomban

Nem imitált, fáradtan, előre bekészített géppel, önkioldót fogva, valahol az utolsó pillanat környékén.

Van ebben egy kis Entoni Hopkinszos feeling, ami jó, szóval alapvetően nem volna bajom, ha érteném, miért estél ki a keretből? Pontosítok. Miért így estél ki? Mert a forma elhelyezésével nincs bajom, jó helyen van a fej, ad neki feszültséget, de a fény, a világítás az, ami így most nem pontos. Kevésbé a homlok a fontos, mint az arc, viszont ha már ez a terv, hogy kibillenünk a nyugalomból, akkor ahol a képhatár jön, ott már feketére ki kéne futni, hogy ne vágj bele magadba, hanem billenjen csak. Ismétlés? (hegyi)

Hozzászólások

0
Értékelem!

Szia Istvan, szeretnem ezt a kepet kolcsonkerni a szerdai Mole-radiohoz kiserokepnek.

37
Értékelem!

Értem Zsolt amit felvetsz, köszi. A magyarázat annyi, hogy ez nem kész kép, hanem egy kísérleti iskolamunka, amihez fontos instrukciót adtál most, és amit fogok is alkalmazni. A világítás nem az erősségem - még :) Itt annyi történt, hogy éreztem, nagyon álmos vagyok, utolsó lelki erőmmel állítottam össze a gépet, exponáltam párat, majd beájultam. Kíváncsi voltam alvó önmagamra - volt egyszer egy beszélgetés itt, hogy igazából nem is lehet alvó önportrét jót csinálni, mert az mind imitált... valami ilyesmi volt.
A fej és a vágása lényegében nem tervezett, de a nyersanyagon látva, inkább ráerősítettem, pótolni nem tudtam a hiányzó részt :) És van a sorozatban több kép még, megnézem azokat is, bár a világítási pozíción már nem tudok változtatni. Köszi!

41
Értékelem!

Köszi Nyözö a figyelmed. És igen, van egy nyomasztó hangulata is :) már csak ezzel a lenyakazással is :)

42
Értékelem!

Érdekes ez István... Az arcod kifejező, a semmiben lebegés is erősíti az ébrenlét határán egyensúlyozást... Valami mégis elbizonytalanít, nyomaszt. Lehet ez a nagy üres felület itt balra fent ami beszorít téged ebbe a dekomponált helyzetbe... De ez akár célja és értelme is lehet ennek a képnek. Nem egy nyugodt félálom ez, inkább zaklatott hangulatot ad.

Új hozzászólás