Hogyan tovább?

Hogyan tovább?

Dolgoztunk, tanultunk, fejlődtünk, valamit elértünk de hogyan tovább?

Kedves Tibor, a helyzet az, hogy nem nagyon értem ezt a képet. Mit akar ez most mondani? Távkioldóval, állványról, vagy hogyan készült ez a kép? Avagy valaki más készítette, és te vágtad körbe? Most én itt arra szeretnék utalni, hogy érdemes lenne valamilyen kapcsolatba kerülni a nézővel. Nem értem, hogy miért nem nézel a kamerába, vagy legalább a kamera felé, miért a fejed teteje az, amit meg akarsz nekünk mutatni, miközben félreértésre adhat okot az a kéztartás, amit látunk, nem igazán előnyös. Szeretném ezt visszaadni ismétlésre, valamilyen kapcsolatot, valamilyen gesztust jó lenne, ha gyakorolnál felénk. Ez az alávetett pozíció sem előnyös, nem értem. Ami a kép leiratban lévő kérdést illeti, én arra szeretnélek biztatni, hogy küldd a munkákat, azt viszont kérem, hogy ne csak beküldés történjen, hanem jó lenne, ha az elemzésekre a köszönömnél többet kapnék vissza válaszként, másrészt jó lenne, ha arra reakciók is készülnének. Nem azért csinálom az elemzéseket, mert annyi a szabadidőm, és nincsen más elfoglaltságra lehetőségem, hanem azért, hogy fejlődjünk, de ez csak akkor működik, ha van kommunikáció is. (hegyi)

Hozzászólások

42
Értékelem!

Ezek a kérdések nagyon fontosak. De a válasz sem és a kérdés sem fotográfiai megoldás. Ezt fel lehet tenni fejben és ott is lehet megválaszolni. Amit írsz a tanár-diák viszonyra, az lehet, hogy a múltban így volt, meg az is lehet, hogy most is valami hasonlót akarnak visszaerőltetni, de az én szemléletemben nem működik. Ha csak kijelentés van és bólogatás, az nem épít,, az csak addig működik, amíg az okító mozgatja a szálakat.

Ez egy kérdés-felelet dolog. A kép is kérdés, az elemzés is, és mindez felelet is, szóval ez csak együtt megy, ha megy.

Amit leírtál a képről, az szövegben mind igaz és érdekes. Kérdés, hogy ez van a képen? Távolba néz - valóban? Vagy a kép alsó sarkába? A kéztartás, részben lehet, hogy a merengő ember így is ülhet, de az is, akinek a nyakával baj van és nem tartja a fejét. ÉS az is, aki az orrát piszkálja. Tehát, ha van egy kérdés, amire jön egy válasz képben, akkor meg kell figyelni,ellenőrizni, hogy adott kérdésre valóban kapunk-e választ. Merengés, vagy leszegett fel lesz abból, ha fentről lefelé fotózod a fejed tetejét? És mindezt hogy vágja szét a járda? Ezek formák, a formákat érti meg az agy először.

32
Értékelem!

Kedves Zsolt! Természetesen köszönjük,hogy foglalkozol a fotós társasággal és segíted a fejlődésüket. Részletesen válaszolnék az elemzéseidre de csak azt írhatnám,hogy én miként látom miért tettem úgy ahogy tettem. Ha egy tanárnak más a véleménye azzal nem lehet vitába szállni, mert Ő sokkal jobban látja és tudja a dolgokat Azt csak elfogadni tudjuk Elgondolkodva a montottakon.Harag meg nézeteltérés pedig végkép kerülendő
Vegyük a jelen fotómat.Nem néz a kamerába, távolba néz, elgondolkodik, elmereng spekulál. A kéztartás ezt igyekszik erősíteni (testbeszéd)Nem a szembenézés, hanem ez a testhelyzet, az arc, a kéz ami kontaktust teremt a nézővel, és kifejezi amit a szerző szertett volna. Természetesen csak akkor jó a kép, ha ezt eléri. Mivel Te nem erre gondoltál a kép nyilván sikertelen. Gondoltam a fotós fejlődésre de gondolhattam volna az életciklusra is. Időnként el kell számolni magunkkal az elérttel és az el nem értel. Mit tegyünk hogyan éljünk a továbbiakban. Milyen terveket tűzzünk ki. Ez apróbb dolgokra is igaz. Mi legyen a hobbynk, miben érdemes időt és energiát fektetni, mi okoz örömet. Fejlődhetünk a fotózásban? Lesznek e sikereink? Elnézést ha ezen gondolatokkal terheltelek.Tisztelettel üdv Tibor

Új hozzászólás