Egy pályázatra készült a fotó, még 2014-ben. Ott nem volt szerencsém vele, de nekem mégis azt mutatja a fotó ami vagyok.
Enyhén skizofrén kép, de érdekes.
Egy pályázatra készült a fotó, még 2014-ben. Ott nem volt szerencsém vele, de nekem mégis azt mutatja a fotó ami vagyok.
Hát, ez még mindig inkább az első lecke, arc nélküli kép, a tükröződés ötlete jó, és ad is az egésznek egy robotszerű élményt, de meg kell mondjam, hogy a kikockázás így most nekem annyira nem jött be. Jók a lépések, ahogy egyre beljebb haladsz a Látszótér közösségében, emelni lehet a tempón, itt javarészt senki se harap (nagyot), szóval hajrá, várnám a folytatást, ha lehet, akkor egy kettes leckés önportréval. (hegyi)
Szia István, köszi a véleményt! Néha úgy érzem, hogy a leg triviálisabb dolgokat kell hangsúlyozni. Szerencsére, ez nem neked szólt, nem miattad van! :-)
Sajnos tükrözéssel oldottam meg nem tükörrel, de ha lesz olyan tükröm azzal is elkészítem!
Szia Csaba, üdv a téren! :)
Fotód egyrészt hordoz egy nagyon erős üzenetet, de számomra a szájkikockásítás gyengít az egészen. Anélkül is egyértelmű lenne (pozitív értelemben vett) néma "szemdroidságod" :) Azt nem tudom eldönteni, hogy utómunka-e vagy tükör, inkább az előzőt érzem, de az utóbbinak örülnék jobban, valami kis piszokkal, kis jellel.
Üdv itt is Csaba :-)