Két képet kaptunk azzal, hogy egyik se az, amit szerettél volna, Patti Smithről készült képet szeretted volna megidézni, és azt gondolom, hogy nem a fotós képességeid hiányoznak hozzá, hanem a pontosítása annak, hogy azon a képen mit is látsz, mi a lényeg. Nem a toll. Az csak eszköz. A gesztus, az a nagyon fontos, ahogy az arc és a kezek gesztusa játszik, ahogy dinamizál. Ehhez képest lesz csak jelentése a tollnak. Ugyanis nagyon erős, visszafojtottan agresszív az, ahogy Smith áll, a vádló tekintet, a magyarázáás közbeni karok, és ehhez a vad dühhöz képest izgalmas, hogy ott egy toll, ami a könnyedség szinonimája lenne, de minden más ellent akar ennek mondani, még a házak kattogó kockái is, szóval amit mutatsz, a kettőből ez az, ami izgalmasabb kompozíció, de azzal, hogy az arcot szétkaszabolod és takarod, azzal a tollat tök más kontextusba helyezed. Elbújsz egy toll mögé. Ez is hordoz érdekes kérdéseket, ha nem lenne az előkép és a cél pontosan felvázolva, azt mondanám, hogy egy jó kép, mesél rólad, a kettősségről, ami benned van, az agressziód és a félénk bizonytalanságod, de az más, mint Patti Smith kérlelhetetlen keménysége. (hegyi)