1. Önportré, önábrázolás

Nem szelfi, ha megnézed a HetiHegyi adását, a szelfi lényege a pozőrség, a magamutogatás, a helyszín. De ez nem baj. A kép tetszik. Nagyon izgalmasak az árnyékokkal létrejövő formák. Olyan, mintha egy testesebb angyal várna, gondolkodna valami hegy tetején, hogy most akkor repüljön vagy se, és ha igen, merre. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Az első képem

Üdvözlünk a Látszótéren. Örülök az első képednek, hogy önportréval kezdtél. Sok minden üzenet van ezen a képen, és most én a képnyelv szerint mondom el, mit látok a cím függvényében. Szabadság. A kinti helyszín ezt erősíti, az is jó, hogy a háttérben fák, bokrok vannak. Ahhoz, hogy a szemeket is lássuk, túl korán van, magasan jár a nap, kora reggel vagy naplemente felé haladva több fény jutna az arc mélyebben fekvő részeire. A cím mellett a póló az, ami szöveges üzenetet hordoz. A szöveg mindig erősebb üzenet, elsődleges lesz, akár akarjuk, akár nem. Utána kellett néznem, mi ez a Harcos dolog, amit olvasok, ahogy látom, ez valami fajta összetartozást jelző vagy imitáló jel, szignó, van benne agresszió is, vagy nevezzük határozottságnak. Ami viszont ellentmond mindennek az üzenethalmaznak, az a két kar levágása. Ez a csonkolás a szabadságot is megvágja, levágja, beleütközünk a képhatárba. Szóval összefoglalva a helyszín jó, az üzenet egy része oké, de a gesztus ellene dolgozik a képnek. (hegyi)
értékelés:

Örülök, hogy megkaptad a Hónap képe címet ezzel a képpel, és remélem, hogy ez abban is segít neked majd, hogy nyiss, hogy felpörgesd a munkát, hogy beleállj az önábrázolásba. Jövő héten nyílik a Zártosztály - micsoda képzavar - ott is várunk. A kép tetszik, mert határozott, szabad és mentes a kimódoltságtól, még akkor is, ha lehet, hogy amúgy, ha nem készül kép, nem épp ez a sapka van rajtad. Persze lehet mondani, hogy a mobiltelefon adta technika hiányosságai szembeötlőek, de talán még jót is tesz a képnek, hogy ilyen szoborszerű lesz a részletek elvesztése okán. Ha bele akarok mindenáron kötni valamibe, akkor az a lábadnál lévő kóró, azaz ha egy lépéssel előrébb állsz, persze a kamerát is előrébb mozgatva, akkor kikerülhetted volna, hogy formailag ott gubanc legyen, de ez tényleg olyan kérdés, ami bár javítható, de nem sokat von el a figyelemből. Szóval hajrá, itt az ősz, kapcsolj rá. (hegyi)
értékelés:

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Örülök, hogy nyitsz, ez a kép már lazább valamivel. Azt hiszem, neked kifejezetten fontos lesz ez az első lecke dolog, hitem szerint sokat segíthet, hogy még jobban kitolva a komfortzónád határait, ennek eredményeképp az alaphang, az alap beállítódásod is lazulhasson. Jó ötlet ez a csomagtartós rész, de tudod mi lenne még lazább? HA a kamera kinn lenne valahol és látható lenne a hátsó ajtó kerete, nyílása, vagyis az, hogy te ott ülsz benn, még evidensebb lenne, még szürreálisabb, és talán humorosabb is, ami sose árt. (hegyi)
értékelés:

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Az önportré fontos feladat. Azért jó, mert vissza lehet térni hozzá, ahogy haladunk. Letetted a névjegyed ezzel, kicsit szigorú vagy önmagadhoz, hogy csak ennek a képnek az erejéig vagy általában, ezt nem tudom. A Canonod azt hiszem ennél tud nagyobb teret is befogni, még ha torzít is, lehet, hogy ha többet kapunk az autó belső teréből is, akkor kevésbé érzem azt, hogy te kényelmetlenül érzed magad. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Kedves Zoli, köszöntünk a Téren, épp beleestél egy leckeátalakításba, így mivel összevonásra került az első három, nálad megtettem, hogy átsoroltam az újba őket. A kép szerint neked az idő a legfontosabb kérdés, vagy kihívás, ez fontos üzenet, örülök, hogy vállalod, én is bajban vagyok vele. Egy kicsit hiányolom a teret az óra mellől, így fura a vágás. (hegyi)
értékelés:

Örülök ennek a képnek, mert felfedezni vélek benne egy kis nyitást, a komfortzónádból való kilépési lehetőséget. Picit szűk a képkivágat, ettől nagyon az arcra megy a fókusz, miközben a viszonyrendszer is fontos a fej és a test között, legalább kicsit. A másik, hogy így most nincs értelmezve, miért nézel el a kamera mellett, hogy ez valami szemérmesség, vagy van ott valami, ami fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt így elemzésben is szeretnék gratulálni a hónap képéhez, érezni egyfajta felszabadultságot az utóbbi képeidben és ez mindenképpen jó jel. Itt most technikai problémáim vannak, és ezek utómunkával javíthatóak. Az egyik, hogy valamiért mintha túl lenne élesítve vagy a dinamikatartományba lett volna úgy belenyúlva, hogy nagyon kopogós, kemény lett az eredmény. A másik, hogy mindig a legvilágosabb részek a legfontosabbak, itt te lennél a fontos, de összhatásában nálad világosabb a kinti falrész, ahogy haladunk befelé, egyre sötétebb a tónus. Nyilván ennek oka az, hogy a ház belsejében kevesebb volt a fény. Erre legjobb lenne egy lámpa, de ha nincs, utómunkában ez korrigálható, ha kiválasztod a belső téglalapot és azt világosabbra veszed, majd inverz kiválasztással a külső részeket sötétebbre. Mindemellett tartalmilag abszolút rendben van a kép. (hegyi)
értékelés:

Bevallom, sose értettem a nővéremet, amikor ilyesmi kefével nekiesett a hajának, tépve húzva fésülte ki, hogy ha nincs türelme, minek neki a hosszú haj. Persze nyilván más a helyzet valójában, de gyerekként ezt éreztem. Itt is valami ilyen önsanyargatást látok, persze vidám is, főleg az arckifejezéstől. A kompozícióhoz annyi, hogy ha ennyire szűk alul és felül, legyen, de akkor balra is a kéznél vágnék, hogy minden irányba meglegyen ez a szétfeszítettség érzés. (hegyi)
értékelés:

Azt érzem ezen a képen, hogy felszabadultál a 365 alól. Ennek szívből örülök, és amit ott írtam neked, hogy a te erősséged a szoció, azt csak a 365-re volt igaz, mert meg kell állapítsam, hogy az önábrázolásban is erős üzenetet tudsz küldeni. Egy dologra kérlek könyörögve: ígérd meg nekem, hogy soha többet nem fogsz textil, fa, papír vagy bármi más alányomást rábindzsizni a fotóidra. Tisztában vagyok vele, hogy ebben van némi önbizalomhiány is, de aki ilyet tud, mint ez a kép, az bízzon jobban magában, hogy az üzenete ezek nélkül is célba ér. (hegyi)
értékelés:

Alul ez szűk, Feri. Kell a test. Nagyon jó a függöny-ablakkeret-függöny ritmus, te is jó vagy, mert ez a ritmus a háttérből kiemel, de ha alul ennyire levágod magad, akkor nem marad meg a történet. Ráadásul a portréknál, még ha az önportré is, a nyaknak van szerepe. Test, test, test. (hegyi)
értékelés:

Markáns önportrét látunk, az már biztos, és az önismereti út szempontjából fontos az őszinteség is, a szembenézés, úgyhogy pártolom, hogy folytasd ezt a vonalat. Alul nekem egy kicsit szűk. (hegyi)
értékelés:

Így vagyunk, a kutya meg én. Én csinálok valamit, az biztos, hogy kutyának ott kell lenni. Benne. De jól van ez így, szeretem ezt. Ez egy őszinte pillanata annak, hogyan élünk. Még akkor is ha a kép csak egy önarckép.

Te, István, biztos, hogy nem bárány? A személyessége megvan a képnek, de egy kicsit rövidebbet kellett volna exponálni, csak annyival, hogy a mozgás érzékeltetése mellett felismerhetőbb legyen a formából a kutya. (hegyi)
értékelés:

Ahogy az előzőeket, úgy ezeket is nagyon kedvelem, elfogadom ezt a kompozíciót is a fekvő formátummal, de ezt is kipróbálnám állóban is. És még valami. Lehet, hogy kísérletezni kellene azzal, hogy valamennyi derítést adsz, egy picikét csak, hogy a test térbeliségének érzékeltetése ne csak a lézerfényen nyugodjon. (hegyi)
értékelés: