kutya és én

Így vagyunk, a kutya meg én. Én csinálok valamit, az biztos, hogy kutyának ott kell lenni. Benne. De jól van ez így, szeretem ezt. Ez egy őszinte pillanata annak, hogyan élünk. Még akkor is ha a kép csak egy önarckép.

Te, István, biztos, hogy nem bárány? A személyessége megvan a képnek, de egy kicsit rövidebbet kellett volna exponálni, csak annyival, hogy a mozgás érzékeltetése mellett felismerhetőbb legyen a formából a kutya. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

:D Zsolt ez az állat olyan, hogy 500-ad alatt nem lehet fotózni csak álmában, valamije mindig bemozdul. Komolyra fordítva a szót, értem ám. A folt az kevés az értelmezéshez, attól még hogy felismerhető az állat érthető lenne a kép csak attól is hogy kitakar engem.

Új hozzászólás