"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)
Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.
Az önportré fontos feladat. Azért jó, mert vissza lehet térni hozzá, ahogy haladunk. Letetted a névjegyed ezzel, kicsit szigorú vagy önmagadhoz, hogy csak ennek a képnek az erejéig vagy általában, ezt nem tudom. A Canonod azt hiszem ennél tud nagyobb teret is befogni, még ha torzít is, lehet, hogy ha többet kapunk az autó belső teréből is, akkor kevésbé érzem azt, hogy te kényelmetlenül érzed magad. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:
Direkt ezt választottam - készült tágabb nyílású is -, és talán pont azért, amit kiérzel belőle: kényelmetlen nekem ez a helyzet. Mutogatni azt, amit már magam se tudom mióta berögzült önvédelemből körbebástyáztam? Nem könnyű. Pláne nem könnyű őszintén. Hazudni meg nem hazudok. Mindenesetre ahhoz képest, hogy egy "nem rossz ez, de próbáld újra"-t vártam, a két csillag több mint egy igazgatói dícséret most nekem :-D (és remélem, hogy nem csak a "bátorságnak" szól)
Nehéz dolog egy ismeretlen társaságba beköszönni, ez evidens, ezért is mondom, hogy ez a lecke a leginkább az, ami az ismétlés egfőbb terepe. A bástyák önvédelme is természetes, ahogy öregszik az ember, de épp ott a lényeg, hogy egy fal nem csak védelem, de akadály is. Érdemes rajta bontani.