Keménykalap és krumpliorr, ja nem, Mechanikus narancs. 4 évvel ezelőtt készült önportré, Canon eos 550D.
Én kedvelem ezt a képet, van benne humor nem kevés és a mosolyod az mindent visz meg a szemed alá firkálás meg az egész, jó kis bolond csaj vagy, nekem ez tetszik, úgyhogy örülök neked, csókolom, ez nagyon kis vicces, szeretem nagyon. Amióta ezt feltöltötted, jó pár képed láthattuk, így az is kiderült, hogy szereted ezeket a színezéses tónusokat, csak az a helyzet, hogy ezek eléggé behatárolnak és van veszélye annak, hogy modorossá válhatnak a képek. Ha elfogadsz egy tanácsot, használd a sima fekete-fehéret. Nem akarok elvenni tőled semmit, de ahhoz, hogy biztonsággal dolgozz a tónusokkal, könnyebb, és határozottabb a fekete, mint a kékes árnyalat. (hegyi)
Köszönöm az értékelést! Örülök, hogy tetszik és büszkén kijelenthetem, hogy leszokóban vagyok azokról a bizonyos filterekről, utóbbi néhány 365-ös képeimnél megfigyelhető ezek elhagyása, magam állítom be a kontrasztot, a mélységet, sötétítek, világosítok, szóval gyakorlom. :)
Igen, ismerem a könyvet is, filmet is. Valamiért nekem a narancsról mindig a Tanú c. filmklasszikus jut eszembe inkább. :)
Talán "hogy ityeg a figyeg nézés". (A. Burgess: Gépnarancs c. könyvből, amit aztán Kubrick megfilmesített: Mechanikus narancs címmel.)
Örülök ennek, mert közelebb tudsz jutni a dolgok lényegéhez, ha nem foglalkozol az ilyes csinosítással.