1. Önportré, önábrázolás

Bemutatkozom

Sziasztok! Több éve foglakozom fotózással, kissebb nagyobb hullámokban tör rám. Ez itt az első feladatmegoldásom, a fotó a szobámban készült, a kacér mosoly a lehetőségnek szól, amit ez a közösség nyújthat nekem. A képeket digtális géppel készítem, viszont papám zenitjéről csent fix orosz objektívekkel. A képen a falről visszaverődő, és a függönnyel szürt fények láthatóak. Mivel az objektív gyújtótávja 2.0 volt, ezért a fókusz behúzását bíztam csak segítőmre.

Barnabás, üdv a téren! Alapvetően tetszik ez a megoldás, a mosoly is jó, a gesztus is, kicsit több derítés elférne, hogy a másik szemed is éljen, hiszen a mosoly is azon a feleden jelenik jobban meg. Azonban két dolog van. Az egyik, hogy nincs meg az élesség igazán. A másik, hogy be is mozdultál. Jó dolog a fix objektív, de azt tudnod kell, hogy ha nem a gyártód csinálta, hanem pl egy Zenit lencséi, az analógnál sokkal lazábban vették a minőségi elvárásokat, mint a digitnél, ez azért volt, mert a film maga kevésbé háklis, mint a szenzor, ezért az eredmény sok esetben lágyabb rajzú kép lesz, több hibával. Ezt jó tudnod, hogy ne érjen csalódás. Várom a folytatást, még akár erre a leckére is. (hegyi)
értékelés:

Feketén fehéren

Sziasztok! Ezzel a legfrissebb önarcképpel szeretnék bemutatkozni, amit pont egy hete készítettem magamról. Vagyis készítettünk, mert anyukám is besegített. Mindent én csináltam, az LCD kijelző is felém volt fordítva de nem volt állványom, vagy önkioldóm, így ő tartotta és nyomta meg a gombot amikor szóltam neki. Nem volt könnyű feladat, de nem hagyhattam ki azt a napot. Nagyjából évente kap el az ihlet, hogy otthoni körülmények között képet készítsek magamról, amikor minden klappol, jól áll a hajam, szép az arcom, nem pattanásos, de azért raktam egy kis sminket, és még a fény is jó ami az ablakon beszűrődik. Már késő délután volt, 4 óra körül, nem volt nagyon borús az ég de pont annyira, hogy természetes derítőként funkcionáljon a Nap előtt. A nagy ablakok előtt kellő távolságban elhelyezkedve pont elég fényt kapott az arcom, persze egy kicsit alakítottam a beállításokon Lightroomban. Photoshopot nem használok mert nem is tudok, de amúgy sem vagyok híve a túl sok retusnak.
Egyébként egy Canon700D géppel rendelkezem, ezzel és a kit objektívvel fotózok már lassan öt éve, de végre beszereztem egy 50mm f1.8-as obit amivel ez a kép is készült. Gimiben kezdett el érdekelni jobban a képkészítés (most 24 éves vagyok), amikor az egyik média órán a kompozíciókról volt szó és házi feladatként olyan képeket kellett csinálnunk (én akkor még mobillal) amiken alkalmazni is kellett azokat.

Köszöntünk a Látszótéren, ez egy jó kezdés, és határozott elképzelés a portréról, szeretem ezt a képet. Őszinte, keresetlen, egyszerű és mégis jó megoldás, mert van benne némi feszültség. Ezt lehetne fokozni, vagy egyértelműbbé tenni akkor, ha az biztos döntés lenne, hogy nem a kamerába, hanem a kijelzőjére nézel - gondolom felfelé billenthető kijelző lehet, mert egy picit felfelé nézel el. Fontos, hogy a tekintet hova néz. Jelentése van. Amit leírsz, most arra pár szót. A retus nem azt jelenti, hogy az ember tokától bokáig jár a manipulációban, alapjában a retus feladata portrénál a bőrhibák korrigálása, ha szükséges, a tónusok, a fények vagy árnyékok finomítása vagy erősítése, szóval nem kell egyből arra gondolni, hogy hogyan varázsoljunk a semmiből valamit, de fontos az utómunka. Erre amúgy a Lightroom is alkalmas, nem kötelező a Photoshop. Ajánlok figyelmedbe egy plugin csomagot, NIK collection, vagy ha FF, akkor Silver Efex Pro. Elvileg fizetős, de megéri, mert nagyon szépen hozza az analóg zajt, a tónusokat, szóval jól lehet vele dolgozni. Ami a távkioldót illeti, nem ismerem a 700-as Canont, de vannak ma már rádiós távirányítók, amik az exponálást segíthetik, nem is nagyon drágák, és ebbe akkor is érdemes beruházni, ha nem csak önportréban gondolkodsz, portrézásnál is jó lehet, ha állványon a gép, beállítasz mindent és az exponálást már nem a gépbe nézve csinálod. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Portré

Sziasztok, ezzel a képpel szeretném megkezdeni tanulásom köztetek. Zoli vagyok január óta foglalkozom komolyabban a fotózással, bár egész eddig is nagyon érdekelt, de idén sikerült egy rövid fotós tanfolyamra beíratkoznom és megprobálni elsajátítani az alapokat. Szeretnék sokat tanulni és napról napra egyre többet tanulni szívni magamba a tudást :) Remélem remek helyre táláltam köztetek. Próbálok minél aktívabban részt venni és tanulni a hibáimból, törekedni rá, hogy egyre jobb képeket tudjak csinálni....

Kedves Zoli, üdv a Téren. Jó kezdés ez, kicsit ilyen északi bűnügyi filmes a nézésed, némi titokzatosság van benne emiatt. Amin kell picit finomítani, az a világítás. Most egy picit sok jobbról, kevés balról, ezt kéne összébb hozni annyival, hogy az arcszélednél ne menjen el majdnem a kiégésig, a másik oldalon meg az arc formája jobban meglegyen. Ugyanis ami világos egy képen, azt közelebbinek is érezzük, ez az egyik ok, hogy anatómiailag fura a hatás így, a másik, hogy ha ennyire árnyékban vagy, akkor már legyen teljes a sötétség, de akkor meg a formákkal kell jobban játszani. Nyilván az már egyéni ízlés kérdése, meg annak is, hogy mit akarsz mondani, hogy mennyire hozod össze a világítás két felét, de valamennyi derítés kéne még, az biztos. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Fly, Robin, fly!

Nos, Feri, én ezt pártolom, jó irány és jó a mondanivaló is, tetszik, amit kitaláltál. Formailag és tónusban is rendben vagyunk. Ami viszont nekem problémás, hogy ezt a széles verziót alkalmazod, ami érthető, ha azt veszem, hogy a két oszlop benne legyen, viszont ha tartod a 3:2-es arányt, az annyit adna hozzá, azon túl, hogy kevéssé lenne fura az arány, hogy lenn is, fenn is több lehetne, és akkor ez a repülés-kényszer, elszállnék-nem lehet ellentérpár is jobba kijönne. Ezt egyrészt azzal lehet elérni, hogy nem vágsz ennyit, nyilván, másrészt mivel úgyis dőlnek az oszlopok, még lentebbről fotózod, ezzel még erősebben adva annak, hogy felemeld magad. Ami anatómiailag kérdéses, az a hasnál a vágás. Ott is lejjebb kéne menni. Én adok erre 3 csillagot, ha te meg küldesz egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Piszkos alak a múltból

A képet egy, a helyiek szerint szokványos szovjet otthonban lőttem, a konyhatartozék egyenszekrény tükrében, függönyön szűrt fényben. Pont volt szerencsém (?) erre járni és nem akartam várni a feltöltéssel míg hazaérek. A kép jó hangulatban készült, de a feltöltés egy kínlódás volt. Laptop nem volt nálam, tabletre fotókat tölteni, pixelpontosan méretezni és akár csak átnevezni az Android struktuláris és egyéb váratlan hibái miatt másfél órás kiváltság. Asszem a múlt árnya maradok, a jelen és a jövő túl aljas nekem.

Üdv a Téren, ez egy jó kezdés, a leírás is szuper hozzá, ad egy plusz hangulatot, ami részben a képen is látható, az ötlet klasszikus, a tükör jó barátja a fotósnak, jól lehet használni, ha az ember belekalkulálja, hogy az élesség ilyen esetben viszonylagos lesz, mivel maga a tükör üvege az, ami ront ezen a vastagsága és a dupla tükrözéséből adódó szellemképhatás miatt. Szóval hajrá, várom a folytatást, jöhet még önportré, izgalmas terep ez, hidd el, jól lehet benne dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Máté Bence kiállítás

Máté Bence kiállítás volt BP-n a Bazilikánál. Nagyon látványos volt, érdemes utánamenni Debrecenbe, mert most éppen ott állítják ki.

Jó réteges összefoglaló egy kiállításról, izgalmas, ahogy beúsznak a formák. Azért majd alkalmasint ha visszatérsz a rendes fényképezőgéphez - mert ugye visszatérsz - az utómunkával is kell kezdjünk valamit, hogy kihozzuk a maximumot egy képből, itt ráférne egy kis tónus gatyába rázás. (hegyi)
értékelés:

Hullámok között

Kedves Áron, örülök, hogy rászántad magad és belekezdtél az első leckébe, kifejezetten érdekes lett a megoldásod, nem csak azért, mert nem közvetlenül a kamerába nézel, de azért is, mert érdekesen játszol a térrel. Ha szépen körbe lenne vágva, persze az is működne, hiszen egyben van úgy is a kép, de azzal, hogy jobbra ott az az üres tér, az egész kap egy külön dimenziót. Olyan, mintha bekukkanthatnánk egy történet születésének körülményeibe. Nekem tetszik ez a megfejtés, szóval köszönet, és örömmel várom a további első leckéidet is. (hegyi)
értékelés:

Én(kép)

A kép egy Sony A6000 készülékkel készült, Sony PZ 18-105mm f/4 G OSS objektívvel állványról és beépített távvezérlővel. Utómunka Cature One 11 + Silver Efek Pro 2.

Exp: 1/200 s
Rekesz: f/5
ISO: 500
Fókusztávolság: 105 mm

Üdv a téren, ez egy jó önkép, tetszik, jó kezdés. És várom is már a folytatást. Egy dolog, amit én tapasztaltam, hogy a silver fx az hajlamos arra, hogy amíg dolgozol benne, minden oké, jónak tűnik, majd amikor enter után legenerálja a képet, az egy picit mindig mintha fátyolosabb, sötétebb lenne, mint amire számítottam. Legalábbis mac-en így van. Persze nem tudom, hogy ez koncepció is volt, hogy ennyire szürkében hagyod magad, vagy kalibrálási kérdés is, de mondom, alapvetően a portréd jó. (hegyi)
értékelés:

Egy újabb önportré

Feri, kommentben Pistának kiválóan leelemezted a képet. A függöny jó, semmi baja, sőt. Csak kéne még a térből, hogy a szociója jobban jöjjön. A kezek. Egy bögre a kézben. Valami, ami sztorit csinál. Így ez most nem elég. De jegyezd meg, hogy, hol, mikor, hogyan, mert ezt jó lenne nyáron ismételni, jobb fényekkel, kevesebb gönccel. (hegyi)

Havasi Laci

Harmadszorra is nekifutok.

Na, Laci, látod, ez sokkal jobb, mint az előzőek. Érdemes volt cseszegetni téged az önportréval, mert nagyot haladtunk. Ez jó irány. Ha egy picit a tested így hagyva csak a fejeddel visszább fordulsz és akár a kamerába, akár mellé, de valahova errébb nézel, az még jobb lesz. Ez 3 csillag, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Mostanság komorabb hangulatban telnek a napjaim, sok minden kavarog bennem, ezért is választottam egy olyan helyzetet, ahol az ablak tükröződésén én látszom, míg odakint az utca fényei. A fényképet Canon EOS M100-zal készítettem, EF-M 15-45-ös objektívvel, végül Snapseeddel utómunkáztam.

Szia Bence, üdv a téren. Ez egy jó kezdés. Benne vagy te is, benne a város is, egy kis enteriőrdarab is, szóval jó összhangja van. Azt érdemes megfontolni, hogy valóban az az üdvözítő portrénál, hogy állóban fotózod, így lemondva a környezeti viszonyrendszerről, mert az álló portré, bár alapvetően a klasszikus portréhoz illő, de alapvetően kevesebb lehetőséget ad arra, hogy a környezettel együtt segítse a megismerését a modellnek. Ha a kompozíció okolja, akkor lehet, ezt is, azt is használni. (hegyi)
értékelés:

Havasi Laci újra nekifut

Az első önportré után feladatul kaptam, hogy csináljak egy normálisabbat, ami tényleg annak készült. Nagyon "nemszeretem" munka, de ha bevállaltam, hát megpróbálom. Nincs mit tenni, ez vagyok, el kell fogadnom.

Laci, ennek újra neki kell fuss. Ez egy beszorított, túl közeli fotó, rosszul világítva, olyan, mintha egy másik képből lenne kivágva, mint egy igazolványkép. Ez, és mondjuk a portréid között óriási a szakadék. Kérlek, gondolkodj ezen, várok egy értelmezhető, portréként működő, technikailag is működőképes önportrét tőled. (hegyi)

Sándor

Sziasztok! Nagyon régen vártam, hogy elküldhessem az első képemet, mint feladatmegoldást, bár a megoldáshoz lehet indokolt itt még az idézőjel... Tavaly regisztráltam, viszont mostanra állt össze a minimális technika, amivel már szívesen készítettem el a képet, amivel be szeretnék mutatkozni. Ha lelkesedés nyomait véli felfedezni rajta a szemlélő, akkor nagyon jófele tapogatózik.

Helyszínt, körülményeket tekintve a kép az otthonunkban készült kisfiam kisszékén ülve egy a6000-es milc kamerával, kanapéra maszekolt kis rendszervakura szerelt softbox-al és egy könyvek mellé támasztott vázlatfüzettel egy kis derítés gyanánt. Hogy miért készült?

Volt főnököm nagyon szerette a fényképészetet és olyan képeket készített, amik nagyon inspirálóak voltak. Sok szép, örömteli, felkavaró, művészi, bizarr és tulajdonképpen az érzelmek széles skáláját megindító képet láttam már és mindig mozgatott a dolog miben rejlik a titok nyitja. Hogyan lehet olyan módon megörökíteni egy adott pillanatot, hogy az ember ne tudja róla levenni a szemét. Elkerülhetetlen volt, hogy egyszer én is kipróbáljam és a lehető legtöbbet tanuljak róla. Kíváncsian várok minden kritikát.

Kedves Sándor, üdv a Téren, öröm, hogy előbújtál és belefogtál a képbeküldésbe. Ez egy alapvetően jó irány, jó önkép, őszinte, szerethető. Van azonban technikai problémám vele. Valószínű sRGB-ben lehet a géped hagyva, ha lehet, a menüjében ezt állítsd át Adobe RGB-re, mert az sRGB egy idejétmúlt és erősen csonkolt színtér, a kőkorszakból maradt velünk, sajnos a gyártók lustasága okán még velünk van, bár már kimúlhatna igazán. Erre azért is szükség van, mert az sRGB egyik fő baja a színvisszaadás, a túlszaturáltság, kitörések, rossz átmenetek keletkeznek így. Az is fontos persze, hogy az utómunkánál is maradj az Adobe RGB-ben, és amikor webre mentesz, akkor se legyen konverzió. Photoshopban a Save for web parancs felhoz egy ablakot, ott van egy jelölőnégyzet, ott azt ki kell kapcsolni, ahol írja, hogy convert to srgb, és a dolog helyreáll. Egyébként meg, ha a gépeden ez nem kikapcsolható, akkor meg érdemes átkonvertálni a munkafolyamat kezdetén az utómunkánál, és figyelni a színegyensúlyra, a szaturációból simán 15-20%-nyi is visszavehető, hihetőbb színvilágot kapsz. Most ez el van a sárgába tolódva, ettől lesz a bőrszín narancsos. Jó munkát, várom a folytatást, még erre a leckére is simán jöhetnek képek. (hegyi)
értékelés:

Havasi Laci

A kép tavaly áprilisban készült. 10 nappal egy műtét után. Elképzelésem, igazán nem volt - mert nem szeretem magamat fotózni - inkább próbálgattam az új Olympus EM5-ös MILC-et.. Amikor magamról készül kép, az inkább valami vicces helyzetben fordul elő. Kikentem a képem csokifagyival, vagy valami hasonló. Amit Zsolt mondott a videón, az viszont igaz, ha magadal békében vagy, akkor mással is békében leszel. Ezért, hát lássuk a lesújtó véleményt...

Kedves Laci, üdv a Téren. Jó az, hogy láttam másik képet is tőled, mert így a technikai lehetőségeid is jobban ismerem, és emiatt kell azt mondjam, hogy ezt a képet elfogadom bemutatkozásnak, de első leckének kérnék egy ismétlést. Ugyanis túl sok a technikai nyűg vele, be is mozdultál, szóval érezhető, hogy ez egy gép próbálgatás közben elkattintott kép, nem céltudatos önábrázolás. Írod, nem szereted magad fotózni. Sok fotóval foglalkozó ember mondja ezt, mintha könnyebb lenne a gép másik oldalán állni. Ez csak látszólag van így, és persze lehet mondani, hogy a fotós rejtőzködő alkat, de az önábrázolás az önismeret egyik lépcsője is, amellett, hogy a portrézás tekintetében is lehet általa gyakorolni, ismereteket szerezni. Kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Hold

Tudom nem a leginformatívabb portré, sőt már-már absztrakt. Ezért van tere a fantáziának. Tehát kinek mi? Nekem egy szomorú fogyóhold ez az arc.

Hát, nekem hold párhuzam nincs ebben, se fogyó, se dagadó hold se. A kérdés nekem nem ez, és a problematika finomságai nem ebben érhetők tetten, hanem a fényekben. Alapvetően az irány jó. És nem is kell mindent megmutatni, nem kell fül, haj, ezek elhagyhatók. Viszont az külön jelentéssel bír, ha nincs szem. Nem könnyű ebben a tónusban a szemet is valahogy megcsillantani, de érdemes vele kísérletezni. A főfény mellé valami picike spottal külön lehet ezt kihozni. Persze, ha az üzenetben fontos a szerepe annak, hogy nincs szem, ez is lehet valid, de akkor ennek még valami kell, ami megtámogatja a szem helyén az űrt, és ilyen kevés eszköznél ez csak a gesztus lehet. Egy nagyra tátott üres száj mellett a "vak" szem máshogy kap értelmet. Szóval hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: