Egy újabb önportré

Feri, kommentben Pistának kiválóan leelemezted a képet. A függöny jó, semmi baja, sőt. Csak kéne még a térből, hogy a szociója jobban jöjjön. A kezek. Egy bögre a kézben. Valami, ami sztorit csinál. Így ez most nem elég. De jegyezd meg, hogy, hol, mikor, hogyan, mert ezt jó lenne nyáron ismételni, jobb fényekkel, kevesebb gönccel. (hegyi)

Hozzászólások

Köszönöm Au, kár, hogy engem nem hordtak jégnézőbe!

Teljesen jó az a függöny, ettől van az az érzet, hogy Rákosi elvtárs megtekinti a mezőn dolgozó, munkásosztállyal szövetségbe forrt parasztokat. Elvtársak, ne vessenek! Mulassanak velem! Persze igazi mező helyett itt csak a horgolt képe jelenik meg, de sebaj, ez legalább olyan valós, amilyen a gyapottermesztés volt abban az időben.
(-Hát hogy vagyunk, hogy vagyunk? -kérdezte viccesen Rákosi elvtárs. -Jól vagyunk, jól vagyunk- vicceltek a parasztok is).

Jogos a kritika Pista, el kellett volna húznom a függönyt. Mintázata sem a legszerencsésebb, talán, ha szociofotóhoz, még mehetne, de akkor a térből is kell. Viszont a vidékhez, így hozzám is kapcsolódik ez a hangulat. Persze a pozitívumokat is olvastam, köszönöm!

Feri, nagyon jó ez a képed! A függöny firuralitása borzasztóan elviszi a figyelmem rólad. Szóval ránézek a képre, látom ember, dejó szép ráncok tónusok orron, fülön, szem remek, de haló mi ez a vidéki életkép kisház, vonatsínek, fű-fa-virág?!
A zip-zár fogazata ahogy összefut a kép alsó határán nagyon finom.

Új hozzászólás