Sziasztok! Nagyon régen vártam, hogy elküldhessem az első képemet, mint feladatmegoldást, bár a megoldáshoz lehet indokolt itt még az idézőjel... Tavaly regisztráltam, viszont mostanra állt össze a minimális technika, amivel már szívesen készítettem el a képet, amivel be szeretnék mutatkozni. Ha lelkesedés nyomait véli felfedezni rajta a szemlélő, akkor nagyon jófele tapogatózik.
Helyszínt, körülményeket tekintve a kép az otthonunkban készült kisfiam kisszékén ülve egy a6000-es milc kamerával, kanapéra maszekolt kis rendszervakura szerelt softbox-al és egy könyvek mellé támasztott vázlatfüzettel egy kis derítés gyanánt. Hogy miért készült?
Volt főnököm nagyon szerette a fényképészetet és olyan képeket készített, amik nagyon inspirálóak voltak. Sok szép, örömteli, felkavaró, művészi, bizarr és tulajdonképpen az érzelmek széles skáláját megindító képet láttam már és mindig mozgatott a dolog miben rejlik a titok nyitja. Hogyan lehet olyan módon megörökíteni egy adott pillanatot, hogy az ember ne tudja róla levenni a szemét. Elkerülhetetlen volt, hogy egyszer én is kipróbáljam és a lehető legtöbbet tanuljak róla. Kíváncsian várok minden kritikát.
Elnézést a késői reakcióért!
Köszönöm szépen a bíztató szavakat és a konstruktív kritikát is.
Hegyi úr észrevétele abszolút helytálló.
Mikor megvettem a gépet, már rátaláltam a youtube csatornára, így a gép már be volt állítva Adobe rgb-re. Az utómunka során voltam figyelmetlen. A hibát javítottam, de nem töltöm fel újra. Terveim szerint egy új képet fogok feltölteni és annál majd figyelek az itt leírtakra.
Köszönettel:
Sándor