Hát, értem a humort, de ez így nekem képileg nagyon lötyög, nem fog meg a dolog. Bocsánat érte, de azt kell mondjam, hogy a képi humor ennél többet kíván, ez olyan favicc kategória. (hegyi)

Szép találat, jó ez a tónus is, és nyilván a rendelkezésre álló technika korlát lehet abban, mennyi részlet marad a csúcsfényekben. Az utómunkában a jobb oldali részt is sötétre kellett volna a kapu mellett venni, ahogy a bal is fekete, mert zavar most az, hogy ott is van valami, de nem kivehető, viszont ettől borul az egyensúly. (hegyi)
értékelés:

Írtad, hogy alig volt időd menekülőre fogni a viharban, és meg is értem, hogy ilyenkor az ember elsősorban magára, aztán a technikára gondol, ezért amit írok, azt zárójelesen mondom, mert nyilván a konkrét helyzet mindig felülírhatja az ember döntéseit, de jó, ha felkészültek vagyunk. A fotózáshoz két dolog elengedhetetlen. Az egyik az állvány, a másik a kioldózsinór. Ez utóbbiból ma már vannak rádiós, infrás, mindenféle megoldások zsinór nélkül is, könnyebb, mint régen volt. Azért írom ezt, mert ez egy szép tájkép, van benne valami Turner világából is, ha akarom, de valami hiányzik nekem, és ez a történet, ahhoz meg ember kellene. Nyilván, ha egyedül vagy, akkor ez az ember te leszel. Gép állványra, masszív állványt nem visz el a vihar, önkioldó, és belegyalogolni a tájba. (hegyi)

Az a helyzet, hogy talán jobb lenne előbb saját magadat fotózva haladni és tapasztalni, mert a modellel fotózással az a helyzet, hogy ha a modelled ráadásul ismerős, társ, barát, akkor nehezebb objektíven látni, és elemezni is, mert a személyes érintettség befolyásol. Ez a kép nem jó, és a legfőbb baja a pózzal van. Hetvenes években volt ez a fajta póz divat, Monroe stílusában, csak hát Monroe az Monroe, a ruhái, a habitusa adta ki azt, hogy az ő képei működhetnek, de ez a beállítás nagyon messze van a természetestől. A szoknya rövid, így behúz és kitüremkedik, ettől fura hatása lesz. A másik az arc, a mimika. Nem hiszem el ezt a mosolyt. A mosoly tűnékeny jószág, ha sokat tököl a fotós a beállítással, ha fáradt a modell, ha nincs kedve, sok okból fagyhat be. A legjobban abban mérhető egy portré őszintesége, hogy a szem és a száj külön ugyanazt az üzenetet adja-e, ehhez érdemes letakarni előbb az egyiket, aztán a másikat, és máris kiderül, hogy a mosoly mellett a szem már nem hozza a vidámságot, inkább fáradt, tehát a pillanat csúcspontja elveszett már. Ő tartja ezt a mosolyt, mert ezt gondolta adni, vagy ezt kérted, mindegy is, de nem hiszem el. Vissza még a karokhoz, így most bebújtatva a combok közé a csonkolásai nem szépek, ráadásul ez a póz nagyon nehéz, hogy a vonzó és szexi ne billenjen át a kihívó és közönséges határán. Az arcon még egy probléma van, ez pedig a vetett árnyéké, az orr árnyéka nagyon erős, zavaros lesz tőle a dolog. Összefoglalva azt mondom, hogy még várj a portrézással. Előbb a formákkal, fényekkel ismerkedj meg. (hegyi)

A pici szoborból van még néhány szerte a városban, sőt, nem csak nálunk, Mihajlo Kolodko ukrán szobrászművész munkái Ukrajnában is láthatóak. A kép ezzel a panorámával a háttérben jó megoldás, adja a méretet is, jó rajta a fény is, szóval működik, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

István, én ezt jónak gondolom, jobb felül a fene tudja, lehet, hogy kivettem volna az ágakat utómunkában, vagy, ha akarsz környezetet, akkor tágabbra kellett volna venni a képkivágást, mondjuk ez utóbbi lehet, hogy a méret érzékeléséhez jót tett volna. De mondom, alapvetően ez jó kép így is. (hegyi)
értékelés: