Önportré

Kísérleteztem, hogy lehetne egy képen minél több arcomat megmutatni. A felvétel 1 másodperces záridővel készült, második redőnyre szinkronizált vakuval. (ISO100, F/20, 68mm)

Kartondoboz életei

Kartondoboz életei Koronavírus idején. Minden rendben lesz! Tartsatok ki!

Hogyan fotózz otthon, mivel foglald el magad karanténban, bezárva? Ezzel kapcsolatban adok pár tippet. És ha mégis kimennél - amit én nagyon nem javaslok - akkor vigyázz magadra. De inkább #maradjotthon és ne kockáztass, mert a #koronavírus nem viccel.

Focista

Vasárnap fociztam kicsit Misi kutyával, lett pár fénykép is, amik közül ez lett a kedvencem. A többi nem is igazán lett használható.

Fény az alagút végén

A felszíni eredménytelen kísérletezés az aluljárókba kényszerített, ahol egyre inkább jöttek a jó formák.

Miért a hónap képe:

Habár a bemutatkozó leckét még nem készítette el - ami a további kommunikáció érdekében, hasznos lenne -, a hónap képének Simon Zsolt fotóját választottam. Egy korábbi kommentekben már lelkendeztem a képért, sajnos sokkal többel most sem tudok szolgálni, így csak magamat tudom ismételni: szerintem egy nagyon erős, jól eltalált impresszióról van szó, amely a jelenlegi koronakrízisben még aktuális is. Nemrég láttam a Platform című spanyol filmet, ami egy földalatti fiktív börtönben játszódik. Az alapszituja az, hogy az intézmény vertikális elrendezésű, és minden cella egymás alatt található, többszáz szinten keresztül. Továbbá ezek a szobák közepén úgymond lyukasak, mivel az ellátás egy fentről lefelé mozgó platformon érkezik. Nyilván a legfelső szint még telis tele van mindenféle földi jóval, ám mivel mindenki azt és annyit vesz le róla, amennyit szeretne, az alsóbb szintekre már nem jut az ételből. Most, hogy újranéztem ezt a képet, mikor a hónap fotóját kutattam, eszembe jutott ez a film, számomra eléggé összecsengenek. (Bach Viktória)