Naplemente

Először lefényképeztem a tavat. Majd ahogy hátrébb léptem, és a falevelek keretet adtak a képnek, az árnyékokkal egy szívet formáztak, megtetszett mint kompozíció.

A szív formázás nem annyira van meg, de az, hogy hátrébb léptél, döntő fontosságú. Ugyanis ettől lett kép abból, amit ott láttál, mert kell az a levél keretezés. Főleg, hogy nem csak a forma van meg, de van színe is, tónusa is a leveleknek, ez a mélyvörös baromi jó. Egy ujjnyit balról vágnék. Ugyanis az ott már nem ad hozzá, viszont ott elvesznek a tónusok, szóval ha vágod, egységbe kerül minden. (hegyi)
értékelés:

Profil kép

Örülök annak, hogy nem a szokásos gyerekportrét kapjuk, a röhögőst, az evőst, vagy a csak úgy letottyantottat. Jó, hogy ez a beállítás abban is segít, hogy céltudatosságot képes kölcsönözni annak, hogy a gyerek mit akar, merre figyel, elhatározást látunk, tartást. A tónusok is szépek - a bőrszínben van némi kékes, én lehet, ezt korrigálnám, és talán fenn is és lenn is lehetne vágni, ez közel négyzetesben még erősebb és dinamikusabb lenne. (hegyi)
értékelés:

Rainbow sky

Lassan talán kimondhatom, hogy van egy rád jellemző színvilág, ami a képeid egy részén visszaköszön és ez jó. Nyilván ebben tudatos utómunka van, de ez nem baj, ha azt esztétikusan használod. Talán egy kicsit ez a kép összességében lehetne világosabb, de az a tűz, amit beleláttál, benne van, szóval hajrá, várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Faház

Nem tudom, direkt így nevelték-e ezt a két fát de inspiráló :)

Néztem ki bután a fejemből, faház, faház, oké, de hol van - aztán jé, hát persze! Jó ez, tetszik, szépen dolgozol a tónusokkal, emiatt is sikerült az, hogy ne elsőre ugorjon be a megoldás, mert annyira jók az ágak, hogy azzal voltam elfoglalva, nem az összképpel. Én lehet, hogy lentről vágnék, hogy feszesebb legyen a kompozíció. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Jégvirág

Csodálatos, hogyan fürdőzik a pampafű az évszakokban. Minden nap vonzza a tekintetem. Nehéz átadni képen, mint amit látok/érzek, de megpbáltam. Makro lencsével valószínű, hogy élesebb lett volna, de az még sajnos nincsen.

Ez szép lett, nekem is van pampafüvem, de ilyennek sose láttam, nyilván ez amiatt is van, hogy talán az enyém védettebb helyen van, így nem éri ennyi eső vagy mi. Nagyon jó formákat láttál meg, szépen is komponáltad, erős a dinamikája is. Hogy kell-e a kékítés, ebben nem vagyok biztos, én szeretem, ha a fekete-fehér nincs módosítva. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

A csuklyás

Mai portrézás eredménye. Természetes fénynél készült a kép.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy ez egy esztétikus kép, szép megoldás, jó formák, sőt, ha a korszellem divatját nézzük, akkor amit látunk, teljesíti a férfiideál kritériumait is. Kellően karakteres, a ruha ad hozzá valami titokzatosságot is, filmes hangulatnak is mondhatnám, amit látok. Szóval ez a része oké. Amivel kéréseim vannak, az a technika. Írod, természetes fénynél készült a kép. Azt, hogy ennek mi az oka, hogy azért így, mert nem volt kéznél lámpa, vagy mert egy pillanatot rögzítettél és tartottál tőle, hogy ha a világítással macerálsz, akkor elszáll a madár, nem tudom. A tónusok rendben vannak. Viszont ahogy érzem, a zaj ellene dolgozik a bőr struktúrájának. Nyilván akár ha állványon is van a gép, 30-adnál lejjebb nem lehet menni, mert a modell nem biztos, hogy tartani tudja magát, márpedig a bemozdulás is elmossa a testszövet érzékelhetőségét. A blendével se lehet akármekkorát nyitni, mert ez az a helyzet, ahol kell a mélységélesség. Marad az ISO, ha a fény kevés, ott lehet nyerni, de ennek ára meg a zajosodás. A másik, ami miatt ez problémás nekem, hogy így nincs meg a kellő különbség a pulcsi szövetéből adódó zajosság és a test között, márpedig kéne. Az oké, hogy ha nincs óriási stáb, ruhás például, akkor azzal kell beérni, ami kéznél van, ez a pulcsi ilyen. Némileg akár retussal korrigálnám az éleken megjelenő belső anyag csíkjait, amik kilátszanak, főleg arcnál. Hát, ez jut eszembe, szóval a természetes fény akkor előny, ha van belőle elég sok. (hegyi)
értékelés:

kilátás

Nem csodálom, hogy Ádámnak ez a kép lett a hónap képe, szép munka. Az éles, hegyes, kemény vonalakat szépen oldod fel azzal, hogy ennyire finom tónusokat használsz, miközben nem megy át szépelgésbe, megvannak a sötétek is, ott, ahol kell. Az is jó, hogy elbillen a valóság, hogy semmi se marad meg annak, ami, függőlegesnek, vízszintesnek, és azzal, hogy a nézőpont úgymond hanyatt esik, ez egy forgás, szédülés érzetet is hozzáad, szóval több irányt mixeltél össze, és eból egy szép végeredmény született. Csaba, várom a fotóid, kérlek. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Azért válásztottam ezt a hónap képének, mert mindig lenyűgözött, hogyha megállunk a saját életünkben, és egy más nézőpontból tekintünk valamire, akkor máris megláthatjuk benne a geometriát, esztétikát, és akár adott esetben az absztrakt mivoltát. Letisztult, egyszerű, és nagyon tetszik maga az expozíció is, talán a vízszintre személy szerint én odafigyeltem volna, de ez legyen a legnagyobb probléma. (Csontos Ádám)

Elmúlás

Demeter szerette az elmúlást elszáradó, pusztuló olykor akár halott növényekkel ábrázolni. De sose keverte a kettőt. Az elszáradt, de még színes növény nem bírja a bebarnult, halott dolgot maga mellett. Nem ugyanaz a kvalitás, nem ugyanaz az esztétika. És én a mélységélességet se venném ennyire kicsire. (hegyi)
értékelés:

Szúrós ás csípős

Az ötlet, hogy vöröset a zölddel, vagyis komplementer színeket hozz össze egy képre, jó. Az is jó irány, hogy mindkettőt formailag is azonos irányban ábrázolj. A világításon és a háttéren azonban kéne dolgozni. Egyrészt ezek az árnyékok, főleg a növények belsejében okoznak gondot azzal, hogy feketére, sötétre és borongósra színezik át, fedik le a tárgyak eredeti élénk színeit. Másrészt az árnyék is sok. Ilyenkor kéne deríteni, tükröt vagy mást használni, hogy visszaverj a belső felületekre is fényt. A másik a háttér. Ehhez azért kéne keresni valami mutatósabbat, mert így olyan, mintha összegyűjtötted volna a csendélethez a tárgyaid és mint leltár szerepelnének, várva a valódi háttérre. Jó lenne látni ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Fél (én) arc kép

Ez az első feladat, de elsőre nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Nem szoktam magamat fényképezni, így a komfortzónám feszegettem. Talán elindultam az önismeret útján, de az embert meg tudom megmutatni szabadon. Így félig felfedve érzem magam még komfortosan. Már ha ezt így portrénak lehet nevezni, de jelenlegi tudásomból ennyi tellett. Nagyon borult volt az idő, ablak előtt természetes fénynél. Lehet derűsebb időben más lett volna. 48mm, ISO400, f5.6.

Kitti, üdv a Téren, ez egy határozott kezdés - majd később a barnításról, szépiáról beszélünk, én nem vagyok a híve - jó ez a fél arc, talán picit lehetne világosabb és talán keményebb is, de alapvetően ez egy jó irány. Nem kell félni az önképtől, sőt. Én szeretem, és azt is, ha ti szeretitek, szóval ha nem nagyon diszkomfort, látnék még tőled ilyesmit. (hegyi)
értékelés:

Megszólalásig

Én erről nem tudok mit mondani Feri, tudod te is, hogy ez nem lett jó, nincs megoldva. Nem értem az ellenfényt, persze emiatt kellett belenyúlni erősen az arcba, de közben meg maga a szituácó nem annyira egyedi, nincs benne olyan kihagyhatatlan sztori, ami indokolja, miért lett ez a kép megtartva, és nem megismételve. (hegyi)

Könyvreklám

Hogy mi alapján küldötök szorgalmiba meg leckébe, nem igazán értem, de hát nem is kell nekem mindent akarni megfejteni. Ez nem lenne rossz. Ha. Ha nem lenne bemozdulva minden. Ami meg nem, az életlenben van hagyva, ami nem baj, de így érted, nem megy. Meg tudod, jó ez a dácsában szaunázós romantika, de akkor adj ebbe bele mindent, vagy akár lehet ez lavór a kiskonyha közepén, szóval ha már visszamegyünk Gorbit olvasni, akkor utazzunk tényleg, legyen megfogva a 80-as évek. Kérek ismétlést, szépen. (hegyi)

Otthonosan

Feri, az ötletet értem. De ez tónusban és formában nincs megoldva, ez a kép csak vázlat így. Ráadásul az asztalon a láb elég sokat szerepel képeken, ehhez valamit még adni kell fűszert. Várom az ismétlést. (hegyi)

Nézőpont

Egy régebbi, bár annál jobban szeretett önportrém, sokat foglalkoztam a kép megkomponálásával, főleg, mert a technikai feltételek nem voltak a legjobbak, pontosítva állványnak dobozokat, világításnak egyszerű, szobai állólámpát használtam, 12 mp időzítővel exponáltam. (2017)
Olympus E-450
f/5.6
1/60
ISO100
86mm

Kedves Ádám, elnézést, hogy eddig kellett várnod, engem is elért a karanténdepresszió. Szóval, a kép jó, tetszik a kompozíciója, hatásos ez a nézés és a gondolkodói póz is, bár engem inkább a 70-es évek bűnügyi sorozataira emlékeztet, a nyomozók között volt ilyen karakter. Amivel vitatkoznék, az két dolog. Egyik, hogy a tónus nekem sötétre sikerült, így a formaiság nem adja ki annyira. A másik, hogy oké, hogy az egyik oldalad sötétben tartod, de mivel amúgy meg kommunikálsz a nézővel, szóval így a félszeműség nem elég jó. Valami pici derítés kell az árnyékos oldalra is, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Várom a folytatást, ha lehet, akkor még önportrét is kérnék, megy ez neked. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Az önarckép készítése mindig is érdekes játék. A beeső fények manipulálása, a profil kiválasztása, valamint a kamera beállítása, mind-mind meghatározó eleme annak, hogy mit árul el a kép a fotón látható ember személyiségéről, fizikai megjelenéséről. A kép sejtetni engedi a nézőjét, hogy mi történt, s mi történhetett a képen megjelenő személlyel. Ez egy nagyon érdekes játék, és talán ez az oka, hogy kicsit elidőzünk az “image” elemzésével. Továbbá nagyon jó gyakorlati lehetőségre ad alkalmat, hogy megismerjük a portré alany beállításokat és technikákat.
Nagyon érdekes hangulatot varázsol ennek a képnek a “füstös’ , sötét fény hangulata. Ádám jól felhasználta a sötétebb és világosabb fény játékát, ami elmaradhatatlan eleme egy önarcképnek, így bele lopva egy kis drámát is. Elég jól érezhető a személyiség, a kor és talán a lelkiállapot is a képen. A többit gondoljátok ti végig! Jó nézelődést, elmélkedést és elemzést a képhez! (Robert Biri)