Hangulati

A kép minősége tudom, hagy némi kívánnivalót, csak mobil volt nálam, ez van.

üveges
Miért a hónap képe:

Ezt a képet választottam a hónap képének. Láttam, hogy sok komment érkezett, de nem hagytam magam befolyásolni, így csak a választásom után olvastam el őket. A tekintettem rögtön az arc húzza be, aztán szépen lassan kezd pásztázni a szemem, feltűnik neki egy átlós üveg és a kar, ami egy "nyílként" működik. Próbálnék elveszni a sötétségbe, ahol pihenhetek egy picit, de visszahúz. Majd felmerül a kérdés, hogy miért bújtál el? Vajon én miért bújnék el? Szét tudnám törni az álarcom? Ha leesik az üveg akkor annak annyi, de biztonságban leszek nélküle? Valahol egy örök dilemma az egész, egy örök körforgás. Köszönöm Viki, gratulálok. (Répa)

Főváros ünneplőben

A Gellért hegy tetejéről az egész város látható. Ez az egyik fő célom volt amikor BP en voltam hogy a goldenhour ban csináljak egy képet amikor a nap meleg színei még karcolják az eget de a város már izzik az elektromosságtól. Számomra sikerült az elképzelés. :) Olcsó 4 ezer ft os állványommal a söröző részeg külföldi turisták kezein lábain át sűrű "sorry " keretein belül készítettem ezt a panoráma képet. Az állványom gyakorlatilag használhatatlan volt úgyhogy időzítővel fényképeztem. A leg lágyabb fuvallat is bemozgatta a gépet mivel a tripod om nak nem volt hely hogy maximálisan kinyissam. Ebbe volt meló ebbe a képbe. Nekem ezekért a pillanatokért éri meg fotózni. :)

Buda vára

Buda. A nap mikor alvásnak indul mielőtt becsukná szemeit még álmosan ledobja aranyló köntösét világunkra. És felöltözteti ugyan abban az ékességben és ragyogásban. Mindent hirtelen arannyá és drágakővé változtat ez az erő. Hirtelen azt hihetjük hogy az örök valóságban vagyunk. Megáll az idő ilyenkor és megszűnik a tér. Mély levegőt veszel ami ugyan ezzel a langyos érintéssel tör utat magának a tüdőig és meg sem áll a szívig. Szívod magadban ezt az érzést és szemlélődsz. Az arany idővel rézzé, majd sárgarézzé fakul. Már tudod hogy ez csak káprázat volt. Az idő rabja vagy de hálás vagy hogy ha csak egy kis időre is átélheted azt a csodát ami az élet.

A munkás

Budapest. Járom a várost és mindenhol daruk, munkagépek. Emberek akik kezükkel formálják az acélt, öntik a betont. Egyszerű nevek. Pista Józsi Feri Laci. Kisemberek akiknek megmondják mi hogyan legyen mettől meddig dolgozzanak. Ők nem bonyolítják túl a folyamatokat. Ők azok akik a papíron és digitális számokban lévő grafikákat terveket megteremtik a világunkban. Ők azok akik kis emberek mégis a legnagyobb dolgokat ők viszik végbe. Láthatóvá tenni a láthatatlant. A tervből valóságot hoznak létre. A projektek elkészültével nem az ő nevük fogja fémjelezni azt amit alkottak. Mégis ezek a nevek azok akik nélkül nem lenne semmi. Adjunk hát hálát a Pistákért, Józsikért, Ferikért, és Lacikért. :)