Fotószakkör

Délután volt, tavasz. A bölcsi várójában ez a kép fogadott. Senki bent, mindenki kint.

Máté Bence kiállítás volt BP-n a Bazilikánál. Nagyon látványos volt, érdemes utánamenni Debrecenbe, mert most éppen ott állítják ki.

A kép március 15. előtti nap készült a négyeshatosról, mobilról. Megtetszettek a fények, ahogy Budáról átsütött a nap a pesti felhőkre. A mobil ennyit tudott ott és akkor.

A két Sallai a Normafán.

Bocs ha túltoltam a jópofit a cím választásban. Mivel tudom, hogy a Látszótéren fontos a feladatmegoldások megfelelő kategóriába sorsolása, erért, egy egy csillagosnak gondolt szoció, utcafotót, vagy egy kb. két csillagosnak gondolt házikedvencet, megmérettetnék az életkép zsáner kategóriában. Itt véleményem szerint meg van a"személy" cselekvése, élethelyzete (a koncentrált figyelem). És a rá jellemző munka eszközök (a láthatósági mellényes "Simabőrű" a pórázzal, és az ipari nagy sorompó). Miden itt van egy jó életképhez. Vagy csak Én dumálom túl a képet és antropomorfizálok?
Ui: Ezt a képemet a legjobb Látszóteres jóbarátomnak, Havasi Lászlónak ajánlom sok szeretettel, mert tudom nagy állat barát. És köszi a Hónapkélés jeölést.

Minden múlt a múltam címmel nyílik kiállítás a Fortepan gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Galériában (Budavári Palota, C épület, I. emelet) 2019. április 16-án, kedden 11 órakor. A kiállításon többek között Balla Demeter fotográfiái is láthatóak lesznek. A kiállítást megnyitja Fekete Péter államtitkár és Török Ferenc filmrendező, valamint Virágvölgyi István kurátor. Megtekinthető 2019. augusztus 25-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Izgalmas ez a templombelső így, ennyire szinte körbefotózva egészen lentről egészen fölfelé, olyan érzet az egész, mintha több részre lenne a kép bontva, mintha több történet másolódna egymás fölé, rétegekben. Nem tudom, ez mobillal készült-e, talán a technika az, ami itt kevéssé adja ki azt a tónusterjedelmet, ami még érzéktelesebbé tehetné az üzenetet. Nekem így is jó, hogy ennyire üres, de az se lenne rossz, ha lenne valaki valahol, akár csak sziluettként, így is van háttere a dolognak, de úgy talán még több réteg lenne az értelmezésben, a sztoriban. (hegyi)
értékelés:

Kedves Áron, örülök, hogy rászántad magad és belekezdtél az első leckébe, kifejezetten érdekes lett a megoldásod, nem csak azért, mert nem közvetlenül a kamerába nézel, de azért is, mert érdekesen játszol a térrel. Ha szépen körbe lenne vágva, persze az is működne, hiszen egyben van úgy is a kép, de azzal, hogy jobbra ott az az üres tér, az egész kap egy külön dimenziót. Olyan, mintha bekukkanthatnánk egy történet születésének körülményeibe. Nekem tetszik ez a megfejtés, szóval köszönet, és örömmel várom a további első leckéidet is. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, ez jobb lett-e így, de sok zölddel tényleg nem jobb.

Jobb lett abban az értelemben, hogy jó helyre került a szemünk, nem nézünk el a formák fölött a semmibe. Ami viszont ettől még nem oldódott meg, ami nincs a képen, azaz az alja. Nyilván az arányok tartása okán vágtál belőle oldalt, ha meglenne az alja, nem kéne oldalról se vágni. Hát, majd legközelebb. (hegyi)

Vili a mindent megoldó barát, akire 38 éve lehet számítani. (Nagyon szeretnék portrékat készíteni, de csak azokkal merek, akikkel szorosabb a kapcsolatom. Nem tudnék úgy odamenni valakihez azzal, hogy szeretném lefotózni. Így maradnak a családtagok és a barátok.)

Szerethető kép ez, kedves. Csináltam egy verziót, egyrészt kimozgattam középről, mert a bal oldal most sok, másrészt a lehetőségekhez képest a tónust próbáltam a szürkéből kimozgatni, persze ez így utólag nem adja azt, amit az eredeti képpel lehetne. És egy kis élesség az talán nem ártana, nem sok, meg nem kell utólag sharpen, isten ments, szóval ha ez mobillal készült, akkor oké, ha fényképezővel, akkor nem árt, ha megvárod, míg éleset állít. Hát, és még valami, amit csak azért merek leírni, mivel jómagam is küzdök a kilókkal, és fontos beszélni róla. Ha picit fentebbről fotózol és így a modelled követ téged a fejével, akkor a nyak kevésbé lesz kritikus. Az is egy trükk a toka eltüntetéséhez, hogy mondjuk rákönyökölteted egy szék karfájára, és onnan néz előre, így kénytelen húzni a nyakát és az segít ebben. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt be kéne linkelni a képhez a műsorod, ahol elmeséled Iván érkezését. Másrészt ez egy jó kép, még jobb lenne, ha a testből annyival többet kapnánk, hogy a ne a fej legyen középen és így balra meg a nem fontos üresség, de az jó, hogy jellegzetes a gesztus, és olyan pillanata a babának, amiben nincs semmi számára vállalhatatlan. Ugyanis a szülők ott szokták elrontani, amikor a gyereküket fotózzák, hogy nem látják annyira kívülről, hogy észrevegyék, hogy mondjuk ha folyik a nyála, vagy szutykos a kajától, az nem épp előnyös, magukat se ábrázolnák így, de a gyerek az mehet, mert az bárhogy is van, cuki. Ráadásul ilyenkor szoktam baromira zavarban lenni az elemzéssel, hogy a szemük fényéről mégse mondhatom, hogy apuka vagy anyuka, de most ez a gyerek épp bamba, vagy nem guszta, érted, mert megbántódnak, vagy fejbe somnak egy kiskapával. Mivel Iván még friss, talán ez az üzenetem, hogy szia Iván, és az, hogy szia család, meg az, hogy Kálmán, a többi képnél is, amit csinálsz, legyél ugyanennyire figyelmes, hogy nem hozod kínos helyzetbe a gyerkőcöt. Ilyenkor lehet kitalálni fotós projekteket, hogy mondjuk minden hónapban egy kép kábé ugyanott, éveken át, és abból összeáll egy etűd a felnövésről, meg ilyenek. Szmájli, csóközön. (hegyi)
értékelés:

Hát, ha vágós, kezdjük az égnél, abból nulla kell, zutty. Máris jobban él a gesztus. Persze ez a sötét és kopogós laborálás ez nem olyan nagyon jó, erről le kéne jönni, szereted, tudom, de nem, mert szétkalapálod vele az egészet. Ez amúgy lehetne egy etűd része, Flinke és Henrike új otthona, vagy a favágó és a madár, nem tudom, de egy képben nem elég ez, hogy elmondja a sztorit. (hegyi)

Talán alul ott vágva, ahol a bal fa kimegy a képből, nem tudom, nekem ez így elég kevés, értem, persze, épített, organikus, bujkálás, minden, de nem működik. (hegyi)