A kép a Budakeszi vadasparkban készült. Ők is csak macskák, csak kicsit nagyobbak. :) Az örök dilemma sem maradhatott el... fekete-fehér vagy színes. Talán... jól döntöttem.

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.

Ez életem első önarcképe. Világításhoz egy ledes spot lámpát használtam, amire egy zsebkendőt terítettem. Fotózással nem olyan rég kezdtem el behatóbban ismerkedni, de egyre jobban beszippant ez a világ. Sokat kell még tanulnom, ezért is vagyok itt. Technikai részletek: f/2.8, 1/20, iso800, 50mm(aps-c)

Ez egy pár éve készült kép, épp főzés közben. A gonosz zsömle és a mérges virsliarcok, szerintem érdekes összhangot adnak.