Ivánnal

Adri készítette rólam, gondoltam feltöltöm nektek, mert szerintem jól sikerült.

Jó kép, Adrinak gratulálok érte, és sok örömöt nektek! (hegyi)

Ha az Instagramra, Facebookra, vagy egyéb lájkvadász helyekre töltöd a fényképeid, mire mégy a másodperc töredékénél nem hosszabb figyelemmel? Szólnak, ha még dolgoznod kéne vele? A fejlődésed, hogy kiérlelj egy fotót, feláldozod egy lájkért cserébe? A jó képhez idő kell. Instahazugságból még nem született fotográfus, ahogy a facebook se tesz téged művésszé.

Magyarósi Csabával is beszélgettünk a szelfiről és önportréról, Vivian Maierről, Gárdi Balázsról és arról, hogy mi kell egy jó portréhoz. Erről is készült videó.

Árnyjáték Luccában

A minap volt két éve, hogy ezt a képet elkészítettem mobiltelefonnal, majd Snapseeddel utómunkáztam. Sajnos az eredeti fájlom már nincs meg egy adatvesztés következtében (tudom, felhő, backup, miegymás). Arra emlékszem, hogy megláttam ezt a helyzetet és megvártam, amíg kicsit ürül az utca ahhoz, hogy a megvilágított sziluett egyedüliként rajzolódjon ki.

Komolyan el fogom sírni magam a képarány miatt. Neked is, ahogy a többieknek sokszor, leírom. 3:2, 4:3, 1:1. Ezekben gondolkodj. Lejjebb pár képpel Kovács Ádámnál leírtam, miért. A kép jó lenne. De alul kevés, kifut a bicaj árnyéka. Nagy kár. És én értem, hogy sok nagy fotós alkalmazza ezt a komor tónusrendet, de nem mindig és nem mindenre, és ha mégis, akkor a komponálásnál figyelni kell arra, hogy a főszereplő fiú ne csússzon így bele ennyire a sötétségbe. Ezt ha ragaszkodsz ehhez a tónusrendhez, akkor szelektíven ki lehet javítani ott, úgymond maszkolással, szóval a lényeg, hogy az alapanyag jó, de a megoldásban még vannak lépések. (hegyi)
értékelés:

A munka és az élet egyensúlya

A 2. lecke épület vagy beltér kellene legyen. Hát ezen a képen csak mutatóban van épület, de nem az hiányzik a leginkább róla. Szerintem ugyanakkor mégis sokunkról szól. Vagy csak én képzeltem bele. Amúgy HDR kép, épp ilyet sikerült készíteni, de nem nagyon tér el attól, amilyen a normál kép lett volna, elég kiegyenlítettek voltak a fényviszonyok. A XIII. kerület egy ipari-vasúti területén készült 2019. márciusban, simán csak erre mentem haza, mert hogy gyalog járok munkába és vissza.

Egyrészt nagyon kedvelem a képaláírásaid. Hangulatosak, leíróak és személyesek is. Nem akarsz te esetleg rádiózni? Nálunk azt is lehet. Szóval a kép is jó. Valóban, a hiány maga és a környezet viszonya jól tud hatni ránk, nem kell keresni azt, miért készítette a fotós. A HDR is jót tett itt, szóval egészében tetszik. Várom a folytatást, meg még az első leckére is jöjjenek képek. (hegyi)
értékelés:

Három torony

Kora őszi fénykép, a határban kóboroltam, amikor hazafelé menet megfogott ez a látvány, a kora esti hangulat, a táj nyugalma. Kicsit elmerültem a csendben, élveztem a kellemes enyhe időt, majd hazaindulás előtt kattintottam egy képet róla.

Én azt igazán nem tudom, olvassátok-e egymás képeire írt elemzéseim. Lehet, hogy nem, pedig kéne. Ugyanis ezt a képarány dolgot elég sokszor elmondtam. Most akkor újra. A kép jó lenne, a helyzet is, a szín is talán, de ez az elcseszett filmes képarány ez baromi idegen dolog. Olyan, mintha a Lutra albumba csak így, körbevágva fért volna bele. 3:2, 4:3, 1:1. Ezek a képarányok. ezekkel tessenek fotózni. A 16:9-et hagyjuk meg a filmeseknek, ott van értelme, meg a moziban. Ugyanis a képarányok javarészt azért alakultak így, ahogy, mert matematikailag és geometriailag ezek közelítik jól meg azt, amit a szemnek nézni kellemes, ami kiadja az aranymetszést, és nem utolsó sorban, mert ezek azok az arányok, amiknél a legerősebb kompozíciós hatásokat lehet elérni. Itt az előtérből még simán adhatnál, sőt. Ahhoz, hogy ez a három épület, három forma jól éljen, kell a tér, viszont ha nincs kontextusba helyezve a forma, akkor az egész kiszakad a valós helyzetéből és elveszít minden kötést, szétesik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Portré

Sziasztok, ezzel a képpel szeretném megkezdeni tanulásom köztetek. Zoli vagyok január óta foglalkozom komolyabban a fotózással, bár egész eddig is nagyon érdekelt, de idén sikerült egy rövid fotós tanfolyamra beíratkoznom és megprobálni elsajátítani az alapokat. Szeretnék sokat tanulni és napról napra egyre többet tanulni szívni magamba a tudást :) Remélem remek helyre táláltam köztetek. Próbálok minél aktívabban részt venni és tanulni a hibáimból, törekedni rá, hogy egyre jobb képeket tudjak csinálni....

Kedves Zoli, üdv a Téren. Jó kezdés ez, kicsit ilyen északi bűnügyi filmes a nézésed, némi titokzatosság van benne emiatt. Amin kell picit finomítani, az a világítás. Most egy picit sok jobbról, kevés balról, ezt kéne összébb hozni annyival, hogy az arcszélednél ne menjen el majdnem a kiégésig, a másik oldalon meg az arc formája jobban meglegyen. Ugyanis ami világos egy képen, azt közelebbinek is érezzük, ez az egyik ok, hogy anatómiailag fura a hatás így, a másik, hogy ha ennyire árnyékban vagy, akkor már legyen teljes a sötétség, de akkor meg a formákkal kell jobban játszani. Nyilván az már egyéni ízlés kérdése, meg annak is, hogy mit akarsz mondani, hogy mennyire hozod össze a világítás két felét, de valamennyi derítés kéne még, az biztos. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Rákosrendező este

Most haragszom, két dolog miatt. Az egyik, hogy itt most ez a tónusrend kifejezetten ellene dolgozik annak, hogy értelmezhető legyen a kép poénja és szociója is. A másik, hogy érthetetlen, miért vágtál lenn és fenn a képből. Olivér, tartsd a 3:2-es arányt, vagy a 4:3-ast, vagy az 1:1-est. Ne variálj, amíg nem érzed teljesen a kompozíciót és a tömegelhelyezést. A kép jó lenne, sőt, de így nem működik. (hegyi)
értékelés:

A pécsi nemzeti

Üzleti úton voltunk pár kollégával Pécsett és mivel nagyon szeretem ezt az épületet, megmutattam nekik. Ha pedig már hogy-hogy nem nálam volt a gép is, nem tudtam megállni, hogy el ne készítsem ezt a képet. Színkorrekciót nem alkalmaztam és ezúttal arra is ügyeltem, hogy ne csak a gép legyen adode RGB-re állítva. (Azt se felejtettem el, hogy Hegyi úr kért tőlem ismétlést az első leckére is. Amint elkap az ihlet arra nézve, pótlom az elmaradást.)

Kedves Sándor, az a helyzet, hogy ez formailag teljesen rendben van, jó ritmus, jó helyen vannak a figurák is, talán ha picit közelebb vannak a kamerához, akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne. Viszont a gondom az, hogy annyira sötét van már és az utcavilágítás annyira gyenge, hogy nincs elég fény ahhoz, hogy az arcukon elég fény maradjon. Ezen valamennyit lehet az utómunkában segíteni, valamennyit talán exponálásnál is, de a legjobb megoldás az, ha olyankor készül a felvétel, amikor még nincs ennyire este. Persze, ha épp akkor vitt az utatok arra, ez a tanács csak elvi. (hegyi)
értékelés:

Fly, Robin, fly!

Nos, Feri, én ezt pártolom, jó irány és jó a mondanivaló is, tetszik, amit kitaláltál. Formailag és tónusban is rendben vagyunk. Ami viszont nekem problémás, hogy ezt a széles verziót alkalmazod, ami érthető, ha azt veszem, hogy a két oszlop benne legyen, viszont ha tartod a 3:2-es arányt, az annyit adna hozzá, azon túl, hogy kevéssé lenne fura az arány, hogy lenn is, fenn is több lehetne, és akkor ez a repülés-kényszer, elszállnék-nem lehet ellentérpár is jobba kijönne. Ezt egyrészt azzal lehet elérni, hogy nem vágsz ennyit, nyilván, másrészt mivel úgyis dőlnek az oszlopok, még lentebbről fotózod, ezzel még erősebben adva annak, hogy felemeld magad. Ami anatómiailag kérdéses, az a hasnál a vágás. Ott is lejjebb kéne menni. Én adok erre 3 csillagot, ha te meg küldesz egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Piszkos alak a múltból

A képet egy, a helyiek szerint szokványos szovjet otthonban lőttem, a konyhatartozék egyenszekrény tükrében, függönyön szűrt fényben. Pont volt szerencsém (?) erre járni és nem akartam várni a feltöltéssel míg hazaérek. A kép jó hangulatban készült, de a feltöltés egy kínlódás volt. Laptop nem volt nálam, tabletre fotókat tölteni, pixelpontosan méretezni és akár csak átnevezni az Android struktuláris és egyéb váratlan hibái miatt másfél órás kiváltság. Asszem a múlt árnya maradok, a jelen és a jövő túl aljas nekem.

Üdv a Téren, ez egy jó kezdés, a leírás is szuper hozzá, ad egy plusz hangulatot, ami részben a képen is látható, az ötlet klasszikus, a tükör jó barátja a fotósnak, jól lehet használni, ha az ember belekalkulálja, hogy az élesség ilyen esetben viszonylagos lesz, mivel maga a tükör üvege az, ami ront ezen a vastagsága és a dupla tükrözéséből adódó szellemképhatás miatt. Szóval hajrá, várom a folytatást, jöhet még önportré, izgalmas terep ez, hidd el, jól lehet benne dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Duna ArénaDuna ArénaDuna Aréna

Itt van három kép, mindhárom izgalmas részleteket mutat, de mint az előzőnél is, a képkivágást nem érzem indokoltnak, azt a képarányt, amit mutatsz. Az elsőnél simán a csúcsig vágható az ég. A másodiknál ennyi éghez kétszer ennyi épülettömeg kellene. A harmadik meg kb négyzetesben lehetne izgalmas, szintén a csúcsnál vágott éggel. Jó fényekben fotóztad, a részleteket is jól választod ki, ezek erények, de én arra vinnélek, hogy ne rúgd fel a képarányokat, 3:2, 4:3, 1:1, ezekben gondolkodj, mert ez fog segíteni abban, hogy a kompozíciós hatásokat megtanuld. (hegyi)
értékelés:

Szakrális szárny

Nos, az van, hogy nagyon ritka az az eset, amikor valóban indokolt az, hogy eltérjünk a megszokott képarányoktól. Itt sem érzem, mi ennek az oka. Oldalra nem volt több? Vagy ha oldalt ennyit akarunk csak, biztos, hogy kell alul a járda is? Szóval az, amit látsz, a fény és formajáték, az fontos és ebben látni, hogy jó szemed van ehhez. De a kompozíció így ebben a formában szétesik, nehezen befogadható. (hegyi)
értékelés:

A falak ledöntése

Olyan ez, mintha egy repülőgép szárnyát látnánk, hasonló érzetet szokott okozni, amikor a repcsi ablakán fotónak ki. Mivel nincs más, mint az épület és az ég, így a fent és a lent, az előre és a hátra is bizonytalanná lesz. Ez nem baj, sőt, így ezzel a megfogalmazással egy kevéssé érdekes forma is izgalmassá tehető. Jók a tónusok is, szóval tetszik. (hegyi)
értékelés:

Időszámításom előtt - Varga Tamás kiállítása

2019. április 25-én nyílik Varga Tamás fotográfus Időszámításom előtt című kiállítása. A Sűrítés (2009) és a Jakes (2008) két korábban kiállításon még be nem mutatott anyag. Ezek a képek személyes megérintettség, szemérmesség, etikai kételyek és talán még sok egyéb tényező miatt eddig a fiókban hevertek. Első ránézésre a két anyag nagyon különbözőnek tűnhet, de közelebb lépve, a tudat mélyebb rétegeibe hatolva fellelhetők a közös alapok.

Helyszín: Fuga - Budapesti Építészeti Központ, 1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5. Megtekinthető 2019. április 25. és május 13. között kedd kivételével 13 és 21 óra között.

Az idő nekem is egy irányban halad, egyre fontosabbá válik. A fotográfia saját időm motorja, vele kelek és fekszem, támpont a tájékozódásban, a legjobb útitárs. Az időmből kiragadom az előttem álló 1 évet. 1 év, 3 kiállítás; lesznek, megtörténnek és elmúlnak, a tematika szempontjából a saját időszámításomat használom. A saját időszámításom kezdete 2010, ekkor készült az első nedves kollódiumos lemezem. Ez a kiállítás az első a sorból, két időszámításom előtti anyag. Fontos nekem. Lezárom. Megtanítottak arra a néhány dologra, ami nekem most a legfontosabb a fotográfiához fűződő viszonyomban. A Sűrítés a történelmi fotóeljárásokhoz kötött és a technika precíz ismereteitnek megszerzésében segített, a Jakes még mélyebbé tette a tiszteletet és alázatot. Más már nagyon nem is kell.

Mezitlábas

Formailag és tartalmilag nem tudok ebbe a képbe belekötni, úgy is mondhatnám, hogy ez így van kész, ahogy van. Amivel vitám van, az az utómunka, nekem az, ha ennyire becsukódnak a tónusok és redukálódik a dolog, akkor az egyfajta drámát hoz, ami persze jó, érvényes, csak ahhoz a tartalomnak is igazodnia kell, és ha dráma, akkor az ha nem jelenik meg másban a képen, csak tónusban, valami hiányérzetet ad. Ennyi talán, de mondom, a kép maga jó. (hegyi)
értékelés: