Low key fény

Ez a kép egy kísérletnek indult. Szerettem volna egy nagyon sötét tónusú (low key) csendéletet készíteni. A teljesen világos szobában készítettem egy minés sötétebb sarkat és aegy fénycsík beengedésével addig játszottam, amíg el nem értem, hogy a pohár nagyon szép körvonalát körbe nem rajzolja. Canon, sigma 85mm, természetes fény.

Múzeumi darab

Valójában mindannyian önmagunk múzeuma vagyunk. Ápoljuk mindazt, amit elértünk, mindaddig, amíg meghalunk, sűrűn feltéve a kérdést: mi értelme? És mivel jobb választ nem találunk a létre, hát próbáljuk karakterünkhöz hűen játszani a szerepünket az élet szinpadán. De a színjátszás se nyújt igazi örömöt. Tovább keressük önmagunk: vajon a múltunk az, ami meghatároz? Vajon van sorsunk mielőtt meghalunk? Vajon változtathatunk? Ha nem tudjuk az irányt, miért akarunk változtatni?

Csak az érdekesség kedvéért. Helyszín a Korondi Aragonit Múzeum. Korondon mindaddig bányásztak aragonitot, amíg a diktatórikus rendszer nem akarta dinamittal felgyorsítani a termelést. Az első robbantással apró szilánkokra tört a Korondi Csigadomb és azóta nem lehet megmunkálni az aragonitot.

Nyári napfény

Készítettem egy csendélet kompozíciót, hogy a nyári délutáni fényjátékot bemutassam általa. A képe a kertemben készült, természetes fényt használtam, canon, 70-200-as obival.

Életút

Na akkor írok pár szót. Az épület Barcelónaban van és az építész Ricardo Bofill egy zseniális építész. Egy videót belinkelnék ahol maga a mester mesél, akit érdekel nézze meg.

önportré

Sallang nélküli önportré, 40 éves nő 4 gyerekkel. Természetes fény, canon 70-200.

Üdv a Téren, kedves Viktória és erősen elnézést kérek azért, mert eddig várattalak. Ez egy kiváló, példaértékű önkép. Tetszik az, hogy az egész valóban mentes mindenféle kitalációtól, pózolástól, vagy az annyira jellemző boldogságot imitáló insta-világtól. Jók a fények, jók a gesztusok, hiteles, hihető, átérezhető. Az, hogy a kezed is használod, plusz hozzátesz, mert behozza azt, ami a mindennapok fáradtsága, kétségei, kapaszkodása, elesése és felállása, szóval köszönet ezért. És még valami. Hozzá nem kell nyúlni, se vágással, semmivel, bármi, ami ezen változtat, az szűkít, az elvesz belőle. (hegyi)
értékelés:

barbie és a többiek

a medencében

Egy kis szürke fátyol van ezen, amit le lehetne venni, élénkebb lenne, mert az ötlet és meglátás kiváló, mintha csomagolópapírt látnék, ajándékhoz valót, vagy gyerekszoba tapétát, ahogy István is írja. Az azonban bajos nekem, hogy épp a barbie baba van vágva, kisodródva a szélre. Nem azt mondom, hogy kötelezően centrálisra kell komponálni, de vágni nem jó szerintem, mert megtöröd a ritmust, így átmegy valamiféle szocióba, de maga a szín és forma meg annyira pop, hogy az meg ledobja a szoció világot. Mindenképp örülök ennek, mert van benne egyediség. (hegyi)
értékelés:

Perspektíva 3

Értem, nem lenne ez rossz, de itt is hiányzik az utómunka. Ezek a kamerák alapvetően nem szokták szeretni azt, hogy a perspektívát úgy adják vissza, hogy ne dőljön minden, de ez utólag korrigálható. A helyszín alkalmas lenne, de valami még hiányzik, hogy ez izgalmas legyen. (hegyi)

Perspektíva 2

Nekem ez nem tud több lenni egy emlékképnél és az, hogy ezt perspektíva játékba teszed, az nekem inkább tűnik fejben mateknak, mint valódi párhuzamnak, sok elem bontja meg ezt a rendet ahhoz, hogy működjön. (hegyi)

Perspektíva 1

Itt is az utómunka az elsődleges bajom, van az egészen egy szürke fátyol, ami ha ez egy erősen őszi esős kép, még valamelyest érthető is, de az az igazság, hogy az őszi slpeen érzetet se jó ennyire szürkébe tolni, vagy ha igen, akkor is kell emelni a tónusokat. A másik az, hogy a tetejéből levágnám azt, ami már az ég és a világos rész, a sín felett simán mehet, koncentráltabb lesz a formavilág. (hegyi)
értékelés:

Alvás helyett

Házassági krízisben ha az ember nem tud aludni 4 napja, nyilván önportrét készít a látszótérre. 40 mm (full frame=80mm) F8.0 1/60 ISO250, állvány, Olympus EM-1 12-40 PRO

Dániel, üdv a Téren, végre eljutok a képedhez is - ez egy hatásos bemutatkozás, értem a célt, a titokzatosságot, és alapvetően jó irányban oldottad ezt meg. Két finomítandó dolog van. Az egyik a bal oldalon a haj, ami túl sok fényt kapott, vagy ebből kell visszavenni, vagy ehhez kell minden mást emelni. Ez utóbbi mellett szól az, hogy a szemek most túl sötétben maradnak, az arc közepe ettől mintha hátrébb lenne - ez amiatt érezhető egy, mert a világos részek mindig közelebbinek érződnek, mint a sötétek - hiába tudja az agy, hogy a fejnek mi a formája a valóságban, de ez ellen dolgozik a világítás. Hajrá, várom a folytatást, akár még önportré témában is. (hegyi)
értékelés:

Napnyugtai impresszió

Tanulság: mindig nézzétek meg, hogy mikor van pontosan golden hour, ne előtte 1 órával menjetek fotózni. Instagram értékrend, művészi értéke talán nincs is.

Első blikkre nekem a Csinibaba ugrik be, a hangulata hordoz valamit abból az időből, amit a film is bemutat, és bevallom, engem ez a golden hour dolog se mozgat igazán, szóval hogy pont akkor vagy előtte, szinte mindegy. Azt persze nem tudom, hogy mennyiben volt tudatos részedről ez a fajta időutazás, de mindez mellett vagy függetlenül ettől a karóra fém szíja az kilóg. Érdemes ezekre az apróságokra figyelni, ha a korábrázolás fontos, akkor azért, mert nem korhű, ha csak a szín és forma volt fontos, akkor meg azért, mert hideg, rideg, technikai hatású ügy. Ha nincs nyoma a karon annak, hogy a napozás miatt a szíj alatt a bőr világosabb, akkor simán a fotó erejéig le lehet vetetni. (hegyi)
értékelés:

Még mindig nem ezt akartam II.

Van itt két szorgalmi, amit nem is nagyon értek, miért ide küldesz, de tényleg, van csendélet lecke. Mindenféle őrületeket küldtök leckébe, aztán meg ami tényleg oda való, azt szorgalmiba. Na mindegy. Szóval van ez a két kép, együtt elemzem, mert összetartozó a helyzet. Ami bajos mindkettőben az az, hogy a vázában benne hagytad a vizet. Nem kell, nem szabad, mert elvisz, mert nem gusztusos, mert visszahoz a realitásba. És az is problémás mindkettőnél, hogy a növény nagyon képszélig megy, ez szorongató érzés, több tér kell valamivel. A másik hogy akkor most melyik illik ehhez igazán, a világos vagy a sötét háttér. A sötét az adja magát, rajzos, persze. Mivel kevés a képelem, csak a váza, a növény és az asztal, ezeknek rendben kell lennie. Az asztal tónusai és fényei szuperek, de esetleges, hogy hogyan és hol vágod. Pontosabban bal alul nem kéne az a fekete, szóval úgy kéne, hogy az asztal mint egy új horizont - ami akár dőlhet is, az nem baj - szerepeljen. A világos verziónál ugyanez a helyzet, csak a háttérrel. Ott az a kérdés, milyen hátteret tudsz találni hozzá. A világosból sötétbe átmenet jó gondolat, de még nem mondom, hogy 100% az, amit látok ebben. A lényeg, hogy dolgozz ezzel még, ne hagyd el. Amennyire lehet, érdemes ezeket a növényeket kiszárítani, már csak ezért se kell a víz, mert az rohaszt. Szorgalmira ugye nincs csillag, hát, ez van. (hegyi)