Fotószakkör

« első
‹ előző
…
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
…
következő ›
utolsó »

Vasárnap fociztam kicsit Misi kutyával, lett pár fénykép is, amik közül ez lett a kedvencem. A többi nem is igazán lett használható.

A felszíni eredménytelen kísérletezés az aluljárókba kényszerített, ahol egyre inkább jöttek a jó formák.

Miért a hónap képe:

Habár a bemutatkozó leckét még nem készítette el - ami a további kommunikáció érdekében, hasznos lenne -, a hónap képének Simon Zsolt fotóját választottam. Egy korábbi kommentekben már lelkendeztem a képért, sajnos sokkal többel most sem tudok szolgálni, így csak magamat tudom ismételni: szerintem egy nagyon erős, jól eltalált impresszióról van szó, amely a jelenlegi koronakrízisben még aktuális is. Nemrég láttam a Platform című spanyol filmet, ami egy földalatti fiktív börtönben játszódik. Az alapszituja az, hogy az intézmény vertikális elrendezésű, és minden cella egymás alatt található, többszáz szinten keresztül. Továbbá ezek a szobák közepén úgymond lyukasak, mivel az ellátás egy fentről lefelé mozgó platformon érkezik. Nyilván a legfelső szint még telis tele van mindenféle földi jóval, ám mivel mindenki azt és annyit vesz le róla, amennyit szeretne, az alsóbb szintekre már nem jut az ételből. Most, hogy újranéztem ezt a képet, mikor a hónap fotóját kutattam, eszembe jutott ez a film, számomra eléggé összecsengenek. (Bach Viktória)

Fényképezésileg nagyon ínséges időszakon megyek keresztül, így egy régebbi rendezvény képeit vettem elő a digitális fiókból. A rendezvény a Magyar Kultúra Napi ökomenikus istentisztelet és a Kölcsey Társaság ünnepi közgyűlése volt, melynek keretében a Kölcsey Társaság díjazottja Bereményi Géza átvehette emlékplakettjét. A rendezvényt Kölcsey Ferenc síremlékének megkoszorúzása zárta.

Összegyűjtöttem pár ötletet és információt a saját tapasztalataim alapján, mikre érdemes figyelned, ha külföldön szeretnél fotózni, hogyan készülj fel az útra.

Egy hosszú és fárasztó nap után, amit az új szerzemény próbálgatásával töltöttem. A kék óra már rég óta a végét járta, mikor megpillantottam ezt az "Ódon Parázst" a téren.

„Meredő holdszem
Múlt romos hagyatéka
Dimenziók közt.” Csergő Tamás

Csak egy tányér alátéttel játszottam.

Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyűjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyűjti a világosságot.

Nehezen indult a reggel. Szerettem volna egy kicsit a szögekkel, ívekkel és vonalakkal játszani.

"Ingyen kredit" óra második házija. Nyilván villanykaron felüdülés néha kicsit más témájú előadásokat hallgatni. A házi valami ilyesmi leírással lett kiadva: a szobátokban készítsetek valami kozmikus(?), elvont, érdekes, izgalmas képet. Konkrétan több napos gondolkodás után inkább a biztosra mentem és ez sült ki belőle.

Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.

Nagyon kedvelem ezt a képet, izgalmasak az áttörései, nagyon jó helyszínt találtál. A legjobb az egészben a motorkerékpár. Ami viszont problémás számomra, az technikai kérdés. Nagyon élesek a vonalak, nagyon ki van élesítve az egész, és ezért számomra kevésbé tud átjönni a történeti lehetősége, mert azzal vagyok elfoglalva hogy milyen szép rajza van a háttérben a téglafalnak, holott nem a téglafal a fontos. Nem tudom, történt-e bármi utólagos élesítés, sharpening, clarity, texture, akármi módosítás, ha igen, érdemes elgondolkodni, hogy valóban fontos-e ennyire az élesség. Ugyanis nem így látunk, nem így rögzítünk egy pillanatot, egy emléket. Tudom hogy ez a digitális kor problémája, hogy minden hibátlan karcmentes, hogy minden éles, jól rajzolt, de a mi döntésünk, hogy ezt mikor használjuk ki és mikor megyünk ellene. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy csaj az analóg világ tónusrendje az érvényes, és főleg nem azt, hogy valami archaizáló utólagos karcokat rátevő effekt lenne a megfejtés, mert az aztán főleg gagyi, de például kis bemozdulások jót tehetnek. (hegyi)
értékelés:

Nem csodálom, hogy hónap képe lett, ez egy igen sokrétű kép, Vikinek sikerült egy olyan térérzetet megfogalmaznia, ami nem csak azért trükkös, ami a hópihék elrendezkedéséből a mélységélesség megválasztásával létrejön, de közben a kép alján lévő kövek és a part és a víz, mintha egy teljesen más dimenzióból törne át. Nézegetném én ezt a falamon, szívesen. Köszönet. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

A hónap képének Bach Viktória Pelyhek című képét választom. A képen egy (viszonylag) nyugodt tenger részletet látunk, hóesésben. A kép letisztultságával, egyszerűségével fogott meg. Bár a laikus nézőnek csak egy elkapott pillanatnak, egy kattintásnak tűnhet, de számtalan eleme utal a készítő profizmusára. Nagyon tetszik a fotó színvilága, a visszafogott színekkel sikerült összhangot kialakítani a háttér és a hóesés között. Nem bántó a hópelyhek fehérségének jelenléte a képen. Nagyon szép az előtérben lévő kövek kontrasztja. Az erős fekete-fehér kövek ellentétben vannak a háttér színeivel, lágyságával, ugyanúgy ahogy maga a kő is ellentétet mutat a tengerrel. Hiszen míg a kő a mozdulatlanságot, a stabilitást, az állandóságot, a biztos pontot jelképezi, a víz ennek épp ellenkezője, az örök mozgásával, dinamizmusával, formátlanságával az állandó változás szimbóluma. Így mind képileg, mind jelentésében erős kontrasztot mutat a kép. Az elő-közép és háttér tökéletes egyensúlyban van a képen. A több elkülönülő sáv érdekessé, míg az állóformátum és a hóesés izgalmassá és mozgalmassá teszi a képet. A horizont aranymetszésbe helyezése szintén az alkotói tudatosságot erősíti. Tehát Viktória kisétált egy már ezerszer látott, már-már „unalmas”, tengerpartra és hozott nekünk egy műalkotást, melybe mindenki megtalálhatja a saját gondolatait. Ki-ki saját látásmódja szerint megláthatja, a természet szépségét, nagyságát, a szabadságot, a végtelent… stb. Gratulálok és jó válogatást a hónapra! (Kégl Imre)

Műegyetemen ingyen kreditnek felvettem egy fotós tárgyat, ahol hetente kell egy képet beküldeni házinak. Ez a Deák Ferenc tér összképéről kellett volna szólnia.

Miklós, én örülnék annak, ha akár hetente jönne egy kép tőled, ha már fotózás, és fel is vetted kreditnek. Nekem tetszik ez a kép, bár az kétségtelen, hogy az összkép nem áll össze, és ennek az oka az lehet, hogy nagyon benn voltál az utcában, és emiatt maga a tér nem érvényesül. De a kompozíció jó, és az is, hogy a mozgás érzékeltetése miatt a fényviszonyok is megváltoztak és vállaltad azt, hogy kiég, hogy kontrasztos lesz, ettől lett egyedi íze az egésznek. Szorgalmira nincs csillag, szóval legközelebb leckébe küldj, akkor megvan a 3 is akár. (hegyi)