Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)

Valóban szép épület ez így kivilágítva, nem tudom, hogy a csillanást szűrővel, vagy utómunkában hoztad-e létre, talán abból kevesebb is elég lenne, mert most magáról az építészeti helyzetről elviszi a figyelmet picit. Enélkül is szép lehet, törekedj a természetességre. Tudom, hogy minden ilyet ki kell próbálni, hogy én is meg tudom-e csinálni, és ennek az örömét nem szeretném elvenni tőled, csak jelezni akartam, hogy összességében ezek az effektek cukorkák, és az általában a hitelesség rovására megy. Ami a kompozíciót illeti, egy leheletnyivel több tér jobban esne minden irányból, hogy ne legyen ennyire bezárva, lehatárolva a forma. Várom a folytatást, ha kérhetem, az első lecke ismétlésével. (hegyi)
értékelés:

Kedves Laci, üdv a Téren. Jó az, hogy láttam másik képet is tőled, mert így a technikai lehetőségeid is jobban ismerem, és emiatt kell azt mondjam, hogy ezt a képet elfogadom bemutatkozásnak, de első leckének kérnék egy ismétlést. Ugyanis túl sok a technikai nyűg vele, be is mozdultál, szóval érezhető, hogy ez egy gép próbálgatás közben elkattintott kép, nem céltudatos önábrázolás. Írod, nem szereted magad fotózni. Sok fotóval foglalkozó ember mondja ezt, mintha könnyebb lenne a gép másik oldalán állni. Ez csak látszólag van így, és persze lehet mondani, hogy a fotós rejtőzködő alkat, de az önábrázolás az önismeret egyik lépcsője is, amellett, hogy a portrézás tekintetében is lehet általa gyakorolni, ismereteket szerezni. Kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Kedves Antal, üdv a Téren. Határozott belépő ez a kép. Azt innen üéve nem tudom megmondani, hogy ezt az effektet a zoom használatával érted el, vagy utómunkával, érthető a használata, de lebeszéllek róla. Legalábbis így, ahogy látom, erről a megoldásról mindenképpen. A mozgás fontos, van szerepe, de tovább kell ezt gondolni annál, mint hogy a szememre fókuszáltatom vele a nézőt, mintegy zuhanásélményt létrehozva. A kép működhet enélkül is, amit látok, egy kis megjegyzéssel, hogy a csíkos kabát elviszi a figyelem egy részét. Várom a folytatást. Utóirat: a szorgalmi csillagot nem, csak elemzést kap nálunk. (hegyi)

Megint egy álló. Szeretem, amit csinálsz, ezért ilyen távszigorúan kérlek, hogy mondjuk egy hónapra függeszd fel az álló portrét. Fekvő, vagy négyzetes lehet, ok? Nagyon szép a gesztus, a mozdulat, kifejező, jó a fén, a ruha, minden. De ha négyzetes lenne, jobb dinamikája lenne, mert a bal oldal most olyan fenetudja maradjonígy érzetű, nem határozott, nem átgondolt és okolt eléggé, miért így és ott van vágva a test, ahol. Nem azt mondom, hogy tokától bokáig kell egy formát megadni, mert érvényes a vágás, de ez azt is jelenti, hogy a vágással - ahogy az elforgatással a térben - egy új viszonyrendszert alakítasz ki a tömegelhelyezés kérdéskörében. Ezt is szívesen megnézném ismétlésben. (hegyi)
értékelés:

Viki, azt tudjuk, hogy szép vagy és ezt alapvetően jól is szoktad ábrázolni. Itt alapvetően egy jó irányt kezdtél el, beszéltünk erről korábbi képednél, fontos lépés. Próbálok segíteni, hogy még pontosabb legyen a dolog. Ha hangulatot akarsz közölni, tehát sztorit, és erre következtetek a címből, akkor ez jobb, ha fekvő, mert akkor lehet benne környezet is, az ágy, a takaró, tehát az, ami a reggeli ébredés utáni állapotot ábrázolja. A talán barna pokróc nekem idegen, elhiszem, hogy kedves darab és meleg is, de színben nem nagyon szerethető, mármint túl komor a képhez, és a sötét foltja miatt túl erős a jelenléte. Próbáld ki, hogy az állóról fekvőre váltasz. (hegyi)
értékelés:

Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés: