Poliéder

Én annak örülök, hogy elkezdesz a mozgással foglalkozni, ez fontos. Picit jöhetnél sűrűbben, hogy folyamatában tudjunk beszélni ezekről a dolgokról. Ugyanis az ötlet jó, meg a helyzet se rossz, picit steril, de ez belefér. Viszont a térrel máshogy kéne gazdálkodni, mert most nagyon kifutunk a szélre. És még valami. A végponton jó, ha a tárgy éles. Azt is kipróbálhatnád, hogy állványon a gép, fix és koncentrált a fényképzés és a fényforrás és a tárgy közé teszel egy olyasmit, mint egy ventillátorlapát, hogy szakaszosan kapjon megvilágítást, hogy így mit ad ki. Persze ez vakuval is megoldható, de annak lehet, hogy sok lenne ilyen pici tárgyon a fénye. Hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Jóban-rosszban

A kép egy workshopon készült, ahol a cél az utcán élő, szerencsétlen sorsú emberek életének a bemutatása volt. A Blaha Lujza tér hajléktalanjai nagyon súlyos nélkülözések között tengetik életüket. Ez a pár együtt próbálja meg átvészelni a férfi szívműtétje utáni sülyos heteket. Magáért beszél a két ember viselkedése, gesztusai. Egymás iránti érzéseik jól kivehetők, mégis, talán párban túlélhetik.... A helyzet pikantériája volt, hogy talán 50 méterre egy vallási szervezet kínálgatta a prospektusait, kiadványait de hozzájuk nem mentek oda.

Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)

Feleségem színházba ment a barátnőjével, ezért, hogy kellemesen töltsem el az időt, elmentem fotózni. Fehérváron van egy művészeti szakképző iskola a "Tóparti". Hát, ő az.

Valóban szép épület ez így kivilágítva, nem tudom, hogy a csillanást szűrővel, vagy utómunkában hoztad-e létre, talán abból kevesebb is elég lenne, mert most magáról az építészeti helyzetről elviszi a figyelmet picit. Enélkül is szép lehet, törekedj a természetességre. Tudom, hogy minden ilyet ki kell próbálni, hogy én is meg tudom-e csinálni, és ennek az örömét nem szeretném elvenni tőled, csak jelezni akartam, hogy összességében ezek az effektek cukorkák, és az általában a hitelesség rovására megy. Ami a kompozíciót illeti, egy leheletnyivel több tér jobban esne minden irányból, hogy ne legyen ennyire bezárva, lehatárolva a forma. Várom a folytatást, ha kérhetem, az első lecke ismétlésével. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Édesapám fotózott, amatőr-hobbi fotós volt. Annak idején hívott elő a lakásban mindannyiunk nagy örömére, mert olyankor a fürdőszoba nem volt használható. Eleinte hagyományos fotóapparáttal dolgozott. Gyakran elmagyarázta én meg lelkesen írtam mikor mit kell a gépen állítani, mi mit jelent. Sajnos hiába mert a jegyzet elveszett én képtelen voltam megtanulni a technikáját. Tehát egy képet az alapján tudok megítélni tetszik-e, kivált-e belőlem valamilyen érzést, gondolatot. Ebben a hónapban is nagyon nagyon sok szép kép készült. Az egyik ami a hónap képe lett a legszebb az iskoláról készült felvétel. (Nem csak azért, mert színes) Szeretem a szép épületeket nézegetni. Ez az épület Frank Lloyd Wright, Fallingwater házára emlékeztet. Nagy kedvencem. Már akkor tetszett amikor valahol véletlen (internet még nem volt), láttam róla egy felvételt. Ez az épület a fényeivel nagyon hasonlít. Az első pillanatban megtetszett! Talán a víz miatt vagy a fények miatt. Nem tudom pontosan megmondani. Megláttam és sokat gondoltam rá. Kicsit olyan, mint egy nagy hajó a vízen. (Réti Márti)

Sándor

Sziasztok! Nagyon régen vártam, hogy elküldhessem az első képemet, mint feladatmegoldást, bár a megoldáshoz lehet indokolt itt még az idézőjel... Tavaly regisztráltam, viszont mostanra állt össze a minimális technika, amivel már szívesen készítettem el a képet, amivel be szeretnék mutatkozni. Ha lelkesedés nyomait véli felfedezni rajta a szemlélő, akkor nagyon jófele tapogatózik.

Helyszínt, körülményeket tekintve a kép az otthonunkban készült kisfiam kisszékén ülve egy a6000-es milc kamerával, kanapéra maszekolt kis rendszervakura szerelt softbox-al és egy könyvek mellé támasztott vázlatfüzettel egy kis derítés gyanánt. Hogy miért készült?

Volt főnököm nagyon szerette a fényképészetet és olyan képeket készített, amik nagyon inspirálóak voltak. Sok szép, örömteli, felkavaró, művészi, bizarr és tulajdonképpen az érzelmek széles skáláját megindító képet láttam már és mindig mozgatott a dolog miben rejlik a titok nyitja. Hogyan lehet olyan módon megörökíteni egy adott pillanatot, hogy az ember ne tudja róla levenni a szemét. Elkerülhetetlen volt, hogy egyszer én is kipróbáljam és a lehető legtöbbet tanuljak róla. Kíváncsian várok minden kritikát.

Kedves Sándor, üdv a Téren, öröm, hogy előbújtál és belefogtál a képbeküldésbe. Ez egy alapvetően jó irány, jó önkép, őszinte, szerethető. Van azonban technikai problémám vele. Valószínű sRGB-ben lehet a géped hagyva, ha lehet, a menüjében ezt állítsd át Adobe RGB-re, mert az sRGB egy idejétmúlt és erősen csonkolt színtér, a kőkorszakból maradt velünk, sajnos a gyártók lustasága okán még velünk van, bár már kimúlhatna igazán. Erre azért is szükség van, mert az sRGB egyik fő baja a színvisszaadás, a túlszaturáltság, kitörések, rossz átmenetek keletkeznek így. Az is fontos persze, hogy az utómunkánál is maradj az Adobe RGB-ben, és amikor webre mentesz, akkor se legyen konverzió. Photoshopban a Save for web parancs felhoz egy ablakot, ott van egy jelölőnégyzet, ott azt ki kell kapcsolni, ahol írja, hogy convert to srgb, és a dolog helyreáll. Egyébként meg, ha a gépeden ez nem kikapcsolható, akkor meg érdemes átkonvertálni a munkafolyamat kezdetén az utómunkánál, és figyelni a színegyensúlyra, a szaturációból simán 15-20%-nyi is visszavehető, hihetőbb színvilágot kapsz. Most ez el van a sárgába tolódva, ettől lesz a bőrszín narancsos. Jó munkát, várom a folytatást, még erre a leckére is simán jöhetnek képek. (hegyi)
értékelés:

Havasi Laci

A kép tavaly áprilisban készült. 10 nappal egy műtét után. Elképzelésem, igazán nem volt - mert nem szeretem magamat fotózni - inkább próbálgattam az új Olympus EM5-ös MILC-et.. Amikor magamról készül kép, az inkább valami vicces helyzetben fordul elő. Kikentem a képem csokifagyival, vagy valami hasonló. Amit Zsolt mondott a videón, az viszont igaz, ha magadal békében vagy, akkor mással is békében leszel. Ezért, hát lássuk a lesújtó véleményt...

Kedves Laci, üdv a Téren. Jó az, hogy láttam másik képet is tőled, mert így a technikai lehetőségeid is jobban ismerem, és emiatt kell azt mondjam, hogy ezt a képet elfogadom bemutatkozásnak, de első leckének kérnék egy ismétlést. Ugyanis túl sok a technikai nyűg vele, be is mozdultál, szóval érezhető, hogy ez egy gép próbálgatás közben elkattintott kép, nem céltudatos önábrázolás. Írod, nem szereted magad fotózni. Sok fotóval foglalkozó ember mondja ezt, mintha könnyebb lenne a gép másik oldalán állni. Ez csak látszólag van így, és persze lehet mondani, hogy a fotós rejtőzködő alkat, de az önábrázolás az önismeret egyik lépcsője is, amellett, hogy a portrézás tekintetében is lehet általa gyakorolni, ismereteket szerezni. Kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Hold

Tudom nem a leginformatívabb portré, sőt már-már absztrakt. Ezért van tere a fantáziának. Tehát kinek mi? Nekem egy szomorú fogyóhold ez az arc.

Hát, nekem hold párhuzam nincs ebben, se fogyó, se dagadó hold se. A kérdés nekem nem ez, és a problematika finomságai nem ebben érhetők tetten, hanem a fényekben. Alapvetően az irány jó. És nem is kell mindent megmutatni, nem kell fül, haj, ezek elhagyhatók. Viszont az külön jelentéssel bír, ha nincs szem. Nem könnyű ebben a tónusban a szemet is valahogy megcsillantani, de érdemes vele kísérletezni. A főfény mellé valami picike spottal külön lehet ezt kihozni. Persze, ha az üzenetben fontos a szerepe annak, hogy nincs szem, ez is lehet valid, de akkor ennek még valami kell, ami megtámogatja a szem helyén az űrt, és ilyen kevés eszköznél ez csak a gesztus lehet. Egy nagyra tátott üres száj mellett a "vak" szem máshogy kap értelmet. Szóval hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Itt vagyok és figyelek

Üdv Látszóteresek! Úgy gondoltam csatlakozom hozzátok, és feltöltök hetente egy képet hogy, a Pedellus véleményezze. De nagyon örülnék a Ti véleményeteknek is. Szóval itt vagyok és figyelek. Ezt a képet azért töltöttem fel hogy a nevem és a leckéim mellé tudjatok kapcsolni egy arcot is ha kell.

Kedves Antal, üdv a Téren. Határozott belépő ez a kép. Azt innen üéve nem tudom megmondani, hogy ezt az effektet a zoom használatával érted el, vagy utómunkával, érthető a használata, de lebeszéllek róla. Legalábbis így, ahogy látom, erről a megoldásról mindenképpen. A mozgás fontos, van szerepe, de tovább kell ezt gondolni annál, mint hogy a szememre fókuszáltatom vele a nézőt, mintegy zuhanásélményt létrehozva. A kép működhet enélkül is, amit látok, egy kis megjegyzéssel, hogy a csíkos kabát elviszi a figyelem egy részét. Várom a folytatást. Utóirat: a szorgalmi csillagot nem, csak elemzést kap nálunk. (hegyi)

Garbó

Megint egy álló. Szeretem, amit csinálsz, ezért ilyen távszigorúan kérlek, hogy mondjuk egy hónapra függeszd fel az álló portrét. Fekvő, vagy négyzetes lehet, ok? Nagyon szép a gesztus, a mozdulat, kifejező, jó a fén, a ruha, minden. De ha négyzetes lenne, jobb dinamikája lenne, mert a bal oldal most olyan fenetudja maradjonígy érzetű, nem határozott, nem átgondolt és okolt eléggé, miért így és ott van vágva a test, ahol. Nem azt mondom, hogy tokától bokáig kell egy formát megadni, mert érvényes a vágás, de ez azt is jelenti, hogy a vágással - ahogy az elforgatással a térben - egy új viszonyrendszert alakítasz ki a tömegelhelyezés kérdéskörében. Ezt is szívesen megnézném ismétlésben. (hegyi)
értékelés:

Álmodozások kora

Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés:

Reggelek

Viki, azt tudjuk, hogy szép vagy és ezt alapvetően jól is szoktad ábrázolni. Itt alapvetően egy jó irányt kezdtél el, beszéltünk erről korábbi képednél, fontos lépés. Próbálok segíteni, hogy még pontosabb legyen a dolog. Ha hangulatot akarsz közölni, tehát sztorit, és erre következtetek a címből, akkor ez jobb, ha fekvő, mert akkor lehet benne környezet is, az ágy, a takaró, tehát az, ami a reggeli ébredés utáni állapotot ábrázolja. A talán barna pokróc nekem idegen, elhiszem, hogy kedves darab és meleg is, de színben nem nagyon szerethető, mármint túl komor a képhez, és a sötét foltja miatt túl erős a jelenléte. Próbáld ki, hogy az állóról fekvőre váltasz. (hegyi)
értékelés:

Dia

Kedvelem ezt a képet, bár az én ízlésem szerint ez fekvő kép kellene legyen, hogy a város fényei, a bokeh hatással jobban érvényesüljenek, Dia gyönyörű nő, én a csészét tartó kezeit egy picivel lejjebb engedtettem volna, hogy egyrészt ne takarjanak a körmök bele az állba, másrészt hogy a kézfej, az ujjak máshogy rövidüljenek. Abban csak reménykedni tudok, hogy a csajok mihamarabb elfelejtik ezt az egy körmöm máshogy csináljuk, mint a többit őrületet, ez az egy momentum az, ami zavaró amellett, hogy a sapit legalább a fotó erejéig úgy forgattattam volna el, hogy ne legyen ott a reklámszöveg. Nem hibátlan, de megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Házi kedvenc

Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés:

Bogács

Itt kifejezetten zavar a vignettálás, a sarkoknál nagyon idétlen az, ahogy kis felületen bekormolódik a tónus. És én feljebb emeltem volna a kamerát ahhoz, hogy a híd ne mosódjon formailag össze a háttérrel. Van benne valami norvég filmes érzés, kétségtelen, ez a része működik, de megint az van, mint az előzőnél, hogy valami nekem hiányzik. (hegyi)
értékelés: