Virágom, virágom

Nem tudom, mi az eredeti, így csak tapogatódzom, de azt érzem, hogy ez túl van drámázva. A virág megvan, de van kő is mellette, ami dominál vele, a háttérben meg nem is tudom mik lehetnek még, azok is erősek és így az egész mintha szurokba lenne ragadva. (hegyi)

Hideg

Kedvelem ezt a képet, hiszen azért is választottam ajánlóképnek, hangulata van és a kompozíció is rendben. Mivel az eredeti nincs nálam, nem tudok, csak érzésre menni, hogy azért ez lehetne egy picivel kevésbé szürkés. Nem azt mondom, hogy még több kontraszt vagy élesítés kéne, mert az így is elég sok. Hanem hogy valahogy ezt a fátyolosságot el lehetne talán tüntetni. (hegyi)
értékelés:

Az álmosság határán

Kedves Zsófi, ezt én egy kényszer szülte megoldásnak érzem, a cica neked tetsző helyen feküdt le pihenni, viszont a környezet nem volt tökéletesen megfelelő, így jöhetett ki ez az álló forma. Viszont így olyan, mintha egy bitófa lenne ez a láncos gerenda. Lehetne vágni fentről, nem sokkal a szék fölött, hogy az egész ne legyen ennyire nyurga gép, de azt jól érzed, hogy ha így teszel, akkor meg értelmezhetetlen lesz az oszlop és a lánc. Ilyen esetben a két közlés viszonyát kell figyelembe venned, mit üzen a cica a széken és mit ez az oszlop a lánccal. A kettő együtt milyen történetet ad ki? Ugyanis most a kettő egyenlő erővel van jelen, viszont a sztori nem érthető, amit ez így együtt kiad. Sajnos igen, vannak helyzetek, a kisállat fényképezésben főleg sokszor, amikor van egy majdnem jó helyzet, de a környezeti dolgok szétverik azt. Ilyenkor nehéz, mert a cicát nem tudod kérni, keressen fotogénebb helyet. Ez van. (hegyi)

Tekintetek találkozása

Érteni vélem, mit szerettél volna ezzel, de Feri, az a helyzet, hogy ha nincs fény, akkor a zaj veszi át a szerepet, a digitális zaj meg nem szokott szép lenni. A szakálladnál is van valami pöttyözés, meg a képen összességében is vannak fura zajok, és amit még nem értek igazán, hogy miért van ez így komponálva. Minden fel van csúszva, így az alja nem ad infót, viszont a fényhiányos helyzet miatt valahogy ez most nem tud egyensúlyba kerülni, akárhogy nézem. Az ötlet jó, kéne ismételni, több fénnyel. (hegyi)

Véres teríték

Csupán egy "kisebb" orrvérzés és a szürreális társadalom hatása ihlette hangulatkép :)

Szia Gábor, megnéztem többször a képet, fura egy véres képre azt mondani, hogy az ötlet jó. A lényeg azonban az, hogy valami nem klappol a kivitelezésben. Persze, ha az ember orra vérzik, nem biztos, hogy épp komponálni van kedve, de a helyzet az, hogy ha már csinálsz képet, akkor mellékkörülmény, hogy épp vérzel, vagy sem. Szóval két probléma is van. Az egyik, hogy annyira be vannak a tónusok bukva, hogy így ez nehezen kivehető. Lehet az, hogy azért gondoltad így, mert nem akartad, hogy nagyon konkrét legyen, de így meg most minden nagyjából ugyanabban a tónusban van. A másik, hogy kuszaság van a tárgyak között, nem érzem, hogy valami is központban, fókuszban lenne. Viszont annyira meg közel mentél, hogy az egész kuszaságból összeállhasson valami új rend. Az ötlet tehát oké, de valamit ki kell választani főszereplőnek, és aköré szervezni a fényeket, a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Ház a tónál

Mikor elhagyod a kitaposott ösvényt, és beleveted magad az erdőbe! Mész, amíg be nem kebelez az erdő, és már a napot sem látod. De egyszer csak találni fogsz valamit, amit még sosem láttál.

A koncepció érthető, azzal, hogy az előtér éles, a ház viszont a háttérben van, azt szeretted volna, ha ez az egész nem első pillanatban rögtön kerül fő helyre, mint üzenet, hanem mintegy rátalál a néző, ahogy az a valóságban is történhetne. Az idea jó. Viszont a képelemekkel az a helyzet, hogy mind a ház, mind a tó, ami alig vehető ki, mind a virágok kevésbé mutatnak jól, nagyon sematikusak, és emiatt a kép összességében nem nagyon találni olyan pontot, ami igazán megragadna, ami vonzó lehetne. A ház formája elég jó, de a körítés hozzá túl átlagos. Valahogy olyan helyet kellett volna találni, vagy olyan időpontot, amikor a természet meseszerűbben veszi ezt körbe. (hegyi)
értékelés:

Portré - csoportos kiállítás meghívó

A PH21 Galéria szeretettel vár mindenkit Portré című csoportos kiállításának megnyitójára 2020. január 16-án 18:00 órakor a Ráday utca 55-ben.
Kiállítást megnyitja: Papp Eszter, VFX artist
A kiállítás 2020. február 8-ig tekinthető meg.
További információ: https://www.ph21gallery.com/portraiture-2020

A kiállításon a Madárka/Birdy képemmel én is megjelenek.

PH21 Gallery invites you and your friends to the opening reception of its upcoming group exhibition: Portraiture on January 16, 2020, 6:00 p.m.
Exhibition remarks: Eszter Papp, VFX artist
Exhibition dates: January 16 – February 8, 2020
For further information, please visit our website: https://www.ph21gallery.com/portraiture-2020

Fa

A kedvenc fám a bükkben, Szentlélek környékén található szerelmesek fája.

Szeretem ezt a szinte édeni hangulatú képet, jók a köd miatt létrejövő rétegek, nem csak az opitka, de ez is ad egy különös mélységet, teret. De akár hozhatnám ide Bódy Gábor filmjét is, a Nárcisz és Psychét, ahol bár egy nagyon más hangulat miatt jelenik meg hasonló fényjáték, de az a filmes eszköz ehhez hasonló. Abban is örökmöm lelem, hogy úgy szép a kép, hogy nem primer módon akar hajtani a szépségre, hanem egyszerűen az esztétikája erős és ezen az úton haladva mégis becsempész valami többet, valami maradandót. Köszönet. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

A hónap képének Kégl Imre Fa című munkáját választottam. Azért döntöttem végül Imre munkája mellett, mert nézegetve a fényképet felidézi bennem a hosszú túráimat, amiket fényképezővel a táskában tettem. Bele tudom magamat képzelni a helyszínbe, amint magam is ott baktatok végig egy ösvényen a Bükkben. A ködös erdő a háttérben ad egy kellemes hangulatot a képnek, kicsit álomlépszerű a dolog, majdnem mint egy Gyűrűk ura jelenet. Jó válogatást februárra. (Kovács Ádám)

Jóga után

Jógáztam, a végén pedig megpihentem kinyújtott karokkal. Gondoltam lefotózom. A jobb felső sarokban lévő fények egy korábban készült naplementés, felhős égboltról csöppentek ide.

Először kezdem azzal, hogy ha már szendvics képet készítesz, azaz más képről hozol új layert, akkor ott azt a jobb felső sarkot is kezelésbe lehetett volna venni, hogy ennyire ne legyen világos, mert így nagyon elviszi a tekintetet oda. A kép tetszik. Hogy jóga vagy más, én inkább azt mondom, hogy a helyzet jó és jól használtad fel, nekem akár bűnügyi helyszín is lehet, a hatása erős. Gratulálok, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Muszáj

A lecke miatt leülnöm és magamról képet készíteni már hetek óta nem megy. Nem tudom rávenni magam. Valahogy sokkal több, érdekesebb fotózni való téma van, egyedül kevés vagyok a képen magamnak, Szerencsére itt a tükröződések segítettek. Nem leckének szántam a képet, de elég szabálykövető ember vagyok, így mielőtt a többi témához hozzákezdenék, ehhez a leckéhez is kellett találnom valamit. A kép telefonnal készült, a közeljövőben igyekszem ezt mellőzni. Zajosítottam a képen, így a technikai hiányosságokat próbáltam művészire faragni.

Nikolett, üdv a téren, ez egy jó első lecke lett, nincs miért aggódnod. Külön blokkban majd elmondom, mi az oka az első leckének. Tetszik, hogy játszol a tükröződéssel, a valóság, a kettős tükör, a környezet, a tónusok, mind egy irányba terelnek és segítenek, egységes és jó munka. Persze lehet mondani, hogy a szemed hogy ennyire oldalra nézel, picit fura, de mg ez is belefér, hiszen akár lehetsz riadt is attól, amit látsz. Kedvelem, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Az otthon melegében

Csak csináltam egy képet beb+szva.

Egs a bebaszáshoz, de ha már elrúgod a sámlit, ha függőlegesen tükrözöd, a fény fentről jön, kevéssé lesz víz alatti az egész. Ujjgyakorlatnak jó, játék a formákkal, az élességgel, ez oké, de közben ez a sárgásság meg eltart magától, szóval egyelőre én nem tudok mit kezdeni ezzel, mint kép. (hegyi)
értékelés:

Madárka / Birdy (1992)

Az első képem, ami kiállításon falra kerül január 16-tól.

A fotográfiában az emberábrázolást tartom magam számára a legfontosabb területnek, legyen szó portréról, önportréról vagy az ember környezetének bemutatásáról. A Madráka/Birdy című képemet 1992-ben készítettem analóg kamerával fekete-fehér filmre, amit kinagyítottam és utána kézzel Ilford Cibachrome festék segítségével színeztem ki. A modellemre egy átlátszó műanyag fóliát adtam, az arcára pedig élesztőt kentem, így értem el azt a hatást, ami a fejemben Alan Parker mozija óta jelen volt. Kerestem a tekintetet, ami az egyetlen kapaszkodó lehet két ember között a kommunikációban, amikor a szavak már nem elegendőek. Az eredeti vintage képből egyetlen példány létezik a kézi festés által válik megismételhetetlenné.

Megcsúszott valóság

Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai.

Zsófi, az ötlet jó, de én ebben a leckében főleg jobban szeretném a fekvő képet, mint az állót. Az álló forma úgy zár be, hogy nem tud jól beindulni a mozgás és az álló részek játéka eléggé. Szeretném, ha ismételnél, kipróbálnád ezt fekvőben is. (hegyi)

Elszalasztott lehetőség

Portugália

Itt is a függővel van valami. És itt nekem sok az ég. És még valamit hadd mondjak. Oké, neked az épületfotó megy, élvezem a képeid, jól csinálod. És nem azt akarom mondani, hogy ne küldj ebbe a leckébe, mert mondom, üdítően jó képeid vannak. De ez a komfortzónád, és nem nagyon látom, hogy ki akarnál jönni, márpedig ki kéne. Első lecke. Kérlek. És ezek mellett a képek mellett azért a többi leckét is próbáljuk megoldani. (hegyi)
értékelés:

Elvesztett emlék

Portugália

Jók a színek és tetszik, hogy mindig igyekszel valami cselekvést, embert belekomponálni a képbe, ez az arányok miatt is fontos, meg hát egy épület mindig valami viszonyrendszert is kialakít maga körül. Abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy a függőleges most valóban az, bonyolult a forma és a perspektíva ahhoz, hogy ez egyértelmű legyen, nekem mintha dőlne balra. Lehet, hogy ez a kerítés miatt van, nem tudom. (hegyi)
értékelés: