Máté, leckekép, tehát elemzem. A kép azt mutatja, hogy nem ártana folytatnod az első leckét, többet itt lenni, mert ez a kép önarcképnek nem elég jó, poénnak se erős, a cím főleg nem, egy srácot látni, bebukott szemekkel, csáléra fotózva. Ez kevés. (hegyi)

Azért elemzem le, mert szeretnék segíteni, mivel a negyedik évet tolod a 365-ben és vannak problémák, amik újra és újra megjelennek. Meg tudod fogni egy szituáció lényegét, de kompozícióban és a pillanat megragadásában nem érzem a dolgot biztosnak. Jó lenne Ánci, ha visszatérnél a 365-ből leckéket csinálni, lassabban haladva de nem kikerülve a kényelmetlen leckéket, és feladatokat kitalálni, mert a 365 gyakorlás és rendszeresség tekintetében jó dolog, de egy idő után én úgy érzem, nem segít az előrelépésben. (hegyi)

Úgy is mondhatnám, az egyik tárgyias, a másik mágikus realista, meg úgy is, hogy az egyik úgy tűnik, hogy kapott egy kis HDR-szerű valamit. Ha egy sorozatba fog az ember, azt jó előre tisztázni, milyen mozgásteret hagy magának, milyen elvekhez vagy szabályokhoz ragaszkodik, hogy ne legyen nagyon szerteszét az egész. Hát, majd meglátjuk, a téma érdekes, de egyelőre így ezek alapján nem látom még, mire megy ki a fuvar. A kettőt összehasonlítva nyilván az első az, ami látványosabb, de javarészt ez ennek a furcsa fénynek köszönhető, a másikban nem találom a kapaszkodót. (hegyi)
értékelés:

A hangulat át tud jönni azt hiszem, és a nézőpontod is jó. Viszont egyrészt nekem ez így sötét, nagyon bebuknak a mélyebb tónusok, másrészt viszont, és ez tudom, hogy nehéz, érdemes exponálás előtt kicsit takarítani. Ezen azt értem, hogy ha a kavicsok és a fák aránya és formái a fontosak, akkor az nem jó, ha a letört ágak bezavarják a kompozíciót, mert nem tesznek hozzá, viszont ellene dolgoznak a rendezetlenségükkel. Középtájon a leesett ág, és a köveken keresztben is, ezek miatt nem olyan koncentrált az üzenet, amilyen lehetne. (hegyi)
értékelés:

Nagyon tetszik a hangulata ennek a képnek, a szabadság, a nyugalom, és mindehhez az épített környezet, a tervezettség, aminek szabadságát épp ez a környezet adja meg, szóval minden szuper, egy dolgot kivéve, azt a fél fokot, amit dől most a horizont. Értem én, hogy skurcból fotózva a vonalak picit szét fognak tartani, de a szem bele akar valamibe kapaszkodni és ez a móló vízszintese lesz. Ennyi csak a bajom. (hegyi)
értékelés:

Formai és kompozíciós értelemben semmiféle kérdésem nincs, minden jó, a kép kifejező és finom - lenne, ha az utómunka nem vinné el ennyire. Egyrészt alapvetően nagyon be van bukva minden, alig kivehetőek a részletek. És persze megnéztem PS-ben, hogy mi lehet ez mögött, amiért ennyire afroamerikaira vitted az egészet, és látom, hogy a helyszínnel akadhatott problémád. Igen, ez nem egyszerű, sokan vagyunk, akinek nincs külön műterme, a lakásban kell megoldani mindent. Ilyenkor azt javaslom, hogy kell keríteni textileket és azokat fellógatni valahogy, nyilván konkrét ötletet csak a hely ismeretében lehet mondani, de azt ki kell valahogy találni, hogy ne a kép roncsolásával kelljen megoldani, hogy ne legyen civil tárgy a háttérben. Ugyanis egyrészt a zuhanyfejből jövő víz hiányzik, másrészt a bőrön lévő vízcseppek így most túl kopogósak, elveszítik a víz jelleget. Hát, tudom, nem könnyű. (hegyi)
értékelés: