Fotószakkör

Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.

Nagyon kedvelem ezt a képet, izgalmasak az áttörései, nagyon jó helyszínt találtál. A legjobb az egészben a motorkerékpár. Ami viszont problémás számomra, az technikai kérdés. Nagyon élesek a vonalak, nagyon ki van élesítve az egész, és ezért számomra kevésbé tud átjönni a történeti lehetősége, mert azzal vagyok elfoglalva hogy milyen szép rajza van a háttérben a téglafalnak, holott nem a téglafal a fontos. Nem tudom, történt-e bármi utólagos élesítés, sharpening, clarity, texture, akármi módosítás, ha igen, érdemes elgondolkodni, hogy valóban fontos-e ennyire az élesség. Ugyanis nem így látunk, nem így rögzítünk egy pillanatot, egy emléket. Tudom hogy ez a digitális kor problémája, hogy minden hibátlan karcmentes, hogy minden éles, jól rajzolt, de a mi döntésünk, hogy ezt mikor használjuk ki és mikor megyünk ellene. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy csaj az analóg világ tónusrendje az érvényes, és főleg nem azt, hogy valami archaizáló utólagos karcokat rátevő effekt lenne a megfejtés, mert az aztán főleg gagyi, de például kis bemozdulások jót tehetnek. (hegyi)
értékelés:

Nem csodálom, hogy hónap képe lett, ez egy igen sokrétű kép, Vikinek sikerült egy olyan térérzetet megfogalmaznia, ami nem csak azért trükkös, ami a hópihék elrendezkedéséből a mélységélesség megválasztásával létrejön, de közben a kép alján lévő kövek és a part és a víz, mintha egy teljesen más dimenzióból törne át. Nézegetném én ezt a falamon, szívesen. Köszönet. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

A hónap képének Bach Viktória Pelyhek című képét választom. A képen egy (viszonylag) nyugodt tenger részletet látunk, hóesésben. A kép letisztultságával, egyszerűségével fogott meg. Bár a laikus nézőnek csak egy elkapott pillanatnak, egy kattintásnak tűnhet, de számtalan eleme utal a készítő profizmusára. Nagyon tetszik a fotó színvilága, a visszafogott színekkel sikerült összhangot kialakítani a háttér és a hóesés között. Nem bántó a hópelyhek fehérségének jelenléte a képen. Nagyon szép az előtérben lévő kövek kontrasztja. Az erős fekete-fehér kövek ellentétben vannak a háttér színeivel, lágyságával, ugyanúgy ahogy maga a kő is ellentétet mutat a tengerrel. Hiszen míg a kő a mozdulatlanságot, a stabilitást, az állandóságot, a biztos pontot jelképezi, a víz ennek épp ellenkezője, az örök mozgásával, dinamizmusával, formátlanságával az állandó változás szimbóluma. Így mind képileg, mind jelentésében erős kontrasztot mutat a kép. Az elő-közép és háttér tökéletes egyensúlyban van a képen. A több elkülönülő sáv érdekessé, míg az állóformátum és a hóesés izgalmassá és mozgalmassá teszi a képet. A horizont aranymetszésbe helyezése szintén az alkotói tudatosságot erősíti. Tehát Viktória kisétált egy már ezerszer látott, már-már „unalmas”, tengerpartra és hozott nekünk egy műalkotást, melybe mindenki megtalálhatja a saját gondolatait. Ki-ki saját látásmódja szerint megláthatja, a természet szépségét, nagyságát, a szabadságot, a végtelent… stb. Gratulálok és jó válogatást a hónapra! (Kégl Imre)

Műegyetemen ingyen kreditnek felvettem egy fotós tárgyat, ahol hetente kell egy képet beküldeni házinak. Ez a Deák Ferenc tér összképéről kellett volna szólnia.

Miklós, én örülnék annak, ha akár hetente jönne egy kép tőled, ha már fotózás, és fel is vetted kreditnek. Nekem tetszik ez a kép, bár az kétségtelen, hogy az összkép nem áll össze, és ennek az oka az lehet, hogy nagyon benn voltál az utcában, és emiatt maga a tér nem érvényesül. De a kompozíció jó, és az is, hogy a mozgás érzékeltetése miatt a fényviszonyok is megváltoztak és vállaltad azt, hogy kiég, hogy kontrasztos lesz, ettől lett egyedi íze az egésznek. Szorgalmira nincs csillag, szóval legközelebb leckébe küldj, akkor megvan a 3 is akár. (hegyi)

Ha ez a kép 25-30 évvel ezelőtt készült volna, akkor talán, nem lenne benne semmi különleges... de ez a kép tavaly készült a Balatonnál. :) Jó volt látni, hogy vannak még olyan gyerekek, aki így is szeretnek kikapcsolódni.

Van ebben a képben valami furcsaság, olyan, mintha késő este készült volna, legalábbis a háttér, amit látunk, az sötét, éjjeli, a szereplők és a fű meg nappali, a kettő együtt szokatlan. Ami tetszik, hogy a felnőtt és a gyerek között jól értelmezhető a kapcsolat, és ez így egy szerethető üzenetet ad. Viszont a háttér furcsasága miatt van ebben valami vészjósló is. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! A fentebb látható fotó Havstensfjorden-Svälte kile-ről készült ami egy Svédországban megtalálható gyönyörű fjord. A fotó a Sundsandvik közelében található egyik dombról készült, amíg ott töltöttem a heteimet az EU Erasmus+ önkénteseként. Alkalmazott eszközöm pedig egy Nikon D5000-el, s egy 18-55mm DX VR objektívvel készült. A color grading részről még sokat kell tanulnom.. :) Remélem megosztjátok velem az észrevételeket, ha van, szívesen fogadom! Különben már nagyon rég jártam erre, így lehet mostanában aktívabb leszek a feltöltögetés részről! :)

Az ég színe az, ami fura lett, én legalábbis ilyen kéket nem láttam még égkéknek, és én lejjebb billentettem volna a kamerát, mert az igazi érdekességek és szépségek azok a dombok, vízek, hegyek, a fjordok világa, vagyis minden olyan, ami a horizont alatt történik. Várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

Szerettem volna, egy kicsit megfricskázni a szelfik világát. Mert manapság minden erről szól. Az ÉNRŐL! Csak az a fontos, hogy megmutassuk az "álomvilágot."

Üdv a Téren, én ezt a bemutatkozást kedvelem. Egyrészt van humora, másrészt egy igen egyszerű eszközzel, egy képernyővédő fóliával megoldottad azt is, hogy a figyelem fókusza a fejeden legyen, azt is, hogy tónusban kiemeld és azt is, hogy egyfajta reflexiót adj a szelfi készítés instagramos világára. Köszönet, várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Ezzel a képpel a legnagyobb bajom az, hogy nem korrigáltad a torzítást és ez a hanyatt eső érzés ez a formavilágnak nem tesz jót, márpedig itt a forma fontos, hisz nem véletlenül fotóztad így és ezt le. Korrekció nélkül ez nem működik. (hegyi)

Álomrészlet: egy régebbi álmom jutott eszembe a napokban, próbáltam a végtelenségig leegyszerűsíteni. Valószínűleg nekifutok majd mégegyszer, mert nem vagyok maximálisan elégedett.

Jó ez a képhármas, vicces, van humora - rémálomnak én így nem látom, ha a cél a rémálom átadása, akkor valami más módot kell találj, viszont ha humor, akkor ez jól működik. És ígérted, hogy ezt megcsinálod máshogy szóval várom azt is. Talán egy dolog, ami technikai és javítható, az pedig a párnatorzítás, ami leginkább az első képnél erős, és nem csak a kép keretén látható, de a fejed is torzul tőle. (hegyi)
értékelés:

Miért csinálják az emberek, mi a jellegzetessége és miért nem önarckép a szelfi. És ha már feltétélen muszáj szelfizned, mire ügyelj, ha ilyet készítesz.

Ennél a képnél teljesen egyet tudok érteni a kompozícióval. Talán a tónusok azok, amiknél picit emelnék, hogy a térbeliség még jobban megmutatkozhasson. Viszont itt is van egy olyan technikai probléma, ami a tájképednél is volt, hogy a tónusváltásnál olyan, mintha körbe lenne ollóval vágva, a váll vonala ahogy találkozik a háttér sötét tónusával, ott van egy éles kontúr. Ennek utána kéne menni, mi okozhatja, mert minden egyéb rendben, de ez "báncsa" a szemem. Gratulálok a képhez, a kettő együtt is, meg külön is izgalmas, értékes, időtlen alkotás. (hegyi)
értékelés:

Ma két önaktot hoztam nektek, a két kép arról mesél számomra, hogy ugyan azt a testet mennyire másképp lehet ábrázolni és milyen hatalmas szerepe van a fotós szándékénak, abban, hogy mit akar láttatni .

Külön köszönet illet a két képért, mert valóban nagy különbség van a két kép között. Én külön elemzem őket. Kedvelem ezt a 70-es évekbeli hangulatot, ami a tónusoknak és színvilágnak köszönhető. A képnek története van, nekem egyfajta lolita-történet, és ha innen nézem, akkor a cipő is értelmezhető, viszont ha van cipő, valahol, akár az ágyon, akár a talán kabát, talán köpeny helyett is lehetne valami ruha. Ez, ami most a modell kezében van, ez határozatlan, bár az esése szép, de jellegzetesebb valami kéne, ami ellenfényben is megél. Vagy, ha csak drapéria, akkor viszont nem kell a cipő. Egyébként is nehéz dolog minden fehérnemű, ékszer, akármi, ami fenn marad a modellen, mert ezzel könnyen a playboynyuszis világba csúszunk. Szóval bár érzek némi bizonytalanságot azt illetően, mi a szerepe a kiegészítőknek, de összességében ez egy igen jól sikerült önakt. (hegyi)
értékelés:

Szépen futnak a vonalak, jó a ritmusa a képnek, a tőled megszokott minőséget kapjuk formában. Amivel bajom van, az a szürkeség, az a fád fátyol, ami az egészen rajta van. Lehet ez kontrasztosabb és világosabb, jót tenne neki a dinamika, hiszen a forma is erre utal. És Áron, akármi is van a karanténnal, ha lehet, várnám a képeid, talán épp most lenne itt az ideje annak, hogy kicsit befelé is dolgozz, magaddal, ami eddig a sok épületfotó mellett elmaradt. (hegyi)
értékelés:

A budapesti M4 metró lejáratát a Bikás parknál a kék órájában fényképeztem. Bár nem ez volt az alapötlet, csak utólag vettem észre, de a sikerül nagyon elvonatkoztatni, akkor kirajzolódhat egy horgászhal is a kompozícióból :)

Na, most meg vagyok lőve ezzel a horgászhallal, én csak enni szeretem a halat, abból is a tengerit. Szóval lehet, hogy kirajzolódik, elhiszem, csak én nem látom, mivel nem tudom, mit kell keresni. De ez mindegy. A kompozíció jó, a kék óra ahogy írod beltérben nem biztos, hogy elég fényt ad, ami kültérben fontos és izgalmas lehet, az beltérben jócskán módosul. Ha a struktúra érdekes, akkor ahhoz több fény kell, vagy még hosszabb expozíció. De ennek ellene szól az, hogy ha nagyon hosszú az idő, akkor a beltéri világítás még jobban be tud égni. Ennek ellenére az atmoszférája jó a képnek, utómunkában lehet, hogy kicsit kijjebb hoznám a szürkéből. (hegyi)
értékelés:

Köszönet Zsófinak a képért. Szépek a formák, az ívek, és az is jó ötlet, hogy mindezt szembe szeretné állítani a test kiszögelléseivel. Örülök annak is, hogy a drapériákra is figyeltél. A vágásoknál van mit fejleszteni, de mondom, ez nem hiba, ráadásul semmi sincs kőbe vésve. A lábbal kezdem. A térdnek meg kéne lennie, ,mert a vágással pont azt az ellenpontozó hatást gyengíted, ami az így létrejöhetne a háromszög és az íves formák között. A lábfejjel is az a helyzet, hogy ha vágunk, annak valamiféle szerepe kell legyen, miért és hogy hozunk létre torzót. Kerülni kell, hogy orvosi vágás hatását keltse, vagy azt, hogy nem volt hely, ezért jobb híján vágunk. Még egy dolog, ami a tónusokat illeti: a FF konverziónál arra kell figyelni, hogy a középtónusok, a lágy és tompa szürkékből minél kevesebb legyen, inkább átmenetek, jöjjenek létre. Magyarán minél kevéssé legyen szürke az egész. És az utómunkában az is kérdés, hogy milyen tömörítés jön létre, hogy a tónusok átmenete mennyire lépcsős - itt a combnál van valami ilyesmi. Mégis, mindennek ellenére ez egy hangulatos kép, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Karácsonyra kaptam ezt a gyönyörű ásvány mini piramist. Mint minden ásványt ezt is sóban kell tisztítani. Amikor megláttam már vettem is elő a gépet, nagyon megtetszett a lehetőség. Már csak egy bicikli lámpa hiányzott a megfelelő fényhez. Ezzel a megvilágítással talán még elvontabb és érdekesebb lett. :)

Izgalmas játék, amit mutatsz, elsőre azt hittem, valami szuper közeli egy ceruza hegyéről. Jó ritmus, a formák, a tónus is oké. Jó lenne látni munkákat tőled, neked is mondom, hogy ha már itt a COVID, karantén, hómofisz, adhatnál akár portrés helyzetképet, hogy telnek a napok. (hegyi)
értékelés: