Bubi

Sikerült hozzájutnom egy parádés makró lencséhez, így próbálok felnőni hozzá. Első kísérletként egy szappanbuborékot vettem célba. Ezt sikerült kihozni belőle.

A felület szép, én nem bánom a fekete-fehéret sem, gondolom persze, sokaknak hiányozhat a szín, de nekem tetszik a redukció. Alul van azonban egy rész, ami olyan, mintha valami retus vagy javítás lenne, a közepe felé egy flekk, ami eltér és ami ettől olyan, mintha valami foltként oda lenne téve. Az igazán érdekes rész az a felület mintázata, az az ív, arra kell koncentrálni. (hegyi)
értékelés:

Különleges panel

A képen látható ház Pesten az V. ker-ben a Nyáry Pál utcában található. Mikor arra sétáltam, igazán különlegesnek találtam, vonzott hogy képet készítsek róla.

A helyzet az, hogy a megoldás egészen jó irányba halad, az egyetlen dolog, hogy amikor ilyen mértani dolgokat fotózunk, amik ennyire határozott formavilágot képviselnek, akkor két út van, amiből egyet ki kell választani, és ahhoz erősen ragaszkodni. Az egyik, hogy minél valósághűbben ábrázoljuk az adott tárgyat, minél kevesebb kamera általi torzítással - a másik, hogy szabadon átértelmezzük a teret, a saját elképzelésünk szerint teremtve új kontextust. Itt ez utóbbi történik. Azonban minden részlet fontos, hogy egyensúlyban legyen. A vonalak kifutásai, az ívek arányai, minden. Ebben még van mit pontosítani, de mondom, az irány jó, és kifejezetten tetszik, hogy van bátorságod ahhoz, hogy saját irányt mutass be. (hegyi)
értékelés:

Lágyan

Mondanám hogy kicsit újra gondoltam, de csak megláttam milyen szép fények esnek be az ablakon és megcsináltam a képet. szerintem tükrözik az akkori hangulatomat. 1/320 ISO200 55mm 2.8

Az a helyzet, hogy nagyon sok minden a tónusokon és a fények formát rajzoló módján múlik. A beállításon. A pózon. A fény, amit észrevettél, szép. És fontos, hogy ilyet megláss. A kivitelezésnél mégis van valami szégyenlősség. Ha elfordulsz a fénytől, persze, annak is van jelentése. De technikailag kell a derítés ahhoz, hogy a fej árnyékos részei is leválhassanak a háttérről. Ettől még nem fogod elveszíteni azt az érzést, ami ebben az elfordulásban van, hiszen ez a pozitúra megmarad, de a formaiság is fontos, hogy legyen vonatkoztatási pont, hogy mihez képest van az egyik oldal fényben. Érdemes ezzel még kísérletezned, mert maga az érzés és a közlés teljesen rendben van, át tud jönni, csak meg kell találd a formát is hozzá. (hegyi)
értékelés:

Ez a nap is eltelt

Éjfél után készült a fénykép (ISO100_f5.6_1/5) egy kamion fülkéjében. Megtörve, elfáradva, az újabb napot várva. Önkioldós, állványos fénykép egy Canon EOS M5+EBC Fujinon F1.8/55mm objektívvel..

Balázs, üdv a Téren, tőled is elnézést kell kérjek a késésért, igyekszem utolérni magam. Ez egy abszolút jó portré beállítás, helyzet, őszinte, nem kimódolt, nincs benne semmi csinált, én ezt nagyon kedvelem. Át lehet érezni a fáradtságot, kicsi szomorúságot is talán, szóval az üzenete még úgy is át tud jönni, hogy némi technikai javítás ráfér. Elsőként is, ha a gépeden lehet a színteret állítani, akkor az sRGB-ről érdemes az Adobe RGBre átállni, másrészt szokott olyan is lenni, hogy a színeket hogy adja vissza, ott sok esetben a vivid az alap, azt normalra állítani, magyarán, hogy a színek ne legyenek túldominálva, mert a bőrszínnél ez okozhat vörösödést. Ezen felül érthető, hogy a helyzet nem optimális, amikor a kép készül és nem minden gép tud ezzel mit kezdeni. Utómunkában azonban lehet emelni az expozíción. Csináltam egy verziót, sok mindenhez nem nyúltam, csak a tónushoz és a színből vettem visszább. Még egy, hogy úgy tűnik, lehet kosz vagy valami az érzékelőn, ott a szemednél van egy fehér pont. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A múltat végleg eltörölni!

Ahogy olvastam sok kezdőnek az önportré az egyik legnehezebb. Én még kezdő fotós sem vagyok, csak "hobbi kattintgatós..." :) Valahogy próbáltam belevinni egy kreatív jelenetet, a rám jellemző közegben, hogy még önportré is legyen. Remélem sikerült.

Üdv a Téren, elnézést a késésért, csak utolérem már végre magam. A kép jó, és az ötlet is, jól is oldottad meg, tetszik. Én vagy négyzetesre vágtam volna, vagy akár még fekvőig is, mert ami alul meg felül történik, az nem olyan fontos. Oké, így lemaradna a smiley, de tudod mit? Nem is biztos, hogy fontos, hiszen itt a te viszonyrendszered a lényeges és benne te magad. Jó lett, szóval hajrá, várom erre a leckére még az ötleteid. (hegyi)
értékelés:

Szemtől szemben

Elsőre azt írtam volna, hogy érdekesek vagytok ti építészek, miközben a tervekben meg kell lennie a párhuzamosoknak, hogy ne dőljön össze az épület, a fotóban valahogy ez nem olyan fontos nektek, de közben látom, hogy mi a baj. Az épület üvegeire vetted a pérhuzamosokat, ami meg is volna kábé, de az, ami tükröződik, abban a képben van egy torzulás, és emiatt olyan, mintha a kép maga lenne csálé. Hát, a helyet nem ismerem, így könnyen lehet, hogy maga a felület nem párhuzamos, de az is lehet, hogy valahogy ez a gép mozgatásával megoldható lenne. Nem tudom. Az viszont érdekes, hogy ha ilyen helyzet van, mi a fontosabb, az épület vonalai, jelen esetben a vékony hálózat, vagy az, amit a tükör mutat. Én ez utóbbira szavazok, mert a vékony vonalak jelenléte nem olyan erős, mint maga az, amit képként látunk a visszaverődésben. Namost. Az, hogy ez önportré-e... hát, jó, az a kis manus ott lenn akkor tehát te vagy, igen, ha akarom, ez is önportré, csak ehhez vagy zoomban, vagy vágásban kéne még kis vágás. (hegyi)
értékelés:

Téged nézlek

Második önportrém. Elég nehéz feladat fényképezőgéppel, önkioldóval jó fotót csinálni. A feltöltött képnél sajnos a fejem teteje lemaradt, egyébként nem igy vágtam volna meg a képet. Szabadban egy régi jó Fuji géppel készült a fotó, derítőt is használtam.

Valami itt technikailag nincs rendben, nagyon sok a jpg képeknél ismert finom tónusokat bekockázó hiba, ez vagy azért van, mert digitális zoomot használtál, vagy az utómunkánál történhetett valami, esetleg egy jóval nagyibb képből vágtad ki ezt a részt, nem tudom, de technikailag ez pont a bőrnél okoz kockázást és fura hibákat. Maga a tekintet, a gesztus abszolút jó, ahogy az előzőnél, ebben is van valami az analóg világ beállításából, hangulatából. Az viszont fontos lenne, hogy ha akár önportréhoz, akár portréhoz választasz ruhát, az ne konkuráljon, mert zavaró a minta, elviszi a figyelmet. Itt most, ha eleve ez a közeli a terv, akkor simán váll alá húzható a ruha nyaka akár, és akkor nincs az a két háromszög az alján, ami mint forma idegen, nélküle több erő lenne benne. (hegyi)
értékelés:

Elárasztott bukógát

A Január 15. című korábban feltöltött feladatmegoldást újrafényképezni indultam el szombat délután. A kb 6 km-es séta utánolyan dolog fogadott amivel nem számoltam: a folyamatos esőzésnek hála a levonuló áradás - én olyan 6 méteres vízszint emelkedést saccolok - miatt a Tisza és a Túr gyakorlatilag összenőtt. A gátnak éppen csak a tetejéből látszik ki a zsilip állítókereke. Így csak félig volt sikeres a kis kirándulásom, mert csak az objektívet sikerült kiválasszam a majdani újrafényképezéshez, illetve az ETTR nevű technika használatához sikerült letesztelni a fotómasinát. A betervezett képet nem sikerült elkészítsem. A jóidő és az útközben még talált képek - amiket még szortírozok - valamelyest kérpótoltak a félsikerért. Technika: ISO 100, f/6.3 blende, 1/200 sec záridő, +1 lépés expoeltolás. A gép állványon tartózkodott, manuál fókuszt és önkioldót használtam.

A változó helyzet más megoldást kíván, itt a címben leírod, mi a helyzet, a leiratban részletezed is, jó lenne mindezt a képen is látni, de itt ha nem írod, hogy ez mi és miért érdekes, nem jövök magamtól rá. Már az is lehet, hogy sokat segítene, ha nem álló kép lenne. Nem tudom, nem voltam ott, hogy honnan és hogyan lehetett volna megfogni, hogy ez egy elárasztott helyzet, de ez most hiányzik nekem, a környezetből kéne több, hogy érthessem magyarázat nélkül is. (hegyi)

Valahol Koreában

Istvánnak volt egy hasonlója, ott is mondtam, amit itt, hogy a kép fele kábé nem nagyon érdekes, mert nem történik semmi megragadható benne, ami meg érdekes lehetne, azt a mobil problematikája a zajjal és részlethiánnyal, az megöli. Sajna ez így nem működik, ehhez fényképezőgép kell, ha technikai oldalról nézem, de ott is kérdés lenne a miért. (hegyi)

Shanghai esti panoráma

Egy suzhou-i elektronikai gyár termelésirányítási rendszerének teljes átalakítása után esélyünk volt egy napot Shanghai-ban tölteni. Egy híres "képeslapkészítő ponton" készült a fénykép. Pontosabban fényképek, ugyanis ezt egy 5x4 másodperces expozíciós panorámából sikerült összeesetlenkednem. Őszintén nehéz meghatároznom, hogy a látkép szép, vagy se. Nekem csak fotón látva a 'giccses' szó jut az eszembe, de a monumentalitása miatt órákig tudtam volna nézni a helyszínen a fényjátékokat.

Aki ismer, tudja, hogy a panorámaképek igazán nem az én műfajom, ezt a hiányosságom nézzétek el nekem. Elismerem a technikai dolgokat, mindazt, ami a képen szerepel, szép, esztétikus, jól megcsinált fotó, tényleg nem tudok semmibe belekötni, és nyilván, például egy cég fogadóépületében igen jól mutathat ez, ha van benne elég anyag, hogy 2-3 méteresre fel lehessen húzni, szóval minden oké. Három csillagos is. De pont az van, amit írsz is, hogy nem tudok továbbmenni annál, hogy szép, hogy tényleg jó ideig lehet nézegetni, ha elég nagyban látom, az meg nem ennek a képnek, hanem magának a panorámaképeknek sajátja, hogy általában el is felejtjük őket, mert nincs olyan momentum benne, ami emlékezetesen meg tudna ragadni. (hegyi)
értékelés:

Érintés

Kezdem a technikával, itt is elférne egy kis tónusemelés, ahogy az előző képednél is, és ebből arra a lehet téves következtetésre jutottam, hogy nagy az esélye annak, hogy nem azért maradnak ennyire a mélytónusokban a képeid, mert valóban ezt akarod, hanem mert a kontroll nincs beállítva, magyarán a monitorod nincs kalibrálva és emiatt sötét a kép. Nyilván könnyű mondani, hogy kalibráltasd, miközben tudom, hogy egyrészt egy kalibráló cucc az több tízezer forintnál kezdődik, és azt is tudom, hogy ki lehet hívni embert hozzá, aki megcsinálja - talán ez a célravezetőbb - de az is csak akkor működik igazán, ha a monitor maga képes a tónusok közelítően jó megjelenítésére. Úgyhogy azt javaslom, hogy inkább elsőre a neten keress ilyet, ami online tónusellenőrzés, mert ott azért ha nem is tökéletesre, de valamennyivel jobbra lehet beállítani a kijelzőt. A kép maga nagyon tetszik, jó ez a formajáték, talán azt az ív közepén belógó ágat valahogy kihajtottam volna, vagy kihagytam volna, de minden egyéb oké azzal, amit megláttál. Nagyon várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Fényjáték

A rendelés elejét vártam, és egy beparkoló autó hátsó szélvédője "lézershow"-t vetített a folyosó ablakára. Gondoltam, elkapom a talált pillanatot, aztán kiderült, mennyi minden egyéb is rajta van.

Szeretem az árnyjátékokat, fényformákat, mindazt, ami ezekkel az absztrakciókkal létre tud jönni, ezért ezt a képet is kedvelem. Különösen azért, mert hogy ezt nem a könnyebbik módon, fekete-fehérben valósítottad meg, hanem színesben, ami azért nehezített terep, mert a színeknek is stimmelnie kell, nem csak tartományban, de abban is, hogy egymást úgy egészítsék ki, hogy emeljék azt a formajátékot, amit a fény kirajzolni képes. Bátorítanálak, hogy nyugodtan fotózz absztrakt dolgokat, ha van elég fény, ezek technikailag is meg tudnak jelenni, nem akadály a mobiltelefon sem. Még valami: gondolkodtam, hogy a párkányon az a tartó doboz az jó, hogy ott van, vagy sem, de arra jutottam, hogy épp azért jó ennyi a realitéásból, mert ez ellenpontozza az elvontságot. (hegyi)
értékelés:

Orchidea

nikon d7500, nikkor 18-105
otthon, lámpa fényénél

Eszter, ez egy finom dolog, szép megoldás, érzékeny, mondhatni nőies, bár nem szeretem ezt a kategóriát használni, mert sztereotipizál. A színhelyesség ízlés kérdése, hogy a kékességből visszahozod-e a fehérbe a szirmokat, el tudom fogadni, bár nekem az orchideától ez a kék picit idegen. Amit viszont nem győzök elégszer mondani, az a szignálás. Szép, kacifántos írást látok, de ez egyrészt abban is bajos, hogy konkurál a témával, ettől az amúgy egyensúlyban lévő kép elkezd finomkodni, másrészt ez úgy hat, mint egy képelem, a kompozíció része lesz, ami szintén zavart okoz. Védelmi értelme nincs, egy pillanat alatt leszedhető, a képnek pedig magától kell egyedinek és felismerhetőnek lennie, nem a szignótól. Én nem javaslom, hogy használd. (hegyi)
értékelés:

Félszemmel már majdnem a valóságon

Csilla, én ezt a képet nagyon szeretem, érzelmes, okos, átgondolt és jó megoldás, túlmutat a szimpla bemutatkozáson, mutat egy világot, ami nem csak körülvesz, de benned is megjelenik, és ez szuper, nagyon izgalmas. Technikailag azonban most a rejtőzködés és bújócska a láthatóság határa alá ment, jó ideig kellett keresnem azt, hogy hol is vagy ebben és mit is látok. Ez mint irány fontos, jó dolog, de valami mankót kell hagyni a nézőnek, ha túlságosan elvisszük a realitásból a dolgokat, a néződ magára marad. Csináltam egy verziót, persze elnagyoltan, hiszen nem az eredetiből dolgoztam, csak a tónusemeléssel javítottam. Lehet, hogy az egész csak azon múlik, hogy a monitorod miképp van kalibrálva, sok esetben találkoztam már azzal, hogy a készítő meg volt győződve, hogy nála oké a tónus, akkor másnál is, de épp erre való a kalibrálás, hogy nagy tónusbeli tévedések ne legyenek. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: