Muszáj

A lecke miatt leülnöm és magamról képet készíteni már hetek óta nem megy. Nem tudom rávenni magam. Valahogy sokkal több, érdekesebb fotózni való téma van, egyedül kevés vagyok a képen magamnak, Szerencsére itt a tükröződések segítettek. Nem leckének szántam a képet, de elég szabálykövető ember vagyok, így mielőtt a többi témához hozzákezdenék, ehhez a leckéhez is kellett találnom valamit. A kép telefonnal készült, a közeljövőben igyekszem ezt mellőzni. Zajosítottam a képen, így a technikai hiányosságokat próbáltam művészire faragni.

Nikolett, üdv a téren, ez egy jó első lecke lett, nincs miért aggódnod. Külön blokkban majd elmondom, mi az oka az első leckének. Tetszik, hogy játszol a tükröződéssel, a valóság, a kettős tükör, a környezet, a tónusok, mind egy irányba terelnek és segítenek, egységes és jó munka. Persze lehet mondani, hogy a szemed hogy ennyire oldalra nézel, picit fura, de mg ez is belefér, hiszen akár lehetsz riadt is attól, amit látsz. Kedvelem, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Az otthon melegében

Csak csináltam egy képet beb+szva.

Egs a bebaszáshoz, de ha már elrúgod a sámlit, ha függőlegesen tükrözöd, a fény fentről jön, kevéssé lesz víz alatti az egész. Ujjgyakorlatnak jó, játék a formákkal, az élességgel, ez oké, de közben ez a sárgásság meg eltart magától, szóval egyelőre én nem tudok mit kezdeni ezzel, mint kép. (hegyi)
értékelés:

Madárka / Birdy (1992)

Az első képem, ami kiállításon falra kerül január 16-tól.

A fotográfiában az emberábrázolást tartom magam számára a legfontosabb területnek, legyen szó portréról, önportréról vagy az ember környezetének bemutatásáról. A Madráka/Birdy című képemet 1992-ben készítettem analóg kamerával fekete-fehér filmre, amit kinagyítottam és utána kézzel Ilford Cibachrome festék segítségével színeztem ki. A modellemre egy átlátszó műanyag fóliát adtam, az arcára pedig élesztőt kentem, így értem el azt a hatást, ami a fejemben Alan Parker mozija óta jelen volt. Kerestem a tekintetet, ami az egyetlen kapaszkodó lehet két ember között a kommunikációban, amikor a szavak már nem elegendőek. Az eredeti vintage képből egyetlen példány létezik a kézi festés által válik megismételhetetlenné.

Megcsúszott valóság

Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai.

Zsófi, az ötlet jó, de én ebben a leckében főleg jobban szeretném a fekvő képet, mint az állót. Az álló forma úgy zár be, hogy nem tud jól beindulni a mozgás és az álló részek játéka eléggé. Szeretném, ha ismételnél, kipróbálnád ezt fekvőben is. (hegyi)

Elszalasztott lehetőség

Portugália

Itt is a függővel van valami. És itt nekem sok az ég. És még valamit hadd mondjak. Oké, neked az épületfotó megy, élvezem a képeid, jól csinálod. És nem azt akarom mondani, hogy ne küldj ebbe a leckébe, mert mondom, üdítően jó képeid vannak. De ez a komfortzónád, és nem nagyon látom, hogy ki akarnál jönni, márpedig ki kéne. Első lecke. Kérlek. És ezek mellett a képek mellett azért a többi leckét is próbáljuk megoldani. (hegyi)
értékelés:

Elvesztett emlék

Portugália

Jók a színek és tetszik, hogy mindig igyekszel valami cselekvést, embert belekomponálni a képbe, ez az arányok miatt is fontos, meg hát egy épület mindig valami viszonyrendszert is kialakít maga körül. Abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy a függőleges most valóban az, bonyolult a forma és a perspektíva ahhoz, hogy ez egyértelmű legyen, nekem mintha dőlne balra. Lehet, hogy ez a kerítés miatt van, nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Színház

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő."

Imre, ezt én nagyon szeretem. Tónusaiban is jó, tetszik, hogy olyan, mint egy kirakós, amit akár más sorrendben is össze lehetne rakni, miközben az alap, a bejárat szigorúan őrzi a rendet is, és ez a kettősség az, ami miatt a képed játékossága mellett hordoz feszültséget is. Talán, nem tudom, mert nem voltam ott, valamennyi a környezetből oldalról még bekerülhetne, hogy a környezet adhasson egy harmadik síkot is. (hegyi)
értékelés:

Lázadó

A fiammal sétáltunk, mikor megláttam ezt a kapubejárót. Megfogott, és ezt felhasználva próbáltam a fiamról egy portrét lőni. A képi elemek szándékosak, a bicaj mint kedvenc időtöltése és a grimasz mint a kicsit lázadó énjének jellemzője :)

Szia Norbert, üdv újra a téren. A szorgalmira rövidebb elemzés jön és nincs csillag, szóval annyit, hogy ha többet adsz a bicajból, akkor az egész egyértelműbb, így, hogy csak a kormányból van alig valami, ez az elem nem működik. A másik az ellenfény, ez mindenképp igényel utómunkát az arcon, hogy ne bukjon ennyire be. (hegyi)

Skatulya

Önmagunk által, önmagunknak.

Nagyon jó megfigyelés a körök alkotta formai játékkal, ettől nem csak egy sima lakótelepi megfigyelés. Viszont épp emiatt feszesebbre venném, alul és felül egy emeletnyi kábé vágható, és akkor ez az egész ritmusában, zeneiségében erősebb, szorongatóbb lehetne. (hegyi)
értékelés:

Ecce homo

A kép 2019 utolsó napján, napnyugta előtt készült az orfűi Nagytónál.

Szeretem a képet, mert van valami elvágyódós meditatív hangulata, viszont a bal oldalát soknak tartom. Akkor lenne értelme ennyit hagyni, ha korábban exponálsz és mondjuk a hajósod ott lenne oldalt és igyekezne be a fa koronája alá. Így zavaró, hogy el tudok nézni a téma mellett. (hegyi)
értékelés:

Terasz

A hangulat, a tónusok jók. A helyszín is izgalmas. Az, hogy csálé, az nem öröm. A másik, hogy nem tudom eldönteni, hogy az asztalhoz várunk valakit még, vagy a háttérbe, mi a fontos. Ebben neked kell segítsd a néződ. (hegyi)
értékelés:

Hosszú kihagyás utáni elnézéskérő film, meg pár szó a mobiltesztről, amit Magyarósi Csabával csináltunk, és beharangozó a jövő évre. Boldog új évet, és ha kedved van, hallgasd 31-én szilveszterkor este 9-től az élő rádióadásunkat is.

Csaba mobilkamerateszt videója: https://www.youtube.com/watch?v=mSvPrIza0T4

Legszebb öröm a söröm

Karácsonyi kultúr sörözés közben készítettem a képet.
27mm F1.6, 1/60 és ISO 500 + Huawei P30 Pro telefonnal.

Boldog Karácsonyt és Új évet kívánok minden Latszoteresnek.

Máté, leckekép, tehát elemzem. A kép azt mutatja, hogy nem ártana folytatnod az első leckét, többet itt lenni, mert ez a kép önarcképnek nem elég jó, poénnak se erős, a cím főleg nem, egy srácot látni, bebukott szemekkel, csáléra fotózva. Ez kevés. (hegyi)

Éjszakai automata

Életem első "profi" fotója, amely egy esti séta eredménye. A kép mint érezhető is, nagyon amatőr, egy iPhone X kamerájával készült, ám kíváncsi vagyok profi(k) véleményére is. Számomra kedvelt stílus, szeretem az ún. "aesthetic", avagy esztétikus képeket, beindítják a fantáziát, mint például szerintem ez a kép is. (Hozzátenném, tudom hogy meg vagyunk kérve, hogy az első kép egy önarckép legyen, sajnos nekem nem így adták a körülmények, amint tudom bepótolom!)

Üdv a téren, azzal kezdem, hogy a bemutatkozó első leckét ne hagyd ki, az önportré és a vele való munka fontos. Hogy mit értesz esztétikus képen, nem tudom, mint irányvonal nem ismerem ezt ebben a kontextusban. Ha a mértani, egyszerű képelemekkel operáló dolgot gondolod, akkor ahhoz viszont érdemes figyelni a vízszintesekre, függőlegesekre, párhuzamosokra, nem jó, ha a vonalak széttartanak. Tudom, hogy telefonnal ezt nem olyan egyszerű megoldani, de azért nem is megoldhatatlan. Várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Negyedik karácsony

Kellemes ünnepeket kíván a Kiccsalád idén is!

Azért elemzem le, mert szeretnék segíteni, mivel a negyedik évet tolod a 365-ben és vannak problémák, amik újra és újra megjelennek. Meg tudod fogni egy szituáció lényegét, de kompozícióban és a pillanat megragadásában nem érzem a dolgot biztosnak. Jó lenne Ánci, ha visszatérnél a 365-ből leckéket csinálni, lassabban haladva de nem kikerülve a kényelmetlen leckéket, és feladatokat kitalálni, mert a 365 gyakorlás és rendszeresség tekintetében jó dolog, de egy idő után én úgy érzem, nem segít az előrelépésben. (hegyi)