Látni, mikor mások csak néznek,
Lassítani, mikor mások rohannak,
Kitartani, mikor mások feladják,
Kiállni, mikor mások elrejtőznek.
A fotózás a Te döntésed:
A történeted,
A perspektívád,
Az okaid,
A kamerád.
-Ezt egy Leica prospektusban olvastam, és sokat járt a fejemben azon a délutánon is amikor a kép készült.
Egy idős bácsi állt meg mellettem aki szintén fotós berkekből származott. Megnéztem a masinámat, és így szólt.
-Mikor fogsz feljebb lépni Öcsi?
-Feljebb lépni? kérdeztem Épp hogy ezt a kamerát is ki tudtam köhögni.
Azt mondta- félreértesz.Mikor kezdesz el filmre fotózni?
Ezen meghökkent kissé, de csak egy pillanatra, mert valahol tudat alatt, valamiért tudat alatt, értem, mire gondol, és miért kérdezte. És azt hiszem valami megváltozott bennem azóta, azóta a délután óta.
Láss, ne csak nézz. Láss fekete-fehérben láss színeket, torzíts ha kell, hágj át minden szabályt, valósítsd meg önmagad. A lényeg hogy élvezd, és légy önmagad.
Hát ebben a lelkiállapotban készült ez a kép. Látszólag nem mutat semmit, és mégis mindent megmutat.
Mindent.
Ami én vagyok.
Szia! Szerintem ez egy jó kép, szép impresszió. Annyi csak részemről a kritika, hogy érdemes lett volna kivágni azt a minimális bevillanást is, mert így elég esetleges - szerintem jobb, ha vagy többet vagy semennyit nem hagy meg belőle az ember, mert így kicsit eldöntetlen. A másik, hogy egy icipicit dől a kép, amitől megbomlanak az arányok. De semmi olyan dolog nem történik a képen, ami ne lehetne orvosolható. Gratulálok hozzá, nekem tetszik. :)
Szia Istvan, szeretnem ezt a kepet felhasznalni a szerdai radioadasom ajanlokepekent, koszonettel.