Fotószakkör

Ezt Levi fotózta, de én állítottam be.

Őszi erdő a képzelet tükrében.

A képen számomra az a különleges, hogy a madarak olyan összhangban repülnek a szabadságszobor felett, mintha egy madár több fázisban lenne lefotózva, pedig nem. :)

A kép a Budakeszi vadasparkban készült. Ők is csak macskák, csak kicsit nagyobbak. :) Az örök dilemma sem maradhatott el... fekete-fehér vagy színes. Talán... jól döntöttem.

Ha ilyen kora hajnalban kint jársz, nem érted, miért nincs több ember az utcákon, mások miért nem élvezik a nap kezdetét. Szinte bűn kihagyni az első napsugarakat, a madárcsicsergést, a levegő finom frissességét. Ilyenkor kiváltságosnak érezheted magad, amiért ott vagy a kezdeteknél, megelőzve mindenki mást.

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.

Ez életem első önarcképe. Világításhoz egy ledes spot lámpát használtam, amire egy zsebkendőt terítettem. Fotózással nem olyan rég kezdtem el behatóbban ismerkedni, de egyre jobban beszippant ez a világ. Sokat kell még tanulnom, ezért is vagyok itt. Technikai részletek: f/2.8, 1/20, iso800, 50mm(aps-c)