Fotószakkör

Ez tetszik, ha ebben a stílusban toltad volna az egész utazást végig, az izgalmas lenne. Tudom, az alap mobil szoftverek nem adnak expo idő változtatásra lehetőséget, de minden rendszerben vannak külső fejlesztések, érdemes olyat választani, ami több eszközt ad a kezedbe a beavatkozásra. Ez jó, szóval ennek van egy speciális hangulata, ezt kell keresni, mert az, hogy egy erdő le van fotózva, az nem több gyakorta, mint emlékkép. Ez meg valami. (hegyi)
értékelés:

Na, ez kezd sztori lenni. Az elsőnél sok a takarásban hagyott alak. De jó a korlát. A második érdekes lenne, de lejjebb kell a kamerát billenteni. A harmadik egyelőre nem kapcsolódik, nem tudni, mi van. A negyedik jó lenne, ha nem lenne bal oldalon a szereplő vágva. Az ötödik talán a legizgalmasabb, ott valami történik. A hatodik a közeli szereplővel nem jó, nagyon elviszi a figyelmet a világító kar és hát. De összességében mondom, hogy ez vagy négyzetes, vagy fekvő, de semmiképp se álló, mert az állóból pont az marad ki, hogy mi a környezet, a viszonyrendszer. Értem én, hogy a telefon alapvetően áll, és emiatt az a kényelmes. Főleg ahogy mi kirándulunk így 50 felett. De akkor is, ez van, kimarad javarészt a viszonyítás. (hegyi)
értékelés:

dél, eső után ezért a vízmosás nincs kiszáradva, telefonnal készült kép, gondoltam rá hogy a jobbról belógó indát elhajtom, de aztán láttam hogy a srác a háttérben az állához emeli a kezét és bent hagytam ha jó ha nem.

A kérdés az, hogy melyik vágás, hát nekem inkább a négyzetes, de ez akkor érdekes, ha ez egy sorozat része, és az meg is határozza, mi az irány, milyen vágás működik. Viszont a pillanat nincs meg. Az egyik az orrát törli, a másikaz az ág zavarja, a harmadik elbújik, szóval kell az az instrukció, persze nem az itt repül a kezdetű, de valamit kell kezdeni azzal, hogy emberek vannak. Ez így sztori, és ha az, akkor vagy azt lássam, hogy élvezik, vagy hogy az életükért küzdenek, vagy hogy viháncolnak, mindegy, de valami legyen. (hegyi)

továbbra is telefonnal készítve

No, ebbe meg belenyúltál, talán erősebben, mint kell, főleg az égnél. De itt van dinamika, és ez jó. Én lejjebb guggolnék, ott a lényeg, a többi csak díszlet. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép ez az áttörés, ahogy a dóm előbújik, az egész szinte tökéletesen rendben van, egy dolgot kivéve. Olyan, mintha egy illusztráció lenne, és a képszerkesztő azt kérte volna, hogy a szöveg mellé kerüljön, ezért lenne így megvágva. Magyarán erőszakosan szűknek érzem a vágást oldalirányban. Jobbról is és balról is így befejezetlen formák lesznek, a járókelők kisodródnak, a tömegelhelyezés nem alakulhat ki jól így. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy ez így nem jó. A szikla a főnök? Akkor ő kell, hogy elvigye a képet. Ennél jobban. És a kép egésze tónusszegény, sötét, nincs dinamikája. Értem én, hogy erdő. De akkor is, valami ehhez kell, mert ez így bágyadt, érdektelen. (hegyi)

Kecelen készült a kép.

Amit megláttál, az érdekes, de nem ebben a napszakban. A sok fény nem adja ki a teret, sok zöld marad árnyékban, és ami még fontos lenne, hogy fenn bennhagytál egy háromszöget, ami hiba. Fentről simán lehet az utolsó levélnél vágni, lenn viszont ahhoz, hogy még érthetőbb legyen az abszurditás, több kéne. (hegyi)
értékelés:

útközben a spárga felé

Jó, szóval tegyük hozzá, hogy ámulatos, amit ezekkel a drapériákkal csinálnak, de nekem egyben félelmetes is. A képhez annyit, hogy lenn több kéne, mert így nem érzékelhető a tér. Fenn kevesebb is elég, mert a fölső rész a lámpáktól és egyebektől zavaros. (hegyi)
értékelés:

Sikerült hozzájutnom egy parádés makró lencséhez, így próbálok felnőni hozzá. Első kísérletként egy szappanbuborékot vettem célba. Ezt sikerült kihozni belőle.

A felület szép, én nem bánom a fekete-fehéret sem, gondolom persze, sokaknak hiányozhat a szín, de nekem tetszik a redukció. Alul van azonban egy rész, ami olyan, mintha valami retus vagy javítás lenne, a közepe felé egy flekk, ami eltér és ami ettől olyan, mintha valami foltként oda lenne téve. Az igazán érdekes rész az a felület mintázata, az az ív, arra kell koncentrálni. (hegyi)
értékelés:

A képen látható ház Pesten az V. ker-ben a Nyáry Pál utcában található. Mikor arra sétáltam, igazán különlegesnek találtam, vonzott hogy képet készítsek róla.

A helyzet az, hogy a megoldás egészen jó irányba halad, az egyetlen dolog, hogy amikor ilyen mértani dolgokat fotózunk, amik ennyire határozott formavilágot képviselnek, akkor két út van, amiből egyet ki kell választani, és ahhoz erősen ragaszkodni. Az egyik, hogy minél valósághűbben ábrázoljuk az adott tárgyat, minél kevesebb kamera általi torzítással - a másik, hogy szabadon átértelmezzük a teret, a saját elképzelésünk szerint teremtve új kontextust. Itt ez utóbbi történik. Azonban minden részlet fontos, hogy egyensúlyban legyen. A vonalak kifutásai, az ívek arányai, minden. Ebben még van mit pontosítani, de mondom, az irány jó, és kifejezetten tetszik, hogy van bátorságod ahhoz, hogy saját irányt mutass be. (hegyi)
értékelés:

Mondanám hogy kicsit újra gondoltam, de csak megláttam milyen szép fények esnek be az ablakon és megcsináltam a képet. szerintem tükrözik az akkori hangulatomat. 1/320 ISO200 55mm 2.8

Az a helyzet, hogy nagyon sok minden a tónusokon és a fények formát rajzoló módján múlik. A beállításon. A pózon. A fény, amit észrevettél, szép. És fontos, hogy ilyet megláss. A kivitelezésnél mégis van valami szégyenlősség. Ha elfordulsz a fénytől, persze, annak is van jelentése. De technikailag kell a derítés ahhoz, hogy a fej árnyékos részei is leválhassanak a háttérről. Ettől még nem fogod elveszíteni azt az érzést, ami ebben az elfordulásban van, hiszen ez a pozitúra megmarad, de a formaiság is fontos, hogy legyen vonatkoztatási pont, hogy mihez képest van az egyik oldal fényben. Érdemes ezzel még kísérletezned, mert maga az érzés és a közlés teljesen rendben van, át tud jönni, csak meg kell találd a formát is hozzá. (hegyi)
értékelés:

Éjfél után készült a fénykép (ISO100_f5.6_1/5) egy kamion fülkéjében. Megtörve, elfáradva, az újabb napot várva. Önkioldós, állványos fénykép egy Canon EOS M5+EBC Fujinon F1.8/55mm objektívvel..

Balázs, üdv a Téren, tőled is elnézést kell kérjek a késésért, igyekszem utolérni magam. Ez egy abszolút jó portré beállítás, helyzet, őszinte, nem kimódolt, nincs benne semmi csinált, én ezt nagyon kedvelem. Át lehet érezni a fáradtságot, kicsi szomorúságot is talán, szóval az üzenete még úgy is át tud jönni, hogy némi technikai javítás ráfér. Elsőként is, ha a gépeden lehet a színteret állítani, akkor az sRGB-ről érdemes az Adobe RGBre átállni, másrészt szokott olyan is lenni, hogy a színeket hogy adja vissza, ott sok esetben a vivid az alap, azt normalra állítani, magyarán, hogy a színek ne legyenek túldominálva, mert a bőrszínnél ez okozhat vörösödést. Ezen felül érthető, hogy a helyzet nem optimális, amikor a kép készül és nem minden gép tud ezzel mit kezdeni. Utómunkában azonban lehet emelni az expozíción. Csináltam egy verziót, sok mindenhez nem nyúltam, csak a tónushoz és a színből vettem visszább. Még egy, hogy úgy tűnik, lehet kosz vagy valami az érzékelőn, ott a szemednél van egy fehér pont. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ahogy olvastam sok kezdőnek az önportré az egyik legnehezebb. Én még kezdő fotós sem vagyok, csak "hobbi kattintgatós..." :) Valahogy próbáltam belevinni egy kreatív jelenetet, a rám jellemző közegben, hogy még önportré is legyen. Remélem sikerült.

Üdv a Téren, elnézést a késésért, csak utolérem már végre magam. A kép jó, és az ötlet is, jól is oldottad meg, tetszik. Én vagy négyzetesre vágtam volna, vagy akár még fekvőig is, mert ami alul meg felül történik, az nem olyan fontos. Oké, így lemaradna a smiley, de tudod mit? Nem is biztos, hogy fontos, hiszen itt a te viszonyrendszered a lényeges és benne te magad. Jó lett, szóval hajrá, várom erre a leckére még az ötleteid. (hegyi)
értékelés:

Elsőre azt írtam volna, hogy érdekesek vagytok ti építészek, miközben a tervekben meg kell lennie a párhuzamosoknak, hogy ne dőljön össze az épület, a fotóban valahogy ez nem olyan fontos nektek, de közben látom, hogy mi a baj. Az épület üvegeire vetted a pérhuzamosokat, ami meg is volna kábé, de az, ami tükröződik, abban a képben van egy torzulás, és emiatt olyan, mintha a kép maga lenne csálé. Hát, a helyet nem ismerem, így könnyen lehet, hogy maga a felület nem párhuzamos, de az is lehet, hogy valahogy ez a gép mozgatásával megoldható lenne. Nem tudom. Az viszont érdekes, hogy ha ilyen helyzet van, mi a fontosabb, az épület vonalai, jelen esetben a vékony hálózat, vagy az, amit a tükör mutat. Én ez utóbbira szavazok, mert a vékony vonalak jelenléte nem olyan erős, mint maga az, amit képként látunk a visszaverődésben. Namost. Az, hogy ez önportré-e... hát, jó, az a kis manus ott lenn akkor tehát te vagy, igen, ha akarom, ez is önportré, csak ehhez vagy zoomban, vagy vágásban kéne még kis vágás. (hegyi)
értékelés:

Második önportrém. Elég nehéz feladat fényképezőgéppel, önkioldóval jó fotót csinálni. A feltöltött képnél sajnos a fejem teteje lemaradt, egyébként nem igy vágtam volna meg a képet. Szabadban egy régi jó Fuji géppel készült a fotó, derítőt is használtam.

Valami itt technikailag nincs rendben, nagyon sok a jpg képeknél ismert finom tónusokat bekockázó hiba, ez vagy azért van, mert digitális zoomot használtál, vagy az utómunkánál történhetett valami, esetleg egy jóval nagyibb képből vágtad ki ezt a részt, nem tudom, de technikailag ez pont a bőrnél okoz kockázást és fura hibákat. Maga a tekintet, a gesztus abszolút jó, ahogy az előzőnél, ebben is van valami az analóg világ beállításából, hangulatából. Az viszont fontos lenne, hogy ha akár önportréhoz, akár portréhoz választasz ruhát, az ne konkuráljon, mert zavaró a minta, elviszi a figyelmet. Itt most, ha eleve ez a közeli a terv, akkor simán váll alá húzható a ruha nyaka akár, és akkor nincs az a két háromszög az alján, ami mint forma idegen, nélküle több erő lenne benne. (hegyi)
értékelés: