11. Mozgás

ezt elszúrtuk...

A két gyerek egyszerre futott neki a labdának, és szinte egyszerre rúgtak - mellé.

Nagyon jó a két srácnak a mozdulata, az árnyék is, a labda is. Minden nagyon szép, nagyon jó, nekem ez működne fekete-fehérben is. Az baj, hogy a technika valahol itt közbeszólt. Hogy ez azért van, mert egy nagy képből lett kivágva, és a nagyítás miatt romlott ennek a minősége, vagy valami beállítási probléma volt a gépnél, nem tudom. A kép fölső részéből egy ujjnyit le lehetne vágni a fiúk fejéig. Az egész nagyon jó, nem tudom mi volt még a környezetben, ami miatt ennyire szűkre kellett vágni, mert jót tenne ha körben a képen több lenne. Ez a mozgás van beszorítva, de kettő csillag megvan, a technika ebből elvesz. (hegyi)
értékelés:

küzdelem

Nagyon kevésen múlik az, hogy ez a kép száz százalékosan rendben lévő kompozíció lehessen. Ehhez természetesen kell némi szerencse is. De a szerencse gyakorlással kiváltható, a szerencse befolyásolható. Ennél a képnél amit látunk az, hogy egy kerekes székes ember halad egy járdán. Most, hogy ezen a járdán ő azért igyekszik ennyire, mert el akarja érni a villamost, vagy a járdának van valami hibája ami miatt ő nehezebben halad, nem lehet innen megítélni, de látszik az a küzdelem, amiről András beszél. Ugyanakkor az expozíciós idő megválasztásával, vagy pedig a mozgó tárgyak sebességének jó felmérésével, és a kamerával történő rákövetéssel el lehet érni egy olyan szituációt, amikor az egész táj, a minden más, ami a képen van, elmozdul, de maga a tolókocsi áll. Most ebben a helyzetben azért nem tudjuk eldönteni, és nem tudunk határozottan melléállni ennek az üzenetnek, mert minden mozog. Ezért a mindenhez képest nincs viszonyítási alapunk, hogy csakis egyetlen egy dolog, ami ebben segít és érvényesíti a Küzdelem szót az a testtartás, a kerekes székben ülő alaknak a testtartása. Ez, amit látok, meg az hogy a kép tetejénél kicsit szűk, ő oda majdnem beleveri a fejét. Ami segíthetné ezt az egész üzenetet akkor, ha ez egy álló kép például, és mögötte a térből mégtöbbet adunk. Ha ő egészen föl kerekezett már a kép széléig, akkor lehet, hogy ez a hatás erősebb. Most egy fekvő formátumú képnél nincs ez a figura a helyén. Zárójeles megjegyzés: látom itt is ott van a kis piros-rózsaszínes-lilás beavatkozás, ott valami üzletsornak a reklámjával. Nem értem, szerintem, András, te sem tudod ezt megmagyarázni nekem, mert én úgy gondolom, hogy ez egyrészt a véletlenből adódik, másrészt, hogy akkor odarakom ezt a színt, mekkora brahi. Nem az. Értelmetlen. Nincsen ellenpontja a képen, nincs miért ezt a színt ott elviselnünk, kifejezetten zavaró, viszi el a fókuszt a tárgyról. Még mindig ragaszkodnék ahhoz, hogy fekete-fehérben tessen dolgozni. Egy csillagot adok erre, és ha lehet, tessék kerekesszékeseket megkérni, hogy hadd fotózd őket, és tessék kialakítani egy olyan kapcsolatot, amiben ezeket a megfigyeléseidet meg tudod tenni, kicsit tudod gyakorolni ezt a technikai részt ahhoz, hogy miután élesben meg kell fogalmaznod egy ilyen üzenetet, akkor ne legyen ilyen bizonytalankodás. (hegyi)
értékelés:

kötélhúzás
kötélhúzás
kötélhúzás

Egy három képből álló sorozatot kapunk, és ez a három kép valószínűsíthetően egy hétvégi eseményt mutat, ahol elmentünk a ligetbe, és a gyerekeknek különböző szórakozási lehetőségeket nyújtottak, többek között a kötélhúzást is. Nekem valahogy ebből a három képből a középső az, ami a leginkább dinamikus. Az első kép amit látunk ebben a formájában igényelne egy olyan folytatást, hogy azt is lássam, hogy mit húznak. Nem pont ezen a képen, hanem mondjuk a következőn, de nem ezt kapom. Mindig csak ugyanazok a szereplők vannak, mondjuk az A csapat bemutatkozik, de nem látom, hogy ki van a kötél másik végén. Tehát mint riport, ez a része nem működik. De nem is ebbe került beküldésre, hanem a 8-as lecke Mozgásra. Ha a mozgást veszem figyelembe, akkor ez a kezdő kép számomra kevésbé erős, mint a második, ahol a mozgás dinamikáját pont az adja meg, hogy van a kötélhúzásban részt vevő két kislány, és van három nagyobb lány, akik mással vannak elfoglalva, beszélgetnek. Lehet, hogy ott majd elindul valami folyamat azzal a karikával, de jelen pillanatban ellenpontot tudnak képezni a mozgásban részt vevő két figurával. A harmadik kép önmagában nagyon kedves eseményfotó, de ebben a formában inkább a családi albumban lehet erős, amikor megmutatjuk, hogy a kislányunk hogyan töltötte a hétvégéjét. Ami izgalmas lehetne, és ami számomra ebben az egészben egy minőségi ugrást tudna képviselni, az lenne, hogy ha már a Mozgás lecke, akkor kifejezetten a mozgásra koncentrálnánk. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben nehéz megvalósítani azt, hogy a háttérben ne legyenek zavaró tényezők, hogy a környezetben lévők is részt vegyenek ebben a fotográfiai munkában, vagyis nehezen instruálhatóak az ilyen szabadidős tevékenységnél a modellek. De a képkivágás kiválasztásánál ott van a lehetőségünk, hogy határozott döntéseket hozzunk. Például azt, hogy a legutolsó képnél, ami izgalamas, az a kislány alsó teste a fekete nadrággal, és az árnyék. Ennek a kettőnek a játékossága lehet az, ami dinamikát hordoz. Ha egy határozott komponálási döntést hozunk, és utána ezt képkivágással meg is valósítjuk, akkor az árnyékból a teljes árnyékot megadjuk, akár az árnyékban látható a kötél, de nem adjuk a felsőtestet, csak az alsót. Ha most letakarjuk a fölsőtestet a rózsaszín pulcsival, akkor van egy nagyon is dinamikus elmozdulási irány, miközben az árnyékban látszódik, hogy ez a kompozíció egy kötél segítségével jön létre. Tehát volna itt lehetőség a játékra, és ugyanez igaz az első képre is, hogy számomra izgalamasabb az, amit a lábak és az alsó test létrehoz, mint a teljes kép. Ha az árnyékot kezdjük megfigyelni, akkor ennek a játékossága az, amivel lehet valamit kezdeni. Én arra szeretném Mariannt sarkallni, hogy legyen saját magával határozottabb, és ezeket a radikálisabb kompozíciós játékokat próbálja meg alkalmazni. Ha lehet, akkor én ezt visszaadnám ismétlésre, nem kifejezetten ezt a szituációt kell megismételni, biztos vannak olyan barátok, akikkel megvalósítható akár ez kötéllel, vagy kötél nélkül, hogy mozgásfázisokat kezdjünk el megfigyelni. Ha mi rendezzük meg ezt az egész szituációt, akkor már a mi saját rendezésünkben kiküszöbölhető, hogy ne legyen ott a tekebábú, akkor már többet tudunk foglalkozni azzal, hogy milyen ruhát adunk a modellre, vagy milyen beállítást alkalmazunk. Ismétlés. (hegyi)

Nyüzsgés

Kicsit szigorú leszek, ezt a leckét visszaadom ismétlésre. Azért is, mert az ötlet maga nem rossz, gondolom ez valami művház, vagy ilyesmi lehet, ami előtt fiatalok szórakoznak, töltik a maguk délutáni idejét, de ezen a képen annyi minden felesleges dolog van, miközben maga a mozgás nem lenne rossz, csak ez így egy kicsit bátortalan. Át lehet menni a tér másik oldalára, hogy minél kevésbé legyünk útban, de a kép szempontjából teljesen felesleges a fölső rész a légkondicionálókkal, maximum a zászlókig, ha már ezt fontosnak tartom, hogy belekomponáljam. Bár túl sok értelmét nem látom, mert ehhez a képi üzenethez nem tesz hozzá ez a három zászló főleg ebben a formában. Ha ott nagyobb szél van, és fújja a szél a zászlókat, akkor még dinamizálhat, de így nincs rá szükség. Amire szükség volna az az, hogy tessék bátran közel menni a témához, és fölvállalni, hogy te egy fotográfus vagy, és éppen fotózod ezt az eseményt, ami történik. Fognak neked beszólni esetleg, vagy direkt azért mert fotós vagy, fognak incselkedni, vagy kunsztokat csinálni, de ez a kapcsolat szép lassan kialakul, főleg akkor, ha kedvesen, vidáman fogsz ehhez a dologhoz hozzá. Szóval ismétlés, tessék ezekkel a fiatalokkal valamilyen kapcsolatba kerülni. Ez így most olyan, mintha Maigret felügyelő segítője készített volna egy dokumentumot arról, hogy lám-lám a fiatalok játszanak, de a kép sarkában az elkövető ott húzogatja épp a nadrágját, és fut lefelé a képből, mert észrevették őt. Ismétlés. (hegyi)

Árvíz

Kedvelem ezt a képet, mert egy nagyon érdekes helyzetet, és egy nagyon jó beállítást talált magának Camilla. Az, hogy miért éppen a Mozgás leckébe került ez besorolásra, nem teljesen értem, erre várnék valamiféle magyarázatot. Viszont a kép nagy részében rendben van. Egy pici hozzáfűznivalóm van: ha én csinálom ezt a képet, akkor a fiúnak a cipőjéből hagyok még, másrészt, egy kicsit ha lejjebb helyezkedik el Camilla, akkor kevésbé a feneke lesz a központban a nekünk háttal álló figurának. Szóval ezek már nüanszok, de ilyenekre érdemes odafigyelni. Én a képre magára tudok adni - mivel a kép meglátása jó - kettő csillagot. A leckebesorolást nem teljesen értem, úgyhogy ezért is a kettő csillag, mert a Mozgás leckét én nem látom megoldottnak. (hegyi)
értékelés:

készülődés a nagy útra

Bösztörpusztán jártam, és még életemben nem találkoztam egyszerre ennyi gólyával. Csak álltam és néztem. Szerettem volna velük repülni.

Kedves Mariann, azt mondom, hogy nem rossz ez a kép, nem rossz, de hogy mitől lehetne mégjobb, arról akkor fogunk tudni beszélni, ha egy kicsit gyakoroljuk az első leckéket. Kezdjünk el az első három leckével még többet foglalkozni, még többet és még többet. Most így hirtelen elugrottunk a nyolcas leckéhez. Ezt én most vissza fogom adni ismétlésre. Nem azért, mert rossz a kép, hanem egy kicsi türelmet kérek tőled saját magaddal szemben is. Próbáljunk meg egy kicsit arról beszélni, ami a saját magunk értelmezése, mert onnantól kezdve fogod tudni értelmezni azt a mondatomat, hogy "oké, oké, de hol van ezen a képen Mariann?". Ezt most még korai lenne neked mondanom, mert nem dolgoztunk még annyi ideje együtt, de hogy értelmet jelentsen ez a mondat számodra, ahhoz viszont az első leckéket kellene tudni ide elénk bemutatni. Úgyhogy én ezt most visszaadtam. (hegyi)

Vonatablak

Egy lepke úgy gondolta, hogy szárnycsapkodások nélkül szeretne utazni. Én meg úgy gondoltam, hogy lekapom őt...

A kép egy kedves helyzetet mutat, amikor egy vonat kupéjába beszorult, bekérezkedett ez kis lepke, és ott van fogságban, és próbál kimenni. Ezek a kis állatok nem nagyon értik, hogy mi az, hogy üvegablak, számukra egy olyan fizikai korlát, amivel a természetben ritkán találkoznak, és ilyenkor azt hiszik, hogy valamilyen tér-idő csapdába estek. A kép ebből a szempontból egy izgalmas helyzetet mutatna, ugyanakkor az a helyzet, hogy ahhoz, hogy ez a történet, amit itt elmesél Krisztina, a képen is rajta is legyen, egy másik kameraállást kellett volna választani. Egyrészt a vonatbelsőből ennél egy picit többet kellett volna adni, másrészt a kinti tájból is egy jellegzetesebb pillanatot megfogni. Tudom, hogy nem egy egyszerű eset, mert nem biztos, hogy ez a lepke nagyon nyugodtan fog ott ülni, és várja a kiszabadulását, dehát most a képről beszélgetünk. Az, hogy hogyan sikerül megvalósítani, az a kép végeredménye szempontjából az idő homályába vész. Az ötlet az rendben van, a megfigyelés is oké, a Mozgás leckébe se lett volna ez rossz megoldás, hogy a táj szalad, és a lepke nézelődik, de most ez a kameraállás nem erősíti ezt a leckét. Azért nehéz ilyenkor, mert ha azt mondom, hogy visszaadom ismétlésre, akkor azt mondja Krisztina, hogy menjek a francba, hogy ismételjem meg én ezt, nem minden nap utazok én vonattal lepkével. Ilyenkor, amikor azt mondom, hogy ismétlés, akkor azt tessenek figyelembe venni, hogy nem azt várom, hogy ugyanebben a vonatban, ugyanezzel a lepkével készüljön még egy változat, hanem azt, hogy a későbbiekben, amikor egy hasonló helyzet van, az elemzések figyelembevételével készüljön a fotográfia. Azért adom vissza ismétlésnek, mert így, ebben a formában nem tudok mit kezdeni a képpel. Krisztinának is azt javaslom, mint minden hozzánk beiratkozó tanulónak, hogy az első három lecke legyen az, amivel egy kicsit hosszabb ideig foglalkozunk, és amíg ez a három lecke nincs megnyugtatóan rendezve, addig kevésbé ugráljunk a leckékben. Ezek a leckék valamennyire egymásra épülnek. A Mozgás lecke értelmezésében az a kérdés, hogy "hol van ebben a képben Krisztina" lehet, hogy ostobának tűnik, miközben jogosnak érzem, hogy a mesében valahol benne kell tudnunk lenni, abban, hogy minket akkor miért érdekel, amit rögzítünk. És ez a képen jó, ha valahogy érződik. Úgyhogy visszaadom ismétlésre, várom Krisztinától a képeket. (hegyi)

várakozás

Maga a helyzet tulajdonképpen nem rossz, de nem is elég tipikus. Tehát az Arany János utcánál a csajok mennek be a metróba, a bácsi meg vár. Jó ez a fehér nadrág, ez izgalmas, de valahogy mégsem fog ez a kép meg. Az hiányzik nekem ebből, ami egyébként elemeiben ott van, de mégsincs: a tükröződésben várakozó emberekre nem jut most elég figyelem. Valószínű, hogy máshonnan kellett volna ezt az egész expozíciót megcsinálni. Nem tudom, most ez nekem nem áll össze történetté. Visszaadom ismétlésre, bár lehet, hogy bennem van a hiba. Ismétlés. (hegyi)

az ugrás és a lépés

Nagyon jó az, amit András észrevett, persze a kivitelezés még nem tökéletes, de "jó szeme van", így szokták mondani. Észrevesz ilyen párhuzamokat, ami a gördeszkás csávó meg a téren átsétáló másik fickó között van. Ezt a cím is tartalmazza. Nem rossz. Kicsit az a bajom, hogy nehezen értelmezhető a környezet, hogy itt mi történik, és hol, miért. A pillanat rendben van. A kompozícióval nem értek egyet. Ha már ennyire tágra vettem az egészet, akkor sajnos maga ez a hely nem annyira jellemző és jó, nem erősíti magát a mesét. Ha pedig mégiscsak ez a fontos nekem, akkor nyugodtan vágjam szűkebbre. A képnek a bal oldalából biztos, hogy vágtam volna, nagyjából az oszlopok magasságából, és a kép tetejéből is vágtam volna valamennyit, nem túl sokat, de legalább egy tetőoszlopnyi sort. Kettő csillag, a kompozícióval valamit kellene kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Bevásárlókocsirally

Nem tudtam eldönteni hogy jó-e ez a kép, ezért hát beküldtem.

Hogy ez milyen bevásárlóközpont lehet, ahol ilyen kerti helyzet van, azt nem tudom, feltételezni sem merem, hogy ez a bevásárlókocsi valami egészen más célt szolgált. Én remélem, hogy ez egy kertészeti osztály, ahol ez az esemény megtörténik. A lényeg a lényeg, hogy egy vicces helyzetet látunk. Részben maga a beállítás, hogy ez az irokéz punk hajú fiatalember benne ül a bevásárlókocsiban, akár utalás is lehetne a Gyemekkor leckére is, mert amikor így járunk-kelünk az ilyen bevásárlóközpontokban, nem egy olyan helyzetet látunk, ahol a kisgyerek bele van szuszakolva ebbe a kocsiba. Amikor kisebb a gyerek, akkor még úgy elvan, dobálja ki és be a holmikat, amiket anya vagy apa vásárol, aztán ha már nagyobb gyerek, akkor eléggé érdekes arckifejezéseket is láthatunk. Nem is biztos, hogy ő annyira akarta azt, hogy oda berakják, csak egy ilyen kis kalodaként tud működni a bevásárlókocsi. Tehát visszatérve a képre ez az utalás is erős és nagyon fontos, és hát a bevásárlókocsit toló fiú arcán látszik az a fajta öröm, az a felszabadultság, hogy ő most átélheti ezt az élményt, hogy valaki kiszolgáltatottabb neki. Azért érdemes megnézni a két fiatalember arckifejezését: az egyik egy felszabadult, úgymond ördögi mosoly, a másik, lehet ennek a tojó póznak is köszönhető, eléggé félelemmel vegyes, ő is örül, de látja, hogy itt, ha valami probléma lesz, akkor ennek a helyzetnek ő lesz az, aki a kárát fogja látni. Zárójeles megjegyzés, hogy én nem olyan rég borítottam föl egy ilyen bevásárlókocsit, tudom, hogy ha magasan van a súlypont, akkor elég nagyon tudnak ezek borulni. Nekem áruk voltak benne, aztán segítettek is összeszedegetni az arra járók. Amiért mozgalmas ez a kép, és a Mozgás leckében abszolút jól működik, az az, hogy ez a fajta felszabadultság érzet főleg ebben az életkorban általában mozgással kapcsolatos. A fiatalok, kamaszok javarésze a szabadságát a mozgással teszi egyenlővé, akár a zenében, ha a zenére való táncolást figyeljük meg, és azokat a mozdulatokat, akár a szabadidős tevékenységeket, tehát ez abszolút jellemző helyzet. Persze lehet azt mondani, hogy a hátsó zöld pólót fiatalembernek bokánál lemaradt a lába, de azt is kell mondani, hogy tessék megfigyelni, hogy itt azért egy tudatos fotós helyzetről beszélünk, mert ez egy hosszabb expozíciós idő, amiben a fotós követte az eseményeket. A háttér van elmozdulva, és a mozgó tárgyak állnak úgymond. Ez azt jelenti, hogy a célpontot mint egy vadászpuskával, a fényképezőgéppel követte az alkotó. És ebben a helyzetben elő-előfordul az, hogy lemaradnak ilyen testrészek, én nem tartom ezt olyan nagy problémának. Az egy másik kérdés, hogy ha már lemaradt, akkor lehet, hogy ott egy fél centit, a másik láb bokájáig érdemes lenne vágni, hogy ez a csonkolás ne legyen ennyire fájó. Akkor inkább tudatosnak tűnne a szerkesztés, és nem is árt az, hogyha egy kicsit több van a kép elején, tehát amerre elmozdul a ez a kocsi. Amerre a mozgás iránya történik, akkor mindig célszerű egy kicsit több teret hagyni, és akkor ez jobban megvalósul. De nagyon jónak tartom az ötletet, vidám megoldás. Én azt mondom Csillának, hogy ha őt a mozgás érdekli, és márpedig nekem úgy tűnik, hogy ez számára is egy élmény lehetett, akkor tegye meg azt, hogy ezzel még egy kicsit foglalkozik. Izgalmas dolgokat lehet létrehozni, akár azzal, hogy váltogatja azt, hogy mi a fix és mi az elmozduló, mint ennél a képnél, akár azzal, hogy az expozíciós idővel játszik. (hegyi)
értékelés:

Fuss!

Annak örülök, hogy ez a kép a Mozgás leckére lett beküldve, mert a kisgyerek általában jó téma, vicces, humoros helyzeteket hoz létre, és ezt előszeretettel szokták fotográfián megörökíteni. Ezt a Mozgás leckére kaptuk, és ez egy nagyon jó megoldás lehet erre leckére. Egyetlen egy problémám van: ez egy fekvő formátumú kompozíciót kívánna. Semmi nem indokolja az álló formátumot, a megoldásához nem nagyon sokat ad hozzá ami ott a háttérben történik. Maximum annyit lehet jelzésértékkel ebből megadni, ami a függöny-hullámoknak a függőlegesei hoznak, mert ezek a függőlegesek elég stabilan állnak, és ehhez képest az elmozdulás jól érzékelhető. Ugyanakkor azért kardoskodnék a fekvő formátum mellett, mert így most egy kicsit ez a mozgás be van korlátozva a képhatárok által. Tehát nagyobb teret kéne ennek a mozgásnak adni. Persze lehet, hogy azért ez a döntés, mert mások is voltak abban a teremben, és nem csak a kisfiú futkosott ott körbe körbe, de én azt mondom, hogy amennyit lehet, annyit maximum ki kellett volna hozni ebből széltében ahhoz, hogy ez a mozgás ne korlátozódjon le. Kettő csillagot tudok erre adni a megfigyelés maga jó, és én azt mondom, hogy mivel abszolút jól sikerült megfogni azt a pillanatot, amire itt felhívom a figyelmet, az a kisgyerek lábai. Ott történik a csoda, ott történik a megfejtés. Még azt is mondom, hogy akár azt is lehet ilyenkor, hogy ha ez a kisgyerek unalmában itt futkos körbe-körbe, akkor a fotós oda lefekszik erre a szőnyegre egészen abba a szemmagasságba, ahol a gyereknek a lába van, és akkor csak erre koncentrál. Mert ehhez a Mozgás leckéhez, a mozdulatsor megfigyeléséhez nincs szükség még akár a teljes test ábrázolására se. Nagyon izgalmas játékokat lehet így felfedezni, és azt is ki lehet próbálni, hogy milyen az, hogy ha egészen rövid az expozíció, milyen az, hogy ha hosszabb az expozíció, milyen az, hogy ha több expozíció van egy képre rátéve, tehát sok minden játékot végig lehet játszani. Én azt mondanám Tímeának, hogy próbálkozzon ezzel, mert ez egy nagyon izgalmas dolog, próbálja meg azt amit én most mondtam, hogy egészen a föld közeli helyzetbe hozza a kameráját, és onnan exponál. (hegyi)
értékelés:

Gyurma mesél

Nem könnyű lencsevégre kapni egy folyton izgő-mozgó színészt, főleg, ha közben mesél...
Kedvelem ezt a képet, mert Rozi akarva, vagy akaratlanul a becenévre hajazó gyurmafigurát formált a modelljéből. Olyan, mintha egy rajzfilmfigura elevenedne meg ezen a képen. Annak külön örülök, hogy Rozi a Mozgás leckébe küldte ezt a képet, és nem a Portré leckébe, portréként nehezen tudnék mit kezdeni vele. Annyit szeretnék megjegyezni, hogy ezekhez a mozgásokhoz több térre van szükség, magyarán ha a modell ilyen nagy kilengéseket tesz, nem vághatjuk ennyire szűkre a képet, mert pont a mozgást zárjuk kalickába ez által. (hegyi)
értékelés:

Mozgás 1

Tisztelet Otto Steinertnek.

A képen valószínű egy éjszakai performanszt látunk, valami fényfestési előadás lehet, talán ez érzékelhető a betonlapokon lévő rácsozatból és a háttérben lévő bokrokon, fákon feltűnő színfoltokon. Gondolom a helyzetnek is köszönhető, hogy Tamás hosszú expozíciós időt választott, és ebből adódik, hogy a képen szereplő modellek, emberek, szinte csak jelzésértékkel vannak jelen, tehát a dokumentálás jellegén azáltal lép túl az alkotó, hogy a hosszú expozícióval nem egy befagyott állapotot rögzít, nem a látogatókra fókuszál, hanem arra a mozgalmasságra, ami ennek az éjszakai performansznak a jellegzetessége. Szembetűnő, szürreális furcsaság, hogy fentiekből adódóan a kép jobb oldalán egy gazdátlan lábat látunk. Azonban talán az elhelyezkedésből is adódik, hogy nem ez a központi mondanivalója a képnek. Azt nem tudom, hogy Tamás is így tervezte-e, viszont jelen pillanatban a négy fős beszélgetőtársaság fehér kabátban az, ami most a történet közepébe kerül. És azt a furcsaságot, amit a kép színvilága hordoz, ez a vetített képes előadás tárja elénk. A kép emiatt, bár technikájában túlmutat a dokumentáláson, mégis véletlenszerű megoldásnak tűnik. Hogy mivel lehetett volna segíteni - talán kompozícióban - azt nem tudhatom, mert nem voltam jelen az eseményen. (hegyi)
értékelés:

Ki

Túl sokat nem fogok erről a képről mondani, azért mert a kép magáról beszél. Az, ami miatt ez a kép fontos, hogy egy olyan átértelmezése a leckének, ami szinte mondhatóan az összes leckénk feladásánál úgymond a háttérben, mint egy kis ördög megbújt bennünk, hogy de jó lenne, hogyha nem csak didaktikus megoldások születnének. Ugyanis itt egy dupla transzpozíció van. A mozgást eleve az autó is érzékeltethetné, ez az autó valamilyen benzinkútnál állhat. Ez megint egy adalék a mozgáshoz, hogy az autó megszomjazik, és meg kell tankolni. Ugyanakkor ez csak egy ilyen vivőhullám, mint a rádióadás-sugárzásnál, ezen a vivőhullámon van rajta, ül rá az információ maga, ami az ajtón visszatükröződő kislány képe, aki valószínű, amíg a sofőr tankol, elfoglalta magát, és játszik, vagy futkározik. Pontosan az a jó, hogy nem konkrétan felismerhető, hogy mi a cselekvés, de az biztos, hogy egy mozgásban lévő helyzetet látunk. És ez a mozgalmasság az, amire az autó karosszériája, mint tükröződő felület, ráerősít, ugyanis nem egy sima tükröződést látunk, hanem a karosszéria hajlásai ezt az egészet egészen szürreális formában módosítják. (hegyi)
értékelés:

impresszionizmus

hogy szaladnak a fák...

Azt mondom, hogy még akár a Körhinta c. film is asszociációként eszünkbe juthat. Olyan ez az élmény, mint amikor a vurstliban felül az ember a körhintára, és aztán tekerik-tekerik körbe azt a szerkezetet, és a végén az ember már nem nagyon tudja azonosítani, hogy hol áll apa meg anya, aggódva figyelve a kis csemetéjüket, mert egy kicsit elborul ilyenkor az ember, és azok a fiziológiai hatások, amik érik, hasonlóképpen tudnak megjelenni. Nyilván ez abból is adódik, hogy ez is valamilyen körmozgás, vagy valamilyen köríven történő elmozdulás alapján készült ez a fotográfia. Nagyon szépek ezek a kis fénycsíkok, az ezekből kirajzolódó absztrakt háttér, és lehet azt mondani, hogy impresszionalizmus, vagy hogy pointillizmus, de azért az most ebben a helyzetben nehézzé teszi a dekódolást, hogy valószínű ez most egy ilyen erdei környezet, amiben ez az elmozdulás történt. Ebből kifolyólag a háttér eleve absztrakt formának felfogható, így a néző számára ezzel az elmozdulással még nehezebbé válik a dekódolás, még nehezebbé válik az, hogy visszaforgassa a valóságba ezt a képet. Azt hozzáteszem, hogy az impresszionistáknak vagy a pointilistáknak nem elsősorban az volt a céljuk, hogy felismerhetetlen helyzeteket vagy képeket alkossanak, hanem az, hogy a maguk vízióját a saját eszközeikkel egy egészen speciális módon, de közzéadták. Azonban még a kubista festészetnél is felismerhetőek voltak azok a formák - és itt a Szentendrei iskolára tudnék utalni - amik háztetők voltak, vagy házak, vagy olyan térbeli helyzetek, amik valós alapokon nyugodtak. Mindezt azért mondom most el, mert ebben a helyzetben nekem egy picit hiányzik az a kötél, ami összeköt minket a valósággal. Kettő megoldás lehet: az egyik az, hogy ebben a helyzetben keresünk valami, hozzánk közelebb álló viszonylag nyugvóbb pontot, ami nem fog ekkorát mozdulni, mint amekkorát a háttér mozdult, ezzel beazonosítható marad. Ezzel azt is elérhetjük, hogy a képnek lenne egy fajta mélységélessége, tehát létrejönne egy tér-élmény. A másik variációs lehetőség az, hogy meghagyjuk ebben a kétdimenziós formában a kompozíciót, viszont akkor az nem ártana, ha olyan hátterret keresnénk ennek a mozgásgyakorlatnak a bemutatására, ami egy valamilyen jellegzetes forma. Nem azt mondom, hogy most keressük meg a Parlamenttel ezt az elmozdulást, vagy a Hősök terének a szoborcsoportjával, de az biztos, hogy segít a nézőnek, ha valami olyan dolgot mutatunk, amit ő azonosítani tud, és ehhez képest mutatjuk mi meg ezt az átformálási lehetőséget. Itt a leiratban azt is olvasom, hogy írja Gabriella, hogy "hogy szaladnak a fák". Én ezt is el tudom fogadni, de akkor, hogy ha egy kevésbé lombos facsoportot talál, ahol a fának a törzse jobban látszik, akkor azok a határozott vonalak könnyebben megmaradnak, úgy értem könnyebben azonosíthatóak maradnak. Tehát ezt tudnám javasolni, de ez egy nagyon izgalmas, nagyon szép munka. De ettől függetlenül, ha ettől a fajta lecke-jellegtől, úgymond iskolás megközelítéstől elvonatkoztatunk, mint absztrakt kép, nagyon is el tudom fogadni, nagyon szépek ezek a színek, ezek a játékok, nagyon könnyed az egész, és annak is külön örülök, hogy nem egy tökéletesen vízszintes vagy függőleges elmozdulást adott, hanem egy átlós formát kapunk mozgásban. Ezt én nagyon szeretem, én kettő csillagot tudok rá adni, de ez ennél a képnél egy viszonylag szubiektív kettő csillag. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen el tudom fogadni azt is, hogy ha valaki azt mondja, hogy ez olyan szinten erős, hogy neki ez három csillag, mert ez a fajta stuktúra-játék neki többet jelent, vagy többet tud mutatni, neki tökéletesen rendben van ez is. (hegyi)
értékelés: