19. Teremtett fotó, koncept

Almák és paradicsomok

Almák és paradicsomok

Én nem leszek kegyes István, mert ezt, amit mondani fogok, te is tudod, de ha tudod, miért nem alkalmazod? Egyrészt pocsékok a színek. Ki is vannak törve. De ez egy dolog, bár elég bántó dolog. Viszont. Ha paradicsom csuma, akkor legyen az még friss, mert ez a száraz csoffadék elég szomorú. És az alma seggét nem mutatjuk, hanem a szárát, szépen, mert az a forma jó, míg a segge nem jó. Avagy ha a paradicsomok java oldalra van forgatva, azaz nincs se csuma, se semmi, akkor ezt lehet az almáknál is alkalmazni, és akkor megmaradnak a formák játékának, elrugaszkodva a valóságtól. De együtt a kettő nem baró. A a kés meg így... elég agresszív. Lehet, de akkor ne szépelegjünk, akkor döfjél vele, roncsolj, vágj, használd, az isten szerelmére, ha már kell a kés és az agressziója, akkor éljük meg! Kérek ismétlést, de tényleg. (hegyi)

Rózsák

Rózsák

Felhívták a figyelmem, milyen szépen száradtak el a rózsák, esetleg fényképezzem le. Ez lett belőle.

Kemény vagy Gábor, de nem baj ez, bár egy pici derítés a tárgyon még nem vágta volna agyon a képet, de a feketéknél nem engedne bebukni. Ugyanakkor nem nagyon értem, miért kapunk fönn ennyi helyet, ha alul ennyire szűkek vagyunk. Lecsúszott? Annak örülök, hogy megmozgatta a fantáziád a vetített kép, zseniálisan szép lett, talán ha picit csalunk, és az árnyék függőlegesén még egy foknyit forgatunk előre, akkor egyensúlyba kerülünk - nem mindig a függőleges az, ami a tömeget helyén tartja, mert a légies árnyék és a valóság itt most kívánná ezt a "csalást". Mindent egybevetve nagyon örülök ennek a munkának, és azt mondom, hogy most találtál valamit Gábor, amivel érdemes lenne még foglalkoznod, szóval várom a továbbiakat! (hegyi)
értékelés:

Paprika

Paprika

négy paprika

Kedves Gábor, én értékelem a kreatív gondolatokat, sőt, talán ez a legfontosabb, de... És akkor most jön az őszinteség, amiről lamentáltam a rádióban picit. Egyrészt fontos lenne az, hogy a jelenléted a látszótér életében és a fotózással töltött időd minimum duplájára emeld. Az, hogy egy témában évente egyszer kapunk valamit, de más témában se sokkal sűrűbben, az azt hozza, hogy lesznek egymástól kurva messze álló cölöpök, amikre nem tudod stabilan rátenni a lábaid. Mindegy, hogy a cél az, hogy háztájiban jók legyenek a képeid, vagy kiállító művész leszel, az alap ugyanaz. Itt egy kép, én értem, hogy jó lenne, ha ezek lebegnének, de nem teszik. És ennek oka van. Egyrészt a világítás. Nincs a képen viszonyítás. MInden fekete. Ebből ha akarom, hús, ha akarom hal, ha akarom lebeghetne is, de inkább semmit nem csinál. Aztán a tárgyak. Miért paprika? Mert találtál 4 színt? Szuper, de akkor miért nem ezzel dolgozol? Miért kell még egy trüváj, hogy akkor majd mintha feldobtam volna. De nem dobtad. Nincs környezet, nem érthető. Én azt javaslom, hogy szakíts időt. Ugyanis akkor lesz eredmény. A kevés idő a helyben járásra elég maximum, és ezt nem csak neked mondom. (hegyi)

Lefolyó

Lefolyó

Ha nem is kreatív, de tuti kifolyik a szemed...

István, nem mondom, hogy nem értem az agyműködésed, hiszen oké, lefolyó, mert elforgattad, de bocs, ez így nagyon faék szintű üzenet, miközben képileg semmi érdekeset nem találok benne, hogy értsem, mi a francért fotóztad ezt le. Ha, akkor a két pad lehetne izgalmas, ha észreveszed, hogy az egyik teljes, és azon ülnek, a másik meg szét van esve, de ez meg így nem jön össze, mert túl távol vannak, és nem kapcsolja össze semmi. (hegyi)

Színjáték

Színjáték

Kissé durva, de nem baj.

Nem első eset, hogy Tamás a Warhol-féle stencilezési technika felé kacsingat, és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon érdekes játék. Tudnám még idehozni példának a többieknek Johannes Itten A színek művészete című könyvét amit érdemes megszerezni, mert hasonló kérdéseket boncolgat, hogy a színek hogyan viszonyulnak egymáshoz, és milyen dinamikát hordoznak, és ezek hogyan emelik ki, vagy bújtatják el a tárgyat. Érdemes itt is ezt megfigyelni, hogy mennyire kiabál a rózsaszín alapon a kék, és közben meg mennyire becsukódik a zöld és a türkiz, tehát, hogy mik jönnek létre ugyanazokkal a formákkal. Ez egy nagyon jó tanulmány, bizonyos helyzeteket ebben én didaktikusnak érzek, de a játék jó. Valahogy az egész egy kicsit steril, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt mivel tudod feloldani. Jó irány, el lehet mozdulni a fotográfiából az elektrográfia irányába, akár létrehozni ilyen nyomatokat, ez egyáltalán nem rossz irány. Nagyon jó a környezet, egyébként, ha a világítást nézem, az is rendben van, nincs ezzel semmi baj. A kérdés az számomra, hogy azon túl, hogy ez egy formai kísérlet, és egy színtani kísérlet is, hogyan tudunk majd ennél egy lépéssel tovább lépni, és hogyan tud ebből üzenet válni, mert nagyon plakátszerű az egész, és már szinte kívánja, hogy majd ebből létrejöjjön egy kiáltvány, vagy valamilyen olyan üzenet, ami a plakátnak a lényege. Warhol sem véletlenül választotta a leveses konzervet, vagy Marylint, vagy Maot, megvolt az a kontextus, amiben mozgott, és ezt meg lehet oldani, ez ma is működhet így, hogy miért lesz a paradicsom ilyen furcsa, de akkor ennek kell adni egy populárisabb magyarázatot is. Mert ez maga a popkultúra. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

ahol a fák az égig érnek

ahol a fák az égig érnek

Kifejezetten tetszik a kép, miközben nem vagyok manipuláció-párti, de ez itt most működik. Jók a színek, eltaláltak a formák is, ha a függőlegest sikerülne tartani, az lenne az igazi, és ha egy szerelmespárt, vagy egy kerékpárost vagy valakit be lehetett volna csalni arra az útra, az már maga lenne a tökély. Szóval hajrá, ez jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Az egész világ egy nagy tükör

“The world is like a mirror; frown at it, and it frowns at you. Smile and it smiles, too” A vilag olyan mint egy (nagy) tukor` tekints bele haragosan s merges pillantast vet arcodra, mosolygj(!) s vissza mosolyog rad ! ― Herbert Samuels

Egyrészt gratulálok ahhoz, hogy a Hónap képének lett választva ez a fotó, valóban egy elég izgalmas dolog ez a tükröződéssel, ugye felfedezhetjük az alkotót, a gyalogosokat, akik figyelik az ő munkáját, miközben van egy belső tér is ebben a cukrászdában, közben az előtérben pedig egy reggeliző helyzet van. Nagyon jó ez a ritmus. Ami nekem igazán tetszik, az a kép jobb oldalára került figura, a két kézzel, az egészen keleties hatást ad így. Olyan, mint egy Síva szobor. Tényleg jó dolog kalandozni a különböző rétegek között, de azért engem bosszant az, hogy ez ferde. Oké, hogy ott a helyszínen az embert ezt nem biztos, hogy észreveszi. Ahogy látom, ez egy álló fotográfia lehet, már a fényképezőgép tartásából következtetek erre, tehát lehet, hogy érdemes lenne az egész képet megpróbálni egyenesre hozni, és utána egy újbóli vágással ezt a kompozíciót megoldani. Már csak azért is, mert a képhatár fura, tehát az itt most egy dolog, hogy az oszlopok mennyire egyenesek, mert azt akár tömegelhelyezéssel vissza is lehet húzni, de a felső képhatár nagyon kiabál, hogy ott az valamilyen segítségre vár. Hát, ezt tudom így hozzátenni, egyébként a dolog tetszik, de nekem ezzel azért most így van egy kis problémám. (hegyi) értékelés:

Maximális negatív a kaporról

Maximális negatív a kaporról

Ez egy 760*700-as fotó, hogy lássam mit mutat. Azért maximális, mert ez a képméret itt a maximum (nincs vele baj!) , negatív, mert negatív, hogy jól lássam az oldalon, kapor, mert kaporvirág alulnézetből :)) De amúgy is fel akartam tölteni ezt a fotót is - csak nem tudtam eldönteni, hogy pozitív vagy negatív fotóként és teljesen négyzetesben jött volna, meg talán alul a "piszoktól" megszabadítva...

Ezt a képet juszt is besorolom, hogy elemezhessem, mert ez egy olyan kép, olyan hatás, ami nagy elődöket sejtet, és én azért örülök ennek a képnek, mert esztétikailag egy jó játék. Lehetne pontosabb a dolognak a kivitelezése, ezt nem kétlem, de fontosnak tartom azt, hogy ezekkel az irányokkal is foglalkozzunk, mert ez egy építőkocka. Ez az építőkocka ahhoz kell, hogy mi történik akkor, amikor a tömegelhelyezéssel játszunk a képen. Hogyan tudja ellensúlyozni ennek a kapornak a nagy, robbanékony virág részét a hátsó kórósabb rész, és hogy ez az egész tömegelhelyezésben hogyan tud működni. Azt gondolom, hogy egészen jól megoldottad ezt a dolgot. Ez fontos. Vegyünk a kezünkbe egy virágot, és aztán nézzük meg, hogy hova tudjuk azt forgatni, és ott mi történik. Nem olyan egyértelmű ám ez a gyakorlatban. Nincs baj azzal a kis szöszölődéssel sem, szóval az egész úgy jó, ahogy van. Nekem ez egy 3 csillagos kép, és meg is adom rá. Több bátorságot várnék már azért Istvántól. Mi elkezdtünk egy munkát, István, és ezt a munkát nem lehet az örökkévalóságig húzni, pontosabban lehet, mert a szabadság a te kezedben van, csak tudod, ez olyan, hogy félig üres az a pohár, vagy félig teli. Ez nézőpont kérdése, és most az a kérdés, hogy István lusta és bátortalan, vagy elfoglalt, vagy érlel magában valamit. Azért, most már lassan kellene teríteni a lapokat. Hosszúra nyúlik ez a szabadság, és a végén még el fogod veszíteni a kapcsolatot a valósággal. Magyarán leépül azért ez a dolog, ez a kémia nem marad örökké fent, ez nem egy stabil állapot, hogy az ember megtanult valamit, és az működik. Egyelőre még nem tartunk szerintem itt. Azok az ismeretanyagok, ahová eljutottunk, meg azok a bátorságpróbák, amiket már megléptél, azok mint egy kis csigácskának a szarva, vissza is húzódhatnak. És ez most nem lenne szerencsés. Szóval, István, azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kép, és most már szeretném azt látni, hogy elkezdünk újból dolgozni, és nem csak az íróasztalfiókból keresünk dolgokat, és a technikán elmerülünk, meg elmerengünk. Tessék dolgozni, várom! (hegyi)
értékelés:

nyitva, de zárva

nyitva, de zárva

Egyetértek a leckebesorolással, mert máshová nem biztos, hogy érdemes lett volna besorolni, és én a képet is szeretem. Ha én csináltam volna, biztos vagyok benne, hogy levágtam volna a kép jobb oldalából azt az egy ujjnyit, meg alul is figyeltem volna arra, hogy ha ott elindult valamilyen forma, akkor azt vagy határozottabban bekapcsoltam volna, és akkor az legyen jelen, vagy pedig levágtam volna. Ez egy tömegelhelyezéses és kompozíciós játék, és ezt jól megoldja, mondom, ezzel a vágási kérdéssel azért valamit kezdjünk, de a megfigyelés tökéletes. Engem nem zavar az, hogy ez ennyire sötét, az se zavar, hogy csak a lakat csillan. A filozófiai okfejtéseket olvastam, és nagyon örülök annak, hogy megmozgatta a fantáziátokat ez a kép. Számomra érthető, hogy miért van ez nyitva és zárva egyszerre, hiszen a lakat zárva van, a kapu meg nyitva, mert látjuk azt, hogy a lakat nem tölti be a funkcióját. Szerintem erről van szó, és talán ennél nem bonyolultabb. Az igaz, és egy jogos felvetés, hogy ha a címből indulunk ki, akkor a nyitva verziót jobban kellene ábrázolni, tehát akkor le kell mondani arról, hogy ez egy tömegelhelyezéses és kompozíciós játék, és akkor tényszerűbben kell ábrázolni azt, hogy többet adva a jobb oldalon van egy olyan tér, ahol szabad az áthaladás, így akkor érthető lenne a nézőnek is. Ettől függetlenül nagyon jó iránynak tartom ezt, és annak kifejezetten örülök, hogy Alexandra áttért a sportról ebbe az irányba, úgyhogy én bátorítanám őt, ezért most erre megadom a 3 csillagot, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Vitorlavirág

Vitorlavirág

A Kreatív fotó lecke leírásánál olvastam, hogy ez a lecke áll legközelebb a festészethez, és azt hiszem, hogy itt Zsolt megtalálta a maga festményét. Gondolom nem sokat tett hozzá a látványhoz, úgy értem nem ő rendezgette így a leveleket, de jó, hogy ezt meglátta és lefényképezte, és meg is mutatta nekünk. Nagyon szépek a színek, a formák, az ívek, az is látszik, hogy egy üveglapra tapadnak ezek a levelek, és ez az üveg mégjobban megváltoztatja a formájukat és a színüket is. Ez a fotó engem lassításra szólít: a nézésével és fotózással kapcsoltaban is, köszönöm. (Bartos Ágnes)
értékelés:

Andy körtéi

Andy körtéi

Nem is tudod Tamás, hogy mennyit vitatkoztam magammal ennél a képnél! Bosszantott az, hogy ez egy színmanipulációs játék, hogy miért nem lehetett 4 különböző ládával megcsinálni, különbözően elhelyezett körtékkel – ha már a színekkel játszom, miért nem festetted össze temperával a körtéket valójában -, aztán ez a nagy tér körülötte, szóval jól elkezdtél engem macerálni ezzel a képpel, hogy legyen hozzá egy viszonyulásom. Félre is tettem és utána elkezdtem megint nézegetni és rájöttem, hogy neked van igazad, mert ez tényleg hozza Andy Warhol világát. Ugyanakkor sokadik megnézésre sem érzem maradéktalanul megoldottnak a problémát, mégpedig azért nem, mert ahhoz, hogy egy ilyen dolog időtállóan ütős üzenet legyen, ahhoz annak az egy részletnek, amit utána sokszorozunk, kikezdhetetlennek kell lennie, legalábbis szerintem. Meg kell fogni egy ilyen ládát, és meg kell nézni, hogy az önmagában hogy működik. Ha csak egy részlet is van benne, amiben az ember bizonytalan, akkor megsokszorozva a bizonytalanság része is megsokszorozódik. A világítással van bajom - hogy értsd, hogy miről nyökögök -, a bal felső sarokban az a körte nekem olyan szinten bukik össze-vissza, hogy ettől az egész valahogy kevésbé működik. Azt tegyük hozzá, hogy hoztál egy olyan tárgyias megközelítést, ami 8 db körtéről, meg egy ládáról szól, de ez a 8 db körte, meg a láda ennél egy kicsit többet is mutathatna. Milyen érzelmi viszonyrendszernek kell kialakulnia a 8 körtéhez a ládában? Ez a kérdés. Mert utána már értem az egészet. Meggyőztél, hogy ez a szín módosítás jó ebben, ez a szelektív színezés jó, meggyőztél arról, hogy ez a beteg kék is jó, hogy nem négyszer kellett volna ezt lefotózni, hiszen Warhol is a stencil technikával ugyanazt a motívumot ismételte más-más színben, tehát mindent elfogadok, csak az első kiindulási pont az, ami nekem kérdés. Túl zaklatott ez az egész – nem tudom, hogy ez mennyire közérthető az, amit mondok -, hogy maga a kiindulási pont olyan sok formával, fénnyel, bukdácsolással történik, hogy ez megsokszorozva nekem már a tapéta jelleget ölti, így kevésbé tud egyedi lenni. Nekem ez az érzésem ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor az ötlet maga zseniális! Úgyhogy most jól kiszúrtál velem Tamás, mert szívem szerint azt mondanám, hogy ez egy 3 csillagos kép, amit visszaadok ismétlésre. (hegyi)
értékelés:

Fehér orchideák

Fehér orchideák

Az a jó ebben a képben, hogy érzésem szerint Feri keveset agyalt a munkán. Hagyta, hogy ez a képi hatás dolgozzon benne, és egyszerű eszközökkel létrehozott valamit, ami a végeredmény tekintetében nagyon is koncentrált üzenet, de nagyon könnyed kis zongorafutam és ettől üdítő a hatása. Nagyon örülök annak is mikor Feri koncentráltan, mondanivalóval és töltettel felfegyverkezve fotografál, de ennél a képnél most azt is láthatjuk, hogy mi van akkor, amikor rugalmas, képlékeny és nyitott a külvilág ingereire. Ennek nagyon örülök, mert ez az, amire én egyébként támaszkodnék, ez az a fűszer, ami fontos, mert ebben van a szabadság, mert ebben van a könnyedség. Ez egy háromcsillagos kép és leckemegoldás is. Arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ez lehetne egy kiindulási alap a csendélet megközelítéséhez. Mindezt azzal együtt mondom, hogy ez nem írja felül, vagy nem teszi semmisé azt a mondatomat, amikor azt mondom, hogy a csendéletnél igenis van alkotói szándék és ez fontos. Viszont ezt a szándékot úgy kell tudni megjeleníteni a képen, hogy a néző ne érezzen izzadtságszagot, ne érezze azt, hogy szétbindzsiztük az agyunkat azzal a képpel, hanem a spontaneitást és a természetességet kapja meg. Ez a kép ettől erős, hogy spontán és természetes. (hegyi)
értékelés:    

anya virága

anya virága

Egy olyan képmesét kapunk, 4 képből összeállítva, ami tulajdonképpen azért érdekes számomra, mert elérte Viki azt, hogy ne az egyes képekkel kezdjek el foglalkozni - hogy az első képen éles a virág, a másodikon elmozdult mert nő, a harmadikon hanyatt esett, a negyediken már kijött a keretből -, tehát ne az egyes üzenetdarabokkal foglalkozzak, hanem bár 4 képből áll ez a kompozíció, de mégis egyben értelmezhető. Elsősorban egyébként érdekes módon nem képileg és megint azt mondom, hogy ez ami az ereje ennek a munkának – hanem érzelmileg. Az a terület, amire ajtót nyit Viki az egy óriási nagy mező és ez a mező mindenkinek más és más érzelmi kötést hordoz. Nyilvánvaló az anyával való kapcsolat, az anyaság, az anya és gyerek viszony, ez mind-mind nagyon sok berögzült képi megoldást is eredményezhet. Egyszerűbben fogalmazva tele van az internet az anya-gyerek viszonyról szóló üzenetekkel, hát ezeknek a száma anyák napja környékén egészen megnő és hogyha ebben az irányban kezdünk tapogatózni, mi az első amit találunk? Hát a virág. Anyák napjára adj anyádnak virágot! Emlékszem azokra a suta helyzetekre, amikor az iskolában vásároltam ilyen virágot, és vittem haza, vittem a magam kis virágját nagy büszkén, hogy lám-lám én gondoltam anyámra, aztán úgy esett a dolog, hogy a virág egyszer csak kicsit megsérült, mert erősebben meglóbáltam a szatyorral és elröpült. Anyám persze így is örült és meg volt hatódva, hogy kisfiától virágot kap – valahogy mégis emlékezetes maradt ez a pillanat. Ez a kép abban erős, hogy mindenkinek képes felidézni hasonló történeteket. Szóval ehhez csak vivőhullám a virág, mert ennél sokkal többet mesél az a személyesség és szubjektivitás, ahogy ez az egész megközelítésre került. Négy hibás fotó, négy szerencsétlen kép… és aztán ehhez még hozzátenném, hogy ez a barnásvöröses árnyalat nem a szépia világa és nem ez az archaizáló világ, hanem elsősorban arról szól, hogy ez az egész egy emléknyom. És aztán fölidéződött most még egy történet, egy másik szál – szintén anyámmal kapcsolatos. Akkor már tudtuk, hogy nagyon beteg és elment Balfra kórházba. Írt nekem onnan levelet és a levélbe tett egy ibolyát, amit ő szedett ott a kertben. Nagyon érdekes volt, ahogy anyám teljesen átértelmezte ezt az élményt - mert hát lássuk be az ember nem az anyjától szokott ilyet kapni. Nem mondom, hogy nem volt megrázó mert az volt, de érdekes hogy ennél a képnél is valami hasonlót érzek – hogy ez a virág nem is Viki virága az anyjának, hanem ez anya virága Vikinek. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Kedveskedni a kedvesnek

Kedveskedni a kedvesnek

Az a helyzet Feri, hogy ez olyan szinten szájbarágós mese, aminél nem nagyon értem, hogy hova tetted a lírádat. Látunk egy lánckesztyűt, amiben van egy száraz kóró, amit egy műkörmöstől frissen hazaérkezett kedvesnek nyújtasz, de ő nem is oda akar nyúlni, belógatta ide a kezét, valószínű, hogy viszonylag hosszan ott kellett tartsa a kezét amire te beállítottad ezt a képet, és ez érződik is az egészen, hogy ez a gesztus már fáradt, ez már nem pontos. Túl profán az egész, Feri. Ez a lánckesztyű egészen rendben lehetne, ha nincsen kóró, ha nincsen pulcsi, meg egyéb vicek-vacak, hanem van egy gyönyörű női kéz és egy lánckesztyűs férfi kéz. De akkor a női kézre sem kell a műköröm, nagyon nem, megőrülök tőle, meg akkor nem kellenek a gyűrűk sem, hanem kell a lánckesztyű meg a női kéz kontrasztja. Ez a maximum, ami a lánckesztyűből kihozható. Bármi, ami ezen túlmutat, az már egy olyan pótcselekvés, ami esztétikailag értelmezhetetlen. Viszonylag sokat beszélgettünk az elmúlt időben a glamour-ról, de most valamiért ez jutott eszembe, miközben ez nagyon nem glamour fotó, de körülbelül az a hamisságtartalma, ami a glamour-fotóknak is, hogy van egy elképzelt sztori, és arra ráhúzódik valamilyen formai megoldás, miközben az esztétikát az első körben elvesztettük. Azért mondom ezt ilyen határozottan, mert egyébként a kiindulási, gondolati alap oké, de most komolyan kérdezem: a lánckesztyűhöz az elszáradt kóró hogyan jön? Attól száradt el, mert nem vízbe raktad, hanem szorongattad a kesztyűben, vagy azért kell fogni lánckesztyűben, hogy ne szúrjon téged meg a rózsa? Oké, téged ne szúrjon meg, de a hölgyet majd igen, mert ő gyanútlanul nyúl hozzá? Akkor most tulajdonképpen az üzenet az, hogy te véded magadat többszörösen, hogy ne érjen sérülés, miközben a partneredet belehúzod ebbe a helyzetbe? Ez egy ilyen Hófehérke-mese, ahol a boszorkány a mérgezett almát nyújtja? Próbálom megfejteni, mert biztos, hogy van megfejtés, csak valahol ez kifordul magából, és saját maguk ellen kezdenek el dolgozni a jelképeid. Ezek a műkörmös helyzetek egyébként lehet, hogy a valóságban szépek, és van, akiknek ez tetszik (nem én vagyok az), azzal tisztában vagyok, hogy a műkörömnek van egy mechanikai, védelmi jelentősége is, de azt hiszem, hogy a műkörmösök önmagukban nem művészek, ők maximum giccset tudnak gyártani, bár biztos van kivétel. Most valahol ott vagyok meglőve, hogy van egy maszkulin forma, egy maszkulin hatás, és mégis a nő marad védtelen. És azt mondod, hogy „Kedveskedni a kedvesnek”, de akkor ebben érzek egy nagy adag cinizmust, hogy akkor a pasi egy száraz kóróval kedveskedik, de miért? Feri, próbáld meg nekem a kommenteknél valahogy megfejteni ezt a képet, mert zavarban vagyok, hogy nem értem, miközben Michelangelo ember teremtése a Sixtusi kápolnán is lehetne egy üzenet, de akkor nem kell a kóró. Annak is lenne húzása, ha a pulcsit lehagynád: csak egy férfi és egy női kéz. De hát ehhez az kellene, hogy egyértelmű legyen az üzenet, és azt úgy gondold végig, hogy nehogy egymásnak ellentmondó dolgokat hozz létre. Most nem érzem, hogy ezt végiggondoltad volna. Kérlek, segíts. (hegyi)