19. Teremtett fotó, koncept

Bögrék

Bögrék

Most fedeztem fel ezt a leckét.

Nem tudok más lenni, mint szubjektív ezzel a képpel kapcsolatban. Lehet, hogy az eredeti jó, és rendben van, a ritmusok, amiket itt észreveszek, jók, ahogy látom, itt van egy fehér, egy fekete és egy króm színű bögre. Valószínű nem voltál elégedett a végeredménnyel, és ezért kezdtél el bindzsizni utólag a színnel. Az én viszonyrendszeremhez ez a hasmenéses szín nem jön be. Nem értem igazán, hogy miért ez az eléggé visszataszító színt hoztad. Az van, hogy amikor a digitális fotó elkezd valamilyen archaikus dologra hasonlítani akarni, és tulajdonképpen ezáltal elhazudni azt, hogy ő egy digitális fotó, és el akarja hitetni velem, hogy ez egy száz éve készült régi valami, ott nekem egy kicsit rizikós, mert ez nagyon ritkán működik, álságossá válik. Itt most egy szubjektív vélemény, lehet, hogy valaki pont ebbe a színvilágba szeret bele, de nekem ez nem barátom. Ne haragudj ezért, de abban maradtunk, hogy őszinték leszünk egymáshoz, ez nekem mache. (hegyi)

Fogságban

Fogságban

Azt gondolom, hogy itt két fontos dolgot megtaláltál, pontosabban hármat, amiből kettő összeáll, de a három együtt nem. Az egyik a háló és az áldozat. Ez jó, ez jó alapnak. Ehhez van pásszítva egy színvilág, ami elég jó lenne, ha nem lenne ennyire kaleidoszkópszerű a forma. Mert így óhatatlan, keresni kezdem a megfejtést. Viszont a szín és a forma ilyen ereje sok, agyonnyomja a hálót. Azaz. Vagy háló és erős színek, kevesebb formai őrülettel, vagy háló és forma, de sokkal pasztelebb színekkel, hogy élni tudjon a háló is. (hegyi)

Áldozati oltár

Áldozati oltár

Na, akkor mehetünk tovább, az előző folytatására azt mondom, hogy Andalúziai kutya és Bunuel, meg a marhaszem. István, ez így nekem elég agresszív. Miközben vicces is, és ez így együtt nekem nem adja ki. Vicces attól lesz, hogy azon túl, hogy egy elvágott ribizli kerül az üllőre, vagy mi a tök ez, attól még a környezet jól fésült, nincs benne dráma, tehát emiatt a hangulat nem tud odáig menni, hogy beleéljem ebbe a sztoriba magam. Megint, mint az előzőnél, a forma talált, még a szín is akár, bár itt kevéssé indokolt, mert nincsenek azok a kemény feketék, viszont szegény ribizli kivégzése az azért nem járja. (hegyi)

Bölcső

Bölcső

Azt hiszem, azt a követ is talán sivatagi rózsának hívják... Egy maroknyi kőgömb, aminek a belseje ilyen érces.

Nem tudom, hol kezdjem, mivel láthatóan nagyon megérintett a téma, így próbálok valamiképpen fogódzót keresni, hogyan is lehetne ezt úgy, hogy ne érezzem a ribizli miatt kellemetlenül magam. Mert hogy az van, hogy nekem a ribizli gyümölcs. És mint olyan, még ha vad francia konyha felé evezek is, akkor se tudok ilyesmi tálalást nagyon elképzelni neki, bár fene tudja, még az is lehet, hogy ha több szem lenne és valamiképpen bele lenne ez a kő komponálva egy terítékbe, akkor talán. Szóval a helyzet az, hogy a forma korrekt, a szín is, de az nem mindegy nekem, hogy milyen asszociációk jönnek, és itt valahogy ez nekem elég vadas maradt. (hegyi)

Almák és paradicsomok

Almák és paradicsomok

Én nem leszek kegyes István, mert ezt, amit mondani fogok, te is tudod, de ha tudod, miért nem alkalmazod? Egyrészt pocsékok a színek. Ki is vannak törve. De ez egy dolog, bár elég bántó dolog. Viszont. Ha paradicsom csuma, akkor legyen az még friss, mert ez a száraz csoffadék elég szomorú. És az alma seggét nem mutatjuk, hanem a szárát, szépen, mert az a forma jó, míg a segge nem jó. Avagy ha a paradicsomok java oldalra van forgatva, azaz nincs se csuma, se semmi, akkor ezt lehet az almáknál is alkalmazni, és akkor megmaradnak a formák játékának, elrugaszkodva a valóságtól. De együtt a kettő nem baró. A a kés meg így... elég agresszív. Lehet, de akkor ne szépelegjünk, akkor döfjél vele, roncsolj, vágj, használd, az isten szerelmére, ha már kell a kés és az agressziója, akkor éljük meg! Kérek ismétlést, de tényleg. (hegyi)

Rózsák

Rózsák

Felhívták a figyelmem, milyen szépen száradtak el a rózsák, esetleg fényképezzem le. Ez lett belőle.

Kemény vagy Gábor, de nem baj ez, bár egy pici derítés a tárgyon még nem vágta volna agyon a képet, de a feketéknél nem engedne bebukni. Ugyanakkor nem nagyon értem, miért kapunk fönn ennyi helyet, ha alul ennyire szűkek vagyunk. Lecsúszott? Annak örülök, hogy megmozgatta a fantáziád a vetített kép, zseniálisan szép lett, talán ha picit csalunk, és az árnyék függőlegesén még egy foknyit forgatunk előre, akkor egyensúlyba kerülünk - nem mindig a függőleges az, ami a tömeget helyén tartja, mert a légies árnyék és a valóság itt most kívánná ezt a "csalást". Mindent egybevetve nagyon örülök ennek a munkának, és azt mondom, hogy most találtál valamit Gábor, amivel érdemes lenne még foglalkoznod, szóval várom a továbbiakat! (hegyi)
értékelés:

Paprika

Paprika

négy paprika

Kedves Gábor, én értékelem a kreatív gondolatokat, sőt, talán ez a legfontosabb, de... És akkor most jön az őszinteség, amiről lamentáltam a rádióban picit. Egyrészt fontos lenne az, hogy a jelenléted a látszótér életében és a fotózással töltött időd minimum duplájára emeld. Az, hogy egy témában évente egyszer kapunk valamit, de más témában se sokkal sűrűbben, az azt hozza, hogy lesznek egymástól kurva messze álló cölöpök, amikre nem tudod stabilan rátenni a lábaid. Mindegy, hogy a cél az, hogy háztájiban jók legyenek a képeid, vagy kiállító művész leszel, az alap ugyanaz. Itt egy kép, én értem, hogy jó lenne, ha ezek lebegnének, de nem teszik. És ennek oka van. Egyrészt a világítás. Nincs a képen viszonyítás. MInden fekete. Ebből ha akarom, hús, ha akarom hal, ha akarom lebeghetne is, de inkább semmit nem csinál. Aztán a tárgyak. Miért paprika? Mert találtál 4 színt? Szuper, de akkor miért nem ezzel dolgozol? Miért kell még egy trüváj, hogy akkor majd mintha feldobtam volna. De nem dobtad. Nincs környezet, nem érthető. Én azt javaslom, hogy szakíts időt. Ugyanis akkor lesz eredmény. A kevés idő a helyben járásra elég maximum, és ezt nem csak neked mondom. (hegyi)

Lefolyó

Lefolyó

Ha nem is kreatív, de tuti kifolyik a szemed...

István, nem mondom, hogy nem értem az agyműködésed, hiszen oké, lefolyó, mert elforgattad, de bocs, ez így nagyon faék szintű üzenet, miközben képileg semmi érdekeset nem találok benne, hogy értsem, mi a francért fotóztad ezt le. Ha, akkor a két pad lehetne izgalmas, ha észreveszed, hogy az egyik teljes, és azon ülnek, a másik meg szét van esve, de ez meg így nem jön össze, mert túl távol vannak, és nem kapcsolja össze semmi. (hegyi)

Színjáték

Színjáték

Kissé durva, de nem baj.

Nem első eset, hogy Tamás a Warhol-féle stencilezési technika felé kacsingat, és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon érdekes játék. Tudnám még idehozni példának a többieknek Johannes Itten A színek művészete című könyvét amit érdemes megszerezni, mert hasonló kérdéseket boncolgat, hogy a színek hogyan viszonyulnak egymáshoz, és milyen dinamikát hordoznak, és ezek hogyan emelik ki, vagy bújtatják el a tárgyat. Érdemes itt is ezt megfigyelni, hogy mennyire kiabál a rózsaszín alapon a kék, és közben meg mennyire becsukódik a zöld és a türkiz, tehát, hogy mik jönnek létre ugyanazokkal a formákkal. Ez egy nagyon jó tanulmány, bizonyos helyzeteket ebben én didaktikusnak érzek, de a játék jó. Valahogy az egész egy kicsit steril, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt mivel tudod feloldani. Jó irány, el lehet mozdulni a fotográfiából az elektrográfia irányába, akár létrehozni ilyen nyomatokat, ez egyáltalán nem rossz irány. Nagyon jó a környezet, egyébként, ha a világítást nézem, az is rendben van, nincs ezzel semmi baj. A kérdés az számomra, hogy azon túl, hogy ez egy formai kísérlet, és egy színtani kísérlet is, hogyan tudunk majd ennél egy lépéssel tovább lépni, és hogyan tud ebből üzenet válni, mert nagyon plakátszerű az egész, és már szinte kívánja, hogy majd ebből létrejöjjön egy kiáltvány, vagy valamilyen olyan üzenet, ami a plakátnak a lényege. Warhol sem véletlenül választotta a leveses konzervet, vagy Marylint, vagy Maot, megvolt az a kontextus, amiben mozgott, és ezt meg lehet oldani, ez ma is működhet így, hogy miért lesz a paradicsom ilyen furcsa, de akkor ennek kell adni egy populárisabb magyarázatot is. Mert ez maga a popkultúra. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

ahol a fák az égig érnek

ahol a fák az égig érnek

Kifejezetten tetszik a kép, miközben nem vagyok manipuláció-párti, de ez itt most működik. Jók a színek, eltaláltak a formák is, ha a függőlegest sikerülne tartani, az lenne az igazi, és ha egy szerelmespárt, vagy egy kerékpárost vagy valakit be lehetett volna csalni arra az útra, az már maga lenne a tökély. Szóval hajrá, ez jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Az egész világ egy nagy tükör

“The world is like a mirror; frown at it, and it frowns at you. Smile and it smiles, too” A vilag olyan mint egy (nagy) tukor` tekints bele haragosan s merges pillantast vet arcodra, mosolygj(!) s vissza mosolyog rad ! ― Herbert Samuels

Egyrészt gratulálok ahhoz, hogy a Hónap képének lett választva ez a fotó, valóban egy elég izgalmas dolog ez a tükröződéssel, ugye felfedezhetjük az alkotót, a gyalogosokat, akik figyelik az ő munkáját, miközben van egy belső tér is ebben a cukrászdában, közben az előtérben pedig egy reggeliző helyzet van. Nagyon jó ez a ritmus. Ami nekem igazán tetszik, az a kép jobb oldalára került figura, a két kézzel, az egészen keleties hatást ad így. Olyan, mint egy Síva szobor. Tényleg jó dolog kalandozni a különböző rétegek között, de azért engem bosszant az, hogy ez ferde. Oké, hogy ott a helyszínen az embert ezt nem biztos, hogy észreveszi. Ahogy látom, ez egy álló fotográfia lehet, már a fényképezőgép tartásából következtetek erre, tehát lehet, hogy érdemes lenne az egész képet megpróbálni egyenesre hozni, és utána egy újbóli vágással ezt a kompozíciót megoldani. Már csak azért is, mert a képhatár fura, tehát az itt most egy dolog, hogy az oszlopok mennyire egyenesek, mert azt akár tömegelhelyezéssel vissza is lehet húzni, de a felső képhatár nagyon kiabál, hogy ott az valamilyen segítségre vár. Hát, ezt tudom így hozzátenni, egyébként a dolog tetszik, de nekem ezzel azért most így van egy kis problémám. (hegyi) értékelés:

Maximális negatív a kaporról

Maximális negatív a kaporról

Ez egy 760*700-as fotó, hogy lássam mit mutat. Azért maximális, mert ez a képméret itt a maximum (nincs vele baj!) , negatív, mert negatív, hogy jól lássam az oldalon, kapor, mert kaporvirág alulnézetből :)) De amúgy is fel akartam tölteni ezt a fotót is - csak nem tudtam eldönteni, hogy pozitív vagy negatív fotóként és teljesen négyzetesben jött volna, meg talán alul a "piszoktól" megszabadítva...

Ezt a képet juszt is besorolom, hogy elemezhessem, mert ez egy olyan kép, olyan hatás, ami nagy elődöket sejtet, és én azért örülök ennek a képnek, mert esztétikailag egy jó játék. Lehetne pontosabb a dolognak a kivitelezése, ezt nem kétlem, de fontosnak tartom azt, hogy ezekkel az irányokkal is foglalkozzunk, mert ez egy építőkocka. Ez az építőkocka ahhoz kell, hogy mi történik akkor, amikor a tömegelhelyezéssel játszunk a képen. Hogyan tudja ellensúlyozni ennek a kapornak a nagy, robbanékony virág részét a hátsó kórósabb rész, és hogy ez az egész tömegelhelyezésben hogyan tud működni. Azt gondolom, hogy egészen jól megoldottad ezt a dolgot. Ez fontos. Vegyünk a kezünkbe egy virágot, és aztán nézzük meg, hogy hova tudjuk azt forgatni, és ott mi történik. Nem olyan egyértelmű ám ez a gyakorlatban. Nincs baj azzal a kis szöszölődéssel sem, szóval az egész úgy jó, ahogy van. Nekem ez egy 3 csillagos kép, és meg is adom rá. Több bátorságot várnék már azért Istvántól. Mi elkezdtünk egy munkát, István, és ezt a munkát nem lehet az örökkévalóságig húzni, pontosabban lehet, mert a szabadság a te kezedben van, csak tudod, ez olyan, hogy félig üres az a pohár, vagy félig teli. Ez nézőpont kérdése, és most az a kérdés, hogy István lusta és bátortalan, vagy elfoglalt, vagy érlel magában valamit. Azért, most már lassan kellene teríteni a lapokat. Hosszúra nyúlik ez a szabadság, és a végén még el fogod veszíteni a kapcsolatot a valósággal. Magyarán leépül azért ez a dolog, ez a kémia nem marad örökké fent, ez nem egy stabil állapot, hogy az ember megtanult valamit, és az működik. Egyelőre még nem tartunk szerintem itt. Azok az ismeretanyagok, ahová eljutottunk, meg azok a bátorságpróbák, amiket már megléptél, azok mint egy kis csigácskának a szarva, vissza is húzódhatnak. És ez most nem lenne szerencsés. Szóval, István, azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kép, és most már szeretném azt látni, hogy elkezdünk újból dolgozni, és nem csak az íróasztalfiókból keresünk dolgokat, és a technikán elmerülünk, meg elmerengünk. Tessék dolgozni, várom! (hegyi)
értékelés:

nyitva, de zárva

nyitva, de zárva

Egyetértek a leckebesorolással, mert máshová nem biztos, hogy érdemes lett volna besorolni, és én a képet is szeretem. Ha én csináltam volna, biztos vagyok benne, hogy levágtam volna a kép jobb oldalából azt az egy ujjnyit, meg alul is figyeltem volna arra, hogy ha ott elindult valamilyen forma, akkor azt vagy határozottabban bekapcsoltam volna, és akkor az legyen jelen, vagy pedig levágtam volna. Ez egy tömegelhelyezéses és kompozíciós játék, és ezt jól megoldja, mondom, ezzel a vágási kérdéssel azért valamit kezdjünk, de a megfigyelés tökéletes. Engem nem zavar az, hogy ez ennyire sötét, az se zavar, hogy csak a lakat csillan. A filozófiai okfejtéseket olvastam, és nagyon örülök annak, hogy megmozgatta a fantáziátokat ez a kép. Számomra érthető, hogy miért van ez nyitva és zárva egyszerre, hiszen a lakat zárva van, a kapu meg nyitva, mert látjuk azt, hogy a lakat nem tölti be a funkcióját. Szerintem erről van szó, és talán ennél nem bonyolultabb. Az igaz, és egy jogos felvetés, hogy ha a címből indulunk ki, akkor a nyitva verziót jobban kellene ábrázolni, tehát akkor le kell mondani arról, hogy ez egy tömegelhelyezéses és kompozíciós játék, és akkor tényszerűbben kell ábrázolni azt, hogy többet adva a jobb oldalon van egy olyan tér, ahol szabad az áthaladás, így akkor érthető lenne a nézőnek is. Ettől függetlenül nagyon jó iránynak tartom ezt, és annak kifejezetten örülök, hogy Alexandra áttért a sportról ebbe az irányba, úgyhogy én bátorítanám őt, ezért most erre megadom a 3 csillagot, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Vitorlavirág

Vitorlavirág

A Kreatív fotó lecke leírásánál olvastam, hogy ez a lecke áll legközelebb a festészethez, és azt hiszem, hogy itt Zsolt megtalálta a maga festményét. Gondolom nem sokat tett hozzá a látványhoz, úgy értem nem ő rendezgette így a leveleket, de jó, hogy ezt meglátta és lefényképezte, és meg is mutatta nekünk. Nagyon szépek a színek, a formák, az ívek, az is látszik, hogy egy üveglapra tapadnak ezek a levelek, és ez az üveg mégjobban megváltoztatja a formájukat és a színüket is. Ez a fotó engem lassításra szólít: a nézésével és fotózással kapcsoltaban is, köszönöm. (Bartos Ágnes)
értékelés: