6. Impresszió, hangulat

Tudjuk le előbb a kompozíciós problémát, hogy utána a kép erényeiről beszélhessünk, mert ami a szerkesztéssel problémás, az egy ollóval könnyedén megoldható, fentről másfél ujjnyit ha levágunk, máris helyére tud kerülni a madártetem, mert bár érthető, hogy ha lenn van egy sötét flekk, fenn se rossz, ha van annak ellenpontja, de ha így teszünk, akkor a madár tömege kerül kényelmetlenül lentre, ezért érdemes megfontolni, hogy fent csak egy jelzésértékű feketeséget hagyjunk, egy pamacsnyit, hogy a tömegek egyensúlyban legyenek. Viszont a kép tónusai nagyon élnek, nagyon erősek, olajszerűen folyik a jég, és príma, ahogy a tetem egybe tud ezzel olvadni. Kifejező, erős üzenet, ráadásul tanulmánynak se utolsó, hogy a fény hogy tud játszani a víz anyagszerűségével. (hegyi)

Mazsi, a hangulat átélhető, és fontos, de sütiben nem ismerek tréfát, mondhatnám, szóval azt gondolom, hogy akármennyire is függők vagyunk, de nem dobhatjuk a gondosságot félre. A tányér oké, felhívja a figyelmet, megköveteli a magáét. Ez rendben. A villa nem. Részint a nyele, de úgy egészében, nem ad a vidámsághoz, inkább visszavesz belőle a komorsága. A barna asztal sem igazán jó önmagában, ráadásul a tükröződés is egy új ritmust kapcsol be, érdemes lenne megfontolni, hogy egy akármilyen egyszínű terítő egyben az fény problémáit is elfedhetné. A csomagolópapír dinamikája jó ötlet, de kevesebb elég lenne belőle, most súlyos a jelenléte. Kevesebb árnyék, ez a cél. De elmondom a legnagyobb bajom, mert ezek amit mondtam, ezek talán könnyen érthető és megoldható, érdekes játékos kihívások, viszont amit most mondok, azzal jóllehet nem könnyű egyetérteni. Én elhiszem, hogy mondjuk rigójancsit ettél, vagy más csokis finomságot, de ha ennyire lecsupaszodik a tányér, hogy csak a csíkjai, maszatjai maradnak, az így, ha nincs makró közeli helyzet, akkor félreérthetőek és koszos hatást keltenek. Tehát nem azt, hogy de finom volt, hogy megzabáltam, hanem hogy ettünk és nincs, aki mosogasson. Ezen segíthet, ha egyrészt mondjuk krémes a menü, mert az morzsál és az adhat ennek egy valódi fesztelenséget, másrészt kevésbé negatív a lenyomat üzenete. Szóval én ezt úgy adnám vissza, hogy komolyan kérem, hogy ne dobd félre, hanem tessék elmenni a cukiba, megfontolni, mi az, ami nyomként is jól nézhet ki, nem kötelező a krémes, és tessék megrendezni ezt, nem megtalálni véletlenül - és azt mondom a végére, hogy bátran tessék küldeni nem tökéletesre csiszolt dolgokat, mert ha nincs, akkor beszélni sincs miről. A jó képből nehezebb tanulni. És mindennek ellenére ezért jó ez a kép, mert jól lehet vele tanulni, szuper, hogy megmutattad! (hegyi)

A képre írt szövegekkel kapcsolatban elmondtam már a véleményem, nem részletezem, ronda. A kép hangulata rendben van, tükrözi, passzol ahhoz, amit a szobrok képviselnek. Jó a térábrázolás is, de amivel kell még foglalkozni, az az, hogy mi történik a kép hátterében. Annak önállóan is kell működnie, mert az áttörések, az ágak folthatásai csak díszítések, és ha a háttér nincs kitalálva pontosan, azaz ha az ágak miatt kell lemondani a kompozícióról, akkor a dolog nem működik igazán. Itt most a szobrok nagyon le vannak komponálva az alapvonalhoz, balra húznak, jobb oldalon így olyan tér képződik, ami nincs megtöltve formailag. Erre később majd érdemes figyelni. (hegyi)

Lehet, hogy amikor fotózol, jobb, ha nincs szemüveged. Monet látott hasonlóan a szembetegsége miatt, és ábrázolta a világot talán emiatt is egy ködös, szürreális mesébe hajló módon, félt is az operációtól, hogy ha megjavul a szeme, elveszik tőle ezt a látásmódot. Persze ez a mobil hátránya is, hogy nem lehetnek színek, mert akkor beindul a csúnya képzaj, értem, picit hiányolom a színeket, de hát elfogadom így is, bár ettől ízlésemnek túl tömör lett az előtér. Az lenne a lényeg, hogy ezt a dolgot megtaláld úgy, hogy később is alkalmazni tudd, ne csak egyszeri legyen a felvillanás. (hegyi)

Nem zavaró semmi itt István, talán egy picit a te belső bizonytalanságod az, mert itt lenne az ideje, hogy egy fokkal magasabb lépcsőre állj, ugyanis ha az ember nagyon bizonytalan magában, akkor az rá tudja nyomni a bélyegét a munkáira, visszahat. Ez egy jó kép. És tök jól érzed a tömegelhelyezést is, a fénynek az a jobb oldali fa hibátlan ellenpontja. Szóval hajrá, hangulatos - nem mondom, hogy vidám, de nem is érfelvágós, csak olyan melankolikus, a nézőpontja pedig kifejezetten izgalmas. (hegyi)

Minden oké, jó a komponálás, értek is mindent, szóval amit mondok, az utómunka ügy lesz, és abban is az emelt szint már, de el kell mondjam, hogy most úgy dolgoztál rá a tónusokra, hogy egy fokkal már világosabbra hoztad a figurát és a vizet, mint ami jó lenne, így olyan picit, mintha papírból lenne körbevágva kisollóval, ad az egésznek egy fura érzetet. Pedig talán nem is volt rá szükség, hogy ennyit módosíts, megállnak talán a lábán enélkül is. (hegyi)

Nagyon szeretem azt a könnyedséget, amivel Timi a képeit rajzolja. Nem elírás, mert ez a fotó engem emlékeztet a rajzolás élményére. Kicsit olyan is, mint egy titkos napló egyik oldala. Szeretem a mesédet, kérek meg belőle! (hegyi)