6. Impresszió, hangulat

Ajtórés

Az ötletet díjazom, a kivitelezésnél vannak olyan részletek, amik nagyon izgalmasak, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy az egész összességében egyelőre még kusza. A körfolyosós házaknak mindig van valami mágiája, valami titkos története, amit az ember érez akkor, amikor ilyen helyen jár, és ezek nagyon érdekes helyzeteket tudnak hozni, ha az ember megpróbálja ezeket a történeteket úgymond felgöngyölíteni, megnézi Erzsikét, hogy minden délelőtt tízkor áll neki porolni, vagy Ica, aki este hatkor kezd el virágot locsolni, szóval megvannak ezek a ritmusok. Ezeket, ha az ember kellő időt fordít rá, akkor jól feltérképezve akár képi történetté is szervezheti. Az egyik kérdés számomra pont itt van, hogy itt most mit akartunk mondani, tehát hogy itt a porolós néni a fontos a szőnyeggel, vagy a rács és a korlát konstrukciója egymással, vagy a kulcs a félig nyitott ajtóban, ezek érdekesek lehetnek, de mégis azt mondom, hogy esetleges lett a végeredmény. Esetleges a korlátnak a vágása, a szereplő megjelenése, a kameraszög nem egészen őt akarja központi figurává emelni. Jó ez a belső térben megjelenő kulcs, de annyira sötét a belső megvilágítás, hogy nem tud ez az egész plasztikusan érvényesülni, ami hogy ha egy jó kompozíciót kapunk el, akkor nem baj, mert akár, mintegy fotogramszerű lenyomat is szerepelhetne, de most nem ez történik. Tehát, valahogy minden ott van, minden hang megvan, de az egész nem állt össze egy olyan dallá, amit tudnék dúdolgatni, ha most mondhatok ilyen elvont dolgot. Minden alkatrész a képen van, talán még egy kicsit túl sok is. Egyszerűbben fogalmazva, ugye ez a Szőke dumája, hogy döntsük el, hogy mire megy ki a fuvar, de ez a duma nagyon pontos. Én se tudok most jobbat kitalálni, el kell dönteni Ágnes, hogy mire megy ki a fuvar, és arra tenni a hangsúlyt. (hegyi)

Temetőben

Nagyon furcsa helyek a temetők, mert van valami trükkjük, amitől az egész hangulatában képes arra, függetlenül attól, hogy a valóságban mit is jelentenek ezek a dolgok, amikkel találkozunk, mégis valamilyen elvont lírai hangulatot hoz az emberbe. Mert hát, mit is látunk a temetőben? Egyrészt, mit tudunk? Azt, hogy a temetőben halottak vannak, pontosabban ezt lehetne még profánabbra venni, csontok vannak. Aztán vannak a temetőben giccsek, merthogy ezeket a szobrokat, ezeket a sírkő ügyeket javarészt nem művészek csinálják, hanem iparosok, a lehető legjobb szándékkal, meg a lehető legnagyobb ár-érték arányban, de azért mégiscsak azt gondolom, hogy ezeket, ha a lakásomban kellene tartanom, akkor nem biztos, hogy egy hétnél tovább bírnám. És vannak fák, meg bokrok, meg csend, mert általában ezek elég nagy területen helyezkednek el, és nem divat az, hogy az ember óbégasson a temetőben. És mégis valahogy az egész együttesében képes kihozni egy hangulatot. Ám ennél a képnél most azt kell, hogy mondjam, hogy ez leltárszerűen van jelen. Végtelen nagy mélységélességgel dolgozunk, a keretet abszolút összemostuk, és van ezen minden, fa, sírkő, Jézus, szóval, minden ott van, de nem látom benne azt a fajta líraiságot, azt a rendet, amitől ez aztán elindulna. Nem érzem azt az átlényegülést. Valószínű, hogy Ágnes ezt érezte magán belül, de a képre ez nem került rá. Mivel most ilyen gyönyörű idő van, és szépek a fények, én azt mondom Ágnesnek, hogy hajrá, tessék menni, és tessék akkor megcsinálni a temetőt rendesen. (hegyi)

Kukoricák alatt

Volt nekünk egy photoshop táborunk, és ott beszélgettünk a tónus utómunkáról, és most már azt gondolom, hogy számon fogom kérni Ágnesen ezeket a melókat. Van számítógép, van szoftver hozzá, tessék ezt elkezdeni használni. Senki nem születik úgy, hogy ezeket tudja használni, ugyanakkor a gyakorlás, a próbálgatás mindig meghozza a maga eredményét. Ugyanis ennél a képnél - ami egy rendkívül jó megfigyelés -, ami problematikus, hogy bedöglöttek ezek a kukorica fonatok. És ha megfigyeljük azt, amit már nagyon-nagyon sokszor elmondtam, hogy mindig a legvilágosabb rész az, ami elviszi a figyelmet, akkor két ilyen ablak van ezen a képen, és mind a kettő viszi az egészről fókuszt. Utómunkában ezt rendbe lehet hozni. Igen ám, csak ezt meg kell csinálni. Önmagában az, hogy beadok egy képet, és talán körbevágom valahogy, ahogy jónak tartom, az kevés. Igenis, a tónusrendet gondozni kell, igenis, a kontrasztot helyre kell pofozni. Egy ilyen helyzetben, amikor látom azt, hogy amiről beszélni akarok, és a címet is erre viszem el, tehát, amikor látom azt, hogy ezek a formák elkezdtek már valamilyen irányban működni, de a környezeti hatás, az, hogy ez egy tető alatt van, és nem volt nálunk vaku, és nem volt nálunk még plusz lámpa, hogy ezt az egészet jól bevilágítsuk - tehát, ha észreveszem azt, hogy ez a megfigyelés szintjén pontos, de a kifejezés szintjén nem, akkor ezt a hatást lehet erősíteni, lehet hozni. Én ezt várom most már. Ennyi év után azt gondolom, hogy joggal várom ezt, és kérném Ágnest, hogy ő is kapcsoljon rá a tempóra. (hegyi)
értékelés:

esernyő tánc

Barától kaptunk már ilyen tükröződéses játékot, és azt gondolom, hogy ezt ő nagyon jól érzi, hogy mi az, ami alkalmas erre egyáltalán, hogy melyik szituáció, melyik helyzet, hol lehet ilyet találni, hova kell akkor állni, honnan fog ez jól működni, honnan tudom megoldani azt, hogy ennek az egésznek a viccessége, és a ritmusa is megtörténjen a képen. És hogyan tudom ezt mégis úgy fűszerezni, hogy mégsem a vicc a kérdés, mert hát, ez a napernyős fickó itt azért eléggé mókás, de közben meg mégsem őróla szól a történet egyedül. Van mód körbejárni a képet, van mód szemlélődni, ráadásul két egymásnak tökéletesen ellentmondó világot látunk. Egy szociografikus megközelítést a kép alsó régiójában, és egy abszolút lírai, festői megközelítést a felsőben, és mégis megél együtt a kettő. Bara, ezt te nagyon érzed, úgyhogy nagyon köszönöm ezt neked! Nagyon jól működik ez a kép! (hegyi)
értékelés:

Elhagyva

Ott hevert a homokban, félig már az oldalára dőlve. Sosem fogom megtudni merre járt, és milyen kalandokban volt része.

Hát, hogy ezen mennyi az utómunka, mennyi az, ami a valóság, és mennyi a színekkel való utólagos játék, azt hadd ne mondjam én itt most meg dekára pontosan. Biztos, hogy van valamennyi manipuláció ebben az egészben, de ez nem baj, ugyanis valahogy izgalmassá kellett tenni ezt a képet. Maga ez a tömeg és a forma is már eleve érdekes, de nem biztos, hogy elvinné a vállán ezt az egészet, ha nem lenne ez az egész furcsa játékos, de mégis, valahol a játékossága mögött is a pusztulással foglalkozó szín kavalkád. A háttér és az előtér is tulajdonképpen egy nyugodt forma, egy nyugodt tónusrend, és ezzel az egésszel harcol itt partra vetve ez a „hal”, vagyis hajó. Ez egy nagyon szimpatikus gondolat, még a csend leckébe is, mert a csendnek többféle színe, többféle íze van, többféle ritmusa, és én ezt abszolút elfogadom ebbe. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

$3\4$

Jó a dinamikája és az elosztása a képnek. Első nekifutásra azt mondtam volna, hogy talán meggondolandó lenne, hogy a kép jobb oldalából vágjunk, de végül is egyetlen egy oka van annak, hogy ez felmerült, mégpedig az, hogy az ég egy kicsit kilyukadt. Némi utómunkával, ha mást nem is, de talán a kékséget vissza lehetne oda csempészni, és akkor kevésbé lenne ez ennyire erős, mert a legvilágosabb rész most az égen ez a lyuk. Ha ezt letakarod az ujjaddal, akkor a kép belső dinamikája egyből élni kezd. Tehát, ha van probléma a képpel, akkor ez. Persze élőben is lehet várni, hogy majd úgy vonulnak el a felhők, vagy úgy mozog ez az egész, hogy ez rendeződjön, de ez sok időbe telik. Azért érdemes néha ezt az időt megvárni, nem biztos, hogy el kell rohanni a helyszínről. Most ez az egyetlen kérdés a képpel, egyébként az ötlet rendben van. Utómunkában ez azért rendezhető lenne, úgyhogy a 3 csillag megvan a képre, várom a folytatást. Kedves Péter, kérlek, hogy a tempón egy kicsit növeljünk. (hegyi)
értékelés:

Anya mosott

Hangulatos, ötletes kép. A fénnyel játszanék még egy kicsit. Ha a mosás itt az, ami izgalmas, akkor talán a kép felső részéből egy ujjnyit vághatnánk, amit a kép alsó részéhez érdemes lenne hozzátenni, hogy még jobban mozogjanak ezek a ruhák, és egy kis tükörrel, vagy alufóliával, vagy valamivel lehetne deríteni ezt az egészet, hogy ezekre a textilekre egy kicsit több fény kerüljön. Ennyi, amit hozzá tudok tenni, de a hangulat abszolút érthető. (hegyi)
értékelés:

Folyosón

Vannak a képen pontatlanságok, és ezek engem egy kicsit bosszantanak. A kép bal oldalán van egy fém, gondolom zártszelvényű oszlop, amit vagy benne hagyunk, és akkor az oszlopnál vágunk, hogy ne lássunk már túl rajta, vagy levágjuk. Ezt a döntést meg kell hozni, hogy kell az oda, vagy nem, de akkor ez legyen pontos. A jobb oldalon van egy árnyék, a virág falra vetett árnyéka, ami valamilyen szinten megjelenik, de nem érzem azt, hogy ez maximálisan ki lenne használva, mint üzenetrész. A kép felső részénél hoztunk egy döntést, hogy valahol vágunk, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az a kicsi fekete csík oda kell-e. Mondhatnánk, hogy ezek lényegtelen dolgok, de én azt gondolom, hogy a kép jelentését formákból rakjuk össze, és ha ezek a formák nem pontosak, akkor az egésznek a hatása gyengül és bizonytalanná válik. Az ötlet és a megfigyelés is jó, de talán, ha egy kicsit korábban fényképezel, egy fél órával, órával, hogy a Nap még lejjebb legyen, hogy az árnyékok megnyúltabbak legyenek, hosszabbak, magasabbra kerülne az árnyék a falon. Talán egy kicsit kevesebb lenne a fény is, mert most a kép jobb felső sarkában túl van világítva az egész, és nagyon zavaró, hogy ez ennyire tolakszik, miközben formailag nem egy érdekes rész. Az arányokkal van baj, az arányérzet az, ami hibádzik most ennél a képnél. Jóllehet, ha ezt az egészet egy kicsit átgondoljuk, akkor arra is választ kapunk, hogy vajon szükség van-e erre a felakasztott virágtartóra, vagy ha az megoldható, hogy a kép készítése erejéig levesszük, akkor lehet, hogy önmagában ez a leander elég lenne a maga árnyékával, és ez a fából eszkábált virágtartó, amibe itt az előtérben üres virágcserép is található, nem tolakodna itt a képen. Szóval a rendező hiányzik a kép mögül. A megfigyelés jó, de nincsen kész a kép, mert az, hogy a megfigyelés pontos, még nem jelenti azt, hogy a kép el is készült. A pontos megfigyelést a finomságok megfigyelése, és a rendezés kell, hogy kövesse. Ha kell, forgatunk egy kicsit azon a virágon, hogy ne kifelé akarjon törni ebből a képtömegből, hanem maradjon meg a képen belül. Ha ez megoldható, akkor kérnék ebből egy ismétlést. (hegyi)

Lynch kerékpárja

"Az ám,
Hazám!"

Örülök annak Ágnes, hogy ha egy kicsit az ember a lábadra lép, akkor megrázod magad, és megcsinálod azt, amit kell. Ezeket majd később jó lenne, ha saját magad lépnéd meg. Nem mondom azt, hogy 100%-ig tökéletes a kép, mert a felső régióból a háztető feletti ég részt nyugodtan vágni lehetne, így koncentráltabb lenne a kép, tehát kompozícióban még mindig nem vagyunk készen, de a megfigyelés tökéletes. Nagyon örülök annak, hogy elkezdtél azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az egészet személyesebbre faragni, mert itt ez megtörtént. Azok a jelzések, amik ezen a képen vannak a vékony kis dróttal odakötött ponyva, az ütött-kopott alumínium cső, az egésznek a nagyon is erős tárgyias utalása, és mögötte a szobor nekem nagyon jó kontraszt. Ha a tetejéből vágásra kerül az a majdnem kétujjnyi rész, akkor ez egy teljesen hibátlan kép. Úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot, és azt gondolom, hogy ezt az irányt kellene, hogy kövesd. Azon gondolkodj el, hogy a személyesség nem csak azt jelenti, hogy én magam rajta vagyok a képen, hanem hogy benne van egyfajta vélemény. Az alkotás az mindig véleményformálás is, a saját gondolatunk kimondása, és ebben nem lehetünk bátortalanok, és itt nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, másnak, mint az őszinteségnek. Nem lehet vacillálni, mert akkor minek csináljuk? Hogyha egy belső cenzúra ül rajtunk, akkor az nem működik, tehát az alkotás az mindig olyan meló, amiben progresszívek vagyunk, és ezt kell figyelembe venni. (hegyi)
értékelés:

úton

Kicsit olyan érzésem van, hogy ez most valamiért bekerült ide a rezonanciába, de nem nagyon látom, hogy miért, talán azért, amit a vízcseppek létrehoznak, de elfogadom, mert a kép tulajdonképpen rendben van. Lehet, hogy én forgattam volna rajta egy kicsit, lehet, hogy ennyi ráférne még, hogy 1-2 fokot az óramutató járásával ellentétesen forgassunk rajta. A tömegelhelyezés rendben van, van ebben valami melankólikus, de ugyanakkor van benne valami kicsit félelemkeltő is. Az ember azt hinné, hogy már túl van valamin, aztán a fene tudja, hogy mi jön még az úton, nekem ez volt az első gondolatom, hogy kint vagyunk az erdőből, de még nem vagyunk túl mindenen. Köszönöm szépen, megadom rá a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

szarvas

(Tudom, hogy kecske)

Érdekes ez a kép, mert elindított egy gondolati síkot. Bódy Gábor világát vélem itt felfedezni. Furcsa megfigyelés, hogy csend, de még ezt is el tudom fogadni, hiszen van egy érdekes helyzet ezzel. Nyilvánvaló van egy primér utalás is, hogy csendben kell maradni ahhoz, hogy ezek az állatok közel merészkedjenek hozzánk, ugyanakkor nem ebben keresem a megoldást. Amivel nem annyira nagyon értek egyet, az a kép előterében a tónus, ahol a napfény ezen a füvön megjelent, és én azt gondolom, hogy ezt tónusban egy kicsit visszább kellene venni. Ha megnézed, és az ujjaddal elkezded takarni ezt a részt, akkor látod, hogy egyből akadály nélkül haladunk befelé, még akkor is, ha ezek a faágak akadályt jelentenek, de nem akadok fent azon, hogy mi van itt az előtérben, nem itt keresem majd a megfejtést, hanem egyenesen befelé haladok. És ez fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

Forma és szín

A leckemegoldás tökéletes, a forma is nagyon érdekes. Van ebben valami nőies, valami könnyed, légies irány. Ami nekem kérdéses, az az, hogy lehet, hogy én még adnék egy kicsit oldalt, hogy ne legyen ennyire szűkre vágva, ugyanis nem baj az, hogyha van levegője egy ilyen lírai képnek. Most nagyon szigorúra vetted ezt a kompozíciót, egy kicsi lazaság nem ártana bele. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

kékség

A kép tökéletesen teljesíti a lecke feladatát, a kompozíció – nagyon minimális javítással – rendben van. Két megjegyzésem volna: Az egyik az, hogy ha a kép jobb széléből egy ujjnyit vágunk, akkor egyrészt a hajó jobban fog érvényesülni, másrészt stabilabb lesz a tömeg azzal, ha azt a nagyon pici világos felhőrészt, ami a képhatárhoz került, kivágod. A másik pedig az, hogy mindféleképpen érdemes bekapcsolni a képszerkesztőben a segédvonalat akkor, ha bizonytalanok vagyunk a horizontot illetően. Ez a horizont most ugyanis ferde, és ez levon a dolog értékéből, és nem is nagyon értem, hogy miért az? Mindenesetre érdemes ezt ellenőrizni, ha máshogy nem is, de ha képszerkesztőben feltolod a menüsorhoz a horizontot, vagy akár itt is ha scrollozásal a böngészőben megnézed, láthatod, hogy mi újság. Erre érdemes lenne azért egy kicsit jobban odafigyelni. Ettől függetlenül a kép megkapja a 3 csillagot, mert nagyon szép tónusokkal dolgozol, de legyünk gondosak a kivitelezést illetően. (hegyi)
értékelés:

A Lé Elviselhetetlen Könnyűsége

Válasz Zsoltank. A kamera állása ugyanaz csak nincs köztem meg az ég között egy plafon.
"Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!"

A leiratot értem. Ahhoz, hogy ez a kép sikerült legyen, az kell, hogy több dolog együttállása egy képen belül megtörténjen. Ugye, el kell dobni azt a poharat, ki kell fröccsennie a víznek, folyadéknak, aminek elég határozott jelenléttel kell bírnia, és ráadásul mindezt úgy kell tudni megcsinálni, hogy ez a képen belül maradjon, tehát ez maga a mozgásábrázolásnak a problematikája. Kompozícióban pedig arra kell odafigyelni, hogy mit is látunk a háttérben. Egymásnak ellentmondó dolgokról beszélünk, mert fontos lenne az, hogy kontrasztosabb legyen a kép, hogy jól lehessen látni ezt a repülést, ugyanakkor, ha mindezt túlságosan sematikus háttér előtt csináljuk, akkor meg nem fog kijönni az, hogy itt az égről van szó. Azt gondolom, hogy jól megnehezítetted a dolgodat, mert mindezt ráadásként még szürkében, vagy feketében tartva, ember legyen a talpán, aki ezt így megoldja. Talán lehet, hogy kisebb lépésekkel kellene kezdeni. Ha azt veszem, hogy odáig jussunk el, hogy rajta legyen a képen ez az esemény, hogy eldobtam a poharat, és kifröccsent belőle a lé, akkor lehet, hogy nem árt, ha ez a gesztus még nagyobb képátfogásban szerepel, akár a lendítő kéz ott van, mert akkor a nézőnek nem kell gondolkodnia, és vakargatnia a fejét, hogy mit lát. Ha mindezt színesben tudod hagyni, akkor nem kell magyarázni egy kevésbé dinamikus háttér előtt sem, hogy itt az ég előtt elröpül a nikkel szamovár, tehát, hogy eldobtál egy poharat, és akkor azt lehet látni. Ha ez eléggé markáns lesz, akkor talán megáll fekete-fehérben is. Ami a technikai részt illeti, nyilvánvaló, hogy nagy mélységélességgel kell dolgozni ahhoz, hogy a felhő is, és maga ez az egész tárgyi struktúra is élvezhetően rajta legyen a képen. Biztos, hogy nem a végtelenre kell állítani az objektívet, hanem nagyjából arra a távolságra, ahol el fog repülni ez a tárgy, fel kell tenni állványra, és fixen otthagyni az élességet. Szerintem, automata géppel ezt nem fogod tudni megoldani, csak nagyon nagy szerencse árán. Mindezzel együtt a gesztust abszolút értem, sőt, azt mondom, hogy ha ez téged érdekel, akkor tessék ezt megcsinálni, tessék ezzel dolgozni - nem mondtam, hogy egyszerű lesz -, ha már dobálózni akarunk itt valamivel.
Hadd mondjak valamit Szilárd, és ezt a lehető legjobb indulat mondatja velem: kisebb lépésekkel haladva, lehet, hogy messzebbre lehet jutni, mert most annyira mindent egyszerre akartál, reagálni arra, amit én feltöltöttem, egy poént belevinni, a verbális poénra rá akartál ültetni egy képi poént, ez már így azért elég sok a jóból. Mi lenne akkor, ha a humoros Szilárdot egy kicsit félreültetnénk, hogy most előkerüljön egy kicsit a mélyebb történet, mert akkor lehet, hogy nem lenne kényszer arra nézvést, hogy a lé, mint poén, hogyan jelenhet meg egy képen? Az ötlet jó, tehát valószínű, hogy így (már a lének a könnyűsége), csak én azt gondolom, hogy ez idő, mire ide eljutunk, hogy ne hagyjunk ki lépcsőfokokat. Arra szeretnék gyúrni, hogy sikerélményed legyen, mert a sikerélmény adja majd meg a biztonságérzetet is. 2 csillagot fogok rá adni, mert a reakciót mindenféleképp értékelem, és azt az erőfeszítést is, amit tettél annak érdekében, hogy megtörténjen az, amit te szeretnél. Mind a kettő nagyon fontos, és ezt szeretném benned erősíteni. (hegyi)
értékelés: