6. Impresszió, hangulat

Egyre közelebb kerülsz ehhez az ablakhoz úgy érzem, egyre belsőbb megfigyeléseket teszel, ami azért jó, mert így lehet eljutni, kitartással ahhoz, hogy egyszer csak a kép belőled kezdjen el mesélni, bentről kifelé. Amit most látunk, olyan, mint egy sztereo képnéző alkalmatosság képe, két fél, és valahol fejben kéne összeállnia, de ha a két felet megnézed, egyértelmű, hogy melyik az erős és melyik a bágyadt, ezért ebből az egyik oldal az, ami használható, akár úgy, hogy a fakeretnél vágsz, akár úgy, hogy a keret mellett, meghagyva a kilincsből még, de az egészen biztos, hogy így most ez a forma olyan, mintha két expozíció készült volna, az egyik oldala kioltja a másik hatását. Ismétlést kérek. (hegyi)

Gábor, de kár hogy egyrészt pontatlan, másrészt bátortalan most így ez a kép, mert hogy ha már meghoztad azt az egyébként jó döntést, hogy elforgatod a horizontot, akkor egyrészt ne lógjon be semmi maradék, másrészt ha vízcseppek, akkor fel kell tenni egy UV szűrőt, ami véd, és határozottabban fröcskölni a kezeddel cseppeket, hogy ne hibának tűnjön a végeredmény. Jó az erős kontraszt, jók az alakok is, de bátrabb perspektívadöntést és forgatást kíván ez a tömeg. Az ötlet egy csillag, és ha megoldható, kérek ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Nézegettük az előző képet, én most itt nem látok előrelépést attól, hogy még egy személy bekerült, mert még több kérdést vet föl ez, hogy mit keres ott ez a nő, mit kolbászol ott fel-alá. Már a kutya is mozog, a női személy is mozog, ezzel már abszolút megtörtük a nyugalmat, ez nekem úgy tűnik, mintha a bevásárlás után mentünk volna hazafelé, aztán apa egy kicsit megfáradt, leült, hogy hagyjatok egy kicsit békén, de hát a csapat nem tudott ezzel a ritmussal azonosulni. Tehát itt távolodunk a megoldástól. Győző, próbáljuk meg ezt az egészet újból végiggondolni, hogy hogyan is lehet ezt jól megcsinálni, hogyan lehet ezt az élményt, ami benned létrejött, megmutatni. Az nem baj, ha ellentét feszül egy képben, tehát nem kötelezően kell megaludni a tejnek a szánkban, hogy meditálunk, és akkor teljes révületbe esve ezoterikus hullámokat verünk, de akkor ezt tessék végiggondolni, hogy ki és hogy fogja ezt az ellentétet fölvázolni neked, mi fogja ez ábrázolni, mivel kívánod ezt megmutatni, és ez mennyire lesz egyértelmű a nézőnek. Ha az a kérdés, hogy mihez képest vagyok én nyugalmi helyzetben, akkor képezni kell egy csoportot, akik zsizsegnek, mozognak, táncikálnak, és mindehhez képest ritmusban, kompozícióban és tömegelhelyezésben helyére téve helyezzük el magunkat, találjuk meg azt a pontot, ahonnan ez jól ritmizálható, és megmutatható az, hogy mi mindenek ellenére is nyugalomban és békességben maradunk. Van ennek létjogosultsága, csak akkor ezt tessék végiggondolni és megfogalmazni. (hegyi)

A vízszintesekről és a függőlegesekről már volt szó, ezt eléggé kiveséztük a kommentárokban, akár ennél, akár az előző verziónál, ennek ellenére a képnek a kérdései nem elsősorban abban mutatkoznak meg, hogy ez vízszintes vagy függőleges, hanem abban, hogy eldöntötte-e az alkotó biztonsággal, hogy mit szeretne az exponálás pillanatában, vagy pedig készült egy kép és utólag ez, mint döntés megszületett, hogy akkor egy viszonylag nyugalmas centrális kompozícióval ezt a térosztást fogom megmutatni. Azért kérdezem ezt, mert vannak ennek a gondolatnak ellentmondó részek a képen. Egyrészt a barnított világ. Ha van borzalom, akkor ez az, ezt már sokszor elmondtam, én kitartó vagyok, nekem erőmből futja, úgyhogy el fogom egy jó párszor mondani, remélem, hogy hatásos, szóval ez a giccs netovábbja, úgyhogy próbáljuk majd ezt a képet elképzelni fekete-fehérben, mert akkor fogja azt a ritmust hozni, amit akarunk. Ezzel már eleve gyengítünk az üzeneten, érzelgősek vagyunk, tehát valahova a múltba akarunk visszatenni valamit, ami nem oda való. Pontosabban azzal én egyet tudok érteni, hogy valamit a múlthoz akarunk kötni, de akkor ezt kompozíciós és történetmesélős eszközökkel próbáljuk megtenni, ne azzal, hogy behúzunk egy ilyen lapot, hogy jól bebarnítom az egészet, és olyan lesz, mintha nagyanyám kredencében találtam volna. A másik kérdés az, hogy ha a konstrukcióval akarok foglalkozni, akkor mi a szerepe a mélységélességnek? Ugyanis ennél a képnél akkor van igazunk - amennyiben ezt egy konstruktivista megoldásnak gondoljuk -, hogy ha kivasaljuk kétdimenziósra. De akkor az orrom hegyétől a másik partig élesnek kell lennie. Most, ha megkérdezem, hogy hol az élesség, akkor bizony elég nehéz lenne megmondani, hogy melyik kis fényfodron, de hogy a túlsó oldalon nincs, az biztos. Van egy harmadik része is a dolognak, hogy vajon segíti-e ezt a fajta konstrukciót az, hogy a képnek a jobb oldalán van egy enyhe vignettálás. Valószínű az lehet a magyarázat, hogy a közelben valami olyan objektum lehetett, ami beárnyékolt, mindenesetre, elgondolkodtató, hogy vajon ez a felület alkalmas-e erre. Itt most elmondtam három olyan dolgot – a színezést, a mélységélességet és a fényrendet -, ami ellentmond annak, amit most ez a dolog kompozícióban képvisel. Ezt a döntést neked exponálás előtt kell meghozni, utólag ezen nehéz segíteni, főleg az élességen. El tudok képzelni másik irányt is, hogy ez egy érzelmes megközelítés, erre utalna a barnítás is, és itt nem a konstrukció a lényeg. Igen ám, de akkor mi? Ahhoz ez túlságosan szegényes, hogy elinduljon egy történet. Akkor határozottabban kell használni a mélységélességet, akkor meg kell várni, amíg valaki bemászik a képbe a másik oldalon, vagy valami történik a vízen, szóval valami eseményt meg kell ahhoz várni, hogy az a történet utána már elinduljon a néző fejében is. Akkor nem kötelezően kell ennek az eseménynek a középpontba kerülnie, ha például egy kajakos elúszik a vízen, nem kötelezően kell középpontban maradnia, még élesnek sem fontos lennie, el tudom képzelni, hogy az csak illusztratív elem, de mégis valami akkor történik. Tehát két irány lehetséges, itt most közte vagyunk, ezért gondolom azt, hogy készült egy kép, és utólag lett ezen gondolkodva, hogy mit lehet vele kezdeni, mert azt jól érezte Feri, hogy kidobni kár, de hát ott kellett volna ezt megcsinálni a parton. Visszaadom ismétlésre, és nem elég az, hogy ezt most Photoshopban még egy kicsit gyötörjük, hanem tessék odamenni és elgondolkodni, hogy mit akartam csinálni, és megoldani azt a problémát ott fotográfiailag. Ismétlés. (hegyi)