6. Impresszió, hangulat

Ilyenkor minden csendes...

Kedves Dóra, visszaadom én ezt a képet, azért, mert sokmindent kifejez a szem, de ebben a képkivágatban ez túl tolakodó, miközben bemondásra hiszem el, hogy itt a csendről van szó, és nem másról. Ami a képen kívül, exponáláson kívül történik, ha nem kerül a képre, akkor a néződnek nem fog élményként megjelenni, és ebben a tekintetben a szem túl tág értelmezési kör. Tehát én ezt, mint leckemegoldás, nem tudom elképzelni, ha mind fotográfiát nézem, nem látom az okát ennek a nagyon közeli felvételnek, hogy mit akarunk ezzel jelképezni. Tónusban az egész olyan fura, úgyhogy ez most nekem nem jön be. (hegyi)

Nekem ez a kép tetszik. Ez is nagyjából a háttérképek közé sorolandó, tényleg azt gondolom, hogy ebből lehetne csinálni akár egy új windows háttérképet, talán a windows magyar verziója, hogy magyarországi hátterek lennének betéve, de félretéve a viccet, bár nem is annyira vicc, amit mondok, mert egy háttérnek ez lehet, hogy jól működik. Önmagában a kép kevésbé áll meg, pontosan attól, hogy esetleg még érdemes lenne egy kis utómunkával még kontrasztosabbá tenni, de legalább egy katica, vagy valamilyen nünüke mászkálhatna ezeken a leveleken, de az biztos, hogy így főszereplő nélkül is ez egy jó ritmus. Ha megengeded, áttenném a Természetfotó kategóriából a Rezonanciába, és akkor már nincs is akkora kérdés. Nekem ez egy három csillagos kép ettől függetlenül, szép megfigyelés, mert tökéletesen át tudja adni azt az élményt, hogy milyen az ázott búzamező szélén állni esőben. (hegyi)
értékelés:

Mindenkinek ki kell próbálnia, hogy milyen aranyhidat fotózni, hogy milyen az, amikor naplementében készíti el a képet. Ha nem lenne döntött a horizontunk, aminek nem túl sok értelmét látom, akkor azt mondom, hogy jó ez a megoldás, szépek a felhők is, bár kicsit bebukik ez most feketébe, ennél több részletet kellene hagyjuk az egészben. Nem tudom, hogy az utómunkánál történt-e ez a döntésmeghozatal, vagy pedig már az exponálásnál így lett ez lefényképezve, mindenesetre erre kellene figyelni, hogy ne csak a felhőkben maradjon meg a tónusjáték, hanem a vízfelszínben is. (hegyi)
értékelés:

Távoli visszhang az emlékműveleteitekre.

Balázs, megérkeztünk, végre valaki mer viccelődni is ezzel a szoborral, mert nekem ezek a drámázások, lírák kezdtek egy kicsit sok lenni, és itt végre valaki Stephen King világába visz minket, az Elveszett turista, avagy a rozsda marja című filmnek az egyik kockáját kaptuk. Minden nagyon szép és jó, az annyira nem, hogy a perspektívát érdemes lett volna korrigálni egy kicsit ahhoz, hogy az oldalnál ne legyenek ilyen bénák ezek a kis háromszögek, amik megjelennek, ezt érdemes lett volna kiegyenesíteni. Egyébként viszont tetszik a dolog, köszönöm. Mindezzel a problémával együtt erre én most megadom a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Szeretem a csendet, az egyedüllétet. Szeretek rácsodálkozni dolgokra, szeretem figyelni a körülöttem lévő dolgokat. És ezt csak akkor tudom megtenni, ha csend van körülöttem, ha nem zavar senki és semmi.

Hogy ez most egy szendvics, vagy valamilyen számítógépes trükk, vagy micsoda, nem tudom, valószínűsítem, hogy van ebben trükk, mert a madár és a szitakötő még ha egy képre is kerül, akkor mind a kettő hasonló tónusrendbe kerülne egy ilyen ellenfényes megoldásnál, de nem érdekel, nem akarom keresni a hogyant, mert a kép maga nagyon jó világot hoz létre. Akár egy mesekönyv illusztráció is lehetne. El tudnám ezt képzelni ilyen nagyon kékes színben, az éjszakára rímelve, de így fekete-fehérben is nagyon határozott a kép. Köszönöm szépen, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Szépek ezek a formák, szépek ezek a szín- és tónusjátékok, megvan a három csillag, de azért megjegyzek három pici pontot, ami nekem most kopogós lett. Ez három pici csücsök: az egyik levélnek a szélén van egy ilyen kis kiálló rész, ami fényben leválik erről a rétegről, ez középtájon van, a nagyobbik levélnél is van egy ilyen kis sarok, aztán az árnyéknál, ott, ahol ez a szőlővessző van, az árnyékban lévő résznél is van egy egészen kicsi sarok. Ez a három pont, ami tónusban szinte a fehér felé visz el nekem most ezt a finomságot megtöri. Ha ezt ott a helyszínen nem tudom korrigálni, hogy átsimogatom kicsit a levelet, visszahajtogatom, akkor utólag vagy te annyira ügyes, hogy ezt laborral megjavítsd, de én azt gondolom, hogy erre az exponálásnál kell figyelni, hogy ne legyenek ennyire kiugró részek. Itt nem is a kiugrás a kérdés, mert ha ez egy tónusátmenettel történik, akkor azt mondom, hogy rendben van, de olyan hirtelen vágással jön ez létre, hogy ez nekem most inkább hiba a képen. (hegyi)
értékelés:

Pathé Baby, 1922. Talán az első, otthoni használatra szánt mozigép. Már elektromos izzóval, de kézi - "kurblis" - filmtovábbítással. A hozzá való kézikamerát kulccsal kell felhúzni, mint valami órát, és fokozatmentesen állítható a film sebessége.

Az a helyzet ezzel a képpel, hogy maga a tárgy gyönyörű, nagyon izgalmas helyzeteket adhat, de olyan mintha egy picit félve közelítettél volna hozzá. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy ezt valami kiállításon, vagy múzeumban láttad, ahol nem volt módodban tüzetesebben foglalkozni vele, nem engedtek hozzá közelebb, vagy ez egy megilletődöttség, de az, amit látunk, többféle nézetből és távolságból is megközelíthető. Én most két fő irányt mondanék: az egyik egy távolságtartóbb, korrektebb megközelítés, ami működés közben ábrázolja ezt a készüléket, vagy ha nem is működés közben, de valamilyen imitációval talán előnyösebb szöget keresve mutatja meg azt, hogy ez egy kurblis szerkezet (most pont nem azt az oldalát látjuk), mert nem vagyok benne biztos, hogy a filmvetítőnek épp a belenéző része lehet az izgalmas, talán az a rész, ahol a lencse van. Szóval meg kell keresni azt a részt, ami a leginkább bemutatja a specialitását ennek a tárgynak. A másik irány pedig az, amikor egy érzelmi megközelítést próbálunk keresni, hogy engem mi érdekel ezen. Akkor nem foglalkozunk azzal, hogy ez milyen régi, vagy mi ebben az extra, hogy van kurblija, akkor csak azzal foglalkozom, hogy például az a kis táblácska érdekel, ami az oldalára van téve, vagy az objektívnek a recés széle. Keresek olyan pontokat, amik az én személyes érdeklődésemet mutatják. Mindkét esetben fontos, hogy milyen hátteret keresünk, most nekem túlságosan konkrét és túlságosan hasonló tónusrendbe tartozó a háttérben megjelenő vászon, ettől nehezen válik el a háttértől a tárgy, miközben a gyűrődéseivel, vonalaival ez a háttér elviszi a figyelmet is a tárgyról. Talán kevesebb fény kellene a háttérre, talán kisebb mélységélességgel kellene dolgozni, mindenesetre meg kellene találni azt a pontot, ahonnan ez az egész nem egy leltárszerű kép, hogy betesszük az archívumba, és a leirat elmond mindent róla, hanem - akár a korrektebb, akár az érzelmibb megoldásokat választjuk -, olyan megoldásokat, helyzeteket keressünk, amiben főszereplő lehet ez a mozi. Amennyiben ez a környezetedben van, visszaadnám ismétlésre, ha nem, akkor egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés: