6. Impresszió, hangulat

Csend

Ilyenkor minden csendes...

Kedves Dóra, visszaadom én ezt a képet, azért, mert sokmindent kifejez a szem, de ebben a képkivágatban ez túl tolakodó, miközben bemondásra hiszem el, hogy itt a csendről van szó, és nem másról. Ami a képen kívül, exponáláson kívül történik, ha nem kerül a képre, akkor a néződnek nem fog élményként megjelenni, és ebben a tekintetben a szem túl tág értelmezési kör. Tehát én ezt, mint leckemegoldás, nem tudom elképzelni, ha mind fotográfiát nézem, nem látom az okát ennek a nagyon közeli felvételnek, hogy mit akarunk ezzel jelképezni. Tónusban az egész olyan fura, úgyhogy ez most nekem nem jön be. (hegyi)

kamuflázs

Az a helyzet, hogy miközben a leckét teljesíted, mert tényleg monokróm, eközben maga a háttér ezzel a fa hánccsal annyira zaklatottá teszi ezt az egészet, hogy nem tudok odafigyelni eléggé erre a bogárra, holott ő a főszereplő. Szóval valahogy jó lenne, ha ezt a leckét kicsit végiggondolnád, hogy nem az elsődleges megoldásban ezeket a bogarakat keresed, mert talán őket jó lenne valahogy úgy ábrázolni, hogy gyönyörködhessünk a természet alkotó erejében. Ismétlés. (hegyi)

Búzaföld, eső után

Nekem ez a kép tetszik. Ez is nagyjából a háttérképek közé sorolandó, tényleg azt gondolom, hogy ebből lehetne csinálni akár egy új windows háttérképet, talán a windows magyar verziója, hogy magyarországi hátterek lennének betéve, de félretéve a viccet, bár nem is annyira vicc, amit mondok, mert egy háttérnek ez lehet, hogy jól működik. Önmagában a kép kevésbé áll meg, pontosan attól, hogy esetleg még érdemes lenne egy kis utómunkával még kontrasztosabbá tenni, de legalább egy katica, vagy valamilyen nünüke mászkálhatna ezeken a leveleken, de az biztos, hogy így főszereplő nélkül is ez egy jó ritmus. Ha megengeded, áttenném a Természetfotó kategóriából a Rezonanciába, és akkor már nincs is akkora kérdés. Nekem ez egy három csillagos kép ettől függetlenül, szép megfigyelés, mert tökéletesen át tudja adni azt az élményt, hogy milyen az ázott búzamező szélén állni esőben. (hegyi)
értékelés:

pincelejáró ajtaja a Kölcsey Emlékházban

A fotó Szatmárcsekén készült. Csak egy pici kontrasztot húztam rá.

Az a helyzet, hogy itt arányokkal van problémám. A távolságot, a térérzetet többféleképpen lehet egy kétdimenziós képen visszahozni: az egyik a mélységélesség, a másik a tónusrend, a harmadik a perspektíva ábrázolása. Itt most alapvetően az utóbbival dolgozunk, de ebben a tónusrendben, ebben a formában nekem most túl sok a bal oldalon ez a fa oszloprész. Ebből nekem kevesebb is elég lenne ahhoz, hogy ne akadjak ezen fönt, másrészt ebben a vágásban furcsa módon az egész olyan, mintha kifordulna az egész, mintha nem abban a síkban lenne, mint amiben maga az ajtó további része. Valószínű, hogy ez a vágás miatt van, mindenesetre érdemes ezen elgondolkodni, hogy ez jó-e így. A másik kérdés az, hogy érzelmileg tudunk-e ezzel valamit kezdeni, hogy mi az, ami minket ebben érdekel. Nem biztos, hogy ennek a tárgynak ez a legszebb megnyilvánulási formája. Gyönyörűek lehetnek azok a fémzsanérok, ahogy ezek csatlakoznak a térhez, jó lenne, ha ezek előre eldöntésre kerülnének, hogy hogyan ábrázoljuk. Most a vágások, a képhatárok esetlegesek nekem, mintha nem teljesen lenne ez rendbe rakva. Ahelyett, hogy itt az előtérbe tolakszik ez a nagy fadarab, lehet, hogy érdemesebb lett volna az, ami az ajtófélfa része ennek, tehát ahol a zsanér csatlakozik, de az már ott nagyon szűkre van vágva. (hegyi)
értékelés:

süt rám a napsugár

Mindenkinek ki kell próbálnia, hogy milyen aranyhidat fotózni, hogy milyen az, amikor naplementében készíti el a képet. Ha nem lenne döntött a horizontunk, aminek nem túl sok értelmét látom, akkor azt mondom, hogy jó ez a megoldás, szépek a felhők is, bár kicsit bebukik ez most feketébe, ennél több részletet kellene hagyjuk az egészben. Nem tudom, hogy az utómunkánál történt-e ez a döntésmeghozatal, vagy pedig már az exponálásnál így lett ez lefényképezve, mindenesetre erre kellene figyelni, hogy ne csak a felhőkben maradjon meg a tónusjáték, hanem a vízfelszínben is. (hegyi)
értékelés:

csodás színek

Dóra, őszinte leszek veled: azt mondanám, hogy a kisebb leckeszámú feladatokat kezdd el megoldani. Nagyon nagy lépésekkel akarsz haladni, legyél egy kicsit türelmesebb ezzel az egésszel, mert ha az első pár leckével ritmusban elkezdesz haladni, akkor mire eljutsz a 32-es leckéig már nem lesz kérdés számodra, hogy mi az, ami kép, és mi az, ami nem, mi az, amit érdemes lefotózni, és mi az, amit nem. Gyönyörűek ezek a színek, magával ragadóak, de sem a helyzet, sem a világítás, sem a kompozíció nem igazolja az, hogy ez így, most ebben a formában kellett, hogy képre kerüljön. Egy kicsit menjünk vissza az első 10 leckéhez, és abban próbáljunk meg előrehaladni, és amikor azzal megvagyunk, akkor próbáljuk meg ezeket a nagyon magas leckeszámú leckéket megoldani, mert a biztonságot és a bizonyosságot, a saját munkádat és a saját irányodat neked kell megtalálni, ehhez pedig nem megspórolható az idő. (hegyi)

Oldókötés

Távoli visszhang az emlékműveleteitekre.

Balázs, megérkeztünk, végre valaki mer viccelődni is ezzel a szoborral, mert nekem ezek a drámázások, lírák kezdtek egy kicsit sok lenni, és itt végre valaki Stephen King világába visz minket, az Elveszett turista, avagy a rozsda marja című filmnek az egyik kockáját kaptuk. Minden nagyon szép és jó, az annyira nem, hogy a perspektívát érdemes lett volna korrigálni egy kicsit ahhoz, hogy az oldalnál ne legyenek ilyen bénák ezek a kis háromszögek, amik megjelennek, ezt érdemes lett volna kiegyenesíteni. Egyébként viszont tetszik a dolog, köszönöm. Mindezzel a problémával együtt erre én most megadom a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Rög

Nagyon szép az a ritmusjáték, amit Tamás megfigyelt, hogy a horizonttól elindulunk ezekkel a kis bokrokkal, meg a magányos fával, aztán van egy kukoricás és utána a felszántott föld. Ezek a ritmusok gyönyörű átmenettel eljuttatnak minket odáig, hogy ezek a rögök megjelennek a kép alján. Én közelebb mentem volna a földhöz ahhoz, hogy még tovább nőhessen a méret, és még kézzelfoghatóbbá, érinthetőbbé váljon a föld maga. Itt sajnos a digitális technika biztos, hogy elvesz az információból, csak sejtésünk és elképzelésünk lehet, hogy milyen lehet ez nagyban, és mennyire szépen jöhetnek ki ezek a struktúrák, de mégis azt mondom, hogy a kép alsó harmadánál nincsen továbblépés, tehát ott nem történik meg az a fejlődés, ami a kép felső két-harmadára jellemző. Ha így veszem, akkor levágható lenne a kép alsó harmada. Igen ám, de ha levágom, akkor viszont nincs meg ez a gyönyörű tér, ami létrejön ezzel a 5/6-od, 1/6-od arányban létrehozott ritmussal. Én bánnám, ha ezt itt megvágnánk, kell nekem ez a tér, de ez akkor tudna jól érvényesülni, ha közelebb megyünk. (hegyi)
értékelés:

rácsodálkozás

Szeretem a csendet, az egyedüllétet. Szeretek rácsodálkozni dolgokra, szeretem figyelni a körülöttem lévő dolgokat. És ezt csak akkor tudom megtenni, ha csend van körülöttem, ha nem zavar senki és semmi.

Hogy ez most egy szendvics, vagy valamilyen számítógépes trükk, vagy micsoda, nem tudom, valószínűsítem, hogy van ebben trükk, mert a madár és a szitakötő még ha egy képre is kerül, akkor mind a kettő hasonló tónusrendbe kerülne egy ilyen ellenfényes megoldásnál, de nem érdekel, nem akarom keresni a hogyant, mert a kép maga nagyon jó világot hoz létre. Akár egy mesekönyv illusztráció is lehetne. El tudnám ezt képzelni ilyen nagyon kékes színben, az éjszakára rímelve, de így fekete-fehérben is nagyon határozott a kép. Köszönöm szépen, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Csend

Azt hiszem, hogy sokféle csend létezik. Itt a természet csendje látható. A számomra legkedvesebb.
Figyelni valami csodálatosat, a csendbe.

A leiratot értem, de a képi helyzetet nem. Ehhez a csendhez tökéletesen elégséges lenne ebben a fényviszonyban, ezzel a mélységélességgel az, ha ezeket a fűszálakat ábrázolnád mindenféle bogárka, meg egyéb manifesztum nélkül. Akkor érteném, gyönyörű struktúrák jönnének létre, pontosan azzal hoznád a csend élményét, hogy nincsen egy hangsúlyosan kiválasztott főszereplő. Most itt van. Ez a kis nünüke, aki legel ezen a kalászon, és ez maga már nem lehet a csend. Értem, amit leírsz, hogy figyelni milyen érdekes, de közben az a világ nagyon nem csendes, tele van élettel. Visszaadom ezt filozófiai továbbgondolásra, másrészt képileg sincs rendben valami azért, mert ha megfigyeled, ha ez a kis bogár nem lenne itt, akkor tónusban is és formában is egy egységes képet kapnánk. Most ez a nagy feketeség a kép közepén kibillent ebből, olyan, mintha lyukas lenne. Kicsit hunyoríts, és nézd meg, olyan, mintha át lenne lőve ez az egész. Szóval tónusban ez nekem nem tudja hozni ezt az élményt. Ismétlés. (hegyi)

Csend a kerti fényben

Szépek ezek a formák, szépek ezek a szín- és tónusjátékok, megvan a három csillag, de azért megjegyzek három pici pontot, ami nekem most kopogós lett. Ez három pici csücsök: az egyik levélnek a szélén van egy ilyen kis kiálló rész, ami fényben leválik erről a rétegről, ez középtájon van, a nagyobbik levélnél is van egy ilyen kis sarok, aztán az árnyéknál, ott, ahol ez a szőlővessző van, az árnyékban lévő résznél is van egy egészen kicsi sarok. Ez a három pont, ami tónusban szinte a fehér felé visz el nekem most ezt a finomságot megtöri. Ha ezt ott a helyszínen nem tudom korrigálni, hogy átsimogatom kicsit a levelet, visszahajtogatom, akkor utólag vagy te annyira ügyes, hogy ezt laborral megjavítsd, de én azt gondolom, hogy erre az exponálásnál kell figyelni, hogy ne legyenek ennyire kiugró részek. Itt nem is a kiugrás a kérdés, mert ha ez egy tónusátmenettel történik, akkor azt mondom, hogy rendben van, de olyan hirtelen vágással jön ez létre, hogy ez nekem most inkább hiba a képen. (hegyi)
értékelés:

hajólámpa

A fenébe azzal a cérnával a képen. Ez egy nagyon izgalmas fotó lenne, ha Béla odament volna, és azt onnan kiszedi. Nem tudom az micsoda, hogy ennek a műzsindelynek a valamilyen szereléke, vagy csak odahordta a szél, de azt jó lett volna onnan kivenni. Ez az, ami most engem borzasztóan zavar. Egyébként maga a ritmus, a tömegelhelyezés rendben van. Béla, nem vagy pontos. (hegyi)
értékelés:

Hommage à movie

Pathé Baby, 1922. Talán az első, otthoni használatra szánt mozigép. Már elektromos izzóval, de kézi - "kurblis" - filmtovábbítással. A hozzá való kézikamerát kulccsal kell felhúzni, mint valami órát, és fokozatmentesen állítható a film sebessége.

Az a helyzet ezzel a képpel, hogy maga a tárgy gyönyörű, nagyon izgalmas helyzeteket adhat, de olyan mintha egy picit félve közelítettél volna hozzá. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy ezt valami kiállításon, vagy múzeumban láttad, ahol nem volt módodban tüzetesebben foglalkozni vele, nem engedtek hozzá közelebb, vagy ez egy megilletődöttség, de az, amit látunk, többféle nézetből és távolságból is megközelíthető. Én most két fő irányt mondanék: az egyik egy távolságtartóbb, korrektebb megközelítés, ami működés közben ábrázolja ezt a készüléket, vagy ha nem is működés közben, de valamilyen imitációval talán előnyösebb szöget keresve mutatja meg azt, hogy ez egy kurblis szerkezet (most pont nem azt az oldalát látjuk), mert nem vagyok benne biztos, hogy a filmvetítőnek épp a belenéző része lehet az izgalmas, talán az a rész, ahol a lencse van. Szóval meg kell keresni azt a részt, ami a leginkább bemutatja a specialitását ennek a tárgynak. A másik irány pedig az, amikor egy érzelmi megközelítést próbálunk keresni, hogy engem mi érdekel ezen. Akkor nem foglalkozunk azzal, hogy ez milyen régi, vagy mi ebben az extra, hogy van kurblija, akkor csak azzal foglalkozom, hogy például az a kis táblácska érdekel, ami az oldalára van téve, vagy az objektívnek a recés széle. Keresek olyan pontokat, amik az én személyes érdeklődésemet mutatják. Mindkét esetben fontos, hogy milyen hátteret keresünk, most nekem túlságosan konkrét és túlságosan hasonló tónusrendbe tartozó a háttérben megjelenő vászon, ettől nehezen válik el a háttértől a tárgy, miközben a gyűrődéseivel, vonalaival ez a háttér elviszi a figyelmet is a tárgyról. Talán kevesebb fény kellene a háttérre, talán kisebb mélységélességgel kellene dolgozni, mindenesetre meg kellene találni azt a pontot, ahonnan ez az egész nem egy leltárszerű kép, hogy betesszük az archívumba, és a leirat elmond mindent róla, hanem - akár a korrektebb, akár az érzelmibb megoldásokat választjuk -, olyan megoldásokat, helyzeteket keressünk, amiben főszereplő lehet ez a mozi. Amennyiben ez a környezetedben van, visszaadnám ismétlésre, ha nem, akkor egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

bent és kint

A macskásnál oké, itt szájbarágós nekem a kettőzés. Oké, függöny és rács, kinn és benn, hűvös és forró, csend és zaj, mindent lehet mondani, de nem tudom, mit akarsz te mondani Viki, és ha nem tudom, akkor két eset lehetséges, vagy én vagyok ehhez bamba, vagy nem jól mondod. Én bevállalom, hogy netán én nem látom a csodát, de nekem ezek értelmezésben nem állják ki a próbát. (hegyi)

boldog lovak

Egyrészt az oldalunk szerkezete olyan, hogy a szélesség adott. 700 pixel. Ebből kell kihozni a legtöbbet. Értem, hogy két időpillanat, két helyzet, kívánja az egymás mellé és nem az egymás alá helyezést. De... egyébként meg, ha megveszek, akkor se értem, miért kell ide két kép. Egyiken is ló, másikon is, egyiken is legel, másikon is, mi az, amihez szükséges ez az ismétlős de mégis különbözős ábrázolás? Ha már, akkor a második kép az, ami izgalmasabb, de őszinte leszek, Viki nem értem, mi késztetett az exponálásra. (hegyi)