6. Impresszió, hangulat

A viszony a képen nagyon érdekes, mert tulajdonképpen struktúrákat, szögeket, harapófogót, kevés fényjelenséget használ fel és ebből egy ritmust hoz létre. Én azt mondanám, hogy ennek a képnek az elsődleges üzenete éppen nem a 7-es lecke csendélet, hanem vagy valamilyen ritmus, vagy valamilyen fénytani megfigyelés, mert a különböző tárgyak attól, hogy az egész kép egy kiégett, kevésbé részletgazdag, feketékből és fehérekből és lágy tónusokat nélkülöző rendszerben épül föl, mindenféleképp a nonfiguratív felé mozdul el ez a munka, éppen csak jelzésszerűen használva a formák értelmét és én ezt inkább ritmikai munkának gondolnám. De ettől függetlenül, mint képalkotás én azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Ugyanakkor javasolnám, hogy akár a rezonancia, vagy akár a mozgás házi feladatra mondjuk átkerülhessen ez a kép. Nem érzem 100 százalékosnak a csendélet kategóriára. (szőke)
értékelés:

Dóczy Feri tudósításainak sora itt folytatódik, és én azt mondom, hogy ez egy nagyon jó irány. Az ezelőtti képelemzésénél is a függőleges síkokkal való játékátlátás az már egy hármas egységben, egy triptichonszerű szerkezetekben jelen volt, itt pedig ez bővül. Nyilvánvalóan most az alkotó, ahol él, ahol van, ahol figyel, neki kell ahhoz olyan szemének, olyan kiemeléseinek lenni, amivel abban az összetett környezetben - Párizs -, észreveszi, keretbe rendezi a hasonló jelenségeket. Úgy tűnik, hogy ez egy jól használható út, mert variációkat látunk. A függőleges törések, a függőleges lemezek a mögötte és a függőleges felületeken elől tükröződő formáknak a szinte filmszerű különböző síkokba rendeződése. Olyan ez mint hogyha valamilyen animációs filmnek a különböző töredékeit látnánk. Egyszerre fotó és egyszerre egy filmes megoldás. Egy síkra rendezett felületen az idővel való játék. Én ezt egy nagyon jó kis gondolatnak tartom, nagyon szépen köszönöm és egy nagyon jó munka a 27-es lecke rezonancia feladatra. Úgy tűnik, hogy evvel belsőleg is foglalkozik Dóczy Feri, tehát nem csak egy feladatot old meg. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy három disznó. (szőke)
értékelés:

Lilla és a tavaszi napsugarak. :)

Anna könnyedén, bátran kezeli a sziluetteket, és ennek én örülök, hogy azt mondja, hogy nem használok itt a kamera előtt egy reflexfelületet, ne adj Isten egy tükröt, amellyel az én felugró alakomat megvilágítom - ami által az arc, az arcvonások láthatóvá válnak - hanem épp hogy csak annyit hagy meg ebben a demerungos, naplementés, barnás, aranybarnás rendszerben, amennyire egy szemérmes nő csábítóan egy keleti táncot eltáncol. Én ezt azért tudom elfogadni, mert így az egész kép szerkezetében hozzáilleszkedik ehhez a női gesztushoz, még akkor is, ha mondjuk egy fotótáborban lehet, hogy itt a technikai vezető azt mondaná, hogy oldalról a kamera mellől egy picit meg kellett volna világítani ezt a felületet. Három disznó. (szőke)
értékelés:

A 70-es, 80-as években nagyon kedvelt téma volt a vasút, az elutazás, a vasúti sínek, a táj a vasút kapcsolata naplementében, napfelkeltében, ellenfényben, elsuhanva, stb., stb. Ezen az úton, ezen az alkotói úton készült el az Ágnes képe is. Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy most, így első nézetre nem nagyon tud a kép túllépni azon a szimbolikán, hogy lemenő vagy felkelő Nap, csillogó vasúti sínek, táj, vagy elment, vagy megérkezett a vonat. Én úgy érzem, hogy abban a fajta személyességben, melyben Bartos Ágnes - mivel már régóta látjuk a képeit -, munkái mozognak ezt én most nem érzem olyan súlypontosnak, különösen nem úgy, hogy a 24-es leckénél tartunk. Én úgy gondolom, hogy anélkül, hogy meg szeretném bántani az Ágnest, hogy most egy kicsit blattolva van ez a házi feladat, és beérkezett egy kép, aminél az Ágnes szerintem többet tud. Ezt a képet visszaadnám ismétlésre, és nem adnék citromdisznót. (szőke)

A szórt fényben használt másik megvilágítási forma a gyertya, amely itt a felfelé hajló kezekkel a test színeit, formáit, gyönyörű ritmusait figyeli meg. Ezt a képet elsősorban az teszi különlegessé, hogy a külső szórt fény és a középen elhelyezett láng által létrejövő fényforrás karvaj körmökké, de akár mint egy ilyen kis lángformává változtatja a műkörmöket. A kép abszurditását és a kép erejét az adja, hogy ezek a nagyméretű tükröződő felületek adnak egy egészen speciális hangsúlyt az akt képnek. Egyszerre esendő és egyszerre szürreális az áldozati helyzet, a szakrális helyzet, a körmök által válik pop art képpé az üzenet. Ebből a szempontból, ha a csendhez, az eddig látottak alapján, amiket erre a házi feladatra küldtek az alkotók, valamilyenfajta melankólia is társul, akkor biztos, hogy itt egy speciális, szatirikus melankóliát kellene feltételeznünk. A kép tehát a szatirikus melankólia kategóriájába tartozik. Jónak ítélem meg, három disznó.
   Én még szeretném a saját megjegyzésemet idetenni – mondja Zsolt – elfogadva András ítéletét, ezt a három disznós ítéletet, de nem biztos, hogy 100 százalékig egyetértve vele. Ugyanis, hát azért ennél a képnél több kérdés fölmerül nekem. Itt az élességgel is vannak problémáim és azzal is, hogy mint önálló megoldás mennyiben tekinthető ez a kép jó megoldásnak. Nem csak a műkörmök miatt, hanem azért, mert van egy választás, történik egy választás a fekete-fehérrel és ez a választás, ez igazándiból nem igazolódik a formai megoldásokkal. Tehát, hogyha az András által említett pop art felé vinném el ezt a képet, akkor bizony a fekete-fehér mint megoldás, az nem biztos, hogy ezt az irányt erősíti. Abban sem vagyok biztos 100 százalékig, hogy a Mariann ezeket a műkörmöket tudatosan emelte a képbe. Ezek a műkörmök jelen voltak. Nyilvánvaló, hogy nem tud az ember mit kezdeni akkor, amikor egy ilyen helyzettel szembesül, de nem kötelezően kell elkészíteni akkor azt a képet aminél ez a fajta kettősség megjelenik és ez nincs végiggondolva. (szőke-hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, mind a ketten nagyon szeretjük, itt borulnék térdre, bár ez nem látható ezen a kis írásos üzeneten, Margit előtt. Gyönyörű nő. Semmit nem látok. Tehát Margit egy trükkös asszony, direkt behúzta a függönyöket, hogy egy parányi vállat se láthassak, csak azt a Tab nevű települést ott szemben az utcán, ahol én gyalogoltam egyszer egy céges rendezvényen. Nagyon jó a belső hangulata, nagyon ott vannak ezek a Bereményi, Cseh Tamás, Levél a nővéremnek ízek, a kitekintések. Talán annyi, hogyha megnézitek közelebbről, meg Margit megnézed a képet, akkor a bal kéz, a könyök és a csukló közötti részen, ez a függöny egy picikét átengedi a fényt, amitől olyan finom kis forgást kap, fordulatot kap a bal alsó kar. És nagyon jót tenne, ha mondjuk a jobb lapocka, vagy a derék környéke, vagy a hát szakasza valahonnan kaphatna egy nagyon pici reflexet a térbeliség miatt. De az irány az nagyon jó, és nagyon remélem, hogy - mert itt tulajdonképpen itt egy aktról is beszélünk - ezen a vonalon elindultál és elkezdtél dolgozni bátran saját magaddal. Én azt mondom, hogy senki nem siet. Van időnk mindenre. Nagyon jó terembe léptél be és dolgozz evvel tovább. Ez három disznó. És nagyon köszönöm, hogy megtisztelsz bennünket ezekkel az őszinte üzenetekkel. (szőke)
értékelés:

Juhász Dani gyűjteményébe

Az, hogy Bobák Csaba valójában a szem tükröződésében jelen volt-e avagy sem és, hogy ez számítógéppel került bele a szembogarába az alkotó a belső térrel együtt az azért másodlagos, mert a párkapcsolat, az emberi kapcsolatok, én és a modellem és a modell egészen sokkoló közelségébe kerülése a szemben tükröződik. A híres film, a Tágra zárt szemek, Stanley Kubrick utolsó filmje villan itt be az embernek, amikor ezt a képet látja. Felülírja a trükköt, ha esetleg trükk történt, vagy tényleg tükröződött itt a szemben, Csaba felülírja ezt az egészet, mert így egészében az asszociáció hozza azt a létállapotot, amely sejtésem szerint most Bobák Csaba életében folyamatosan zajlik. Egy önkeresésben, egy identitás megtalálásában, egy felelősségvállalásban. Én ezt a képet jónak tartom és három disznósnak értékelem. (szőke)
értékelés: