9. Csendélet

Egy csésze erős tea
Aki tudja fehérségét,
mégis őrzi feketeségét:
példa a világon.
/Lao Ce/

Nagyon szépek a fények és árnyékok játéka és ez a szinte fekete-fehérre redukálható formavilág és jó, hogy ebben a világban ilyen színes és mélységekkel teli ez a csészében lévő folyadék, és jó, hogy észrevette az alkotó az arany csészeszél reflexét és hogy az árnyékban is gondolkodott, hogy milyen formák jönnek létre. Nagyon izgalmas a ritmizálás, majdnem olyan, mint egy kártyakép, de ezzel a ritmizálással, a füllel, kanállal megborítja ezt a nyugalmat, és ettől válik dinamikussá a kép. Ha a verset is figyelembe vesszük a kép nézegetése közben, akkor itt behívhatjuk a taoizmust is, annak rendszerét, másrészt pedig Konfuciusz filozófiai rendjét is, mindezek azért érdekesek, mert akár a japán, akár a kínai akvarellek jutnak el arra a szinte, ahol látszólag egyszerű eszközökkel, pár tollvonással olyan egységet tudnak létrehozni az időről, amelyek nagyon hasonlóak ezekhez a három soros versekhez. Visszatérve a képhez egyértelműen ezt próbálja meg képileg megfogalmazni, és abban a pillanatban, ha szűkebb lenne a keret, egy fojtott belvilág jönne létre, ez egy izgalmas megfogalmazása a csendéletnek. (szőke)
értékelés:

Munkakapcsolat
Egy porseprű (vagy tollseprű?) és egy tinta itatós. Egy az utóbbi 60 évben nem modernizált lakás természetes kellékei, amiről nekem emberi kapcsolatok jutottak eszembe.

Nagyon érdekes kép, valamit az aljával csinálnánk, látjuk, hogy trükközik az alkotó valamit a fényekkel, ezen kívül a tappert ki kellene hozni balra, hogy ne tömörüljenek annyira a tárgyak, mert úgy mozogna a szem figyelme közöttük. Ha alul kapna egy takarást, erősebb lenne, nem furna ki, de az nagyon jó, az a múltkereső hangulat, amit látunk. (szőke)
értékelés:

Bodzatea
Egy tea a képernyő előtt.

Igen, igen, de valami még hiányzik és túl szűk a kép. Valami, ami a Nóra nórasága, a meséje, valami kell még, mert így ez is egy reklámfotó. Ismétlés. (szőke)
értékelés:

A konyhában
A talkedli az magyarul a cseh fánk, vagy tótul a magyar fánk, vagy valami, aminek köze van a szalagos fánkhoz, a tótokhoz és nagymamám előszeretettel nosztalgiázik rajta. Ja, és ilyen izében sütötték régen.

Azt tudom mondani, hogy végre a fény, a folt, a ritmus valakinek örömet okoz, végre elkezdtünk szerelmesek lenni a csendélet filozófiájába. Szeretem ezt a képet, mert öröm sugárzik belőle, az alkotás és a felfedezés öröme, az, hogy a meszelt fal és a tojásrántotta sütő, a foltok, a sötétek és a ritmika nem csak absztrakt képként, hanem realista üzenetként is meg tud jelenni és egyből elkezd Nóra mesélni nekünk, nem azzal, amit a kép alá ír, mert ez a kép elmeséli ezt maga is, szöveg nélkül, Nóráról, a viszonyairól. (szőke)
értékelés:

Gorgó
Ez a paradicsom nem maradt csendben, így csendélet lett belőle.

Azt gondoljuk, hogy ez egy szimpatikus kép, jó a ritmusa, az, hogy bele mer vágni ebbe a gömb formába és nem a gömb varázsolja el, hanem ezek a furcsa levél inda formák, amikkel valamikor ez a növény kapaszkodhatott, nagyon jó ritmusa van. És azért három disznó, mert Nóra talált magának benne egy élményt, egy egyszerű kis tárgyban, amit át is tudott adni nekünk, ezt a játékot, ritmust és tónusokat. Itt a példa arra, hogy mi van akkor ha az alkotó közel kerül valamihez és élvezi. (szőke)
értékelés:

Csendélet I

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés:

Múzeumi térjáték 2
MoMa

Az a kérdés, hogy az épületfotók csendéletek-e, egyébként önmagában egy nagyon jó és szép ritmikai képet látunk, bennünk az is felvetődik, hogy legyen egy új lecke, az épületekről, épített környezetről, mert látszik, hogy ez a kérdés izgat benneteket. Ugyanakkor az is felvetődik, hogy ebben a négyzet alakú képben a fölső vízszintes felületnél nagyon jók a ritmusok és ez a ferde fal, ami kifut a keretből, de határmezsgyén van, hogy az ék végét meg kellett volna-e hagyni, vagy még jobban belevágni. Az nagyon jó, hogy ez a zöldes színű háromszög ad egy furcsa formát, és ez önmagában középen ott van, nagyon jól oszt, hunyorított szemmel akár egy egyes számot is láthatunk, az irány tehát nagyon jó, de picit még sűrítenénk, hogy van informatív elem is, de a fények folthatásai, ritmusok és tónusok adnak egy másfajta képletet is, és ha ez a cél, akkor ezzel a ritmussal még jobban kell játszani. Arról pedig kezdjünk egy beszélgetést, hogy akartok-e ilyen leckét, hogy épített környezet. Tehát ez a lecke nem mint csendélet kapja a disznajait. (szőke)
értékelés:

Fény
Ez is a fény lecke lenne, ha lenne.

Egy disznót adnánk ennek is, szorgalmiban, örülünk neki, de: ha már a prizma a képen szerepel, innen úgy tűnik, hogy ehhez képest a két fényképezőgép mintha nem lenne eldöntve, hogy mit néz. És talán kicsit távol is vagyunk a tárgyaktól. (szőke)
értékelés:

Kék váza, barna üveg, prizma
Csendélet, de igazából a fel nem adott fény lecke megoldása.

No, itt megvan a 3 disznó. Beszélhetünk a prizma jelenségről is, mert nagyon fontos, vagy mi az a kaleidoszkóp, és ide Moholy-Nagy történetei erősen behívódnak. Azt mondjuk, hogy ha van kedve és ötlete, akkor dolgozgasson még csendéletben. (szőke)
értékelés:

Csigák, kavicsok, kinai kel
Igen, kicsit szűk jobbra, balra. A keresőben nem vettem észre.

Itt is azt mondjuk, amit lentebb. Nem ismétlem magam. Egy disznó itt is megmarad a karámban, mert a világításban egy kis ellenfénnyel lehet puhítani az árnyékokon, amelyek most a kis csigán nem jól látszanak, mert erősen vágják a formát, tehát a tónusokat, a fő és másodfényt közelebb kell hozni egymáshoz. (szőke)
értékelés:

Hamutartó, ceruza, hegyező

Nekem ez nagyon szimpatikus, bejön a hatvanas évek, végre valaki megérzi a csendélet izgalmát, a valós felületek, árnyékritmusok képi lényegét, nagyon boldog vagyok, hogy valaki elkezdi élvezni a csendéletet és nem lekamuzza. Azért kettő disznó, mert kompozícióban van mit dolgozni rajta. A faragó és a tál nagyon külön van, a jobb oldalon maradt érték nélküli rész, tehát hajrá, tovább! Azért vagyok boldog, mert végre látom, hogy valaki elkezdi élvezni ezt a leckét. (szőke)
értékelés:

Noh
Ez az előző csendélet (Füstölő) javítása-továbbgondolása.

Nem tudom, mit jelent a noh. Lehet, hogy erre a maszkra valami jelzés, de nem akarjuk kitalálni, de ettől függetlenül szimpatikus ez a kép, egy nagyon furcsa és drámai kép, mintha egy képzőművészeti katalógusból, mondjuk Schaár Erzsébet világát bemutató képet látnék, de szeretjük, jó. (szőke)
értékelés:

Böjt
Üdv mindenkinek! A konyhapulton készült, az első és egyetlen gépemmel (P. FZ-30) Több hozzáfűznivalót szerintem nem érdemel a kép.

Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon örülök, hogy látszólag egy konzervatív történet ide elérkezik, hogy leül és azt mondja, hogy stúdium és nekiáll és elkészíti. És szerintem jó is az eredmény, talán csak annyi, hogy a kép alsó része, amit látunk, hogy a tálka tükröződése miatt akkora, mégis azt mondjuk, hogy akkor fölfelé meg nyitni kéne, mert ez az üveg most beleütközik, belenyomódik a képbe, mintha egy óriási súllyal a felső keret nyomná le a kép légiességét. Ennek ellenére, mivel itt valaki tényleg elkezdett küzdeni egy feladattal, megadnánk a három disznót. (szőke)
értékelés:

Álom?

A kép egy abszurd és szürrelis de belsőépítészeti geget mutat, egy lábas fürdőkádat, amelynek az oldalát kivágták és kanapéként üzemel. A kép egésze valójában enteriőr, nem a házi feladat csendélet rovatába tartozik, enteriőrként meg nincs feladva ilyen lecke, szorgalmiként tudom értékelni a képet, és továbbra is azt mondanám, hogy beszéljetek a csendéletről, félreértések vannak. Ha viszont mint enteriőr szemlélem és mint szorgalmi, akkor nagy kérdés, hogy a fotós mit ad hozzá ahhoz a látványhoz, amit a belsőépítész, a dizájner megálmodott. Minden az, ami valójában a dizájner álma, víziója, a beállítás, a fények és a tárgyak rendje, tehát enteriőrként az emlékkép kategória ez a munka. Ilyenkor ha nem félünk, hogy a teremőr megver minket, akkor azért nem árt a fotósnak is hozzátenni valamit a látványhoz, egy csokor virágot odadobni, vagy egy embert beleültetni a kádba. (szőke)

Téli kép

Ha nem lenne ennyire szűk, lehetne csendélet, de most fulladásos szélütést kapunk, annyira szűkre van vágva a kompozíció, hogy elveszik a térbeliség, holott az alkotó mutatna ebből valamit a mélységélességgel, de mégis, a redukció túl erős. Be van a tárgy szorítva a képkeretbe. Azt kérnénk a Feritől, mivel szép, amit talált, hogy ha esetleg a digitális képben van lehetőség a bővebb változatra, akkor megköszönnénk. Ha nincs, akkor ezt kell elemeznünk, ami egy disznó így. Jó irány, amiben keresgél, a külsők és a megtalált ready made tárgyakban, tehát ez egy talált helyzet, azért egy disznó, mert dolgozni kellene ezzel még. (szőke)
értékelés: