Egész alakos önportré

Azt szeretném mondani, hogy ez az, ez az a Bara-i titok, amely azt bizonyítja, hogy Bara nagyon is képes világcsúcsokat létrehozni, a maga kategóriáiban és van, amikor időnként pont a tehetsége által kisujjból rázza ki a történeteket. Én ezt egy nagyon jó képnek tartom. Attól szürreális, mert ő meglátja a reális, valódi világban a szürreálisat és mindezt számunka egy nagyon jó megfigyelőfotósként tálalja is ezt és ráadásul még ez át is van szűrve a Bara-i dizőzön, azon az üzeneten, amelyben ott Marlene Dietrich-i tekintélyt parancsolás. (szőke)
értékelés:

más alakban

A kép egy fekete-fehér világ, ami nagyon jót tesz ennek a rendszernek, mert összegez, sűrít, ugyanakkor pedig egy szép fénytani tanulmány. Elsősorban, ha megnézzük a nyak, váll, hát, derék és a combok ívét és a mögötte sötétben tartott hátteret, nyilván ez adódik az ablakfelületek melletti árnyékos falfelületből és nagyon, nagyon szépen rajzolódik ki az árnyékban tartott jobb állkapocsrész, nyak, vállak, kezek, könyök, has rész, és a mögötte lévő világosabb szürkés háttér. Ez nagyon jó ritmus. És ebben van még egy érdekes, játékos szimbolika, a has és a modell elé helyezett labda, felfújható labdaforma, mint szatirikus megközelítés. Ugyanakkor klasszikus modell, egész alakos modell pozíciót látunk itt és ezért kérdéses az, hogyha ez a szép fénytani forma jelen van, látható, akkor elsősorban a comb, fenék és a láb, talprész miért vágódik le a képből? A fölső felületnél az érthető, hogy az arc nyilvánvalóan szemérmesen itt kikomponálódik, azzal nem is lenne igazából gondom, de azt a gyönyörű szép ívet, amit a váll, hát, derék, fenék és talprész kiadna, azt itt igazából túl szűkre vágták. Én azt gondolom, hogy a kettő disznó erre a képre megvan, és esetlegesen a Tímea, ha adottak a fényviszonyok, ha adott a tárgyi környezet és van erre idő, akkor érdemes lenne ismételnie, ha van hozzá kedve. (szőke)
értékelés:

Nagyon érdekes, és jó lenne ez az anyag, szerintem akkor is megállná helyét, hogyha ez a fakorlát, vagy ez a korlátrész nem lenne ott védekező eszközként. A sematikus háttér, ami az előző helyzetekben is látható volt kellően diszkrét ahhoz, hogy a Kati alkata, ruházata, cipője, tekintete tudjon mesélni, működni felénk. Én most igazából a korlátot - hiába hozza ezt a perspektívát - nem érzem olyan nagyon fontosnak, inkább azt mondom, hogy zavaró, mert nem tudok eléggé a modellre figyelni. Két disznót adnék és esetleg az egész alakos portrét javasolnám, hogy Kati ismételje, ha lehet. (szőke)
értékelés:

A harmadik lecke interpretációja Lipi részéről. Kéretik nem számolni a bordákat, esküszöm megvan mind! :D A kép nem csak engem ábrázol őszintén és hitelesen, de az általam oly' kedvelt fénykezelési technikát is bemutatja amit emberábrázolások készítésekor szoktam leginkább használni.

Egy fénytani tanulmányt látunk egy emberi alak fénytani tanulmányát, hiszen a környezetből, a műtermi környezetből igazából semmit nem láthatunk, nyilvánvalóan azért, mert az alkotó, az alkotás arra koncentrál, hogy az emberi testet, beleértve az arc tekintetét elénk tárja. Nagyon nehéz feladat ez, mindannyiunk elé odaállni és elmondani azt a mondatot, hogy itt vagyok teljes valómban, tekintsetek le rám. És ez egy fontos része ennek az üzenetnek. Azt is el kell mondanom, hogy minden ilyen, elsősorban dramatikus, tulajdonképpen színpadszerű vallomás az egy nagyon nehéz és nagyon erősen sokkoló helyzet. Nem csak a néző, hanem az alkotó számára is. Ez a fajta műfaj megkívánja azt, hogy köztes utakat nem választhatunk - lásd Ember tragédiája, Ádám és Éva jelenete - hanem meg kell hozni egy döntést, hogy vagy teljes egészében a mondataink elhangoznak, gondolok itt egészen egyszerű kifejezésre, idézőjelben – pőrén -, avagy nincs értelme ezeket a felvetéseket megtenni. Kell nyilvánvalóan ehhez egy bátorság, kell ehhez egy nagyon erős döntés. Próbálom ezt azért mondani, mert még egyszer mondom, hogy nagyon fontos az, amit elküldtél, de ezt a döntést te hoztad meg, hogy a hármas lecke egész alakos portrénál egy ilyen beállítást és egy ilyen módozatot használtál a bemutatkozásra. A testedet te tetted szabaddá magadért és érettünk. Ebből az is következik, hogy a szabályrendszereket, amelyek alapján véleményt kell formálni, te hoztad. Ez a szabályrendszer pedig a kínai piacon kapható úgynevezett boxer alsónadrág alapján nem szociológiailag erősíti, hanem éppen a drámaiságot gyöngíti, így a mondatok kimondása túlságosan szemérmes. Ha aktot választasz és választasz egy ilyen pozíciót, akkor még így is, hogy egy szűrt és visszalazúrozott szalonképes képet készítesz, meg kell hozni azt a döntést, hogy ne egy szűk boxeralsóban ülj a fényképezőgép elé. A legjobb szándékkal mondom azt, hogy a beállítást és a pozíciót te választottad. Ha választottad, akkor viszont ezen az úton véleményem szerint menj végig. Nyilvánvalóan lehet egy ugyanebből a helyzetből egy derékban kicsavart, térdben máshogy hajlított takarásos megoldást is alkalmazni, hogy az emberi testrész intim részei ne látszódjanak a néző számára, de itt most ennél a képnél ezt a beállítást kell tudnunk elfogadni, hiszen ezt küldted el. Én úgy gondolom, hogy ennél, ha már megléped ezt a verziót, akkor viszont kell annyira bátornak lenni, hogy nem egy alsógatyában ülünk oda és készítjük el ezt a csodálatos képet, mert ez a kép egy nagyon szép és nagyon fájdalmas üzenet. Még egyszer visszatérnék gondolok itt a tekintetedre, gondolok itt az arcon lévő árnyékokra, minden azt mutatja, hogy ezt a vallomást komolyan gondolod. Csak bátorságot tudok neked javasolni, hogy akkor, ha már kiállsz, akkor állj ki teljes egészében. Ettől függetlenül a hármas lecke egész alakos portrénál a három disznó megvan, és nagyon remélem, hogy evvel a hozzáfűzéssel tudtam segíteni és haladni fogsz az utcádban tovább. Köszönöm szépen. (szőke)
értékelés:

A Gabi egy olyan képet küldött be, amelynél elsősorban a tér, a térrel való játék, játékosság a fő szempont. Hasonló elgondolásokat lehetett már látni az Estiskola eddigi archív anyagaiban. Közérthetőbb formában annyi történik, hogy egy szobabelsőben maga a fényképezőgép megfordítódik, de akár azt is mondhatnánk, hogy a kézenálló szereplő azt a képet, ami készül róla kiállítási anyagként – ugye ezt a képet így kell tekintenünk – fordított állásban küldi be. Ennek a játéknak az eredménye hozza létre a nehézkedési erőt, a ruhák, az emberi testen elhelyezett drapéria, a súllyal rendelkező, de mozgásba hozható emberi test részeinek az abszurd elmozdulását. Tulajdonképpen nagyon egyszerűen azt tudjuk mondani, hogy ez egy olyan kis üzenet, amely ezen a gegen alapszik. Az ilyen fajta bemutatkozás, amely nyilvánvalóan jól érthetően erős önirónia a hármas lecke egész alakos portréra nagyon is elfogadható, és nagyon is szerethető. Különösen azért, mert igen, ezen a képen a Gabi egy kiszolgáltatott helyzetben van. Mik idézik elő ezt a helyzetet? Akár a kis piktogramos pólóing, amely nyilvánvalóan a kézenállástól a testről félig-meddig lecsúszik, a farmernadrág, amelynek a szárai saját súlyuktól visszafelé csúsznak, és akár a copf, amely a földre ér, és még talán a gesztusok, az emberi arc gesztusai is egy picit megváltoznak a nevetés ellenére is, merthogy az arc bőre, az arc felülete is a maga súlya miatt egy másfajta mimikát kölcsönöz az arcnak. Ezekkel az eszközökkel dolgozik ez a kép. Annyi segítséget szeretnék nyújtani, hogy természetesen ugye jól sejthetően valamilyen parketta és ebből a szobából valamilyen ajtó vagy ajtófelület előtt történik ez az akrobatikus helyzet. Mert azért nem olyan egyszerű dolog kézenállni, én magam most nem merném ezt megkockáztatni a százöt kilómmal, az egy elég fura és nagyon gyorsan elkészítendő kép lenne, valószínűleg nem így néznék ki a képen, ahogy most a Gabi. A megjegyzéseim, vagy a javaslataim pedig inkább szakmai szempontú ötletek lennének. Tételezzük fel, hogy ez most jelen pillanatban nem csak akrobatikus, hanem egy színházi geg. Amit az előbb felsoroltam, ezek technikai jelenségek, és ezek a technikai jelenségek akár ezt a geget, mint ahogyan egy bohóctréfát, erősíthetik vagy erősíteniük kellene. Hiszen egy bohóctréfa akkor működik jól a cirkusz porondján, hogyha annak a tréfának az eredménye, hogy Misi bohóc elhajítja a parfétortát, és Józsi bohóc fejét eltalálja, ahhoz az a technikai megoldás szükségeltetik, hogy Misi bohóc jól dobja, jó ívvel, és az a torta kellőképpen és pont az arcon mázolódjon szét. Olyan süteménytészta kell hozzá, olyan pici apró technikai dolgok, amitől működik egy bohóctréfa. Ha itt, ennél a képnél nézzük meg mindezt, akkor én azt mondom, annak ellenére, hogy én megadom erre a képre a három disznót, hogy Gabi megint egy jó választásod történt itt, azért, mert egy másik, a játékos arcodat láthatjuk itt. Ebből az következik, hogy érdemes lenne ezzel az ötlettel foglalkozni tovább, éppen azért, mert talán egy olyan háttér előtt kellene ezt a mozgásjátékot megcsinálni, ahol kifejezetten a ruhák, a jelmezek abszurd süllyedéseire, elmozdulásaira oda tudunk figyelni, és olyan felületek előtt kellene ezt megcsinálni, ahol mondjuk a padló sötétje nem zavaró a kéztartásban, ahol a térdek mögötti négyzet alakú felület nem csökkenti a nadrág ruharedőinek sötétértékeit. Tehát akár egy homogén fehér felület előtt érdemes lenne megismételni mindezt a mozgást. Mi segítené elő még jobban a humorforrását ennek a képnek? Meg kéne nézni a ruhatárat, meg kéne nézni, hogy milyen olyan drapériaszerű ing található, akár úgy, hogy alá egy kis melltartót vagy bármit fölhelyez az ember, hogy ez az ing a maga spontaneitásával tudjon úgy csúszni, ami ebből a képből következtethető, hogy azt tudtad, hogy a hasad látszani fog, hogy ennek az egésznek tudatosabb szerkesztése legyen. Ez ugyanúgy érvényes a nadrágra. Abban az esetben, ha egy olyan térdnadrág lenne, amely még lágyabb vászonból van, vagy egy olyan szoknya, valamilyen módon applikálva, amely még jobban mutatja ezt a visszaesést, akkor még erőteljesebb ennek képnek a vidámsága. Önmagában itt a hármas leckére természetesen elfogadható ez a házi feladat, és mondom, megvan rá a három disznó, ugyanakkor én azt mondom, hogy ha nem fáradtál ebbe bele, akkor érdemes lenne variációkat, stúdiumokat készíteni erre az üzenetre. (szőke)
értékelés:

Pincében.

Én kedvelem ezt a képet. Ugyanakkor ez egy színházszerű, tudatosan beállított, szinte Ladik Kati korabeli performanszait idéző színházi helyzet. Esetleg az Estiklopédiában érdemes egy-két információt olvasni, megnézni a vajdasági színésznő munkáiról, ha az fölfejthető. Ugyanakkor azért hadd mondjam, hogy a borospincében hátul az eredeti gyertyatartó helye, ahol szintén van valami kis parányi fény, ott a jobb vállnál érzékelhető, azért nem száz százalékosan van itt a kameraállás kitalálva. Tehát picit esetleges az, hogy a kamera itt van, mert a tonett szék, vagy ez a bőrszék is egy picit a szélen van, és Tamás mögött azok a gyertyafények és az a kazettafelület, amely ilyen oltárként jelentkezik mögötte, ott a koponya-nyak-oltár találkozása az picit esetleges. Ettől függetlenül a képnek van egy nagyon jó hangulata, és van egy jó üzenete. Csak két széket látunk, ez ketté is vágja a képet, és a két fél között nem látok kommunikációt. Nekem ez a problémám, hogy ez a kommunikációs hiány, az üres szék hiányt jelölő állapota ebben a helyzetben egyedül marad, vagyis a képen szereplő modell nem ad utalást az üres székre, a két forma nem beszél egymással. Hiányzik innen a nő, vagy a másik ember - de ez a hiány inkább marad kompozíciós hiány, mint valóságos vagy érzelmi hiány. (szőke-hegyi)
értékelés: