Egész alakos önportré

Függő
Ezt a hangulatot nagyon szeretem az erőben. És tudom hogy nem szerencsés a becsillanás de a többi variáció közül nekem mégis ez tetszik jobban. (vakut használtam derítéshez) Ha gáz hogy folyton természetben kintlevős képeket töltök fel akkor majd próbálok függetleníteni kicsit ettől :)

Egy olyan helyzetet látunk a képen, amit kamaszkorunkban megéltünk vagy álmodoztunk róla. Tetszik a kép hangulata, de kérdéses, hogy a kép jobb oldalán, ahol újra kinyílik a kép, hisz ott van egy fa, ami lezárhatná a kompozíciót, ott ezt nem hagyja az alkotó és hogy ez mennyiben jó, lehet, hogy ott vágnánk és akkor erősebben lehetne koncentrálni erre a helyzetre, az arcra és rád. Jó a meglátás és jó a hangulata, és annak ellenére, hogy ez egy szabadtéri fotó, mégis olyan, mintha egy XIX. századi műteremben festett környezetet látnánk, az őzike és az oroszlán ül Keresztelő Szent János mellett, pedig látjuk, hogy nem díszlet, valamitől mégis ez érződik, ez adódik a világításból is, a természetes fény és a vaku keverékéből, ami így színben is és fényben is elemeli a háttértől a fő motívumot. A kompozíció súlypontjaival kellene még játszani. (szőke)
értékelés:

Egyensúly
Kicsit elrugaszkodva a földtől...

Nem tudunk igazából belekötni, még akkor sem, ha a fa ott nagyon mögötted van, ez a széles mozis effektus nem biztos, hogy szükséges, de ez a táncos gesztus nagyon rendben van, nagyon ott van, bár a fa húzza az egyensúlyt balra, szóval rezeg a léc kompozícióban, de van húzása az üzenetnek, szóval most még megvan a 3 malac. (szőke)
értékelés:

Közben munka
Szombathely, III-as torony a járólap perspektívájából.

Itt egy alsó gépállást látunk olyannyira, hogy a munkavédelmi fafapucs, amit az alkotó lábán látunk, a horizont, tehát a szemsík a papucs környékén jelenik meg. Egy munkakörnyezetet látunk, ahol váltóállító karokat vagy miket látunk, ahol fölénk magasodik a szereplő. Természetesen ezek a férfias erőt igénylő kapcsolók hozzák azt a fajta princípiumot, amelyet az alkotó külön a 70-es évek stílusvilágát idéző tévénéző izomtól megemelkedő nejloning, a kihajtott gallér és sapka, kicsit roggyantott munkavédelmi nadrág stílussal, tehát egy etnoszociografikus világot beragyogja Osho gyökércsakra központú maszkulin világszemlélete, amit a pedellustól megtudva egyértelműen manipulatívan helyez el az alkotó, ahogy a matrica jellegű körbekeretezést is, tehát ez egy tudatos rendezői jelzés amivel a férfias önmegismerést duplán megemelve deklarálja. Ezek az utólagos manipulációk azok, amiket nem tartjuk igazán szükségszerűnek, olyan, mintha az üzenet erejében nem bízna Tibor, miközben ez inkább gyengíti az üzenet erejét, mindez a manipuláció azt jelzi, mintha az alkotó nem bízna önmagában és az üzenet erejében, pedig erről a képről minden érthetően lejönne akkor is, ha nem volnának ezek a manipulációk. (szőke)
értékelés:

Kifutón

Több minden van itt, amit nem értünk. Egyrészt amit már sokadszor elmondunk, olyan képeket kérünk és fogadunk el leckének, amiket ti csináltok és nem olyat, amit valaki más készít rólatok, mert egyrészt rátok vagyunk kíváncsiak, a ti munkáitokra, másrészt ti iratkoztatok ide be és nem az, aki a fotót helyettetek elkészítette. Emellett ha a képet nézzük és eltekintünk ettől a problémától, a kép elforgatása és vágásának szerepe nem világos, lehet, hogy olyan részek voltak a képen, amit nem akartál megmutatni és így egy ilyen csonkolt kép jött létre, de az elforgatás ha megtörténik, annak indokának kell lennie, nem csak a hiba felől, hanem értelmezésben is, ráadásul ha már forgattad, forgathattad volna úgy is, hogy a horizont egyenes legyen. Ha már alkalmazunk egy ilyen trükköt, akkor azt pontosan kell tenni. Végül pedig a kép nem ma készült, nem mostanában, és talán azt is mondhatjuk, hogy semmi sem akadályoz abban, hogy ma akár elkészíts te magad magadról egy portrét. Ismétlést kérünk. (szőke)

Kékfestő elegancia
Kékfestő múzeumban, kékfestő ruhában...

Nagyon szimpatikus a kép, de olyan jó lett volna, ha ahogyan a kék sapka fölött van egy is felületünk és látszanak ezek a kékfestő díszítések, azok a lábnál is meglegyenek és a láb is megmarad, és talán a bal oldalból vágnánk és áthelyeznénk a jobb oldalra, mert a nézési irányhoz képest túl középen van a figura. De van egy másik problémánk is, és ebben őszinteséget várunk tőletek. Mi azt szeretnénk, ha a saját munkáitokat mutatnátok meg és nem más által rólatok készített fényképet. Ez a kép nagy valószínűséggel nem a te felvételed, hanem te vagy rajta, ami nem ugyanaz. Ezért a kép egyébként két disznós lenne, de emiatt ezt a leckét ismétlésre visszaadjuk. És mindenkit kérünk arra, hogy saját munkákat töltsetek fel leckére. (szőke)

Egészen egészén 2

Variációk egy témára. Tetőtől talpig, pontosabban homloktól lábfejig :)

Azért fontos, hogy a két kép elérkezett ide, mert ha nem láttam volna a bemozdulásos képet, akkor erre is mondhatnám, hogy ez jó megoldás, de jó, hogy látszik a másik képen keresztül, hogy mennyivel összetettebb az üzenet róla, az alkotóról annál a képnél. Ettől még ez is egy disznó, mert lehet látni egy munkafolyamatot. Nagyon fontos az a személyes helyzet, az a konyha, az a radiátor, az a nejlon terítő, az az almadarab, ami térbe és helyzetbe helyezi a modellt. (szőke)
értékelés:

Variációk egy témára. A test azaz itt az én testem a testhez azaz itt a lámpatesthez ér - vagy érne ha elérné. Avagy a búrámtól a talpamig...

Ez egy egészen meglepő és furcsa, elsősorban a perspektívát behívó kép, már régebben beszéltünk Mantegna Halott Krisztus című képéről, nagyon érdekes, hogy egy ennyire szabad beállítást mer használni az alkotó, de az is érdekes, hogy ez a rövidüléses helyzet ettől a piros-kék-fehér vízszintes pólótól és a lámpafénytől egy marionett, vagy kerámia törpe figurává változtatja az alakot. Az egész olyan, mintha egy kis manó fényképezkedne egy fénysapkában. Nagyon furcsa asszociációkat indít el a kép, nem megnyugtató, sőt, felzaklató szimbolikákat használ, és talán annyi megjegyzés lenne, hisz ez megint csak az abszurd felé mozdul el, és ez egy színházszerű munka, hogy esetlegesen a talp környéke és a szürke mackóruha valami surlófényt vagy oldalmegvilágítást jó lett volna, ha kap, hogy a perspektíva jobban tudjon tagozódni. (szőke)
értékelés:

Egészen egészén

Variációk egy témára. Első a háromból. "Megpróbálok nem tizest dobni" :)

Ez egy bemozdulásos kép, és érdekes, ahogy a bohóc, a clown, a csíkos pólóval és a szemnél jelentkező csíkokkal mintha egy Fellini film lenne, mintha Giulietta Masina állna itt előttünk. Az nagyon fontos, hogy a képben rengeteg fájdalommal teli önirónia van, attól, hogy a gépen magasra helyezi, attól még jobban a kisemberséget erősíti ebben a konyhai miliőben. Ez egy bátor vállalkozás, felénk tekintés. (szőke)
értékelés:

Egész alakok, sőt
Három alak, három dimenzió, három halmazállapot. Találd ki, hogy mi a közös bennük!

Ha komolyan vesszük a leckét, hogy egész alakos portrét kérünk, márpedig a leckék azért vannak, hogy komolyan vehessük azokat, akkor itt egy rejtőzködés zajlik. Hol van itt a Vas Péter? Megtudunk többet róla? Vannak ötletek, technikák, de ez megint az a helyzet, amikor a nézőt túráztatjuk. Ráadásul oda van rakva néhány figura, ami kompozícióban is rosszul van elhelyezve. Megint kapunk egy verbális üzenetet, mi a közös, de így még a verbálfotó sem működik, mert ahhoz is szükség van minnimálisan valami technikai szintre. Egy manipulált képnél, ha ennyire kilóg a photoshop lába, ez elviszi még a lehetőségét is annak, hogy működni kezdjen bármi üzenet. A többiek segítségét kérjük, mert valamit nem értünk ezeknek a leckemegoldásoknak kapcsán, lehet, hogy mi értünk félre valamit, de most ezzel a képpel nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk közelebb kerülni Vas Péterhez. (szőke)

Denevér
Kár, hogy nincs gyakrabban farsangi bál. :-)

Egy jó amatőr képet látunk, a hibaisták megnyalnák az ujjukat érte. Pontosítani kell, hogy mit értünk amatőr képen ebben az esetben. Van egy romantikus megközelítése az amatőr történetnek, amit a hibaisták oldalán igen jól nyomon lehet követni, a rontott kép, az emlékkép érzése, amikor régi családi fotóalbumokat lapozgatunk, visszaidézünk régmúlt időket, eseményeket, vagy akár mint egy időutazás, betekinthetünk régebbi korok divatjába, történelmébe. Ez a kép technikailag két okból kerül a családi kép kategóriájába, az egyik ok a vaku használata, ami éles fényével mint egy kartonból kivágott forma, körberajzolja az alakot, és egyben a szemből érkező fénnyel a plaszticitását is redukálja. A másik ok a helyszín, ami egy előszoba vagy egy hall lehet, ahol szabadidős denevérként mutatja az alkotó a kész jelmezt. De nekünk ebben az esetben nem ezekkel a szembeötlő formai hibákkal kell foglalkoznunk, hanem az alkotás örömével, a kreativitással és a jelmezzel, mint képi formával. Az öröm egyértelműen látszik a testtartáson, a kitárulkozáson, de mindez jelmezben történik, ami egyben meg is könnyíti ezt a megmutatkozást, hisz a jelmez épp arra szolgál, hogy eltakarjon, hogy átalakítson minket. A jelmez felszabadító, és ez a szabadság a repülésben, a feltartott kezekben és a pici villanásnyira látszódó szemekben is megmutatkozik. Egyszerre bátor és rejtőzködő ez a kép, bátor, mert meri vállalni a jelmez miatti iróniát, humort, de rejtőzködő is, mert takarásban marad a személyiség, mert átlényegülve más bőrébe bújva végülis nem önmagát, hanem a jelmez adta szerepet vállalja az alkotó. (szőke)
értékelés:

Fekete lyuk
Nem estem bele. :-)

Valami torzított felületen látunk egy tükörképet, nagyon izgalmas az, hogy egyre többször játszotok el és veszitek észre ezeket a térrel játékosan kapcsolatban lévő valós formákkal a megoldási lehetőségeket. A kép egyik üzenete, hogy sejthető, hogy ott a fotós, a kis kamerájával a kezében, és a fotós körüli torzulások egyfajta szárnyakat hoznak létre az emberi alak körül, ugyanakkor mintha ezek a szárnyak csapnák ezt az örvényt. Amit szeretnénk megjegyezni, hogy talán annyit érdemes kipróbálni, hogy a klasszicista épület, ami az ég és a föld kapcsolódásában jelen van, nem ad ehhez a torzulási játékhoz többet, sőt, túl konkrét és zavarja mindazt, amit a mesevilágban érzékelünk, véleményünk szerint a fölső részből vágnánk annyit, hogy az épület csak színként jelenjen meg. (szőke)
értékelés:

Tudom, hogy ez így gáz, de tökéletesen a véletlen szülte ezt a képet és nem beállított. Igazából így be bírom mutatni milyen bamba vagyok filmnézés előtt, mikor keresem a barátaimat. Sőt nem is járultam hozzá a fotó elkészítéséshez. ((: A kép szerkesztésébe a ruhám és a popcorn színeit vittem bele. (Alföldi R.: Nyugalom - közönségtalálkozó, 2008. 02. 19. Kecskemét) Ez nem végleges harmadik lecke!

Ervin, ismétlés, nincs disznó, ne vágd le a kezed, edd meg a popkonrt és vegyél fel egy pólót rendeset. (szőke)

Önportré
Hogy ne csak mindig a mások képeit piszkáljam, küldök sajátot is.

Egy vízfelületet látunk, ami a perspektíva és anyagszerűség egyik szelete, ezen van egy vetett árnyék, ami egy következő réteg, felület, és van a tényleges történet, ami csak a fejünkben létezik, ami a parton történhetett. Ebből jól érzékelhető a fejünkben lévő történet és az árnyék és valamennyit sejtünk a vízfelületből is. Ha ezen a vízfelületen valami úszna, akkor ez a felület is értékelhetőbb lenne. (szőke)
értékelés:

Méltatlan
A kettes leckével nagyon sokat szöszöltem. Az egy nagyon sok munkával előkészített kép volt. Pihenésképp hármas lecke gyanánt egy régebbi képet küldök. Ez egy talált kép. Utcán köszönt rám a felirat és annyira rólam szólt, hogy muszáj volt magam lefotózni. És mintha már akkor tudtam volna, mi lesz a lecke - a fő cél az volt, hogy tetőtől talpig, a lábujjam hegyéig raja legyek.

Nagyon szeretem ezt a képet, elsősorban a tükröződésben látható Trabant miatt és érthető is a képi geg, amit közvetít, talán fenn még tágabbra hagytam volna. (szőke)
értékelés:

Unplugged

Egy beállított helyzetet látunk, ahol a portré kategóriában egy nagyon jó alkotói geget látunk, amelyben egyértelműen a fotózást megelőző gondolati koncentráció jelenik meg, a fej beállítása olyan szinten lett bemozdítva, amelyből a test perspektíváján keresztük a mellkas, has és alhas ki van takarva. Az orr különleges szerepet kap a két láb között, és bár teljesen más beállításról beszélünk, mint a reneszánsz egyik fontos festményénél, Mantegna: Halott Krisztusánál láthatjuk, tehát egyértelműen a kép azon kívül, hogy a portré feladatkörével foglalkozik, az elsődleges üzenet a perspektívával való játék - nagyon reméljük, hogy a táborainkon majd a perspektívával behatóbban is fogunk tudni foglalkozni. A szimmetriát a fali dugasz bontja meg, de ha ezt elfeledjük, akkor a test szimmetriája uralkodó és látszik, hogy a fejet a modell erőszakkal tartja fenn, hogy a kitakarás megvalósuljon. Véleményem szerint ez a kép nem elég bátor, hogy egyszerűen fogalmazzak, nincs eldöntve a fuvar. Nagyon sok minden ki van találva, de ha egy történeti választ keresnénk arra, hogy a dugasz mit keres a falon, ezt az alkotás képi élményben nem tudja közvetíteni, de ez a dugasz folthatásában nagyon fontos helyet foglal el. Ugyanakkor megzavarja azt az üzenetet, ami a modell ironikus játékával kapcsolatos. Mire gondolok? Arra, hogy egyértelműen a fej tulajdonképpen azt a játékot folytatja velünk nézőkkel, hogy a férfi princípiumot, a testhez tartozó jelzéseket kitakarja. De ebből az is következik, hogy az orr most kompozíciójában a két láb között tulajdonképpen a férfiasságot jelzi. Mivel a mi olvasatunkban ez az egyik legfontosabb humorforrása és üzenete a képnek, bájosan és szelíden, így ezt a konnektor kompozícióban zavarja. Az ötlet jó, de nem 100%-osan átgondolt a jelenet - nagyon szeretjük ezt a képet, de minden részletnek helyén kell lennie. (szőke)
értékelés: