Elemzés

A nyolcadik leckém ismétlése... ugyanaz a metro, szintén mozog, csak másként.

Kedves Gabi, miután a metrós sorozatodból láttunk már képeket, azt kell mondjuk, hogy ez a kép nem mutat túl azokon. Több a konkrét utalás, kevesebb a mozgás, a konkrétumok bár segítenek behatárolni a készítés helyét, de ezzel a történetmesélést gyengítik. Míg az előzőeknél a mozgás tudatos, itt esetlegessé vált, nem lehet eldönteni, hogy a kezed mozdult be véletlenül, vagy tudatos a komponálás. Balázs erős, de te legalább annyira erős lehetsz, ha függetleníted magad tőle útkeresésedben. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hatalmas bazi nagy kamionból készült a kép, Temesvár felé.

Kedves Norbert, értékelésnél nem szoktunk a hozzászólásokban írottakra reagálni, függetlenítjük magunkat attól, de ebben az esetben kivételt kell tennünk, mert ott nagyon fontos dolog került szóba a többiek képi reakciói nyomán. De előbb a te képedről: ez a munka bár mozgást mutat, de nincs önálló képi üzenete. Lefotóztad a suhanó tájat a kabinból. Jó, jó, de minek - ezt Demeter szokta kérdezni ilyen esetben. Mivel tükröződéssel is játszol, vagyis az ablak visszatükröz valamennyit a belső térből is, nem csak a visszapillantó tükör, így kézenfekvőnek látszik, hogy ez miért nem jelenik meg a képen erősebben? Vagy ha figyelmen kívül hagyjuk a belső történetet, akkor a tájnak kellene valami plusz információt hordoznia - legelő barikák, egy előzés, egy falu utcája, vagyis bármi, ami a jelen formánál érdekesebbet rajzol bemozdultságában. A technikáról is szólnánk, hisz a mozgás fotografálása épp azért nehéz feladat, mert ha a struktúrák nem izgalmasak, amit a suhanás mutat, akkor kell lennie valami élesnek, valami konkrétnak is - itt úgy véljük, hogy ha stabilabban tartod a kamerát, ez létrejöhetett volna.
   Megnéztük a többiek által készített elektronikus játékokat is, azt kell mondjuk, hogy azok maximum illusztrációk, de nem többek az eredetinél. Feri írta, hogy az elektronikus módosítás azonos a labormunkával. Ezzel vitatkoznék. Az kevésbé lényeges, hogy mire képes egy szoftver. Két út van. Az egyik esetében minden megengedett, az alkotási folyamatban a fotó elkészítése csak alap, és ami utána hozzákerül montázsban, rajzban, azzal válik értelmezhető alkotássá a kép. Erre Roland munkái a jó példák, ahol a fotó kiindulási alap, de csak ezzel az utómunka fázissal együtt lesz kész a produkció. A másik út, amikor a digitális állományon szoftverek segítségével azt a retus és módosítási munkát végezzük el, amit amúgy laborban is megtennénk. Mindkettő érvényes és elfogadható. Azonban számtalan példát látunk arra, amikor a nem tökéletes képből akar valaki szoftverrel kihozni valami érdemlegeset, ezzel e két út között pilinckázik. Ilyenkor készülnek azok a munkák, amelyek bár tetszetősek, de a munkafolyamat által a hitelességüket és ezzel az erejüket vesztik el. A képnek, akár az első, akár a második utat választja az alkotó, már az exponálás előtt fejben kész kell lennie. Így válik eszközzé a photoshop és nem céllá, magyarán a szoftver csak arra jó, hogy segítsen az álom megvalósításában, ő helyetted nem fog tudni álmodni. Rossz képből ha csak szoftvereket használunk, újabb rossz képet hozunk létre. Nem a fotó mondja meg, hogy mit akarj, hanem te neked kell tudnod ezt, hogy a gyeplőt ne engedd ki a kezedből. Arra szeretnénk ösztönözni, hogy - miképp az árnyékok esetében is - adj időt magadnak a témában elmélyülni és amikor kész a belső kép, azt öntsd formába. Ezt a leckét pedig ismételd meg, ezeknek figyelembevételével. (hegyi-szőke)

Kedves Feri, azt kell, hogy mondjuk neked, hogy aki olyan képeket tud készíteni, amiket itt lejjebb láttunk, annak oda kell figyelnie már minden apró részletre. Lassan háromszoros kiskondás vagy, ezért is nálad már indokolt, hogy szigorúbbak legyünk a disznók osztásával. Ez a kép egy nagyon szép megfigyeléssel indít. A növény grafikai rajzolata jó alap. De a megfogalmazásnál neked kell arra figyelned, hogy ezt a formai játékot csorbítás nélkül mutasd meg nekünk. Szép a virágzat is, de igazán a drámai sűrítés az elszáradt leveleknél van. Ezt te egy világos háttér előtt mutatod, ez a háttér egy átmenettel jelentkezik a sötétből a világosabb tónusok felé, és te a választásod során úgy döntöttél, hogy a virág kapja a sötét részt és a száraz levél a világosat. Ezt a döntést nem érezzük indokoltnak, mert így a figyelem a virágon erősebb, holott az kevésbé fontos, csak kiegészítő szerepe van, míg a levelek drámáját a háttérből ki kellett volna emelned. A gép és a döntés exponáláskor a te kezedben van, egy kis elmozgással máris megfordíthattad volna ezt az arányt, és úgy egy erős közlést kaptunk volna. Ha egy kávé mellett ülnénk a Katica büfében, azt mondanánk, hogy a virág minket nem érdekel igazán, az csak a kompozíció miatt szükséges. (szőke)
értékelés:

Kedves Róbert, üdvözlünk az Estiskola tanulói között. Az átgondoltság és komponáltság több ponton is érzékelhető a képen, az egyik, hogy a fej, a koponya íve pontosan a jobb felső saroknál fut ki, vagy például a kis fényképezőgép oldala a képhatárral párhuzamost mutat. Ettől egy nagyon érdekes ritmus jön létre, ami a kézre viszi a figyelmet, mondhatni az összes drámaiságot ez a kéz mutatja és a háttér homogenitása nagyon szépen rajzolja ki a formákat. Nagyon örülünk ennek, mint első bemutatkozás, (talán ha a technikád engedi, és van lehetőséged a fókuszt variálni, akkor valahol a képen lehetne éles síkot is találni) várjuk a többi munkád. (szőke)
értékelés:

A nyolcadik leckém... Polaroid, a színeket nem manipuláltam. :-)

Ez is egy olyan technika, amit a fotóművészetben sok helyütt használnak, ezek a kis csíkok, ahogy a lámpák elhúzódnak, az idő, a hosszú expozíció miatt, nagyvárosokat szoktak így ábrázolni, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, kompozíciójában az első képnél ezek a csíkok, fordulások nagyon jól illeszkednek, az alsó képnél viszont kellett volna még azt a kamerát csavarni jobbra, hogy az elsüvítő metró végét is láthassuk. (szőke)
értékelés:

Hát engem mindenki ostorral fog verni valószínűleg, de ezt a képet meg azért szeretem, mert a clown, a commedia dell' arte, a varázslat, a tér elmozgása és Ági belső, szürreális egója, az ő arcán, szemén keresztül látható az elmosódott világ, ez nekem annyira egyértelmű és jónak tartom a cím kiválasztást is, miközben Ági kiscipőjét látjuk itt és a lovacskát, ami Taliándörögdön vette őt a hátára, Ági kis térdét, combocskáját. Amúgy, ha nem tudnánk, hogy a formavilág mit idéz, ha kicsit hunyorítanék, akkor azt mondanám, hogy itt is a perspektívával foglalkozunk, másrészt egy olyan expresszív folthatás rendszerrel, aminek nem a tér, hanem a ritmika a lényege. (szőke)
értékelés: