Önportré arc nélkül

Ez egy furcsa kép, mert az orrodat nem hagytad meg. Ennél a képnél azért, mert az orrnyergeden túlmutat és elindultunk az orrcimpa felé, kéne már az orr befejezése is. Nem kötelező, hogy rajta maradjon a száj, de most ez valahogy nekem lecsúszott. Miközben adsz egy viszonylag nagy felületet, amin nincs tónusváltozás, ezt úgy hívjuk, hogy homlok, vagy fényben kellett volna plasztikusabbá tenni, vagy emelni valamennyit a fejeden, hogy az orrod még meglegyen. Ezen kívül bemozdult a kamera, ettől nem éles, aminek jó lenne, ha éles lenne, és adna valami kapaszkodót. Én ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Ez egy érdekes kép, az egésznek van egy 80-as évek végi hangulata a fejjel. Olyan az egésznek a hatása, nem tudom mitől jön ez létre, talán a színvilágtól, talán attól, hogy a szem kitakaródik és a haj elég erős üzenetet küld, de olyan, mintha a FÉNYSZÖV-ben egy rosszul előhívott fotó lenne mögé téve ennek a karikának, és mintha az a felület sem lenne igaz, hanem már egy leképezés lenne. Ettől érdekes az egész, hogy most mi van elől, mi van hátul? Itt van ez az archelyzet, és amit látunk értelmezhető sokféleképpen. Egyrészt úgy is, hogy felhúztál egy lyukas vásznat, és azon átnézel, de úgy is (és ez a trükk az egészben, és valószínű ez a második lehet az igazság), hogy itt két tükörfelületet látunk, és ezek ilyen érdekes módon bolondítják meg a teret, hogy nem tudjuk, hogy mi van elől és hátul. Ez az élességgel való játéktól is van, ettől lesz az egész bolondos. Ez három csillagos leckemegoldás, külön örülök annak, hogy ezt a tükröt idehoztad, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, akit sikerült ezzel becsapnod, és ez jó, érdekes. Még a kompozícióval is egyetértek, sőt, egészen izgalmas játékot hozol létre ezekkel a ferde síkokkal. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes ez az egész attól, hogy megbolondítottad a perspektívát meg a teret. Nyilvánvaló ebben a két karod fontos szerepet játszik, hogy mit mutat, és pont ellene dolgozik annak, ami egyébként ebből a térből adódna. Azon gondolkodom, hogy mi lett volna akkor, hogy ha visszább húzod a kezed és valahol ott ér véget ez az egész élére állított háromszög, ahol a fény határvonala is van. Akkor a tenyered közé került volna nagyjából a pohár, és ez nem is biztos, hogy baj lenne. Talán ennyi, amit így hozzá tudok tenni. Mindezekkel együtt értem azt az árnyékjátékot, ami itt létrejön, és amit itt a leiratban mondasz, és ez sem elhanyagolható, csak hát itt az az árnyék a kép aljánál zavar, hogy ott úgy besötétedik a pad, az oldalánál meg kicsit kilóg. Nem tudom, hogy ezzel lehetett volna-e valamit kezdeni, de a megfigyelés abszolút rendben van. Én most erre megadom a 3 csillagot, úgy hogy azért érdemes majd a kompozícióra figyelni, tehát amennyire lehet, kiküszöbölni, amikről itt most beszélek - az oldalára és az aljára gondolok. (hegyi)
értékelés:

Érdekesek ezek a feliratok a melleden, hogy ODNOL, meg NOKIN, látom, hogy valami tükröződés lehet a megoldás, de mégis érdekes az, ami itt kijött, olyan mint egy fordított keresztrejtvény. Jó, és egyetértek ezzel a döntéssel, hogy elforgattad a horizontot, azt nem nagyon értem, hogy miért van ekkora tér a fejed fölött, hogy az mit akar mutatni, én abból jócskán vágnék, minimum egy ujjnyit. A feszesség lenne az, ami alátámasztja a döntést, hogy te most egy ilyen horizontdöntést eszközöltél. Jó ez a roncsolt tónusrend is, van ebben valamilyen dokumentarista jelleg, és segít abban is, hogy az egyébként kusza háttérből kihipóztad a lényeget, és ebből nagyjából csak te vagy a képen. Igen, ez a nagyjából az, amin lebukik a dolog, ott még maradtak dolgok, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ha már hozzányúltam, ez így működik. A másik dolog az, hogy a melegítő fölső még rendben van, de alul nem tudom, hogy melegítő gatyó akar-e lenni, vagy mi, valamit abból is kellene adni ahhoz, hogy ez egy egész alakos portrénak minősüljön. Ezt én most betenném az első leckébe, maradjunk abban, hogy ez inkább egy Önportré arc nélkül, mert itt túl sokat nem tudunk meg rólad, azon kívül, hogy szereted a Nikont, és ruházatodban szeretsz veszélyesen élni. Nem lehet tudni, hogy ez mennyire van így a valóságban, majd kiderül. Most egy első leckének egy jó megoldás, kettő csillag megvan rá. (hegyi)
értékelés:

Az ami itt érdekes nekem, hogy nem tudom, hogy ez a saját kezed akar lenni, vagy másé. Az első tippem viszonylag érdekes lenne, biztos meg lehet csinálni, most próbálom itt a monitor előtt jógalégzéssel ezt megvalósítani, de nem nagyon sikerül. Ha nem csak te vagy a képen, akkor nem tudom, hogy ez mennyire a te portréd. Nyilvánvaló, hogy fontosak ezek a kapaszkodásaink, ezek a helyzetek, de ez nekem most nem egyértelmű, hogy melyik vagy te a két kézből. Mondom, lehet, hogy ezt meg lehet csinálni úgy is, hogy te csinálod, nekem nem jönne össze, itt kérek majd egy kis segítséget. A másik dolog a környezet. Ha ez egy sziklamászós kapaszkodás akar lenni, akkor nem értem ezt a furnérlemezt a képen, meg a vakuval sem biztos tudok mit kezdeni. Nem tudom, hogy ott az időjárás mennyire rossz, de szerintem érdemes lenne az ilyen felvételeket meggondolni, hogy biztos a vaku lesz-e, ami megoldja, mert nagyon csúnyán rajzol körbe a vaku, ad egy szellemképes, sötét árnyékot. Ezt valószínűleg meg lehet oldani, vannak úgynevezett körvakuk, amik pont ennek a kiküszöbölésére születtek, ezt az objektív köré lehet mint egy szűrőt felapplikálni, és akkor nem nagyon lesznek ilyen vetett árnyékok. Szilárd, egy kicsit elhanyagolsz minket, és én ennek azért nem örülök, mert így nehezen tudunk merre haladni. Van egy csomó beváltatlan ígéreted önportré ügyben is, meg a kisasztalt sem csináltad még meg, pedig megígérted, nekiindultál egy önportré vonalnak, ami nagyon ígéretes és nagyon jó volt, ez a bőrdzsekis dolog, én abból még látnék. Én abba az irányba mozdulnék el helyetted, ha még egy kis szerepjáték is van benne, de érdekes és izgalmas irány lehetne. Jó lenne visszatérni ahhoz a tempóhoz, amit az elején diktáltál magadnak, és akkor könnyebben tudunk miről beszélni. Én ezt most visszaadom ismétlésre, kicsit pontosítsuk, hogy mit akartunk itt kifejezni. (hegyi)

Köszöntünk a Látszótéren, nagyon erős a kezdés - minden forma dinamikusan vágva, csonkolva van, csak ez a hennafestéses rajzdíszítés nincs. Talán annyi jót tett volna a képnek, ha a kéz formáját körberajzolva tónusban egy picit visszább hozzuk, hogy jobban éljen ez az ornamentika. Körülbelül arra a szintre kellett volna visszahozni maszkolással, ahol az arc tónusrendje van. Most sok fényt kapott, de az ötlet tetszik, és mint bemutatkozás abszolút a helyén van. Azért szeretném hangsúlyozni a vágást, mert itt van az élő példa arra, hogy nem kötelezően kell minden egyes ujjpercnek és testrésznek benne lennie a képben, de akkor ebben határozottnak kell lennünk, hogy a vállamat is vágtam, az arcomat is, a nyakamat is, mindent. Itt ez a határozottság viszi el a hátán ezt a döntést, ez az, ami ezt alátámasztja és indokolja. Jó az ötlet, tetszik, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: