Szorgalmi

Koncertráció

Antal Gábor zongorista, és zeneszerző barátom kért meg, hogy fotozzak egy koncertjén, melyet egy Zeneakadémiáról szalasztott hegedűművész kollégájával adott, íme egy képi ábrázolás a húrnyűvőről :)
   A képen a a háttérben elhelyezkedő tégláknál, vonónál, a hangszernél, tekintetnél számos egymást keresztező irányt figyelhetünk meg, a kép egyetlen éles pontja, a főszereplőre, a hegedűre esik.

Teljes egészében egyetértünk a képaláírással, hogy az élesség az alkotón, az előadón helyezkedik el, ugyanakkor a kompozíció szempontjából, hiszen ez egy portrészerű kép, kérdésesnek tartom, hogy ha nekünk a modell profilja fontos a hegedűvel, akkor a koponyába bal oldalt miért vágunk bele, ahogy az is furcsa, miért ilyen hosszúkás a kép, mert a háttérben lévő narancsos stúdióháttér a hangtörő felületekkel nem igazából segít a kép egészének. Vagy egy sokkal szűkebb közelit hoztunk volna az előadóról, vagy engedjük ezt az egész képet picit tágabbra, hogy a csukló ne amputálódjon, vagy akár a hegedű, ami most azon a határvonalon mozog, hogy nincs is nagyon radikálisan belekomponálva, tehát félig-meddig látom a hegedűt, de nem is olyan tágan, hogy a hegedű egészét mutassuk. A bal kéz fontos a hegedülésnél, most nincs eldöntve, hogy merészen csak az arcon megjelenő koncentrációt láttatjuk, vagy magát az alkotási folyamatot a maga teljességében. Érvényes lenne egy egészen közeli kép is az előadóról a lakkozott hajával és arcán lévő gesztussal, ahogy az is, hogy egy szép művészi tudósításként magát a hegedűjátékot mutassuk. (szőke)
értékelés:

Tenger I-III.
Tenger I-III.
Tenger I-III.
Hiroshi Sugimotonak és Koscsó Gábornak

A képsorozat nagyon intenzíven kapcsolódik össze, majdhogynem azt kell mondjam, hogy az alkotó munkáiból a legerősebbet érzem itt most, most érzem legjobban azt, hogy ez a kép ÍGY értelmezhető hármas egységben. Elsősorban azért, mert Márti korai időszakában is láttuk, hogy a szöveges üzenetekhez vonzódik, a történetekhez, itt viszont egy olyan szimbiózis zajlik, ahol nemcsak egy avantgárd ötletjáték látható a képen, hanem valóban megtörténik egy vizuális geg és ahogy az élességet elveszítjük, az alsó képen tényleg azt hihetnénk, hogy egy csodálatos elalvás előtti tengeri tájat látunk. Nagyon szép a kép versessége. Függetlenül attól, hogy ez szorgalmi, három disznó. Alkotói értelemben ebben a képben érezzük Mártinál a legnagyobb alkotói szabadságot. (szőke)
értékelés:

Harcos

Nagyon szeretjük ezt a képet, jó, hogy az arcon van az élesség, de el vagyunk bizonytalanodva, mert ebben a kompozíciós formában, ahol a rácsok is szerepet kapnak, a beállítás vagy épp az élesség kérdése nincs eldöntve eléggé. Ahhoz, hogy az üzenet, az arc élni kezdjen, hogy az arc oválisai, ami olyan, mint egy folyami kavics, az ellentéttel, a rácsokkal működjön. Sokat gondolkodtunk, és végül arra jutottunk Hegyivel, hogy ott a megoldás, hogy egészen kis mélységélesség mellett, az arc és a rács között nagyobb távolságot kellene tartani ahhoz, hogy a rács ennél életlenebb legyen és akkor az arc egyből élni kezd. De ez csak úgy elérhető, ha igen kicsi a mélységélesség, az az arcon van tartva, a rács csak picikét van távolabb tartva az arctól és a világítással, a derítéssel kiküszöbölésre kerül, hogy a rács ne vessen árnyékokat az arcra, pontosabban ezek az árnyékok takarásban maradjanak. Ha van mód ismétlésre, kíváncsiak lennénk erre a megoldásra. (szőke)
értékelés:

Béklyó a repüléshez
lánc csörög

Szimpatikus a kép, nyilván nehéz mozgásban lévő pillanatokat elcsípni, egy baj mégis van, hogy a kisbaba mozgása balra húzza a képet, miközben jobbra van hagyva a levegő, fa tömege is balra húzza a képet így a kép is balra bukik. (szőke)
értékelés:

Házasság
Az én verzióm az égő kanapéra.

Ez a szorgalmi azért érdekesebb a többi meglátásnál, mivel hozzá mert nyúlni az eredetihez és abból egy merész kivágással egy teljesen új helyzetet hozott létre. Több leckénél fordult már elő, hogy azt mondtuk, hogy egy képkereten belül több lehetséges kép is egyszerre van jelen. Itt ennek egy jó példáját látjuk. (szőke)
értékelés:

A múlt lezárása
Csaknem egy éve kezdtük a költözködést Balatonra. Végre sikerült kipakolnunk a dobozokból, melyek élete lassan, de annál hevesebben ért véget.
   A tűz kedvéért fényképeztem, nem kérek rá malacot, csak azt szerettem volna megmutatni, hogy a lobogó tűz önmagában drámai, ahhoz nem is kell nagy elgondolás. Ha meg még hozzá tudnánk tenni valami mögöttes jelentést, akkor még jobb lenne.

Önmagában a tűz így csak egy motívum, és a doboz nem hozza a történetet. Ha csak a lángot látnánk, el lehetne kezdeni dolgozni azokkal a figurákkal, amiket a tűzben látunk. (szőke)

Balázs szorgalmi gömbje
Családi gömbben

Ez a kép minket Török László fotográfus A család című képére emlékeztet, ami korának egyik meghatározó fotográfiája volt. A beküldött munka egyrészt egy önportré is, mert látjuk az alkotót is a gömbben tükröződni, szocio is, mert egy reális családi helyzetet, ünnepet mutat, de ez a szocio realitás azzal, hogy egy karácsonyfadíszen keresztül kerül bemutatásra, el is emelődik egyből erről a valós talajról, de ha ezt a transzpozíciót fejben visszakódoljuk, akkor egy szociografikus helyzetet látunk, anya, apa, testvér vagy barátnő és maga a fényképész, a szobabelső, az ajándékok - a karácsonyi projektet. A dobozokon még rajta vannak a kis papírok is, hogy ki kapja az adott ajándékot, egy kanapét látunk, ahonnan fölugrottak a kép szereplői, akik üzennek, integetnek is nekünk, hogy szia. A megoldás a halszem optikához hasonló, aminek a jellegzetessége, hogy majdnem 180 fokban tud látni és a teret ilyen módon sűríti be egy képbe. Nagyon jó megfigyelés, hogy ez egy ilyen gömbbel is megoldható. Itt most a kivételt erősítő szabályként két disznót adunk, bár szorgalmiról van szó, de nagyon jó meglátás, nagyon jó megoldás, amit Balázs alkalmaz. (szőke)
értékelés:

Buborékfújás

Nagyon szeretem a kislányt, de miért vágjuk a könyökét, a nyalkánc miért tűnik el, és miért nem vagyunk úgymond annyira szerelmesek egy témába, hogy ezekre a ritmusokra odafigyeljünk? Ettől még a kép erős és szerethető, de amennyi tér maradt a fej fölött, annyi minimum kellene alul is pluszban. (szőke)
értékelés:

Szivárvány
Ólomüveg

Szeretjük, persze, főleg Tandori Dezső lenne boldog a sok madárral, ez a kép is rendben van, de most már arra kérünk, hogy a madaraktól szakadjunk el. (szöke)
értékelés:

Szikrák
Kedd hajnalban

A nagy szovjet rónaság című képet látjuk, egy nagyon szép fotót, de igazából nem igaz, mert nem az orosz festészethez tartozik, hanem inkább az akvarell kategóriájához. Nagy viták zajlanak az Estiskolán arról, hogy a fotó a valóságot tükrözze-e vagy sem, egyre több képnél azt látom, hogy szükség lesz arról beszélni majd egy együttlét keretében, hogy az általatok készített fotók mennyiben kapcsolódnak a nagy elődhöz, a festészethez, vagy a grafikához. Még ha ösztönösen is, folyamatosan vannak merítések a festészetből, hogy ez jelen esetben tudatos-e, azt nem tudom, de nagyon jó irány, és ennek az előképe az akvarell. (szőke)
értékelés:

Stég
Ez egy régi balatoni képem. Lacinak ajánlom, hátha kedvet kap a kevésbé szűk kompozíciókhoz is.

Nagyon jól használja az alkotó a lazúrt, a szürkék árnyalatait, szépek az arányok, jól érződik ezzel az óriási térrel a természethez kapcsolódó emberi figura parányisága, jól van elhelyezve a kép kompozícióban is. Három disznó lenne, ha nem szorgalmi lenne. :) (szőke)
értékelés:

A kamerán át...
...mindig minden más. Lehet, hogy a fénykép nem a való világ letükröződése?

Ezzel a képpel nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk rá reagálni. (szőke-hegyi)

Út

A kép láttán Hegyi és Szőke egy talán elsőre extrémnek tűnő asszociációrál beszélt, mielőtt az értékelésbe fogtak volna, mégpedig a születésről, a szülőcsatornáról. Miért? Ez az embrió meg is jelenik ebben a csatornában. Azt nem lehet eldönteni, hogy éppen a megszületés felé megy, mert éppen a fény ennek a folyosónak a végén van, vagy éppen felénk vissza az álmok birodalmába, de mindenesetre nagyon költői és furcsa ez a kép. Látszólag egyszerű képről van szó, de a falakon lévő ablakok, és egyéb apró utalások mégis egy összetett formai megoldást mutatnak. Ha ez tavaly kerül fel, akár három disznó is lehetne, de ugye idén már a szorgalmira csak egy disznót adhatunk maximum. (szőke)
értékelés:

X

Álló formátumú képen egy épületbelsőt látunk és látjuk az eget és ezek a különböző felvonó vagy lépcső formák uralják a képet, de ha egy picit hunyorítunk, akkor azt látjuk, hogy rombusz formában a háttér, az ég ilyen dróthálókkal ritmizáltatja a függőleges elrendezést, sőt, a két szélén is ilyen félbevágott rombuszokat látunk, tehát az elsődleges megközelítés egy ritmikai játék, egy kubista gondolatrendszerhez közelítő próbálkozás. De ebbe a képletbe nagyon bezavar a jobb oldali függőleges oldalon a tartóoszlop, vagy szennyvíz levezető vagy csuda tudja mi, és a bal fölső sarokban valami kör alakú építmény darab. Ezek színükben, mivel sokkal határozottabbak és sötétebbek a többinél, nyomják, uralják, törik a kép belső ritmusát, ez a fölső félör forma kifejezetten billenti a képet, uralkodik rajta, ezáltal a rombusz formák ritmikai játéka gyöngül. Valószínűleg a megoldás az lenne, hogy olyan kompozíciót keress, ami ezt a kubista szemléletet még tisztábban képes megjeleníteni. Az út és a szándék nagyon jó. (szőke)
értékelés:

Harmónia - Bratislava

A négy fekete folt, amiből három az ablak és egy a 6725-ös utcaszámú ajtó jobban elhúzza folthatásában balra, mint a két darab bídermeyerbarokkrokokkó ajtóvilágítási lámpa jobbra, ezért javaslatunk az, hogy ha van még két ablak balra, arra bővítenénk az épületet, mert így dőlünk balra. Ha nem a szimmetriára törekszel, akkor az eresz alja és a lábazatcsík látványát perspektivikusan elvinni. (szőke)
értékelés: