Videó

A fák örök élete

 

Meglepő, amit látok, nem tudom, hogy hol van ez a kapu formát idéző szobor, de érdekes szimbólumok vannak rajta, az biztos. Lehet, hogy ez valamilyen játszótér akar lenni, nem tudom, kicsit ruhafogas-szerű az egész, de jól harmonizál a háttérben lévő zölddel. Ugyanakkor, már csak a méretek érzékeltetése végett is, meg a kompozíciónak is jót tett volna, ha valamilyen szereplőt behozunk, belekomponálunk ebbe a helyzetbe, mert most ez nekem egy kicsit üres, díszletszerű. Oké, itt fog játszódni a Gyűrűk urának a negyedik része, de ennél sokkal többet nem tudunk meg. Ha van mód ide visszamenni, Attila, akkor ezzel a helyzettel valamit kellene kezdeni, mert ez most eléggé távolságtartónak sikerült. Értem a párhuzamot, de jót tett volna ennek valami, például egy vörösruhás nő, vagy valamilyen gyerekjátékot áttolni, vagy valami, ami utal arra, hogy itt mi fog történni. Az alábbi filmen megpróbálom illusztrálni is, mire gondolok. Ismétlés. (hegyi)

 

Egyedül

 

Nagyon szép a megfigyelés, és nagyon szűkre van vágva az egész. Ha nem hagyom meg a környezetet, az atmoszférát, akkor abba nem tudok belefeledkezni. Így most ez kicsit olyan, mint egy nyomozati anyag, hogy K. Margitka, 73 éves nyugdíjas ült a padon, és utána vele valamilyen drámai helyzet történt, és ez az utolsó vélhető fellelhetési helye. Azért érzem ezt, mert nagyon zárt maradt a kompozíció, nagyon zárt ez a formai játék. Értem én, hogy keretez a lombkorona, hogy keretezi az egészet a fa törzse, de ebből a nézőpontból, ami nem egy optimális nézőpont, mert nagyon háttal ül a főszereplőnk, nem lehet következtetni a történetre. Maga a meglátás jó, de a megvalósításban még billeg, erről mesélek a filmen is bővebben. Ismétlés. (hegyi)

 

Mozgóképet kapunk a leckére, jó ez a mozgóképi megoldás, ötlet szinten. A kivitelezés nincs átgondolva. Nem tudom, hogy mik ezek a vonalak, amik itt láthatóak, tényleg nagyon érdekes, én is rajzoltam a saját plafonomra, meg matchboxokat ragasztottam föl, az ember a saját kis kuckóját, környezetét néha egészen extrém módon díszíti. Annak, hogy körbe-körbe forgunk van egy olyan hatása, hogy a néző is velünk forog, és a tempótól függően élvezi ezt a forgást, vagy beleszédül. Ezt el kellett volna dönteni, hogy mit szeretnénk elérni a nézőnél. A másik dolog az, hogy most döntsük el, hogy jobbra forgunk vagy balra. A bizonytalankodás a kamerával nem teljesen indokolt. Miért fordul meg a film elején ez a forgásirány? Miért változtattunk ezen? Nem teljesen értem. A másik kérdés az, hogy oké, hogy elkezdődik egy ilyen forgás, de hova fut ki ez a dolog? Forgunk, és utána mi történik? Elszédültünk, rárogytunk az ágyra? Vagy forgunk és forgunk tovább, és mint egy végtelenített balettfilm, hozzuk ezt a piruettet? A kérdés azért maradt nyitva, mert az alkotó nem döntötte el, hogy hogyan építi ezt föl. Nem árt, ha van egy script, amivel előre legyakoroljuk, először fejben, hogy mit szeretnénk, esetleg utána még forgatunk is valami tesztet, és utána dolgozunk élesben. Most ez nekem nem egy befejezett munka, egy torzóként maradt ez a dolog. Visszaadom Istvánnak ismétlésre. (hegyi)

2011. november 9. én nyílt Balla Demeter fotográfus kiállítása Balla 80 címmel Kunszentmártonban, az Általános Művelődési Központban, melyet Kincses Károly fotómuzeológus nyitott meg. A kiállítás 2011. december 2-ig tart nyitva. A film a megnyitón készült.

2011. november 12-én (szombat) este 7-től tartjuk az Első Látszótér Találkozót. Mindenkit szeretettel várunk, fotóst, filmest, rádióst, látszóterest, látogatót és érdeklődő kíváncsiakat is egy kis kötetlen beszélgetésre, eszem-iszom dínom-dánomra. A helyszín a Drunken Tailor, ami egy étterem, jó konyhával, és Gonnok lesz a házigazdánk, ahogy azt a Rohamban is megszokhattuk. Azt kérjük, hogy itt a hozzászólásoknál jelezz vissza, hogy legyen listánk, hogy kikre számíthatunk, és azt is kérjük, hogy a hírt add tovább, akit elérsz, szólj neki, hogy jöjjön. Készülünk meglepetésekkel is, és természetesen az új oldallal, a közösséggel kapcsolatos dolgokat is módunk lesz személyesen megbeszélni. A cím tehát: Budapest, VIII. kerület, Népszínház utca 26. (közel a Blahához).

2011.04.03. - 05.06.

Egy mozgóképet kaptunk Sándortól, azt is hozzáteszem, hogy az első szélesvásznú filmünket köszönthetjük itt a Látszótéren, nagyon örülök neki, hogy ezt meg tudtuk technikailag oldani. Ez a film továbbgondolása a Márti leckéjének. A „mindenki csináljon azt amit akar”-nak egy olyan filozófiai végiggondolása, amikor azt mondjuk, hogy: és vajon, amikor azt csinálhatsz, amit akarsz, akkor csinálod-e azt, amit akarsz, avagy beállsz a sorba? Szóval izgalmas, és jó ritmusú az egész, nekem tetszik, köszönöm. Talán a felirat és a buborékok az elején nekem idegenek, ezzel még valamit lehetne kezdeni, de a négy csillag megvan. A felvezetés-levezetés is része a filmnek, annak is szervülnie kell, már valahogy föl kell keltenie az érdeklődést, ha egy ilyet alkalmazunk, úgyhogy ez egy fontos ügy, azt is tessék rendbe rakni. De nagyon örülök ennek a pixillációs technikával készült mozinak. (hegyi) értékelés:

2011. október 5-én, szerdán 17 órakor nyílik Balla Demeter kiállítása a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék Folyosó Galériájában (6722, Szeged Egyetem u. 2.) Balla 80 címmel. A kiállítást Kincses Károly fotómuzeológus nyitja meg. A kiállítás 2011. október 20-ig tekinthető meg.

Kapunk egy leiratot a rádióadáshoz, nagyon fontos ez a leirat, fontos az üzenet, és örülök neki, hogy Anita észrevette azt, hogy van egy ablakuk, amin, ha leereszti a redőnyt, akkor egy árny-játék jön létre. Képileg is rendben van ez. A történet is oké, a gesztusok is rendben vannak, szóval köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

A film a 2. Műteremmunka hangulatát szeretné visszaadni, már amennyire ez a Pedellusnak sikerülhet... Lesz ősztől folytatás is!

"Rajta vagyok az utamon."

Nagyon örülök, hogy filmben is gondolkodik Camilla. Eddig nem sok filmet kaptunk tőle, de azt mondom, hogy foglalkozzon ezzel, mert jó irány. Tetszik az, hogy gyorsított felvételt látunk, az is, hogy fekete-fehérben van tartva. Jó a ritmus, én lehet, hogy a babakocsi-kereket kevesebbszer használtam volna, mert nekem kilóg a sorból egy kicsit. Ettől egy kicsit olyan üldözéses jelenetes lett az dolog, hogy megy a történet, és akkor babakocsival üldözzük a gyereket, aki fut a tájban előlünk. Lehet, hogy ez a valóság, de most ez kicsit fura nekem. Még egyetlen dolog, amit hozzáfűznék: a film végén a forgótányéros futófelület ábrázolás tökéletesen rendben van, az is jó, hogy látunk még egy elhaladó lábat, de utána nekem hiányzik még valami, akár az, hogy leugrik a szereplőnk, és látunk egy ugrási jelenetet, vagy ilyesmi befejezés kellene oda még. (hegyi) értékelés:

Én arra tippelek, hogy azért az Ágy leckére lett küldve ez a film, mert, ahogy a cím is mondja, az asztal az, ami fontos, és az ágy meg az asztal mondóka szinten is összetartozik. „Elváltak egymástól, ágytól, asztaltól”, szokták mondani. Ez a két olyan terepe az életnek, amik egy kapcsolati rendszernek az alapjai. A film is nagyjából erről szól. Árpinál a filmek tekintetében ezt a mostanit előrelépésnek érzem, mert sokkal összeszedettebb a történetmesélése. A nagy erénye a filmnek az, hogy a végén elkezdem sajnálni az asztalt. Nem szeretnék túl sokat dumálni, elmondom, hogy mi a bajom. Egyrészt van egy olyan snitt, amikor egy félprofilos szereplőt látunk a képen. Ha az egészet meg tudtad addig úgy csinálni, hogy csak kezek-lábak, és egyéb alkatrészek látszanak, de fej nem, én sajnálom azt, hogy ott azt a szereplőt beleraktad ebbe a játékba. Aztán a másik dolog az, hogy arányaiban, amikor a kissrác színezővel, filccel dolgozik, nekem sok, ritmusában hosszú. Van még egy dolog, ami lehet, hogy elkerülte a figyelmedet: amikor odateszitek az asztalt a falhoz, akkor van ott egy kéménynyílás. Nyilván az ember korlátozott lehetőségekkel bír, és nem biztos, hogy egyet fogsz érteni azzal, amit most mondok, én azt egy kihasználatlan gegnek látom. Ugyanis nagyon erős a jelenléte a film elején, és nem kezdtél vele semmit, abban egy történeti szál tovább tudna mozdulni, ott megbújhatna valami titok, ahogy azt is gondoltam, hogy azzal valami fog történni. Ott elindulhatott volna egy újabb szál a mesében, amit nem is biztos, hogy végig kellett volna teljesen varrni, mert ugye ezzel dolgoznak az összes filmesek, hogy leforgathassák az Étkezőasztal 2 meg 3, meg az Étkezőasztal nyáron meg télen című folytatásaikat. Egyébként az ötlet nagyon jó, és értelmezhető, úgyhogy négy darab csillagot adok érte. A fényelés viszont még mindig kontrasztszegény, szürke, fátyolos. (hegyi) értékelés:

2011. július 23-án (szombat) este 6-tól tartjuk a Nyári Estiskola Találkozót, mert nem múlhat el nyár úgy, hogy ne üljünk le egy jó beszélgetésre egymással. Mindenkit várunk, estiskolást, rádióst, látogatót, hallgatót, írót, olvasót, barátot, lesznek meglepetésvendégek is, úgyhogy ne maradj ki ebből a buliból! A találkozó helyszíne ismét a már kipróbált Roham kávézó (és bár és kert), Gonnok vár minket. Hozzatok kiskabátot, mert most a kertben leszünk, szabadtérben. Kérjük, hogy jelezz itt a kommentben vagy e-mailben a pedellus címére mihamarabb, hogy számíthatunk-e rád. Hegyi pedellus és Török adásvezető A találkozó helyszíne tehát: Roham Budapest, VIII. kerület, Vas u. 16.

A 2011. május 31-én készült felvételen Balla Demeter Balla 80 című kiállításának megnyitója látható. A bevezetőt E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója mondta, a kiállítást Kincses Károly fotómuzeológus nyitotta meg. Köszönet nekik, és a megnyitón megjelent barátoknak, kollégáknak, estiskolásoknak!