Videó

Mozgóképet kapunk a leckére, jó ez a mozgóképi megoldás, ötlet szinten. A kivitelezés nincs átgondolva. Nem tudom, hogy mik ezek a vonalak, amik itt láthatóak, tényleg nagyon érdekes, én is rajzoltam a saját plafonomra, meg matchboxokat ragasztottam föl, az ember a saját kis kuckóját, környezetét néha egészen extrém módon díszíti. Annak, hogy körbe-körbe forgunk van egy olyan hatása, hogy a néző is velünk forog, és a tempótól függően élvezi ezt a forgást, vagy beleszédül. Ezt el kellett volna dönteni, hogy mit szeretnénk elérni a nézőnél. A másik dolog az, hogy most döntsük el, hogy jobbra forgunk vagy balra. A bizonytalankodás a kamerával nem teljesen indokolt. Miért fordul meg a film elején ez a forgásirány? Miért változtattunk ezen? Nem teljesen értem. A másik kérdés az, hogy oké, hogy elkezdődik egy ilyen forgás, de hova fut ki ez a dolog? Forgunk, és utána mi történik? Elszédültünk, rárogytunk az ágyra? Vagy forgunk és forgunk tovább, és mint egy végtelenített balettfilm, hozzuk ezt a piruettet? A kérdés azért maradt nyitva, mert az alkotó nem döntötte el, hogy hogyan építi ezt föl. Nem árt, ha van egy script, amivel előre legyakoroljuk, először fejben, hogy mit szeretnénk, esetleg utána még forgatunk is valami tesztet, és utána dolgozunk élesben. Most ez nekem nem egy befejezett munka, egy torzóként maradt ez a dolog. Visszaadom Istvánnak ismétlésre. (hegyi)

Egy mozgóképet kaptunk Sándortól, azt is hozzáteszem, hogy az első szélesvásznú filmünket köszönthetjük itt a Látszótéren, nagyon örülök neki, hogy ezt meg tudtuk technikailag oldani. Ez a film továbbgondolása a Márti leckéjének. A „mindenki csináljon azt amit akar”-nak egy olyan filozófiai végiggondolása, amikor azt mondjuk, hogy: és vajon, amikor azt csinálhatsz, amit akarsz, akkor csinálod-e azt, amit akarsz, avagy beállsz a sorba? Szóval izgalmas, és jó ritmusú az egész, nekem tetszik, köszönöm. Talán a felirat és a buborékok az elején nekem idegenek, ezzel még valamit lehetne kezdeni, de a négy csillag megvan. A felvezetés-levezetés is része a filmnek, annak is szervülnie kell, már valahogy föl kell keltenie az érdeklődést, ha egy ilyet alkalmazunk, úgyhogy ez egy fontos ügy, azt is tessék rendbe rakni. De nagyon örülök ennek a pixillációs technikával készült mozinak. (hegyi) értékelés:

Kapunk egy leiratot a rádióadáshoz, nagyon fontos ez a leirat, fontos az üzenet, és örülök neki, hogy Anita észrevette azt, hogy van egy ablakuk, amin, ha leereszti a redőnyt, akkor egy árny-játék jön létre. Képileg is rendben van ez. A történet is oké, a gesztusok is rendben vannak, szóval köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

Én arra tippelek, hogy azért az Ágy leckére lett küldve ez a film, mert, ahogy a cím is mondja, az asztal az, ami fontos, és az ágy meg az asztal mondóka szinten is összetartozik. „Elváltak egymástól, ágytól, asztaltól”, szokták mondani. Ez a két olyan terepe az életnek, amik egy kapcsolati rendszernek az alapjai. A film is nagyjából erről szól. Árpinál a filmek tekintetében ezt a mostanit előrelépésnek érzem, mert sokkal összeszedettebb a történetmesélése. A nagy erénye a filmnek az, hogy a végén elkezdem sajnálni az asztalt. Nem szeretnék túl sokat dumálni, elmondom, hogy mi a bajom. Egyrészt van egy olyan snitt, amikor egy félprofilos szereplőt látunk a képen. Ha az egészet meg tudtad addig úgy csinálni, hogy csak kezek-lábak, és egyéb alkatrészek látszanak, de fej nem, én sajnálom azt, hogy ott azt a szereplőt beleraktad ebbe a játékba. Aztán a másik dolog az, hogy arányaiban, amikor a kissrác színezővel, filccel dolgozik, nekem sok, ritmusában hosszú. Van még egy dolog, ami lehet, hogy elkerülte a figyelmedet: amikor odateszitek az asztalt a falhoz, akkor van ott egy kéménynyílás. Nyilván az ember korlátozott lehetőségekkel bír, és nem biztos, hogy egyet fogsz érteni azzal, amit most mondok, én azt egy kihasználatlan gegnek látom. Ugyanis nagyon erős a jelenléte a film elején, és nem kezdtél vele semmit, abban egy történeti szál tovább tudna mozdulni, ott megbújhatna valami titok, ahogy azt is gondoltam, hogy azzal valami fog történni. Ott elindulhatott volna egy újabb szál a mesében, amit nem is biztos, hogy végig kellett volna teljesen varrni, mert ugye ezzel dolgoznak az összes filmesek, hogy leforgathassák az Étkezőasztal 2 meg 3, meg az Étkezőasztal nyáron meg télen című folytatásaikat. Egyébként az ötlet nagyon jó, és értelmezhető, úgyhogy négy darab csillagot adok érte. A fényelés viszont még mindig kontrasztszegény, szürke, fátyolos. (hegyi) értékelés: