Videó

Kedves Dénes, nagyon jó színészi munkát látunk, ez egy különösen nehéz feladat, hiszen szinte csak arccal, arcmimikával oldottál meg csomó mindent, a reflexiókat a háttérben létvő tévé képernyőre. Öt nagy részből épül fel a filmed. Egy bevezető, majd egy mese, egy zene, még egy zene, és egy befejező rész. Mindegyiket nagyon jónak tarom, de ebben az aránykapcsolódásban a Frank Zappa részekből kevesebbet hagytam volna, mert a többi szegmens is csak egyszer van kiemelve. Vagy ha játszani lehetne ezzel a gondolattal, akkor a legutolsó rész, hiszen ott valódi társaiddal valódi jelenet látható, sokkal jobban izgatna, sokkal jobban arányosítanám, mint a zappa anyagot. (szőke) értékelés:

Ez egy szűk képketrec, benne én illetve ami látszik. Kicsit Rousseau, kicsit Chagall, kicsit az Édeni sztori és más eszembe most nem jutó mögé bújva, talán nem eléggé, azért jó étvágyat.

Ez egy nagyon izgalmas film. Azt is tudjuk, hogy Dénesnek olyan kamerája van, hogy ha megfeszül se tud hozzá hangot venni, így kérünk benneteket, hogy hangosítsátok meg ezt a mesét, készítsetek hozzá hangokat - brlmm, brlmm - lehet zene, szájhangok, hogy ne így kelljen másnak nézni, hogy nincsenek hangok. Ha olyan minőségűek, akkor azok is felkerülnek és lehet értük kapni disznót. Ez természetesen Dénesre is igaz. (szőke) értékelés:

Egy egyszerű kameratrükköt mutatok be. A filmben szerepel az a kamera is, amivel (közben) a felvételt készítettem.

Van úgy, hogy az ember csordultig telt pohár...

Nagyon szépen köszönjük, hogy a hangvers, hangmobil már régebben megérkezett verziójára, amely a vágy házi feladatra készült, sikerült befejezned a filmes változtatot is. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy elég összetett és nagy vállalkozásba fogtál. Elsősorban azért, mert a lírai képvers kategóriájában készítetted el munkádat (utalnánk régi kisfilmekre, akár Zolnay Páltól, vagy akár Huszárik Zoltántól). Ennek a stílusnak is megvannak természetesen a szabályai. Sok filmes eszközt használtál, áttűnés, visszafelé lejátszott képek, kézi fahrt stb. A hangosfilm (mindegy, hogy játékfilmről, vagy kis etűdről beszélünk) egyik fontos kritériuma, hogy a képek és a hangok egységes zárt rendszert kell, hogy alkossanak, és amennyiben ez az arányrendszer helyes mértékű, akkor tudja kifejteni komplex hatását. Abban az esetben, ha vagy a hang, vagy a zene nagyon emlékezetes, avagy a képek nagyon megkapóak, bármennyire is jó valamelyik részegység, nem lehet egységes üzenetről beszélni. Márpedig a szabályrendszerhez ez hozzá tartozik. Mi most részben könnyebb helyzetben vagyunk, mert a hangmontázst előbb megismerhettük.    A rádiójátékban egyszerre van jelen hangszeres zene, és monológ, amelynek többségét magyar nyelven halljuk. Időnként vélhetően kánonban is szólnak az üzenetek, ez teljes, egységes szövetet alkot, bizonyos szavakat azonban jól lehet érteni. Ezekből arra a következtetésre jutunk (Rubik kocka, rózsapatron, konyak) hogy a szövegi utalások a múltra tekintenek. Ezt megerősíteni látszik a képi világ is, mely alapvetően hármas egységbe rendeződik, de a vágás tematikája is három nagy részre bontja a képeket. Első rész lassú, kézi fahrt egy kertben, ezen folyamatosan átsejlik egy fém tányér és benne egy pohár. Megjegyezzük, hogy jól felismerhető, hogy a tányér felső gépállásból van rögzítve, benne a pohárral, maga a felvétel pedig többször visszafelé van lejátszva. Úgy tűnik számunkra, hogy maga ez a nézőpont tudatosan asszociál egy szem formára, amelyben az a pohár a szemgolyót jelzi. Ennek a kompozíciónak akár véletlenül, akár tudatosan nagyon hasonló a piktogramja az egyiptomi kultúrában is használt Horus motívumra. Ez a képsor keveredik, áttűnik a kertben bolyongó kamerával. A hármas egység második része egy homokos felület vagy homokozó, és egy kis golyó kapcsolata. Itt vagy egy temetés, vagy akár egy ültetés fázisait láthatjuk, de ha az ültetés mellett döntünk, gondolnunk kell arra, hogy egy fát is úgy ültetnek el, hogy először a gyökereit eltemetik. Ez a szakasz egyszerre próbál a születéssel és a halállal is foglalkozni. Majd egy erőteljes, a film eddigi stílusához viszonyítva durva fekete blank következik, ezt követően egy szintén fordított sorrendben levetített harmadik egységet látunk, ahol az enyészetből, a hamuból és a porból a homokos földben létrejön egy vörösre festett papírrózsa. Itt is felső gépállást használ az alkotó, ettől az egész olyan, mint egy kis fészek, ajak, vagy barlang, és egy kezet látunk, amint ebből a megszülető rózsából, a rózsaszirmok mélyéból egy üveggolyót (varázsgolyó) mutat fel nekünk. Mind a három egység létrehozását, megszerkesztését tudatosnak gondoljuk, bátor vállalkozásnak tűnik, hogy meri az alkotó vállani a szomorúságot, az egyedüllétet és egy kódolt kiáltást a világ felé. Talán csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy nagyon jó hogy a képek nem szolgaian követik a vers konkrét üzeneteit, de mégiscsak időnként többször meg lehetett volna próbálni szinkronban kapcsolódni a hangi világhoz - bár én megértem, hogy a Rubik kockát nagyon nehéz egy üveggolyóval helyettesíteni.)    A szövegi vers változat nagyon erőteljes, dramatikus, mellbetaszító, és ehhez képest a képi világ picit pasztelesebb, bátortalanabb. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy egy filmet egységében kell tekintenünk képpel és hanggal. Mindezeket nem azért szerettem volna közölni veled, mert bármilyen bajom lenne ezzel a filmmel, sőt, büszke vagyok rá, hogy január óta készülhetett nálunk egy ilyen szép alkotás, hanem úgy gondolom, hogy a műhelymunkák szempontjából fontos, hogy ezekről beszélhessünk, még akár akkor is, ha esetleg mi nem mindenben lájtuk helyzeteket jól. Nagy köszönet a filmért, és 3 disznó. (szőke) értékelés:

Rengeteget kísérleteztem az arcommal, portrémmal, természetesen fényképezőgéppel, most egy teljesen szokatlan perspektívából közelíteném meg magam, hogy olyan részeket is felfedezzek magamból amit egyébként nem láthatok. (Ez már akár tanulmány is lehet, gyűjtögetem a képeket a sorozathoz). Sérülékely ez a pont, a nyakam, télen jól betakarom, nyáron meg hagyom, hogy érvényesüljön.:) Azt hiszem, ez az egyik legnőiesebb részem.

(Állat)barátaimmal együtt keressük a megoldásokat bizonyos problémákra. Ezért (is) szeretem őket.

Szőke videoüzenetben értékel - egy technikai jelzés, hogy a jobb és bal oldal a filmen értelemszerűen fel van cserélve, vagyis amikor Szőke a tollával a kamerának magyaráz, ott tessék a látottakat tükrözni. értékelés:

Tamás bemutat egy 8 mm-es filmfelvevőt, a zoom objektívet, a mechanikus felhúzót, a keresőt, és egyéb részleteket, valamint, hogy mennyire egyszerűen is volt ez belülről felépítve. Tamás megjegyzése: A filmből sajnos kifelejtettem, hogy ezek a kamerák csak képet voltak képesek rögzíteni, ezért a hangokat, hangeffekteket utólag kellett hozzászinkronizálni. Ezért is szeretem oly nagyon ezeket a filmeket, mert remekül lehet szórakozni az utólag felvett zajokon, zörejeken. Erre nagyszerű példa a Citromdisznó c. film.

Kedves Noémi, ez is egy őszinte vallomás, mert egy személyes teret mutat be. Pesovár virágja, Aureliano, Kovács és a Lacipapa elindít egy új irányt, gondolatot. Ezeket együtt kellene kezelni. Gondolkodásuk közös vonala - anélkül, hogy a négy alkotó összebeszélt volna - abban rejlik, hogy nagyon hasonló világlátással, bátran mutatkoznak meg. Noémi munkájához talán annyi lenne a hozzáfűznivaló, hogy az elbeszélésből egyértelműen kiderül, hogy az emberekkel foglalkoznak, az emberi testtel, bár szövegben elhangzik, hogy egy próbafolyamat után késő éjszaka van, mégis az a tér, amit a kamera többször is megmutat, és színpadnak hívunk, függetlenül attól, hogy ez nem egy híres kőszínház színpada, mégis szakrális tér. Nagyon jó lett volna, ha ebben a térben a valódi embert is látjuk. Mivel a filmben van vágás, ezért úgy gondolom, hogy egy statív, vagy más állványzat segítségével Noémi saját magát is belekomponálhatta volna az etűdbe. Hiszen ez a tér az ő életének egy szakrális helyszíne. Ha van hozzá bátorságod, akkor ezzel a legvégén ki is lehet igazítani a filmet. Akár egy ottani jelmezben akár a civil öltözékedben, vagy akár más módon. (-szőke-) értékelés:

Kedves Márti, egy 3 disznós képsorozatot látunk, főleg a Dokumenta 6 kiállítási rendszerében voltak hasonlók, annak idején a Balázs Béla Stúdióban Bódy többször dolgozott velük. Ebből a korai időszakból a 80-as évek legelejének egyik híres alkotóját tudjuk megemlíteni: Nam June Paik. Ebbe a vonulatba tartozik ez a hat mozaikból álló fotósor. Itt is annak örülünk, hogy a vágy fogalma összetettebben mesélődik. Mivel érezhető benne a mozgás, a mozgófilm belső karaktere, kockák egymásutánisága, tehát ebből következően a mozgófilm a következő lépcső, vagyis ha kérhetjük, ha módod van rá, kezdj el mozgófilmben is gondolkodni. Csak így tovább! (szőke) értékelés:

Kedves Tamás! Ezt a filmet azért tartom mérföldkőnek az Estiskola eddigi munkái között is, mert felrúgja, kitágítja a barátság házi feladat kritériumait, és éppen ezért jó! Mik ezek a kritériumok, amelyeken az alkotó bővített? Nagyon fontos megjegyezni, hogy Tamás filmje alkalmaz egyfajta tájleíró jelleget a személyes környezetéről. Ezen kívül helytörténetet is kapunk és ami nagyon fontos, filmes szemléletmóddal, amely önmagában még nem lenne izgalmas, de az ember, az alkotó ember személyes megszólalásán keresztül szűrődik át, lesz érzékelhető, mesei, és szerethető az alkotói üzenet. Ez hitelesíti ezt a munkát. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Estiskolának nem az önmagában való sokszínűség, hanem a valós emberi közlés és az annak következményeképpen létrejövő sokszínűség volt az eredeti célja. Ez a film tehát azért fontos, mert megismerhetjük Kovács Tamást, az embert esendőségével, vágyaival, sebezhetőségével.    Utóirat: nem szokásunk a pontozáson változtatni, ezért itt a maximális 3 disznót tudjuk adni, a plusz egy disznó kizárólag az üzenet bátorságára vonatkozik. (szőke) értékelés:

Tényleg, ki van mind a két kereke! Öreg jószág, de én vagyok az idősebb.

Kedves Lacipapa! Az úgynevezett kis színes kategóriában nagyon jól teljesítettnek érzem a feladatot, miközben néztem a filmet, éreztem, hogy egyre jobban megnyugszom, mert amúgy annyira stresszes az életem, kaptam egy új pozitív megerősítést, nagyon szépen köszönöm a filmet, így tovább. (szőke) értékelés:

Melyben Anna barátai szerepelnek: a tavasz, a varázsló meg a virág.

Kedves Anna és Sanyi, engedélyetek nélkül a barát és a vágy házi feladat megoldásában én összevonnám ezt a munkát, mert úgy érzem, hogy a tavaszvárás varázslatának generálója a vágy, a tavaszvárás vágya. Ha ebben a kategóriában szabad értelmeznem, akkor a film teljesíti az általunk mért összes kategóriát. A zene metrikus, de melankólikus szerkezete ugyan hordoz hektikát, erre azonban nagyon jól használja a vágó a fekete blankokkal puritán módon elválasztott snitteket. Nem klipet látunk, hanem a zenével együtt élő ritmust. Így a ritmus szolgálja az egész kép üzenetét és nem a ritmus mint eszköz vonz be magához üzenetet, mint a pop klipekben látható formáknál. A virág szimbóluma, szakrális jelenléte nagyon tudatosan, tisztelettel és szeretettel van kezelve (a magyar néprajzban és a népi hitvilágban a virágkelyhek összetett szimbólumrendszert hordoznak, az élet kezdetét. A virág formavilága nem csak a magyar kultúrában, hanem az ősi kultúrákban is mind a két pólust magában hordozza, a kehely egyrészt a női, feminin, befogadói attitűdöt, a bibe a maszkulin, férfi, vagy teremtő attitűdöt. Mivel a kisfilm központi szereplője az alkotó felmutató kezén keresztül zárt zöldes színű belső tereken át kifelé az alvó, szabad területek felé közlekedik (a vágás alapján mondom), ez bizonyítja a vágy fogalom házi feladat pontos végrehajtását a film szempontjából.    Amúgy ha egy kis kocsmában ülnénk, csak úgy magunk között, azt mondanám, mágikus filmet látunk, a tavasz mágiáját, egyfajta (Szőke itt már nagyon mosolyog) animista megközelítésben. Anna filmje legjobban Lacipapa kis húsvéti etűdjéhez kapcsolódik, picit túllépve a képeslap momentumon. No de nem ülünk egy kiskopcsmában...    2 disznó a filmes megközelítésre és a vágásra és egy az eredeti és önálló zenei szerkesztésre. Utóirat: érdemes megjegyezni, hogy Tiszáék folyamatosan eredeti zenéket készítenek a munkáikhoz. (szőke) értékelés:

Tamás filmje is elkészült az első találkozásunkról - igazi kovácstamásos, zenés parádé.