Jöttem, hallgattam, köszönöm.
Jó lenne, ha úgy működnének a dolgok, ahogyan kellene...de nincs így.
Én megértem azokat az embereket akik kivonulnak, mert csalódtak a társadalomban, és szeretnének élhetőbb körülmények között élni..és megértem a mi oldalunkat is, hogy nagyobb terheket vállalunk magunkra...én is kezdek lázadozni, és nem a hazaszeretet ami itt tart...és valóban valahol gyáva dolog..de valahol bátorság is kell hozzá.
Vagy vakszerencse?
Még jó, hogy van egy vakvezetőnk:)

Clio