Ágnes, itt az a baj, hogy megint olyasmit fogok mondani, amit már többször elmondtam, és én ezt addig fogom mondani, amíg nem látom, hogy lenne előrelépés. Technika, technika, technika! Agyonvered a képedet a technikai pontatlansággal, életlen! Ne mondd azt nekem, hogy akkora belső vihar volt a szobában, hogy elfújta a szél a tojásokat. Ez az egész akkor tud működni, hogyha technikailag nem vagyunk pongyolák. Egy kérdés: ebben a ritmusban mi az, ami téged érdekel? A barka és a tojás, a tojás és a háttérben lévő falvédő, a falvédő és a képek ritmusa, vagy ezt az egészet, ahogy szétvágja ez az átlós elrendezés? Mi az, ami fontos? Mert most mindent megkaptunk, de ettől nekem úgy tűnik, mintha nem az optimális pillanatban lett volna exponálva. A tojás kilóg ebből a formából, nem nagyon értem, hogy miért, a másik tojás elé odakerült egy barka ág, nem értem, hogy miért, a barkaág valahol kifut a képből, a nagyobbik tojás valahol elhelyezkedik, de nem tudom, hogy miért pont ott, szóval ez az egész nekem olyan fura. A meglátás, az abszolút jó, csak nem vagyok róla meggyőződve, hogy valóban azt vetted-e észre, ami ennek a lényege, hogy ezek a tojások miképp tudnak ritmusban beleolvadni ebbe az egész háttérbe, ami a szőttessel létrejön. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor a néző még bizonytalanabb lesz, mint mi. Úgyhogy ezt most visszaadnám, nem ismétlésre, mert arra várni kellene egy évet, de továbbgondolásra mindenféleképpen. (hegyi)