Előttem kacér betonvégtelen,
Kielégülni képtelen széttett lábú szerető.
Romantikusan körbeszórva lágy
Puha kis fényzselével, amely lehet, hogy ehető.
Nevetve futok bele az éjbe,
Számat nagyra tátom, és érzem, ahogy a levegő
Egyre csak áramlik be, tölt ki, fúj
Nagyobbra, lassan elemelkedek, majd a lehető
Legtermészetesebben suhanok
A kihalt éji város felett, meghitten lebegő
Pitypangnak apró fehér bisz-basza
Be egyenest a sápadt Hold betegesen nevető
Arcába. Minden messze elmarad
Mögöttem, élők-holtak, a templom, utcák, temető
Arcomon mély mosollyal hagyom, hogy
A sötét a Mindenségbe szépen halkan belesző

2013-07-19