Nem azt mondom, hogy ezzel én annyira ki vagyok békülve, mert ez az ökörködésnek az a szintje, ami nekem nem annyira fontos, tehát én biztosan nem vettem volna elő a fényképezőgépemet egyik képnél sem, kivéve az utolsót. Ha ebből a képsorból van olyan kép, amivel érdemes foglalkozni, akkor az az utolsó, az összes többi nekem felejthető, és csak a pillanatról szól. Mint képsor sem tudok vele mit kezdeni, nincs íve a dolognak. Felejtsük el, hogy ez ünnep, felejtsük el, hogy ez Sziget, ezeket vegyük úgy, hogy én most kidobtam a kukába, és maradjon az utolsó kép. Ugyanis az utolsó kép zseniális. Ez a két figura akár egy filmből is ideugorhatott volna, miközben az egésznek megvan az a valóságtartalma, ami miatt tudjuk azt, hogy ez egy póz, és ez egy helyzet, amibe beálltunk mi ide, de mégis az egész egy nagyon szerethető kettős portré, a szigorúan ellenőrzött vonatok befutottak a Hajógyári Szigetre. Szóval, én ezt egy nagyon jó képnek gondolom, miközben erre most egy csillagot sem fogok adni, azért, mert nem tudok vele mit kezdeni így, mint képsor, az utolsó képre meg adok hármat, úgyhogy ez most a 0 és a 3 együttese.
   Jó lenne, ha Ágnes elkezdené komolyabban venni a fotografálást, és csinálná, engem nem érdekel, hogy mennyi munkája van, az sem érdekel, hogy milyen magánéleti helyzet van, vett egy jó fényképezőgépet, és a rendszertelenség az oka, hogy várakozunk, hogy egy nagyobb áttörés történjen. Annyira ritkásan jönnek a munkák, annyira kapkodva, ide-oda belekapva készülnek a dolgok, hogy eljutottunk odáig, hogy véletlenszerű az, hogy valami megtörténik-e a képen, vagy nem. Bocsánat, ha túl keménynek tűnik ez a pár szó, de azt gondolom, hogy egyszer csak valaki el kell, hogy mondja Ágnesnek azt, hogy kapja össze magát, és úgy látom, mintha ezt a társaság többi tagja nem tenné meg. Kicsit megy a nyalom a hangod, én meg a nyalom a hangoddal nem tudok mit kezdeni, mert az nem visz előre. Az utolsó kép jó, a többi kuka, és most akkor mi van? (hegyi)
értékelés: