Egy öt képes sorozatot kapunk, úgy gondolom, hogy ebből három is elég lenne. Vannak benne olyan ismétlések, amiket nem látok érdekesnek. Amik tulajdonképpen izgalmasak, az az első, a második, és az utolsó kép. A harmadik, és a negyedik már öncélú nekem, azért, mert kérdések vannak, és arra válaszok. Mivel képnyelv, olyan ez, mint a nyelvtani elemzés, amikor keressük azt, hogy mi az állítmány, mi az alany, mi a jelző. És mire kérdezünk rá: Mit állítok? Azt állítom, hogy tralala. És ezt el kell tudni mondani. Ez a három kép az, ami kérdést vet fel, és arra választ is ad, a többi mismásolás. De ez a három zseniálisan jól megoldott kép, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó megfigyelés Gábor részéről, az meg, hogy pontatlan a dolog, és lötyög egy kicsit a közepe, az nem baj, mert kihagyni még mindig lehet. Engem mondjuk az nem annyira érdekel, hogy milyen blendével, hogyan készült, az jobban érdekel, hogy Gábornak az érzelmei ebben benne vannak, abszolút jó önarckép. Most nem meghülyültem, Gábor szerintem pontosan érti, hogy miért mondtam ezt. Köszönöm, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: